Fate/Zero(Hungarian):Fordítók jegyzete

2009-07-25T12:45:17Z

Armisael:

== Prológus 1: 8 évvel ezelőtt ==

=== Homunculus ===

[http://en.wikipedia.org/wiki/Homunculus Homunculus]:Egy mesterséges ember, akit mágia vagy alkímia segítségével hoztak létre, nem mindig de gyakran egy állati hybrid.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Homunculus]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):8_evvel_ezelőtt#Homunculusként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

=== Grál ===

A [http://en.wikipedia.org/wiki/Holy_Grail Holy Grail]-ra utal. A Keresztény hitvilágban a Grál volt az a kehely amit Jézus az "Utolsó Vacsora" alkalmával használt, azt tartják róla, hogy csodatevő ereje van.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Holy_Grail]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):8_evvel_ezelőtt#Grál|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

== Prológus 2: 3 évvel ezelőtt ==

===Akasha és Akashai feljegyzések===

Utalás a Szanszkrit fogalomra [http://en.wikipedia.org/wiki/Akasha Akasha]. [http://en.wikipedia.org/wiki/Akashic_records Akashic Records] Minden dolog, esemény és tudás ami bevésödöt Akashába.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Akashic_Records]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#Akashai feljegyzések|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

===Prana===

Utalás egy Szanszkrit szóra [http://en.wikipedia.org/wiki/Prana Prana]. Élet erő, létfontosságú energia ami minden élő dologban jelen van. Jelen esetben magába foglalja Od-ot is ([http://en.wikipedia.org/wiki/Odic_force Odic force]) és [http://en.wikipedia.org/wiki/Mana Mana].

Míg a "Mana" az általánosabb az író speciálisan ezt használja a nem élő dolgokra, az Od ellentéte a világegyetemében.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Prana]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#pranát|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

===Familiáris===

[http://en.wikipedia.org/wiki/Familiar familiar spirit] Egy olyan szellem ami engedelmeskedik és szolgálja a megidézőjét.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Familiar]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#familiárisként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

==Első Felvonás 1. rész==

=== Eulyphis Szekció ===

Az Óra Torony egy osztálya, ami a szellemek tanulmányozásával és megidézésével foglalkozik.
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):_Első_Felvonás_1._rész#Eulyphis Szekció|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

=== Catty ===

Néhány Ázsiai országban használatos mértékegység. Országonként változik, hogy mekkora is az értéke. De a mi esetünkben (Japánban) fél kilót vagy 500g-t jelent
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):_Első_Felvonás_1._rész:_Első_Felvonás_1._rész#Cattynként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

==Első Felvonás 2. rész==

Fate/Zero (Hungarian): Első Felvonás 1. rész

2009-07-25T12:43:05Z

Armisael: New page: === -285:42:56- === Act 1 Soha senki nem ismerte el Waver Velvet tehetségét. Nem született egy neves mágus családba és a sors még egy j...

=== -285:42:56- ===
[[Image:Fate_Zero_Act 1.jpg|200px|thumb|Act 1]]

Soha senki nem ismerte el Waver Velvet tehetségét.

Nem született egy neves mágus családba és a sors még egy jó Mesterrel sem hozta össze. Ez a gyermek magát képezte és végül elég szerencséje volt, hogy a Mágus Társaság, akik a világ mágusait felügyelik, elfogadja a sorai között a központjukban, ami egy oktató intézmény Londonban, közismertebb nevén az „Óra Torony”. Waver mindig is úgy gondolta, hogy ez egy óriási megtiszteltetés, és ezt komolyan is gondolta, büszke volt a saját képességeire. Én vagyok az „Óra Torony” legjobb diákja a megalapítása óta, mindenkinek tisztelnie kell, legalábbis ezt képzelte magáról Waver.

De az igazság az-az, hogy a Vaverek mágus vérvonala mindössze csak 3 generációra nyúlik vissza. Összehasonlítva a nevesebb Mágus családok sarjaival Waver címerének koncentráltsága és Mágikus Köreinek a minősége is halványabb az övéknél, de ahogy múlik az idő a Mágus Köre és a Címere is folyamatosan növekszik és terebélyesedik. Sok diák, aki az Óra Toronyban végzett olyan család sarja volt, akiknek az ereiben már több mint hat generáció óta tiszta mágus vér csörgedezik.

A Thaumaturgia csodája nem teljesedhet be egyetlen generáció alatt, az életen át tartó kutatás eredményeit a szülők a gyermekükre hagyják, így válik a Thaumaturgia egyre letisztultabbá. Pontosan ezért van az, hogy akiknek a vérvonala régebbre nyúlik vissza több Pranával rendelkeznek.

Bár a mágusok Mágikus Köreinek a száma már születésükkel eldől, azonban létezik néhány ősi mágus család, akik azon mesterkednek, hogyan növelhetnék a Mágikus Köreik számát az utódaiknál, ez által is megkülönböztetve magukat a fiatal Mágus családoktól. Más szóval a Thaumaturgia világának előnyei már a születés előtt elrendeltetett… Ez egy elfogadott nézőpont.

De Weaver ezt máshogy látja.

A származásból adódó különbségek áthidalhatók a kellő tapasztalattal. Kivételes Mágikus Körök hiányában, kellő hozzáértéssel és a Thaumaturgia gyakorlott alkalmazásával a születés adta mennyiségi hátrány áthidalható, Waver mindig is mélyen hitt ebben. Úgy gondolta, hogy saját maga erre a legjobb példa és ezért mindig arra törekedett, hogy kiemelje ezt a tehetségét.

De a valóság az túlságosan is kegyetlen. Vannak olyan diákok, akik az ősi vérvonalukkal kérkednek és vannak azok, akik megállás nélkül a kedvükben járnak; ezek az emberek képviselik az Óra Torony főáramlatát és a feladatokat is ők határozzák meg. Még a tanárok sem képeznek kivételt ez alól. Csak a neves vérvonalúak ezeknek a várományosai, míg a „szegény” kutatókat, mint például amilyen Waver is, csak vonakodva engedik be a könyvtárba, hogy a könyvek között kutakodjon, nem, hogy Thaumaturgiára oktatnák.

Miért van az, hogy a mágusok jövőjével kapcsolatos elvárások a vérvonaluktól függ?

Miért van az, hogy egy elmélet hitelessége függ az ember származásától?

Senki sem törődött Waver kérdéseivel. Az előadok, különféle virágnyelven mondott trükkökkel hárítják el miután beszámol a kutatási eredményeiről, aztán úgy tesznek mintha meggyőzték volna Wavert vagy csak egyszerűen kinevetik, vagy éppen semmibe veszik.

Az igazság hihetetlen. Wavert az igyekezete lépésre sarkalta.

Fel akarta fedni, hogy mennyire romlott a Mágus Társasság, ezért Waver írt egy tanulmányt. „Thaumaturgi fejlődése a jelenben” címmel, ez volt a végeredménye három év elmélkedésének és egy év írásnak. A mű, ami hihetetlen odaadással és precizitással készült könyörtelenül támadta a tradicionális nézetet, valóban tiszta és érthető volt. Ha az inkvizíció látta volna nem kis felhördülést keltett volna.

Azonban – Az [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Eulyphis Szekció|Eulyphis Szekció]] előadója kidobta miután egyszer felületessen átfutotta.

Ezt az előadót Kayneth El-Melloi Archibald-nak hívták. Ő annak az Archibald családnak a sarja, akiknek a vérvonala kilenc generációra nyúlik vissza, egy népszerű ember kit mindenki csak Lord El-Melloi-nak szólít. Az igazgató lányának a jegyese; aki már ilyen fiatalon előadó, a legjobbak legjobbika. És ugyancsak ő képviseli azt a hatalmat, amit Waver olyannyira ki nem állhat.

„Az olyan ember, aki enged a téveszméknek, mint amilyen te is vagy nem alkalmas a kutatásra, Waver” – Kayneth előadó ezt válaszolta szánalommentes hangon. Kayneth rideg tekintetét Waver soha nem fogja elfelejteni.

Wavert az élete 19 éve során még egyszer sem alázták meg ennyire.

Ha annak az embernek megvan a tehetsége, hogy előadó legyen, miért nem képes megérteni Waver tanulmányát. Nem, az-az ember minden bizonnyal irigy, pont azért mert megérti. Fél Waver tehetségétől, ezért féltékeny rá és úgy kezeli Wavert mint, aki veszélyt jelent az ő státuszára. Valószínűleg ez az ok, amiért ilyen szigorúan kezelte Waver tanulmányát. Az összegyűjtött bölcsességet szándékosan eltussolta, tényleg így kéne viselkednie egy tudósnak?

Megbocsájthatatlan. Hogy az ő tehetségét, amitől az egész világ retteg, önkényesen a hatalmánál fogva írja le, hát tényleg nincs igazság? De senki nem mutatott együttérzést Waverrel. A Mágus Társasság a valóságban – Waver szemszögéből nézve – már a velejéig romlott.

De… amíg a szürke hétköznapjait élte, fülébe jutót egy szóbeszéd.

Mi szerint az állítólagos Lord El-Melloi, hogy tovább öregbítse eddig sem kicsi hírnevét a közeljövőben részt kíván venni egy Taumaturgiai megmérettetésen, a Távol-Keleten.

Waver éjjelente elkezdett kutakodni e különös megmérettetés után, aminek az ijesztő részletei megbabonázták. A kívánságteljesítő „Szent Grál”, ami hihetetlen mennyiségű Pranát rejt, Hősöket idéz meg a jelen korba és familiárisunkként parancsolva nekik egy halálos viadalra késztet.

Tisztség, tekintély mind elveszti az értékét, a részvevők csak a saját képességeikre támaszkodhatnak.

Ez valóban egy kissé kegyetlen, de ez a legegyszerűbb és legtisztességesebb módja, hogy kiderüljön ki az erősebb. Egy el nem ismert zseninek, mint ő ez egy ragyogó lehetőség, hogy megmutassa mire is képes.

Fortuna végül rámosolyodott az Waverre.

Az egész a szállítási osztály hanyagságával kezdődött. Kayneth előadó kérést terjesztett be egy Makedóniai ereklye iránt… amit tévedésből Wavernek adtak át, hogy agya oda a csomagot Kaynethnek noha a csomagot csak Kayneth jelenlétében lehetett felnyitni.
Waver azonnal felismerte, hogy ez egy katalizátor egy Szolga megidézéséhez a Grál Háborúra. Így tett szert élete nagy lehetőségére.
Már egy szemernyi vonzalmat sem érzett a romlott Óra Torony iránt. A bizonyítvány megszerzésének dicsősége semmiség a Fuyuki Szánt Grállal által nyújtott dicsőséghez képest. Abban a percben amint Waver Velvet megnyeri a háborút, azok a jelentéktelen alakok a Mágus Társasságnál mind megalázkodnak majd előtte.

Ez után Waver elhagyta Angliát és a Keleten lévő sziget állam felé vette az irányt. Az Óra Toronyba azonnal rájöttek, hogy ki lopta Kayneth csomagját, de nem mentek utána. Senki nem tudta, hogy Wavert érdekelte a Grál Háború.

De volt valami, amiről Wavernek nem volt tudomása. Mindenki úgy hitte, hogy Waver Velvet csupán dühében rejtette el az Kayneth ereklyéjét. Nem feltételezték róla, hogy azon a szinten van, hogy képes lenne az életét is kockára tenni a Thaumaturgiai megmérettetésen. Ebből a szempontból az Óra Toronyban nagyon alábecsülték Wavert.

A Távol-Keleti város - Fuyuki városa az a helyen, ahol eldől a sorsát, Waver az ágytakarója alá bújva kétségbeesetten próbálja visszatartani a nevetését. De lehetetlen visszatartani. A függönyön keresztül beszűrődő reggel napsugaraitól megvilágítva, felemelte a jobb kezét egy tompa nevetés kíséretében.

Ereklyével a kezében Fuyuki városában, elegendő képességekkel, hogy mágus legyen… Hogy is hunyhatna a Grál egy ilyen valaki felett szemet? Valóban, a háromágú minta az Utasító Pecsét tisztán kivehetően megjelent az elmúlt este a jobb kezén, ez a bizonyítéka, hogy Mester és megidézheti a szolgáját. Még az udvaron lévő kakasok kukorékolásáról is megfeledkezett, ami a napfelkeltét jelzi.

„Waver kész a reggeli.”

Az idős hölgy hangja, ami reggelire hívja, eltér a megszokottól ezen a reggelen, mintha most nem lenne annyira idegesítő.

Hogy elkezdhessen ezt az emlékezetes napot, Waver gyorsan felöltözött.

Bár Fuyuki városát egy távoli szigeten fekszik, de mégis sok turista látogatja. Éppen ezért Waver megjelenése, ami szemmel láthatóan eltér a Japánokétól, nem okoz nagy feltűnést. Ennek ellenére Waver a biztonság kedvéért azért bűbájt vetett az idős házaspárra, akik mindig is egyedül éltek, hogy elhitesse velük, hogy ő az unokájuk, aki a külföldi tanulmányaiból tért vissza. Ezzel a hamis személyazonossággal kényelmesen élt itt. Sőt még bérleti díjat sem kell fizetnie, ez olyan mintha két legyet ütne egy csapásra, a dolgok egyre jobban alakultak és Waver egyre jobban kezdte csodálni a saját képességeit.

Waver miközben kiélvezte az enyhe reggelt, a kakaskukorékolást figyelve lesétált a lépcsőn, a földszinten lévő konyhába. Mint eddig mindig egy egyszerű polgári étkezőasztal és a rajtalévő újságok a televízióban menő hírek fogadták.

„Jó reggelt Waver, jól aludtál?"

„Igen nagyi, mint a bunda.”

Waver mosolyogva válaszolt miközben megkente a pirítósát lekvárral. A száraz kenyeret, ami [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Catty|Cattynként]] 108 yenbe kerül nem volt túl kellemes rágni. Általában nem valami ízletes ezért csak nagy mennyiségű lekvárral válik ehetővé.

Glen és Martha Mackenzie 20 éve vándoroltak be Japánba Kanadából. De a fiuk nem tudott hozzászokni a Japán életstílushoz ezért visszament és ott alapított saját családot. Az unokájuk, aki 10 éves koráig Japánban nevelkedett ugyancsak visszament. Egy árva levelet sem kaptak tőlük nemhogy meglátogatták volna őket. Így telt el az utóbbi 10 év – ehhez az információhoz Waver úgy jutott hozzá, hogy hipnotizálta az idős házaspárt. Ez a fajta család pont megfelelt Wavernek. De azért Waver a saját képmására változtatta meg az idős házaspár emlékeit az unokájukról, így lett ő „Waver Mackenzie”.

„Martha nem tudod miért ilyen hangosak a tyúkok, egész reggel ezen töprengek?”

„Van három tyúkunk? De vajon honnan kerültek ide…?”

Waver gyorsan lenyelte a kenyerét, miközben a magyarázaton törte a fejét.

Ááá a tyúkok... az egyik barátom küldte őket, hogy vigyázzak rájuk néhány napig. Elutazott így nem tud velük foglalkozni ezért ideiglenesen én vigyázok rájuk. Ma este adom vissza neki.”

„Oké rendben”

Úgy tűnik könnyen bevették. Az a tény, hogy az idős házaspárnak problémája van a hallásával úgy tűnik jól jött. A három tyúk folytonos zajongása szinte az őrületbe kergette a szomszédokat.

De a leg feszültebb ember az Waver volt. Amint felfedezte az Utasító Pecséteket a kezén, Waver izgatottan hozzálátott a szertartáshoz szükséges áldozatok előkészítéséhez.

Nem is gondolta, hogy ilyen nehéz lesz egy baromfiudvart találni a környéken. Végül mégis talált egyet azonban a három tyúk elkapása majd egy órájába tellett. Napfelkeltekor ért haza; egy merő csirke szar volt és a kezei is tiszta véresek voltak.

Az Óra Toronyban az áldozatként bemutatott állatok mindig előre el voltak készítve. Bezzeg itt, hogy kerülhet egy olyan nagyszerű mágus, mint én ilyen szörnyű állapotba miután elfogott három nyamvadt tyúkot? Miközben ezen bosszankodott, Waver ordítani tudott volna. De miközben reggelig a jobb kezén lévő Pecsétet nézegette egyre jobban felvidult.

Úgy döntött ma este tartja meg a szertartást. Ezek a nyamvadt tyúkok addig még élhetnek.

Waver a legerősebb Szolgára vágyott. A második emeleti hálószoba egyik fiókjában elrejtett ereklye fog katalizátorként szolgálni a Hősi Lélek megidézésében, erre már Waver is rájött.

A koszos és rongyos köpenydarab, ami egykoron egy király vállán lógott. A „Hódítók Királya” aki elpusztította Akhaimenid Perzsa Birodalmat (Óperzsa Birodalom) és létrehozta a világ első Óriás Birodalmát, ami Görögországtól egészen Dél- Nyugat Indiáig húzódott. Ezt a Hőst fogja Wavert megidézni és ő lesz az, akinek a segítségével elnyeri a Grált.

„…Nagyapa, nagymama ma este viszem vissza a csirkéket a barátomnak ezért lehet, hogy sokáig elmaradok, de ne aggódjatok.”

„Rendben, de vigyáz magadra, mert Fuyuki városa nem annyira biztonságos az utóbbi időben.”

„A sorozatgyilkos újra megjelent. Ez a világ egyre ijesztőbb lesz.”

A hosszú asztalnál olcsó kenyeret rágcsálva Wavert boldogság vette körül. A tyúkok zajos rikácsolása is már kevésbé tűnt idegesítőnek.

Fate/Zero (Hungarian)

2009-07-25T12:41:31Z

Armisael:

[[Image:Fate_Zero_promo.jpg|200px|thumb|A promotional image.]]

Fate/Zero az alábbi nyelveken érhető el.
*'''Magyar (Hungarian)'''
*[[Fate/Zero|English]]
*[[Fate/Zero_(Polski)|Polski (Polish)]]
*[[Fate/Zero (Français)|Français (Francia)]]
*[[Fate/Zero_(Việt Nam)|Việt Nam (Vietnamese)]]
*[[Fate/Zero_~Brazilian_Portuguese~ |Português do Brasil (Brazilian Portuguese)]]

=== '''Történet''' ===
----

Fate/Zero a Fate Stay Night című Visuel Novel és anime előzménye ami a 10 évvel korábbi 4. Grál Háború történetét meséli el. Az illusztrációkat Takashi Takeuchi (武内崇) készítette. A mű [http://en.wikipedia.org/wiki/TYPE-MOON TYPE-MOON] és [http://en.wikipedia.org/wiki/Nitroplus Nitroplus] együttműködésével készült.

=== Formai előírások ===
----

*[[Format_guideline|General Format/Style Guideline]]

=== Fejlemények ===
----

*2009. Július 02.
:*Prológus - 8 évvel ezelőtt.

*2009. Július 10.
:*Prológus - 3 évvel ezelőtt.

*2009. július 23.
:*Prológus - 1 évvel ezelőtt.

*2009. Július 25.
:*Első Felvonás 1. rész

Korábbi frissítések [[Fate/Zero:frissítések|itt]] érhetők el.

----

=== '''Első Kötet - A Negyedik Grál Háború el nem Mondott Története''' ===
[[Image:FZ_v01_cover.jpg|400px|thumb|Volume 1.]]

[[Fate/Zero:Volume1_Illustrations|Illusztráció]]

Prológus
::*[[Fate/Zero_(Hungarian):8_evvel_ezelőtt|8 évvel ezelőtt]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt|3 évvel ezelőtt]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian):1_évvel_ezelőtt|1 évvel ezelőtt]]

Első felvonás
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Első Felvonás 1. rész|1. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Első Felvonás 2. rész|2. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Első Felvonás 3. rész|3. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Első Felvonás 4. rész|4. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Első Felvonás 5. rész|5. rész]]

Második Felvonás
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Második Felvonás 1. rész|1. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Második Felvonás 2. rész|2. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Második Felvonás 3. rész|3. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Második Felvonás 4. rész|4. rész]]

Harmadik Felvonás
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Harmadik Felvonás 1. rész|1. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Harmadik Felvonás 2. rész|2. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Harmadik Felvonás 3. rész|3. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Harmadik Felvonás 4. rész|4. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Harmadik Felvonás 5. rész|5. rész]]

Negyedik Felvonás
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Negyedik Felvonás 1. rész|1. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Negyedik Felvonás 2. rész|2. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Negyedik Felvonás 3. rész|3. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian): Negyedik Felvonás 4. rész|4. rész]]

Író megjegyzései
::*[[Fate/Zero_(Hungarian):Első_Kötet_Író megjegyzései_1|1. rész]]
::*[[Fate/Zero_(Hungarian):Első_Kötet_Író megjegyzései_2|2. rész]]

----

=== Projekt részvevői ===
----

'''Fordítók (Translators)'''

- Armisael (Angol szövegről)

- Kellögem (Angol szövegről)

Fordítóknak: Legyenek szívesek a [[Fate/Zero_(Hungarian)_Regisztrációs_lap|Regisztrációs lapon]] a nevüket a fordítani kívánt rész mellett feltüntetni.

'''Szerkesztők (Editors)'''

=== Kiadás ===
----

* Fate/Zero #1 - 第四次聖杯戦争秘話

First Edition Published December 29, 2006, ISBN: none (self published)

Second Edition Published January 26, 2007, ISBN: none (self published)

* Fate/Zero #2 - 王たちの狂宴

First Edition Published March 31, 2007, ISBN: none (self published)

* Fate/Zero #3 - 散りゆく者たち

First Edition Published July 27, 2007, ISBN: none (self published)

* Fate/Zero #4 - 煉獄の炎

First Edition Scheduled for December 29, 2007, ISBN: none (self published)

Fate/Zero(Hungarian):Fordítók jegyzete

2009-07-25T12:33:08Z

Armisael:

== Prológus 1: 8 évvel ezelőtt ==

=== Homunculus ===

[http://en.wikipedia.org/wiki/Homunculus Homunculus]:Egy mesterséges ember, akit mágia vagy alkímia segítségével hoztak létre, nem mindig de gyakran egy állati hybrid.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Homunculus]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):8_evvel_ezelőtt#Homunculusként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

=== Grál ===

A [http://en.wikipedia.org/wiki/Holy_Grail Holy Grail]-ra utal. A Keresztény hitvilágban a Grál volt az a kehely amit Jézus az "Utolsó Vacsora" alkalmával használt, azt tartják róla, hogy csodatevő ereje van.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Holy_Grail]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):8_evvel_ezelőtt#Grál|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

== Prológus 2: 3 évvel ezelőtt ==

===Akasha és Akashai feljegyzések===

Utalás a Szanszkrit fogalomra [http://en.wikipedia.org/wiki/Akasha Akasha]. [http://en.wikipedia.org/wiki/Akashic_records Akashic Records] Minden dolog, esemény és tudás ami bevésödöt Akashába.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Akashic_Records]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#Akashai feljegyzések|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

===Prana===

Utalás egy Szanszkrit szóra [http://en.wikipedia.org/wiki/Prana Prana]. Élet erő, létfontosságú energia ami minden élő dologban jelen van. Jelen esetben magába foglalja Od-ot is ([http://en.wikipedia.org/wiki/Odic_force Odic force]) és [http://en.wikipedia.org/wiki/Mana Mana].

Míg a "Mana" az általánosabb az író speciálisan ezt használja a nem élő dolgokra, az Od ellentéte a világegyetemében.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Prana]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#pranát|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

===Familiáris===

[http://en.wikipedia.org/wiki/Familiar familiar spirit] Egy olyan szellem ami engedelmeskedik és szolgálja a megidézőjét.

Kinoko Nasu's interpretation:[http://typemoon.wikia.com/wiki/Familiar]
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):3_évvel_ezelőtt#familiárisként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

==Első Felvonás 1. rész==

=== Eulyphis Szekció ===

Az Óra Torony egy osztálya, ami a szellemek tanulmányozásával és megidézésével foglalkozik.
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):Fate/Zero:_Első_Felvonás_1._rész#Eulyphis Szekció|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

=== Catty ===

Néhány Ázsiai országban használatos mértékegység. Országonként változik, hogy mekkora is az értéke. De a mi esetünkben (Japánban) fél kilót vagy 500g-t jelent
<noinclude>
{| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
|-
| [[Fate/Zero_(Hungarian):Fate/Zero:_Első_Felvonás_1._rész#Cattynként|Return to Text]]
|-
|}
</noinclude>

==Első Felvonás 2. rész==

2009-07-25T11:23:18Z

Armisael: Undo revision 48817 by Armisael (Talk)

=== -285:42:56- ===
[[Image:Fate_Zero_Act 1.jpg|200px|thumb|Act 1]]

Soha senki nem ismerte el Waver Velvet tehetségét.

Nem született egy neves mágus családba és a sors még egy jó Mesterrel sem hozta össze. Ez a gyermek magát képezte és végül elég szerencséje volt, hogy a Mágus Társaság, akik a világ mágusait felügyelik, elfogadja a sorai között a központjukban, ami egy oktató intézmény Londonban, közismertebb nevén az „Óra Torony”. Waver mindig is úgy gondolta, hogy ez egy óriási megtiszteltetés, és ezt komolyan is gondolta, büszke volt a saját képességeire. Én vagyok az „Óra Torony” leg jobb diákja a megalapítása óta, mindenkinek tisztelnie kell, legalábbis ezt képzelte magáról Waver.

De az igazság az-az, hogy a Vaverek mágus vérvonala mindössze csak 3 generációra nyúlik vissza. Összehasonlítva a nevesebb Mágus családok sarjaival Waver címerének koncentráltsága és Mágikus Köreinek a minősége is halványabb az övéknél, de ahogy múlik az idő a Mágus Köre és a Címere is folyamatosan növekszik és terebélyesedik. Sok diák, aki az Óra Toronyban végzett olyan család sarja volt, akiknek az ereiben már több mint hat generáció óta tiszta mágus vér csörgedezik.

A Thaumaturgia csodája nem teljesedhet be egyetlen generáció alatt, az életen át tartó kutatás eredményeit a szülők a gyermekükre hagyják, így válik a Thaumaturgia egyre letisztultabbá. Pontosan ezért van az, hogy akiknek a vérvonala régebbre nyúlik vissza több Pranával rendelkeznek.

Bár a mágusok Mágikus Köreinek a száma már születésükkel eldől, azonban létezik néhány ősi mágus család, akik azon mesterkednek, hogyan növelhetnék a Mágikus Köreik számát az utódaiknál, ez által is megkülönböztetve magukat a fiatal Mágus családoktól. Más szóval a Thaumaturgia világának előnyei már a születés előtt elrendeltetett… Ez egy elfogadott nézőpont.

De Weaver ezt máshogy látja.

A származásból adódó különbségek áthidalhatók a kellő tapasztalattal. Kivételes Mágikus Körök hiányában, kellő hozzáértéssel és a Thaumaturgia gyakorlott alkalmazásával a születés adta mennyiségi hátrány áthidalható, Waver mindig is mélyen hitt ebben. Úgy gondolta, hogy saját maga erre a legjobb példa és ezért mindig arra törekedett, hogy kiemelje ezt a tehetségét.

De a valóság az túlságosan is kegyetlen. Vannak olyan diákok, akik az ősi vérvonalukkal kérkednek és vannak azok, akik megállás nélkül a kedvükben járnak; ezek az emberek képviselik az Óra Torony főáramlatát és a feladatokat is ők határozzák meg. Még a tanárok sem képeznek kivételt ez alól. Csak a neves vérvonalúak ezeknek a várományosai, míg a „szegény” kutatókat, mint például amilyen Waver is, csak vonakodva engedik be a könyvtárba, hogy a könyvek között kutakodjon, nem, hogy Thaumaturgiára oktatnák.

Miért van az, hogy a mágusok jövőjével kapcsolatos elvárások a vérvonaluktól függ?

Miért van az, hogy egy elmélet hitelessége függ az ember származásától?

Senki sem törődött Waver kérdéseivel. Az előadok, különféle virágnyelven mondott trükkökkel hárítják el miután beszámol a kutatási eredményeiről, aztán úgy tesznek mintha meggyőzték volna Wavert vagy csak egyszerűen kinevetik, vagy éppen semmibe veszik.

Az igazság hihetetlen. Wavert az igyekezete lépésre sarkalta.

Fel akarta fedni, hogy mennyire romlott a Mágus Társasság, ezért Waver írt egy tanulmányt. „Thaumaturgi fejlődése a jelenben” címmel, ez volt a végeredménye három év elmélkedésének és egy év írásnak. A mű, ami hihetetlen odaadással és precizitással készült könyörtelenül támadta a tradicionális nézetet, valóban tiszta és érthető volt. Ha az inkvizíció látta volna nem kis felhördülést keltett volna.

Azonban – Az Eulyphis Szekció előadója kidobta miután egyszer felületessen átfutotta.

Ezt az előadót Kayneth El-Melloi Archibald-nak hívták. Ő annak az Archibald családnak a sarja, akiknek a vérvonala kilenc generációra nyúlik vissza, egy népszerű ember kit mindenki csak Lord El-Melloi-nak szólít. Az igazgató lányának a jegyese; aki már ilyen fiatalon előadó, a legjobbak legjobbika. És ugyancsak ő képviseli azt a hatalmat, amit Waver olyannyira ki nem állhat.

„Az olyan ember, aki enged a téveszméknek, mint amilyen te is vagy nem alkalmas a kutatásra, Waver” – Kayneth előadó ezt válaszolta szánalommentes hangon. Kayneth rideg tekintetét Waver soha nem fogja elfelejteni.

Wavert az élete 19 éve során még egyszer sem alázták meg ennyire.

Ha annak az embernek megvan a tehetsége, hogy előadó legyen, miért nem képes megérteni Waver tanulmányát. Nem, az-az ember minden bizonnyal irigy, pont azért mert megérti. Fél Waver tehetségétől, ezért féltékeny rá és úgy kezeli Wavert mint, aki veszélyt jelent az ő státuszára. Valószínűleg ez az ok, amiért ilyen szigorúan kezelte Waver tanulmányát. Az összegyűjtött bölcsességet szándékosan eltussolta, tényleg így kéne viselkednie egy tudósnak?

Megbocsájthatatlan. Hogy az ő tehetségét, amitől az egész világ retteg, önkényesen a hatalmánál fogva írja le, hát tényleg nincs igazság? De senki nem mutatott együttérzést Waverrel. A Mágus Társasság a valóságban – Waver szemszögéből nézve – már a velejéig romlott.

De… amíg a szürke hétköznapjait élte, fülébe jutót egy szóbeszéd.

Mi szerint az állítólagos Lord El-Melloi, hogy tovább öregbítse eddig sem kicsi hírnevét a közeljövőben részt kíván venni egy Taumaturgiai megmérettetésen, a Távol-Keleten.

Waver éjjelente elkezdett kutakodni e különös megmérettetés után, aminek az ijesztő részletei megbabonázták.
A kívánságteljesítő „Szent Grál”, ami hihetetlen mennyiségű Pranát rejt, Hősöket idéz meg a jelen korba és familiárisunkként parancsolva nekik egy halálos viadalra késztet.

Tisztség, tekintély mind elveszti az értékét, a részvevők csak a saját képességeikre támaszkodhatnak.

Ez valóban egy kissé kegyetlen, de ez a leg egyszerűbb és leg tisztességesebb módja, hogy kiderüljön ki az erősebb. Egy el nem ismert zseninek, mint ő ez egy ragyogó lehetőség, hogy megmutassa mire is képes.

Fortuna végül rámosolyodott az Waverre.

Az egész a szállítási osztály hanyagságával kezdődött. Kayneth előadó kérést terjesztett be egy Makedóniai ereklye iránt… amit tévedésből Wavernek adtak át, hogy agya oda a csomagot Kaynethnek noha a csomagot csak Kayneth jelenlétében lehetett felnyitni.

Waver azonnal felismerte, hogy ez egy katalizátor egy Szolga megidézéséhez a Grál Háborúra. Így tett szert élete nagy lehetőségére.

Már egy szemernyi vonzalmat sem érzett a romlott Óra Torony iránt. A bizonyítvány megszerzésének dicsősége semmiség a Fuyuki Szánt Grállal által nyújtott dicsőséghez képest. Abban a percben amint Waver Velvet megnyeri a háborút, azok a jelentéktelen alakok a Mágus Társasságnál mind megalázkodnak majd előtte.

Ez után Waver elhagyta Angliát és a Keleten lévő sziget állam felé vette az irányt. Az Óra Toronyba azonnal rájöttek, hogy ki lopta Kayneth csomagját, de nem mentek utána. Senki nem tudta, hogy Wavert érdekelte a Grál Háború.

De volt valami, amiről Wavernek nem volt tudomása. Mindenki úgy hitte, hogy Waver Velvet csupán dühében rejtette el az Kayneth ereklyéjét. Nem feltételezték róla, hogy azon a szinten van, hogy képes lenne az életét is kockára tenni a Thaumaturgiai megmérettetésen. Ebből a szempontból az Óra Toronyban nagyon alábecsülték Wavert.

A Távol-Keleti város - Fuyuki városa az a helyen, ahol eldől a sorsát, Waver az ágytakarója alá bújva kétségbeesetten próbálja visszatartani a nevetését. De lehetetlen visszatartani. A függönyön keresztül beszűrődő reggel napsugaraitól megvilágítva, felemelte a jobb kezét egy tompa nevetés kíséretében.

Ereklyével a kezében Fuyuki városában, elegendő képességekkel, hogy mágus legyen… Hogy is hunyhatna a Grál egy ilyen valaki felett szemet? Valóban, a háromágú minta az Utasító Pecsét tisztán kivehetően megjelent az elmúlt este a jobb kezén, ez a bizonyítéka, hogy Mester és megidézheti a szolgáját. Még az udvaron lévő kakasok kukorékolásáról is megfeledkezett, ami a napfelkeltét jelzi.

„Waver kész a reggeli.”

Az idős hölgy hangja, ami reggelire hívja, eltér a megszokottól ezen a reggelen, mintha most nem lenne annyira idegesítő.

Hogy elkezdhessen ezt az emlékezetes napot, Waver gyorsan felöltözött.

Bár Fuyuki városát egy távoli szigeten fekszik, de mégis sok turista látogatja. Éppen ezért Waver megjelenése, ami szemmel láthatóan eltér a Japánokétól, nem okoz nagy feltűnést. Ennek ellenére Waver a biztonság kedvéért azért bűbájt vetett az idős házaspárra, akik mindig is egyedül éltek, hogy elhitesse velük, hogy ő az unokájuk, aki a külföldi tanulmányaiból tért vissza. Ezzel a hamis személyazonossággal kényelmesen élt itt. Sőt még bérleti díjat sem kell fizetnie, ez olyan mintha két legyet ütne egy csapásra, a dolgok egyre jobban alakultak és Waver egyre jobban kezdte csodálni a saját képességeit.

Waver miközben kiélvezte az enyhe reggelt, a kakaskukorékolást figyelve lesétált a lépcsőn, a földszinten lévő konyhába. Mint eddig mindig egy egyszerű polgári étkezőasztal és a rajtalévő újságok a televízióban menő hírek fogadták.

„Jó reggelt Waver, jól aludtál?”

„Igen nagyi, mint a bunda.”

Waver mosolyogva válaszolt miközben megkente a pirítósát lekvárral. A száraz kenyeret, aminek fél kilója 108 yenbe kerül nem volt túl kellemes rágni. Általában nem valami ízletes ezért csak nagy mennyiségű lekvárral válik ehetővé.

Glen és Martha Mackenzie 20 éve vándoroltak be Japánba Kanadából. De a fiuk nem tudott hozzászokni a Japán életstílushoz ezért visszament és ott alapított saját családot. Az unokájuk, aki 10 éves koráig Japánban nevelkedett ugyancsak visszament. Egy árva levelet sem kaptak tőlük nemhogy meglátogatták volna őket. Így telt el az utóbbi 10 év – ehhez az információhoz Waver úgy jutott hozzá, hogy hipnotizálta az idős házaspárt. Ez a fajta család pont megfelelt Wavernek. De azért Waver a saját képmására változtatta meg az idős házaspár emlékeit az unokájukról, így lett ő „Waver Mackenzie”.

„Martha nem tudod miért ilyen hangosak a tyúkok, egész reggel ezen töprengek?”

„Van három tyúkunk? De vajon honnan kerültek ide…?”

Waver gyorsan lenyelte a kenyerét, miközben a magyarázaton törte a fejét.

Ááá a tyúkok... az egyik barátom küldte őket, hogy vigyázzak rájuk néhány napig. Elutazott így nem tud velük foglalkozni ezért ideiglenesen én vigyázok rájuk. Ma este adom vissza neki.”

„Oké rendben”

Úgy tűnik könnyen bevették. Az a tény, hogy az idős házaspárnak problémája van a hallásával úgy tűnik jól jött. A három tyúk folytonos zajongása szinte az őrületbe kergette a szomszédokat.

De a leg feszültebb ember az Waver volt. Amint felfedezte az Utasító Pecséteket a kezén, Waver izgatottan hozzálátott a szertartáshoz szükséges áldozatok előkészítéséhez.

Nem is gondolta, hogy ilyen nehéz lesz egy baromfiudvart találni a környéken. Végül mégis talált egyet azonban a három tyúk elkapása majd egy órájába tellett. Napfelkeltekkor ért haza; egy merő csirke szar volt és a kezei is tiszta véresek voltak.

Az Óra Toronyban az áldozatként bemutatott állatok mindig előre el voltak készítve. Bezzeg itt, hogy kerülhet egy olyan nagyszerű mágus, mint én ilyen szörnyű állapotba miután elfogott három nyamvadt tyúkot? Miközben ezen bosszankodott, Waver ordítani tudott volna. De miközben reggelig a jobb kezén lévő Pecsétet nézegette egyre jobban felvidult.

Úgy döntött ma este tartja meg a szertartást. Ezek a nyamvadt tyúkok addig még élhetnek.

Waver a legerősebb Szolgára vágyott. A második emeleti hálószoba egyik fiókjában elrejtett ereklye fog katalizátorként szolgálni a Hősi Lélek megidézésében, erre már Waver is rájött.

A koszos és rongyos köpenydarab, ami egykoron egy király vállán lógott. A „Hódítók Királya” aki elpusztította Akhaimenid Perzsa Birodalmat (Óperzsa Birodalom) és létrehozta a világ első Óriás Birodalmát, ami Görögországtól egészen Dél- Nyugat Indiáig húzódott. Ezt a Hőst fogja Wavert megidézni és ő lesz az, akinek a segítségével elnyeri a Grált.

„…Nagyapa, nagymama ma este viszem vissza a csirkéket a barátomnak ezért lehet, hogy sokáig elmaradok, de ne aggódjatok.”

„Rendben, de vigyáz magadra, mert Fuyuki városa nem annyira biztonságos az utóbbi időben.”

„A sorozatgyilkos újra megjelent. Ez a világ egyre ijesztőbb lesz.”

A hosszú asztalnál olcsó kenyeret rágcsálva Wavert boldogság vette körül. A tyúkok zajos rikácsolása is már kevésbé tűnt idegesítőnek.

2009-07-09T23:45:49Z

Armisael:

Fate/Zero(Hungarian):Fordítók jegyzete

2009-07-09T23:44:28Z

Armisael:

Fate/Zero(Hungarian):Fordítók jegyzete

2009-07-09T23:42:10Z

Armisael:

Fate/Zero (Hungarian):3 évvel ezelőtt

2009-07-09T23:22:56Z

Armisael:

===3 évvel ezelőtt===

Amikor okkultizmusról, más dimenziókkal kapcsolatos teóriákról beszélünk, azt mondjuk, hogy van egy a mi világunkon kívül álló ’erő’.

Hogy előre lássa az események bekövetkezését. Ez minden mágus legfőbb kívánsága, az „eredet”… Isten helye, [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Akashai feljegyzések|Akashai feljegyzések]], a dolgok kezdete és a vége, ahol mindent megörökít, ami mindent létrehoz ebben a világban.

200 évvel ezelőtt voltak, akik „e világon kívüli” helyen hajtottal végre kísérleteket.

Einsbern, Makiri, Tōsaka. Így hívták a 3 család, vágyuk számos tradíció tárgya a „Szent Grál” újrateremtése volt, Arra számítottak, hogy a Grál megidézésével teljesül minden kívánságuk, ezért a 3 mágus család felajánlotta titkos művészetét, hogy végül létrehozhassák ezt a „mindenható tartályt”

… Azonban a Grál csak egy ember kívánságát képes teljesíteni. Amint kiderült az igazság az együt működés laza kötelékét elmosta a viszály vére.

Így kezdődött a Háború a Szent Grálért, ’Heavens Feel’.

Ezen túl, 60 évente egyszer a Grált újra megidézik ’Fujuki’ Távol-Keleti földjén.

A Grál kiválaszt 7 mágust, akiknek kellő hatalmuk van, és óriási mennyiségű [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#pranát|pranát]] oszt szét közötök, hogy lehetővé tegye a „Hősök” megidézését, akiket ’Szolgáknak’ neveznek. A halálra menő csaták döntik majd el, hogy a 7 közül ki a leg alkalmasabb, hogy elnyerje a Grált.

―Magyarul, ez volt az amin Kotomine Kirei keresztülment.

„A mintát, ami a jobb kezeden jelent meg ’Utasító Bélyegnek’ (Command Seal) nevezik. Ez a bizonyítéka, hogy a Grál kiválasztott, ez a szent jel, ami feljogosít, hogy irányíthass egy szolgát.”

A személyt, aki mindezt lágy ámde megnyerő hangon mondta Tōsaka Tokiominak hívták.

Egy elegáns villa szobájában, ami egy kis domb tetejére épült egy előkelő környéken Torinótól délre Olaszországban, 3 ember ült egy társalgószékben. Kirei és Tokiomi és egy atya, aki bemutatta őket egymásnak és vezette a beszélgetést, Kotomine Rise…. Kirei apja.

Az atya, aki hamarosan 80 éves lesz, és a barátja egy excentrikus japán Tōsaka.

Körülbelül olyan idős lehetett, mint Kire, a megjelenése is elegáns volt.

Egy régi előkelő család vérvonala még Japán mércével is, ez a villa volt a második rezidenciája, ahogy monda. De a leg érdekesebb, hogy alkalmanként ’mágusnak’ nevezte magát.

Mágusnak lenni nem annyira különleges, mint amilyenek hangzik. Kirei csak úgy, mint az apja pap volt, de az apa és fia munkája sokban különbözött attól, amit a hétköznapi emberek egy atyáról gondolna.

Az ’Egyháznak’ (Holy Church) ahova olyan emberek, mint Kire is tartoztak van egy külön doktrínájuk, ami túlmutat a csoda határain egy isteni rejtély, akik az eretnekség kiirtásának súlyát viselik magukon és azt a feledés homályába száműzik.

Ez azt jelentené, hogy egy olyan nézőpontot vesznek, fel ahonnan figyelemmel követhetnék az olyan istenkáromlásokat, mint a mágia.

Mágus csak mágussal játszik össze, egy ön magukat megőrző csoportba szerveződtek, amit ’Társaságnak’ (Association) neveznek, ami veszélyforrás és rivális az Egyházra nézve. De most mind a ketten megegyeztek abban, hogy átmenetileg fenntartják a nyugalmat: de mindezek ellenére, hogy egy atya az Egyházból és egy mágus egy azon épületben tartózkodjon elképzelhetetlen volt.

A Tōsaka családdal az egyháznak már régóta volt kapcsolata, annak ellenére, hogy mágusok voltak.

Az előző éjjel történt, hogy Kirei felfedezte a mintát, ami három jelet formált. Azonnal elmondta az apjának Risei másnap reggel azonnal Torinóba a fiatal mágushoz vitte a fiát.

A gyors bemutatkozást követően a magyarázat amit Tokiomi Kireinek adott a titkos találkozón a háborúval voltak kapcsolatban ’Grál Háború’. Ez volt az oka a Kire kezén megjelenő jeleknek… Vagyis azzal, hogy Kirei megszerezte a jelet lehetősége adódik, hogy beteljesüljön az álma a három év múlva esedékes negyedik Grál Háborúban.

Nem mintha visszautasítaná a harcot. Kirei feladatának lényege az Egyháznál az eretnekség eltávolítása volt, vagyis egy profi harcos volt. Mondhatjuk, hogy az volt a feladata, hogy életre, halálra tartó harcot vívjon a mágusokkal. A probléma abból az ellentmondásból fakadt, hogy Kireinek mint pap, mágusként kell, hogy részt vegyen a Grál Háborúban, ami mágusok közötti viszálykodás volt.

„Ami jellegzetes a Grál Háborúban, hogy Szolgákat használ [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Familiáris|familiárisként]], vagyis, hogy tovább léphessünk, ahhoz szükség van, egy megidézésére. … Lényegében a hét személynek, akiket Mesternek választanak, mágusnak kell, hogy legyen. Bizonyára megdöbbentő lehet valaki olyan számára, mint te, aki nem a mágiából él, hogy a Grál ilyen korán felismerje.”

„A Grál bizonyos embereket előnyben részesít?”

Tokiomi bólint az eddig meg nem győzött Kireinek.

„Már említettem a kezdet 3 családját’ ― Kit támogassunk a Makiri családot akik Matōre változtatták a nevüket, vagy az Einzbernneket vagy a Tōsaka családot? Más szóval…?”

Tokiomi felemelte a jobb kezét, hogy megmutassa a rajta lévő mintát.

„Mint a Tōsaka család jelenlegi feje, részt fogok venni a következő csatában.”

Akkor ez az ember azt tervezi, hogy szövetkezik Kireivel? Bár Kirei nem értette, de tovább folytatta a kérdezősködést.

„A szolgákon gondolkodom, amiket korábban már említettél. Azt mondtad hősök, akiket megidézünk és familiárisként használunk…”

„Tudom nehéz elhinni, de ez az igazság. Ez lehet a Grál egyik csodájának nevezni.”

Nagy emberek legendái, akiknek fennmaradt a neve a folklórban. Ők azok, akik haláluk után örökké fennmaradnak az emberek emlékezetében. Ki lettek emelve az emberiségből és a szellemek birodalmába lettek felemelve: ők a ’Hősök’ (Heroic Spirits).

Teljesen más szinten állnak, mint a bosszúálló vagy a természet egyszerű gonosz szellemei, akiket a mágusok általában familiárisként idéznek meg. Azt mondhatjuk, hogy olyan létformák, amik egy isten szellemi státuszával rendelkeznek. Bár az erejük egy részét elő lehet hozni és kölcsön lehet venni, de az elképzelhetetlen, hogy ebben a világban familiárisként legyenek használva.

„ Ha megfontolod, látni fogod, hogy a Grál ereje abban rejlik, hogy a lehetetlent lehetővé teszi, így érted, hogy ez miért olyan nagy kincs? Végül a Szolgák megidézése is csupán csak egy töredéke a Grál valódi hatalmának.”

Mintha maga is megdöbbenne azon amit mondott Tōsaka Tokiomi mélyet sóhajtott és megrázta a fejét.

„Az ősi időkből az istenek korából egészen legalább egy századdal ezelőttig lévő hősöket lehet megidézni. Hét Hős követ hét mestert és mindegyik megvédi a saját Mesterét, és elpusztítja az ellenséges Mestert. Bármilyen korból és országból származó hőst meg lehet idézni a jelen korba és ők találkoznak egy elsőségért folyó halálos viadalon. Ez a Fuyuki városi Szent Grál Háború.”

„… Ilyen szörnyűség? Egy olyan helyen ahol civilek ezrei élnek?

Minden mágus követi a megszokott eljárást és rejtőzködik. Ez az egyetlen módja, hogy bekerüljön abba a környezetbe, ahol úgy gondolják, hogy a tudományban rejlik az univerzum igazsága. Ha számításba véve az Egyházat, a létezésük felfedése teljességgel lehetetlen.

De a hősöket, el kell rejteni. Elvégre ez az erőt akár katasztrófát is okozhat. Az emberek közti harcban Szolgákat használnak… Ez gyakorlatilag olyan mintha a háborúban egy mészárlásra adnánk parancsot.

„― Terméseztessen az magától értetődő, hogy ezt a konfliktust titokban kell tartani. Szükség van egy felkészült felügyelőre, aki ezt biztosítja.”

Az egészen eddig csendes Rise, Kotomine apja előre lépett és azt mondta.

„A Szent Grál Háború minden 60. évbe következik be ez lesz a negyedik. Japán modernizálódása már megkezdődött, amikor a második háború megesett. Még a leg elhagyatottabb területeken sem, hagyhatjuk, hogy az emberek észrevegyék a pusztítást.

A harmadik háború óta létezik egy egyezmény, hogy az Egyház kiküld egy felügyelőt, hogy a háború pusztításait a minimumra csökkentsék. Titokban kell tartanunk a létezését, és a mágusoknak is.”

„Az egyház egyfajta bíróként szolgál a mágusok közti konfliktusban?”

„Pontosan mert ez egy mágusok közti konfliktus. A Mágus Társaságnál nem volna olyan személy, aki megfelelne erre a szerepre a politikai hátterük miatt. Egyszerűen nem volt más mond, mint, hogy egy külső hatóságot, mint például az Egyházat kellet bevonni. Ráadásul, lehetetlen lenne, hogy az Egyház figyelmen kívül hagyja a Szent Grál nevének a használata. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak a lehetőségét, hogy ez tényleg az a kupa, ami felfogta isten fiának a vérét.”

Mind Kirei és Rise, apa és fia tagja a 8. Szentség Gyülekezete (Assembly of the 8th Sacrament) nevű szekciónak. Ezen csoport feladata, hogy visszaszerezze a szent ereklyéket. A Szent Grálnak nevezett kincs számos történetben és legendában megjelenik és az egyház életében a ’Grál’ nagy jelentőséggel bír. Ilyen feltételek mellett a Világháború káoszában a harmadik Grál Háború alatt tartottak egy megbeszélést, ahol engem, aki akkor még ifjonc volt, neveztek ki eme fontos feladatra. A következő csatára elutazom Fuyuki földjére, hogy felügyeljem a harcotokat.”

Apja szavai hallatán Kirei csak a bólintani tudott.

„Egy pillanat. Nem kéne, hogy a választott felügyelő pártatlan legyen? Nem probléma az, ha a résztvevők egyike a vérrokona?”
„Ugyan, ugyan. Azt gondolod, hogy ez egy kiskapu a szabályok között?”

Az apja szokatlan mosolya valami olyanra utalt amit Kirei nem értett.

„Kotomine-san ne nyugtalanítsa a fiát. Lépjünk inkább tovább a valódi kérdésre.”

Tōsaka Tokiomi nyíltan arra ösztönzi az idős papot, hogy térjen a tárgyra.

„Hm, igaz. ― Kirei, amit eddig hallottál az csak a ’külső szempontja’ a Grál Háborúnak. Van egy másik ok is, amiért akartam, hogy találkozz ma Tokiomi úrral.”

„… Éspedig?”

„Az igazat megvallva, már régóta biztosan tudjuk, hogy az a Grál, ami Fuyuki városában jelent meg az nem ’isten fiának’ szent ereklyéje. Lényegében a Fuyuki városában vívott harc egy olyan kincsért folyik, ami csupán másolata az eredeti mindenható tartálynak, valami, ami utat nyit egy utópiához. Ez, semmilyen módon nem kapcsolható az egyházhoz.

Így van. Különben az Egyház nem csak egy csendes megfigyelő szerepét töltené be. Ha kiderülne, hogy a Grál mégis a valódi szent ereklye lenne, akkor az egyház megkerülné a tűzszünetet és elrabolná azt a mágusok kezei közül.

„Ha a kehely az-az eszköz, ami elvezet az Akasai Jegyzetekhez, akkor az nem az egyház gondja. Végül is a mágusok azon törekvése, hogy megtalálják ’Akashát’, az eredetet nem feltétlenül áll konfliktusban az egyház gondolkodásával.

― Bár, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk róla tudomást, egy erős személyre kell hagynunk. Ki tudja, milyen baleset történne, ha egy nem várt alak jutna a közelébe.”

„És ha mint eretnekség elpusztítanánk―”

„Még mindig nehéz. Azok a mágusok, akik részt vesznek a Grálért folyó harcban rendkívül szívósak. Ha frontálisan próbálkoznánk, akkor elkerülhetetlen lenne a konfliktushoz a Mágus Társasággal. És ez túl sok áldozattal járna.”

Ehelyett, a második legjobb terv, nincs is annál érdekesebb, mint, hogy eljuttatni azt a ’kívánt személynek’

’… Értem.”

Kirei lassan kezdte felismerni a beszélgetés igazi célját. Amióta az apja Tōsaka Tokiomival, egy mágussal társalgott.

„Amióta t a szülőföldjük hite elnyomta őket, a Tōsaka család is ugyanazt a tanítást követte, mint ami a miénk. Ismerve Tokiomi-kunt biztos vagyok benne, hogy megfelel a Grál birtoklására.”

Tōsaka Tokiomi bólintott majd folytatta a beszédet.

„Elérni Akashát. Nincs ennél magasztosabb cél a Tōsaka család számára. De sajnos az Einzbernek és Matōk, akik valaha ugyan ennek az állomnak a nyomában voltak, megfeledkeztek róla más világi dolgok miatt, és mostanra már teljesen elfeledték az eredeti indítékukat. Mondanom sem kell, hogy négy másik mestert csakis a saját alávaló vágyaik miatt akarják megszerezni a Grált.”

Ez azt jelenti, hogy az Egyház senki mást nem ismer el a Grál birtokosának csak a Tōsakákat. Így Kirei már többet értett meg a küldetéséről.

„Vagyis azt szeretnéd, hogy vegyek részt a következő Grál háborúban, hogy Toshaka úr nyerhessen?”

„Pontosan.”

Végre Tōsaka Tokiomin először mutatkoztak a mosoly jelei.

„Terméseztessen, a háttérben szövetkeznénk a többi öt mester ellen és elpusztítjuk őket, hogy növeljük a ’győzelem’ esélyét.
Tokiomi szavaira Rise atya határozottan bólintott. Az Egyház semleges szerepe már is komédiává vált. Ez a Grál Háború bizonyára érdekelni fogja az Egyházat az eredeti elvárásai miatt.

Ami azt illeti ez nem volt se jó se rossz Kireinek. Ha az Egyház szándéka tiszta volt, akkor Kireinek mint az egyházi odaadó végrehajtója csak a munka teljesítése volt a feladata.

„Kirei át leszel helyezve az Egyháztól a Mágus Társasághoz és az én tanítványom leszel.”

Tōsaka Tokiomi szünet nélkül praktikus hangon folytatta a magyarázást.

„―Áthelyezés?”

„A cserét már jóváhagyták, Kirei.”

„Amint ezt kimondta Risei atya egy levelet vett elő. Egy értesítés volt, ami az Egyház és a Mágus Társaság szimbólumait is rajta volt és Kotomine Kirei nevére szolt.

Kirei meglepődött a végrehajtás gyorsaságán: a levél már a tegnapi napon el lett rendezve.

Végül is, nem lett volna értelme, hogy Kirei tiltakozzon, mivel nem történt semmi, ami megsértette volna a beszélgetés során.

Mivel Kireinek egyáltalán nem volt célja.

„A Legfontosabb dolog az-az lesz, hogy gyakorold a mágiát az én házamban, Japánban. A következő Grál Háború 3 év múlva lesz.

Addigra egy Szolgának kell, parancsolnod, és egy mágussá kell válnod, aki Mesterként részt vesz majd a harcban.”

„De ― ez rendben van? Ha nyíltan alattad fogok tanulni, nem merülnek majd fel kétségek a felől, hogy együttműködünk?”

Tokiomi ridegen elmosolyodott majd megrázta a fejét.

„Te nem ismered a mágusokat. Ha az érdeklődési körük összeütközésbe kerül, akkor gyakran megesik, hogy a Mester és tanítványa egymásellen fordul.”

„ÁÁ, értem”

Bár Kireinek nem állt szándékában, hogy megértse a mágusokat. De jól ismerte a Mágusnak nevezett fajta hajlamait. Végrehajtó létén számos alkalommal volt mát rá példa, hogy versenyre kelljen az ’eretnek’ mágusokkal. Azon emberek száma, akikkel saját kezűleg végzett jóval 10 és 20 fölött van.

„Van még kérdésed?”

Ahogy Tokiomi a végkövetkeztetetésre várta, Kirei feltette azt a kérdést, amit már a beszélgetés kezdete óta akart.

„Csak egy ― a Grálnak, ami kiválasztja a mestereket mi a célja?”

Nyilvánvalóan nem erre a kérdésre számított Tokiomi. A mágus egy rövid ideig összeráncolta a szemöldökét majd nyugodtan válaszolt.

„A Grál…. Természetesen olyan személyt fog választani, akinek őszintén szüksége van rá.”

Mint korábban már említettem, mi Tōsakak előkellő helyet foglalunk el ebben a sorban révén, hogy tagjai vagyunk az eredeti 3 családnak.

„Vagyis minden mesternek meg van az oka, hogy miért akarja a Grált?”

„Ez nincs megszabva. A Grálnak szüksége van 7 személyre. Ha nincs meg ez a 7 személy, akkor olyan emberek kapnák meg az Utasító Bélyeget (Command Mantra), akik normális esetben erre nem lennének alkalmasak. Erre már a múltban is volt példa de, …― Á már értem.”

Miközben beszélt Tokiomi felismerte, hogy Kirei mire is kíváncsi igazából.

„Kirei azt gondolod, hogy téged nem kellett volna kiválasztani, ugye?”

Kirei bólintott. Akárhogy is gondolkodik egyszerűen nem volt rá oka egy kívánó gépnek, hogy észrevegye.

„Hm, ez valóban különleges. Az egyetlen dolog, ami a Grálhoz köthet az-az apád, aki felügyelőnek lett kinevezve, de… Nem gondolnám, hogy ez az igazi ok.”

„Ez azt jelenti, hogy?”

„Lehet, hogy a Grál már előre számításba vette, hogy az Egyház a Tōsaka családot fogja támogatni. Így az egyház egyik végrehajtója megkapta az Utasító Bélyeget, hogy támogassa a Tōsakákat.

Ezt elmondva Tokiomi úgy érezte, hogy abbahagyhatják a beszélgetést, de hozzátette.

„Más szóval, a Grál nekem Tōsakanak két parancsoló Pecsétet adott és ezért választott téged Mesternek

…Na? Megfelel ez a magyarázat?”

„…”

Ez az arrogáns magabiztosság nagyon rá illett a Tōsaka Tokiominak hívott emberre. Ez az ember olyan méltósággal rendelkezik, ami már a szarkazmus határait súrolja.

Mint mágus bizonyára a kivallóság megtestesítője. És ebből a kivallóságból ered a magabiztossága is. Ezért bizonyára soha sem kételkedik a saját döntéseiben.

Ez azt jelenti, hogy ennél több válaszra itt és most ne számítson, vonta le a következtetést Kirei.

„Mikor megyünk Japánba?”

Félelmeit elrejtve Kirei témát váltott.

„Egy rövid időre Nagy Britanniába kell mennem. Van egy kis elintézni valóm az óra toronyban (Clock Tower).

Te előttem mész Japánba, már értesítettem a családom.”

„Értetem, akkor azonnal indulok.”

„Kirei, hagy magunkra van egy kis megbeszélnivalóm Tōsaka úrral.”

Kirei bólintott apja szavaira, majd felállt a székből, és egy csendesen meghajlást követően elhagyta a szobát.

X X

A szobában maradt Tōsaka Tokiomi és Rise atya szótlanul nézték, ahogy Kotomine Kirei távozik.

„Megbízható fia van Kotomine-san.”

„ Az ereje, mint ’végrehajtó’ garantált. A kiképzés során egyik társa sem volt annyira kitartó, mint ő. Én vagyok az, akiben kételkednie kell.”

„O… ez volna a hit védelmezőjének példás magatartása?”

„Úgy tűnik, hogy ez a Kirei az egyetlen büszkesége egy szenilis vén bolondnak, mint én.”

Az idős atya ismert volt szigorúságáról, de Tokiomira békésen, mosolygott. Ahogy a szemei az egyetlen fiára fordultak, a bizalma és szeretete nyíltan megmutatkozott.

„Mivel 50 éves koromig nem született gyermekem, lemondtam arról, hogy örökösöm lesz… de most csodálkozom, hogy a fiam milyen sokra vitte.”

„Bár könnyebben belement, mint gondoltam, nem de?”

„A fiam a tűzbe is beleugrana, ha ez lenne az Egyház akarata. Ilyen messze is elmenne a hitéért.”

Bár Tokiomi nem akart kételkedni az idős atya szavaiban, benyomása Risei atya fiáról nem éppen ’szenvedélyes hívőnek’ tüntette fel. A Kireinek nevezett ember csöndes megjelenése inkább szkeptikusnak tűnt a számára.

„Hogy őszinte legyek, ez csalódás volt. Bár ha ránézek, azt mondanám valami olyanban van része, amihez semmi kedve sincs.”

„Nem… ez talán megváltást hoz neki.”

Félreérthetően Risei atya elkezdett szomorúan dörmögni.

„Ez egy személyes dolog, de a felesége pár napja halt meg. Még két éve sem volt, hogy összeházasodtak.”

„O, én―”

Tokiomi meg sem tudott szólalni a nem várt körülmények hallatán.

„Bár lehet, hogy nem úgy tűnik, de elég jól viseli… Túl sok emléke van Olaszországba. Talán ha visszatér, a régi szülőföldjére az segít begyógyítani a sebeit.”

Rise sóhajtott egyet beszéd közben, miközben Tokiomi egyenesen őt figyelte.

„Tokiomi-kun nem akkor mutatkozik meg valakinek az igazi értéke, amikor a nehézségekkel kerül szembe?”

Tokiomi mélyen meghajolt az idős pap szavai előtt.

„Lekötelezett. A tartozásom az Egyház felé és a Kotomine család két generációja felé be lesz vésve a családi előírásomba.”

„Egyáltalán nem, én csupán beteljesítem a fogadalmamat a Tōsaka család következő generációja számára. ―A továbbiakban majd isten védelméért fogok imádkozni, hogy az útja végére elérje a ’gyökeret’

„A nagyapám bánata, a Tōsakák legdrágább kívánsága, ezért a célért éltem az eddigi életemet.”

Elrejtve, hogy az önbizalma mennyire fulladozott a felelősség súlya alatt, Tokiomi elszántan bólintott.

„Ebben az évbe el fogom érni a Grált, ebben biztos vagyok.”

Tokiomi méltósága alatt, Rise atya megáldotta a régi barátja emlékeit.

„Barátom… Neked is jó örökösöd van.”

X X

A Mediterrán tenger szele Kotomine Kirei haját suhogtatta, egyedül tért vissza a domb tetején lévő villából, egyedül és csendben a vékony és kanyargós úton.

Végül, Kirei sorrendbe rakta a Tōsaka Tokiomiról szerzett benyomásait.

Lehet nehéz élete volt. Mintha a büszkeséget tapasztalatra változtatta volna, egy olyan ember volt, aki szilárd méltósággal volt megáldva, amivel kérkedhetett.

Nagyon is értette ezt a fajta személyiséget. Kirei saját apja is ugyanabból a fajtából való, mint ez a Tōsaka Tokiomi.
Olyan ember, akik jelentést tulajdonítanak a születésüknek, a létezésüknek, és kétségek nélkül követik azt. Soha nem haboznak, és nem hezitálnak.

Egy tiszta cél érdekében vassá kovácsolják akaratukat, amit csak annak a ’valaminek’ a beteljesülése éltet, ami az életük célja, s ennek vetik alá magukat az élet minden területén.

A ’meggyőződésük formája’, Kirei apja esetén a jámbor hit; és Tōsaka Tokiomi esetében pedig talán az öntudatosság abban, hogy ö a kiválasztott― egy kiváltság, ami nem a plebejusoké, olya öntudat, akinek felelősség nyugszik a vállán. Ő azon ’eredeti nemesek’ egyike, akiket manapság már alig látni.

Innentől fogva, Tōsaka Tokiomi léte fontos Kirei számára… De még így sem lehet összehasonlítani Kireivel. Ez olyan mintha azt mondanánk, hogy hasonlít az apjára.

Azok, akik csak a saját eszméiket képesek látni soha nem érthetik meg azokat, akiknek nincsenek eszméik. Az olyan embereknél, mint Tokiomi a ’céljuknak van értelme’ s ez a meggyőződésük alapja, ez az, ami teljes mértékben hiányzik Kotomine Kireiből. Még soha, az élete 20 éve során nem volt ilyen érzése.

Ennél fogva, sem a leg nemesebb ötletek sem a küldetések nem nyújtanak neki örömöt. Egy ilyen embernek egyszerűen nem lehet értelmes célja.

Azt sem értette, hogy hogyan volt képes a világ értékeitől ennyire eltávolodni. Kirei még egy olyan kedvtelést sem talált, amibe örömét lelné.

Továbbra is hitte, hogy létezik isten. Hogy létezik egy felsőbb létforma, bár nem volt elég érett ahhoz, hogy ezt észlelje.

Úgy élt, hogy azt hitte egy nap isten szent szava majd elvezeti a legfelsőbb igazsághoz és megmenti öt. Ebben reménykedett.

De a szíve mélyén már tudta. A megváltás nem isten szeretetéből fog jönni egy olyan ember számára, mint ő.

Szembesülve ily haraggal és kétségbeeséssel végül mazochizmusba kergette. Bűnbánatot színlelve edzett és újra és újra megsebezte magát. De ezek a sanyargatások, egyre erősebbé tették Kirei testét, és mire észrevette már az egyház elitjébe tartozott, mint ’végrehajtó’, ahova senki nem követte.

Mindenki ’dicsöségnek’ nevezte Kotomine Kirei önuralmára és odaadására mindenki példaként tekintett. Ez alól az apja Risei sem volt kivétel.

Kirei nagyon is jól tudta, hogy Kotomine Rise mért csodálta és hit annyira fiában, de ez egy félreértés, a valóságban a szíve szégyenletes volt. Egy egész élet sem volna elég, hogy helyesbítse ezt a félreértést.

Eddig a napig senki nem volt képes megérteni azt, hogy mit hiányolt Kirei.

Igen, még az egyetlen nő sem akit szeretnie kellett―

”… ”

Egy kicsit megszédült, majd lassította lépteit és a kezét a homlokára tette.

Amikor megpróbált az elvesztette feleségére gondolni, a szétszórt gondolatai ködbe vesznek. Mintha a szakadék szélén állna. Egy túlélési ösztön, ami azt sugallja, hogy ne tegyen meg több lépést.

Mire megérette, már elérte a domb alját. Kirei megállt és visszanézett a távoli villára a dombon.

Még mindig nem jutott kielégítő válaszra a Tokiomival kapcsolatos megbeszélésről… Ez volt a legnagyobb probléma, ami Kireit aggasztotta.

Miért választotta egy természetfeletti erő, mint a ’Grál’ ép Kotomine Kireit?

Tokoimi egy kétségbeesett válasszal rukkolt elő. Ha a Grál Tokiomit akarná támogatni, akkor bizonyára számos más személyt találhatott volna a barátai közül; nem Kireit.

Kellet, hogy legyen valami oka az ő kiválasztásának a következő Grál Háborúra.

Mégis… minél többet gondolt rá annál zavaróbbak találta a logikátlanságot.

Alapvetően nem volt ’értelmes célja’. Sem eszméje se törekvése. Ugyanakkor, ha úgy nézzük nem volt oka, hogy ő legyen az olyan csoda hordozója, mint a ’mindenható kívánsággép’.

Komor arcal, Kirei megnézte a három szimbólumot, ami megjelent a jobb keze hátulján.

Azt mondják, hogy az Utasító Bélyeg egy szent jel.

Vajon fog talál olyan fogadalmat, amit hordozhat, három év múlva?

Fate/Zero (Hungarian):3 évvel ezelőtt

2009-07-09T23:14:30Z

Armisael: New page: -3 évvel ezelőtt- Amikor okkultizmusról, más dimenziókkal kapcsolatos teóriákról beszélünk, azt mondjuk, hogy van egy a mi világunkon kívül álló ’erő’. Hogy előre l...

-3 évvel ezelőtt-

Amikor okkultizmusról, más dimenziókkal kapcsolatos teóriákról beszélünk, azt mondjuk, hogy van egy a mi világunkon kívül álló ’erő’.

Hogy előre lássa az események bekövetkezését. Ez minden mágus legfőbb kívánsága, az „eredet”… Isten helye, Akasha feljegyzések, a dolgok kezdete és a vége, ahol mindent megörökít, ami mindent létrehoz ebben a világban.

200 évvel ezelőtt voltak, akik „e világon kívüli” helyen hajtottal végre kísérleteket.

Einsbern, Makiri, Tōsaka. Így hívták a 3 család, vágyuk számos tradíció tárgya a „Szent Grál” újrateremtése volt, Arra számítottak, hogy a Grál megidézésével teljesül minden kívánságuk, ezért a 3 mágus család felajánlotta titkos művészetét, hogy végül létrehozhassák ezt a „mindenható tartályt”

… Azonban a Grál csak egy ember kívánságát képes teljesíteni. Amint kiderült az igazság az egyűt működés laza kötelékét elmosta a viszály vére.

Így kezdődött a Háború a Szent Grálért, ’Heavens Feel’.

Ezen túl, 60 évente egyszer a Grált újra megidézik ’Fujuki’ Távol-Keleti földjén.

A Grál kiválaszt 7 mágust, akiknek kellő hatalmuk van, és óriási mennyiségű pranát oszt szét közötök, hogy lehetővé tegye a „Hősök” megidézését, akiket ’Szolgáknak’ neveznek. A halálra menő csaták döntik majd el, hogy a 7 közül ki a leg alkalmasabb, hogy elnyerje a Grált.

―Magyarul, ez volt az amin Kotomine Kirei keresztülment.

„A mintát, ami a jobb kezeden jelent meg ’Utasító Bélyegnek’ (Command Seal) nevezik. Ez a bizonyítéka, hogy a Grál kiválasztott, ez a szent jel, ami feljogosít, hogy irányíthass egy szolgát.”

A személyt, aki mindezt lágy ámde megnyerő hangon mondta Tōsaka Tokiominak hívták.

Egy elegáns villa szobájában, ami egy kis domb tetejére épült egy előkelő környéken Torinótól délre Olaszországban, 3 ember ült egy társalgószékben. Kirei és Tokiomi és egy atya, aki bemutatta őket egymásnak és vezette a beszélgetést, Kotomine Rise…. Kirei apja.

Az atya, aki hamarosan 80 éves lesz, és a barátja egy excentrikus japán Tōsaka.

Körülbelül olyan idős lehetett, mint Kire, a megjelenése is elegáns volt.

Egy régi előkelő család vérvonala még Japán mércével is, ez a villa volt a második rezidenciája, ahogy monda. De a leg érdekesebb, hogy alkalmanként ’mágusnak’ nevezte magát.

Mágusnak lenni nem annyira különleges, mint amilyenek hangzik. Kirei csak úgy, mint az apja pap volt, de az apa és fia munkája sokban különbözött attól, amit a hétköznapi emberek egy atyáról gondolna.

Az ’Egyháznak’ (Holy Church) ahova olyan emberek, mint Kire is tartoztak van egy külön doktrínájuk, ami túlmutat a csoda határain egy isteni rejtély, akik az eretnekség kiirtásának súlyát viselik magukon és azt a feledés homályába száműzik.

Ez azt jelentené, hogy egy olyan nézőpontot vesznek, fel ahonnan figyelemmel követhetnék az olyan istenkáromlásokat, mint a mágia.

Mágus csak mágussal játszik össze, egy ön magukat megőrző csoportba szerveződtek, amit ’Társaságnak’ (Association) neveznek, ami veszélyforrás és rivális az Egyházra nézve. De most mind a ketten megegyeztek abban, hogy átmenetileg fenntartják a nyugalmat: de mindezek ellenére, hogy egy atya az Egyházból és egy mágus egy azon épületben tartózkodjon elképzelhetetlen volt.

A Tōsaka családdal az egyháznak már régóta volt kapcsolata, annak ellenére, hogy mágusok voltak.

Az előző éjjel történt, hogy Kirei felfedezte a mintát, ami három jelet formált. Azonnal elmondta az apjának Risei másnap reggel azonnal Torinóba a fiatal mágushoz vitte a fiát.

A gyors bemutatkozást követően a magyarázat amit Tokiomi Kireinek adott a titkos találkozón a háborúval voltak kapcsolatban ’Grál Háború’. Ez volt az oka a Kire kezén megjelenő jeleknek… Vagyis azzal, hogy Kirei megszerezte a jelet lehetősége adódik, hogy beteljesüljön az álma a három év múlva esedékes negyedik Grál Háborúban.

Nem mintha visszautasítaná a harcot. Kirei feladatának lényege az Egyháznál az eretnekség eltávolítása volt, vagyis egy profi harcos volt. Mondhatjuk, hogy az volt a feladata, hogy életre, halálra tartó harcot vívjon a mágusokkal. A probléma abból az ellentmondásból fakadt, hogy Kireinek mint pap, mágusként kell, hogy részt vegyen a Grál Háborúban, ami mágusok közötti viszálykodás volt.

„Ami jellegzetes a Grál Háborúban, hogy Szolgákat használ familiárisként, vagyis, hogy tovább léphessünk, ahhoz szükség van, egy megidézésére. … Lényegében a hét személynek, akiket Mesternek választanak, mágusnak kell, hogy legyen. Bizonyára megdöbbentő lehet valaki olyan számára, mint te, aki nem a mágiából él, hogy a Grál ilyen korán felismerje.”

„A Grál bizonyos embereket előnyben részesít?”

Tokiomi bólint az eddig meg nem győzött Kireinek.

„Már említettem a kezdet 3 családját’ ― Kit támogassunk a Makiri családot akik Matōre változtatták a nevüket, vagy az Einzbernneket vagy a Tōsaka családot? Más szóval…?”

Tokiomi felemelte a jobb kezét, hogy megmutassa a rajta lévő mintát.

„Mint a Tōsaka család jelenlegi feje, részt fogok venni a következő csatában.”

Akkor ez az ember azt tervezi, hogy szövetkezik Kireivel? Bár Kirei nem értette, de tovább folytatta a kérdezősködést.

„A szolgákon gondolkodom, amiket korábban már említettél. Azt mondtad hősök, akiket megidézünk és familiárisként használunk…”

„Tudom nehéz elhinni, de ez az igazság. Ez lehet a Grál egyik csodájának nevezni.”

Nagy emberek legendái, akiknek fennmaradt a neve a folklórban. Ők azok, akik haláluk után örökké fennmaradnak az emberek emlékezetében. Ki lettek emelve az emberiségből és a szellemek birodalmába lettek felemelve: ők a ’Hősök’ (Heroic Spirits).

Teljesen más szinten állnak, mint a bosszúálló vagy a természet egyszerű gonosz szellemei, akiket a mágusok általában familiárisként idéznek meg. Azt mondhatjuk, hogy olyan létformák, amik egy isten szellemi státuszával rendelkeznek. Bár az erejük egy részét elő lehet hozni és kölcsön lehet venni, de az elképzelhetetlen, hogy ebben a világban familiárisként legyenek használva.

„ Ha megfontolod, látni fogod, hogy a Grál ereje abban rejlik, hogy a lehetetlent lehetővé teszi, így érted, hogy ez miért olyan nagy kincs? Végül a Szolgák megidézése is csupán csak egy töredéke a Grál valódi hatalmának.”

Mintha maga is megdöbbenne azon amit mondott Tōsaka Tokiomi mélyet sóhajtott és megrázta a fejét.

„Az ősi időkből az istenek korából egészen legalább egy századdal ezelőttig lévő hősöket lehet megidézni. Hét Hős követ hét mestert és mindegyik megvédi a saját Mesterét, és elpusztítja az ellenséges Mestert. Bármilyen korból és országból származó hőst meg lehet idézni a jelen korba és ők találkoznak egy elsőségért folyó halálos viadalon. Ez a Fuyuki városi Szent Grál Háború.”

„… Ilyen szörnyűség? Egy olyan helyen ahol civilek ezrei élnek?

Minden mágus követi a megszokott eljárást és rejtőzködik. Ez az egyetlen módja, hogy bekerüljön abba a környezetbe, ahol úgy gondolják, hogy a tudományban rejlik az univerzum igazsága. Ha számításba véve az Egyházat, a létezésük felfedése teljességgel lehetetlen.

De a hősöket, el kell rejteni. Elvégre ez az erőt akár katasztrófát is okozhat. Az emberek közti harcban Szolgákat használnak… Ez gyakorlatilag olyan mintha a háborúban egy mészárlásra adnánk parancsot.

„― Terméseztessen az magától értetődő, hogy ezt a konfliktust titokban kell tartani. Szükség van egy felkészült felügyelőre, aki ezt biztosítja.”

Az egészen eddig csendes Rise, Kotomine apja előre lépett és azt mondta.

„A Szent Grál Háború minden 60. évbe következik be ez lesz a negyedik. Japán modernizálódása már megkezdődött, amikor a második háború megesett. Még a leg elhagyatottabb területeken sem, hagyhatjuk, hogy az emberek észrevegyék a pusztítást.

A harmadik háború óta létezik egy egyezmény, hogy az Egyház kiküld egy felügyelőt, hogy a háború pusztításait a minimumra csökkentsék. Titokban kell tartanunk a létezését, és a mágusoknak is.”

„Az egyház egyfajta bíróként szolgál a mágusok közti konfliktusban?”

„Pontosan mert ez egy mágusok közti konfliktus. A Mágus Társaságnál nem volna olyan személy, aki megfelelne erre a szerepre a politikai hátterük miatt. Egyszerűen nem volt más mond, mint, hogy egy külső hatóságot, mint például az Egyházat kellet bevonni. Ráadásul, lehetetlen lenne, hogy az Egyház figyelmen kívül hagyja a Szent Grál nevének a használata. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak a lehetőségét, hogy ez tényleg az a kupa, ami felfogta isten fiának a vérét.”

Mind Kirei és Rise, apa és fia tagja a 8. Szentség Gyülekezete (Assembly of the 8th Sacrament) nevű szekciónak. Ezen csoport feladata, hogy visszaszerezze a szent ereklyéket. A Szent Grálnak nevezett kincs számos történetben és legendában megjelenik és az egyház életében a ’Grál’ nagy jelentőséggel bír. Ilyen feltételek mellett a Világháború káoszában a harmadik Grál Háború alatt tartottak egy megbeszélést, ahol engem, aki akkor még ifjonc volt, neveztek ki eme fontos feladatra. A következő csatára elutazom Fuyuki földjére, hogy felügyeljem a harcotokat.”

Apja szavai hallatán Kirei csak a bólintani tudott.

„Egy pillanat. Nem kéne, hogy a választott felügyelő pártatlan legyen? Nem probléma az, ha a résztvevők egyike a vérrokona?”
„Ugyan, ugyan. Azt gondolod, hogy ez egy kiskapu a szabályok között?”

Az apja szokatlan mosolya valami olyanra utalt amit Kirei nem értett.

„Kotomine-san ne nyugtalanítsa a fiát. Lépjünk inkább tovább a valódi kérdésre.”

Tōsaka Tokiomi nyíltan arra ösztönzi az idős papot, hogy térjen a tárgyra.

„Hm, igaz. ― Kirei, amit eddig hallottál az csak a ’külső szempontja’ a Grál Háborúnak. Van egy másik ok is, amiért akartam, hogy találkozz ma Tokiomi úrral.”

„… Éspedig?”

„Az igazat megvallva, már régóta biztosan tudjuk, hogy az a Grál, ami Fuyuki városában jelent meg az nem ’isten fiának’ szent ereklyéje. Lényegében a Fuyuki városában vívott harc egy olyan kincsért folyik, ami csupán másolata az eredeti mindenható tartálynak, valami, ami utat nyit egy utópiához. Ez, semmilyen módon nem kapcsolható az egyházhoz.

Így van. Különben az Egyház nem csak egy csendes megfigyelő szerepét töltené be. Ha kiderülne, hogy a Grál mégis a valódi szent ereklye lenne, akkor az egyház megkerülné a tűzszünetet és elrabolná azt a mágusok kezei közül.

„Ha a kehely az-az eszköz, ami elvezet az Akasai Jegyzetekhez, akkor az nem az egyház gondja. Végül is a mágusok azon törekvése, hogy megtalálják ’Akashát’, az eredetet nem feltétlenül áll konfliktusban az egyház gondolkodásával.

― Bár, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk róla tudomást, egy erős személyre kell hagynunk. Ki tudja, milyen baleset történne, ha egy nem várt alak jutna a közelébe.”

„És ha mint eretnekség elpusztítanánk―”

„Még mindig nehéz. Azok a mágusok, akik részt vesznek a Grálért folyó harcban rendkívül szívósak. Ha frontálisan próbálkoznánk, akkor elkerülhetetlen lenne a konfliktushoz a Mágus Társasággal. És ez túl sok áldozattal járna.”

Ehelyett, a második legjobb terv, nincs is annál érdekesebb, mint, hogy eljuttatni azt a ’kívánt személynek’

’… Értem.”

Kirei lassan kezdte felismerni a beszélgetés igazi célját. Amióta az apja Tōsaka Tokiomival, egy mágussal társalgott.

„Amióta t a szülőföldjük hite elnyomta őket, a Tōsaka család is ugyanazt a tanítást követte, mint ami a miénk. Ismerve Tokiomi-kunt biztos vagyok benne, hogy megfelel a Grál birtoklására.”

Tōsaka Tokiomi bólintott majd folytatta a beszédet.

„Elérni Akashát. Nincs ennél magasztosabb cél a Tōsaka család számára. De sajnos az Einzbernek és Matōk, akik valaha ugyan ennek az állomnak a nyomában voltak, megfeledkeztek róla más világi dolgok miatt, és mostanra már teljesen elfeledték az eredeti indítékukat. Mondanom sem kell, hogy négy másik mestert csakis a saját alávaló vágyaik miatt akarják megszerezni a Grált.”

Ez azt jelenti, hogy az Egyház senki mást nem ismer el a Grál birtokosának csak a Tōsakákat. Így Kirei már többet értett meg a küldetéséről.

„Vagyis azt szeretnéd, hogy vegyek részt a következő Grál háborúban, hogy Toshaka úr nyerhessen?”

„Pontosan.”

Végre Tōsaka Tokiomin először mutatkoztak a mosoly jelei.

„Terméseztessen, a háttérben szövetkeznénk a többi öt mester ellen és elpusztítjuk őket, hogy növeljük a ’győzelem’ esélyét.
Tokiomi szavaira Rise atya határozottan bólintott. Az Egyház semleges szerepe már is komédiává vált. Ez a Grál Háború bizonyára érdekelni fogja az Egyházat az eredeti elvárásai miatt.

Ami azt illeti ez nem volt se jó se rossz Kireinek. Ha az Egyház szándéka tiszta volt, akkor Kireinek mint az egyházi odaadó végrehajtója csak a munka teljesítése volt a feladata.

„Kirei át leszel helyezve az Egyháztól a Mágus Társasághoz és az én tanítványom leszel.”

Tōsaka Tokiomi szünet nélkül praktikus hangon folytatta a magyarázást.

„―Áthelyezés?”

„A cserét már jóváhagyták, Kirei.”

„Amint ezt kimondta Risei atya egy levelet vett elő. Egy értesítés volt, ami az Egyház és a Mágus Társaság szimbólumait is rajta volt és Kotomine Kirei nevére szolt.

Kirei meglepődött a végrehajtás gyorsaságán: a levél már a tegnapi napon el lett rendezve.

Végül is, nem lett volna értelme, hogy Kirei tiltakozzon, mivel nem történt semmi, ami megsértette volna a beszélgetés során.

Mivel Kireinek egyáltalán nem volt célja.

„A Legfontosabb dolog az-az lesz, hogy gyakorold a mágiát az én házamban, Japánban. A következő Grál Háború 3 év múlva lesz.

Addigra egy Szolgának kell, parancsolnod, és egy mágussá kell válnod, aki Mesterként részt vesz majd a harcban.”

„De ― ez rendben van? Ha nyíltan alattad fogok tanulni, nem merülnek majd fel kétségek a felől, hogy együttműködünk?”

Tokiomi ridegen elmosolyodott majd megrázta a fejét.

„Te nem ismered a mágusokat. Ha az érdeklődési körük összeütközésbe kerül, akkor gyakran megesik, hogy a Mester és tanítványa egymásellen fordul.”

„ÁÁ, értem”

Bár Kireinek nem állt szándékában, hogy megértse a mágusokat. De jól ismerte a Mágusnak nevezett fajta hajlamait. Végrehajtó létén számos alkalommal volt mát rá példa, hogy versenyre kelljen az ’eretnek’ mágusokkal. Azon emberek száma, akikkel saját kezűleg végzett jóval 10 és 20 fölött van.

„Van még kérdésed?”

Ahogy Tokiomi a végkövetkeztetetésre várta, Kirei feltette azt a kérdést, amit már a beszélgetés kezdete óta akart.

„Csak egy ― a Grálnak, ami kiválasztja a mestereket mi a célja?”

Nyilvánvalóan nem erre a kérdésre számított Tokiomi. A mágus egy rövid ideig összeráncolta a szemöldökét majd nyugodtan válaszolt.

„A Grál…. Természetesen olyan személyt fog választani, akinek őszintén szüksége van rá.”

Mint korábban már említettem, mi Tōsakak előkellő helyet foglalunk el ebben a sorban révén, hogy tagjai vagyunk az eredeti 3 családnak.

„Vagyis minden mesternek meg van az oka, hogy miért akarja a Grált?”

„Ez nincs megszabva. A Grálnak szüksége van 7 személyre. Ha nincs meg ez a 7 személy, akkor olyan emberek kapnák meg az Utasító Bélyeget (Command Mantra), akik normális esetben erre nem lennének alkalmasak. Erre már a múltban is volt példa de, …― Á már értem.”

Miközben beszélt Tokiomi felismerte, hogy Kirei mire is kíváncsi igazából.

„Kirei azt gondolod, hogy téged nem kellett volna kiválasztani, ugye?”

Kirei bólintott. Akárhogy is gondolkodik egyszerűen nem volt rá oka egy kívánó gépnek, hogy észrevegye.

„Hm, ez valóban különleges. Az egyetlen dolog, ami a Grálhoz köthet az-az apád, aki felügyelőnek lett kinevezve, de… Nem gondolnám, hogy ez az igazi ok.”

„Ez azt jelenti, hogy?”

„Lehet, hogy a Grál már előre számításba vette, hogy az Egyház a Tōsaka családot fogja támogatni. Így az egyház egyik végrehajtója megkapta az Utasító Bélyeget, hogy támogassa a Tōsakákat.

Ezt elmondva Tokiomi úgy érezte, hogy abbahagyhatják a beszélgetést, de hozzátette.

„Más szóval, a Grál nekem Tōsakanak két parancsoló Pecsétet adott és ezért választott téged Mesternek

…Na? Megfelel ez a magyarázat?”

„…”

Ez az arrogáns magabiztosság nagyon rá illett a Tōsaka Tokiominak hívott emberre. Ez az ember olyan méltósággal rendelkezik, ami már a szarkazmus határait súrolja.

Mint mágus bizonyára a kivallóság megtestesítője. És ebből a kivallóságból ered a magabiztossága is. Ezért bizonyára soha sem kételkedik a saját döntéseiben.

Ez azt jelenti, hogy ennél több válaszra itt és most ne számítson, vonta le a következtetést Kirei.

„Mikor megyünk Japánba?”

Félelmeit elrejtve Kirei témát váltott.

„Egy rövid időre Nagy Britanniába kell mennem. Van egy kis elintézni valóm az óra toronyban (Clock Tower).

Te előttem mész Japánba, már értesítettem a családom.”

„Értetem, akkor azonnal indulok.”

„Kirei, hagy magunkra van egy kis megbeszélnivalóm Tōsaka úrral.”

Kirei bólintott apja szavaira, majd felállt a székből, és egy csendesen meghajlást követően elhagyta a szobát.

X X

A szobában maradt Tōsaka Tokiomi és Rise atya szótlanul nézték, ahogy Kotomine Kirei távozik.

„Megbízható fia van Kotomine-san.”

„ Az ereje, mint ’végrehajtó’ garantált. A kiképzés során egyik társa sem volt annyira kitartó, mint ő. Én vagyok az, akiben kételkednie kell.”

„O… ez volna a hit védelmezőjének példás magatartása?”

„Úgy tűnik, hogy ez a Kirei az egyetlen büszkesége egy szenilis vén bolondnak, mint én.”

Az idős atya ismert volt szigorúságáról, de Tokiomira békésen, mosolygott. Ahogy a szemei az egyetlen fiára fordultak, a bizalma és szeretete nyíltan megmutatkozott.

„Mivel 50 éves koromig nem született gyermekem, lemondtam arról, hogy örökösöm lesz… de most csodálkozom, hogy a fiam milyen sokra vitte.”

„Bár könnyebben belement, mint gondoltam, nem de?”

„A fiam a tűzbe is beleugrana, ha ez lenne az Egyház akarata. Ilyen messze is elmenne a hitéért.”

Bár Tokiomi nem akart kételkedni az idős atya szavaiban, benyomása Risei atya fiáról nem éppen ’szenvedélyes hívőnek’ tüntette fel. A Kireinek nevezett ember csöndes megjelenése inkább szkeptikusnak tűnt a számára.

„Hogy őszinte legyek, ez csalódás volt. Bár ha ránézek, azt mondanám valami olyanban van része, amihez semmi kedve sincs.”

„Nem… ez talán megváltást hoz neki.”

Félreérthetően Risei atya elkezdett szomorúan dörmögni.

„Ez egy személyes dolog, de a felesége pár napja halt meg. Még két éve sem volt, hogy összeházasodtak.”

„O, én―”

Tokiomi meg sem tudott szólalni a nem várt körülmények hallatán.

„Bár lehet, hogy nem úgy tűnik, de elég jól viseli… Túl sok emléke van Olaszországba. Talán ha visszatér, a régi szülőföldjére az segít begyógyítani a sebeit.”

Rise sóhajtott egyet beszéd közben, miközben Tokiomi egyenesen őt figyelte.

„Tokiomi-kun nem akkor mutatkozik meg valakinek az igazi értéke, amikor a nehézségekkel kerül szembe?”

Tokiomi mélyen meghajolt az idős pap szavai előtt.

„Lekötelezett. A tartozásom az Egyház felé és a Kotomine család két generációja felé be lesz vésve a családi előírásomba.”

„Egyáltalán nem, én csupán beteljesítem a fogadalmamat a Tōsaka család következő generációja számára. ―A továbbiakban majd isten védelméért fogok imádkozni, hogy az útja végére elérje a ’gyökeret’

„A nagyapám bánata, a Tōsakák legdrágább kívánsága, ezért a célért éltem az eddigi életemet.”

Elrejtve, hogy az önbizalma mennyire fulladozott a felelősség súlya alatt, Tokiomi elszántan bólintott.

„Ebben az évbe el fogom érni a Grált, ebben biztos vagyok.”

Tokiomi méltósága alatt, Rise atya megáldotta a régi barátja emlékeit.

„Barátom… Neked is jó örökösöd van.”

X X

A Mediterrán tenger szele Kotomine Kirei haját suhogtatta, egyedül tért vissza a domb tetején lévő villából, egyedül és csendben a vékony és kanyargós úton.

Végül, Kirei sorrendbe rakta a Tōsaka Tokiomiról szerzett benyomásait.

Lehet nehéz élete volt. Mintha a büszkeséget tapasztalatra változtatta volna, egy olyan ember volt, aki szilárd méltósággal volt megáldva, amivel kérkedhetett.

Nagyon is értette ezt a fajta személyiséget. Kirei saját apja is ugyanabból a fajtából való, mint ez a Tōsaka Tokiomi.
Olyan ember, akik jelentést tulajdonítanak a születésüknek, a létezésüknek, és kétségek nélkül követik azt. Soha nem haboznak, és nem hezitálnak.

Egy tiszta cél érdekében vassá kovácsolják akaratukat, amit csak annak a ’valaminek’ a beteljesülése éltet, ami az életük célja, s ennek vetik alá magukat az élet minden területén.

A ’meggyőződésük formája’, Kirei apja esetén a jámbor hit; és Tōsaka Tokiomi esetében pedig talán az öntudatosság abban, hogy ö a kiválasztott― egy kiváltság, ami nem a plebejusoké, olya öntudat, akinek felelősség nyugszik a vállán. Ő azon ’eredeti nemesek’ egyike, akiket manapság már alig látni.

Innentől fogva, Tōsaka Tokiomi léte fontos Kirei számára… De még így sem lehet összehasonlítani Kireivel. Ez olyan mintha azt mondanánk, hogy hasonlít az apjára.

Azok, akik csak a saját eszméiket képesek látni soha nem érthetik meg azokat, akiknek nincsenek eszméik. Az olyan embereknél, mint Tokiomi a ’céljuknak van értelme’ s ez a meggyőződésük alapja, ez az, ami teljes mértékben hiányzik Kotomine Kireiből. Még soha, az élete 20 éve során nem volt ilyen érzése.

Ennél fogva, sem a leg nemesebb ötletek sem a küldetések nem nyújtanak neki örömöt. Egy ilyen embernek egyszerűen nem lehet értelmes célja.

Azt sem értette, hogy hogyan volt képes a világ értékeitől ennyire eltávolodni. Kirei még egy olyan kedvtelést sem talált, amibe örömét lelné.

Továbbra is hitte, hogy létezik isten. Hogy létezik egy felsőbb létforma, bár nem volt elég érett ahhoz, hogy ezt észlelje.

Úgy élt, hogy azt hitte egy nap isten szent szava majd elvezeti a legfelsőbb igazsághoz és megmenti öt. Ebben reménykedett.

De a szíve mélyén már tudta. A megváltás nem isten szeretetéből fog jönni egy olyan ember számára, mint ő.

Szembesülve ily haraggal és kétségbeeséssel végül mazochizmusba kergette. Bűnbánatot színlelve edzett és újra és újra megsebezte magát. De ezek a sanyargatások, egyre erősebbé tették Kirei testét, és mire észrevette már az egyház elitjébe tartozott, mint ’végrehajtó’, ahova senki nem követte.

Mindenki ’dicsöségnek’ nevezte Kotomine Kirei önuralmára és odaadására mindenki példaként tekintett. Ez alól az apja Risei sem volt kivétel.

Kirei nagyon is jól tudta, hogy Kotomine Rise mért csodálta és hit annyira fiában, de ez egy félreértés, a valóságban a szíve szégyenletes volt. Egy egész élet sem volna elég, hogy helyesbítse ezt a félreértést.

Eddig a napig senki nem volt képes megérteni azt, hogy mit hiányolt Kirei.

Igen, még az egyetlen nő sem akit szeretnie kellett―

”… ”

Egy kicsit megszédült, majd lassította lépteit és a kezét a homlokára tette.

Amikor megpróbált az elvesztette feleségére gondolni, a szétszórt gondolatai ködbe vesznek. Mintha a szakadék szélén állna. Egy túlélési ösztön, ami azt sugallja, hogy ne tegyen meg több lépést.

Mire megérette, már elérte a domb alját. Kirei megállt és visszanézett a távoli villára a dombon.

Még mindig nem jutott kielégítő válaszra a Tokiomival kapcsolatos megbeszélésről… Ez volt a legnagyobb probléma, ami Kireit aggasztotta.

Miért választotta egy természetfeletti erő, mint a ’Grál’ ép Kotomine Kireit?

Tokoimi egy kétségbeesett válasszal rukkolt elő. Ha a Grál Tokiomit akarná támogatni, akkor bizonyára számos más személyt találhatott volna a barátai közül; nem Kireit.

Kellet, hogy legyen valami oka az ő kiválasztásának a következő Grál Háborúra.

Mégis… minél többet gondolt rá annál zavaróbbak találta a logikátlanságot.

Alapvetően nem volt ’értelmes célja’. Sem eszméje se törekvése. Ugyanakkor, ha úgy nézzük nem volt oka, hogy ő legyen az olyan csoda hordozója, mint a ’mindenható kívánsággép’.

Komor arcal, Kirei megnézte a három szimbólumot, ami megjelent a jobb keze hátulján.

Azt mondják, hogy az Utasító Bélyeg egy szent jel.

Vajon fog talál olyan fogadalmat, amit hordozhat, három év múlva?

Fate/Zero (Hungarian)

2009-07-09T18:45:06Z

Armisael:

Fate/Zero (Hungarian)

2009-07-07T18:51:35Z

Armisael:

Fate/Zero (Hungarian):8 evvel ezelőtt

2009-07-07T18:49:46Z

Armisael:

[[Image:Fate_Zero_Prologue.jpg|200px|thumb|Prologue]]

=== -8 évvel ezelőtt- ===

Had mondjuk el egy férfi történetét.

Történetet egy férfiról, aki bárki másnál jobban hitt a saját eszméiben, ám ezek az eszmék kergették kétségbeesésbe.

Ennek a férfinak tiszta volt az állama.

Az volt a kívánsága, hogy, hogy mindenki boldog legyen ezen a világon.

Ez egy gyermeteg eszme minden gyermek úgy nő fel, hogy legalább egyszer, ragaszkodik ehhez, hogy aztán feladja, miközben felnő és hozzászokik a kíméletlen valósághoz.

Bármilyen boldogsághoz szükség van áldozatra, ezt minden gyermek megtanulja, mikor felnő.
De az-az ember más volt.

Lehet, hogy ő volt a legbutább mind közül. Lehet, hogy „törött” volt valahol. Vagy csak egyszerűen az a fajta akiket „Szentnek” nevezünk isten akaratával megbízva, akit az átlagember nem képes megérteni.

Tudta, hogy bárminek, ami e világon létezik, két választása van, áldozat vagy üdvözülés….

Végül megértette, hogy ha hagyja, hogy az ég legyen a bírája az nem ad neki semmit.

Attól a naptól kezdve elhatározta arra fog törekedni, hogy ezt felrúgja.

Hogy csökkentse a bánatot ebben a világban, nem volt más, hatékonyabb út.

Hogy megmentsen, egy életet az egyik oldalon ahhoz a másik oldalról kell, hogy elvegyen egyet.

Vagyis ha azt szeretné, hogy az emberek többsége életben maradjon, akkor egy kevés embert meg kell, hogy öljön.

Ahelyett, hogy megmentené az embereket, az emberek megölésének művészetében tűnt ki.

Újra és újra vörösre festette a kezét, de ez az ember soha nem hátrált meg.

Soha meg nem kérdőjelezve a tette igazságát, soha nem kételkedve a céljában, kényszerítette magát, hogy hibátlanul végezze a dolgát.

Soha de soha nem ítélve meg tévesen egy élet értékét.

A személy alázatosságától, kortól függetlenül minden élet egyformát nyomott.

Megkülönböztetés nélkül emberéleteket mentett és megkülönböztetés nélkül ölt.

De túlkésőn ismerte fel.

Hogy mindenkire egyenlőként tekintve, azt jelentené, hogy nem szerethet senkit különben a többinél.

Ha hamarabb megértette volna ezt a megszeghetetlen szabályt elérhette volna a lelki megváltást.

Miközben lefagyasztotta fiatal szívét, magát egy géppé változtatta, ami könnyek és vér nélkül élt, hogy kiválassza azokat, akiknek meg kellett halniuk és azokat, akiknek élniük kellett.

Nem valószínű, hogy szenvedett volna.

De az ember tévedett.

Bárkinek az örömteli mosolya büszkeséggel töltötte el a mellkasát, és bárkinek az elhaló hangja megrázta a szívét.

Harag párosult a nehezteléssel teli bánatához, és a magányos könnyeinek szüksége volt egy támaszt adó kézre.

Bár egy olyan eszmét kergetett, ami túlmutatott az emberi világ mértékein, de maga mégis csak túlságosan emberi volt.

Hány alkalommal lett az ember büntette ezen ellentmondás miatt.

Ismerte a barátságot. Ismerte a szerelmet.

Akkor is, amikor az egyetlen szerette életet és a megszámlálhatatlanul sok idegenét a mérleg jobb és bal oldalára teszi----

Biztos, hogy soha nem tévedett.

Szeretni valakit, egyformán ítélni meg minden életet, részrehajlás nélkül megbecsülni és részrehajlás nélkül elveszítenie azt.

Még akkor is amikor egy számára fontos személlyel volt úgy tűnt mintha gyászolna.

És most erre az emberre kirótták a legnagyobb büntetést.

Az ablakon túl a hóvihar mindent megdermeszt. A téli éjszaka megfagyasztja az erdő talaját.

A szoba egy régi kastélyban van, ami a megfagyott földön épült, a kandallóban lobogó lágy tűz oltalma alatt.

Eme menedék melegségében a férfi egy új életet tartott a kezében.

Nagyon kicsi volt – a teste olyan kicsi mintha tiszavirág életű lenne, és nem volt súlya, ami mutatná, hogy élne.

Egy finom válasz veszélyes lehet, akár az első hó, amit a kezünkkel kimerünk, melyik szétmorzsolódik egy egyszerű zökkenéstől.

A gyermek alvással és egyenletesen lélegzik őrzi meg a testhőmérsékletét.

E lüktetés minden, amire jelenlege e szerény mellkasa képes.

„Ne aggódj, alszik”

Ahogy felemeli a babát, az anya, aki a kanapén pihenteti a testét, rájuk mosolyog.

A gyermek nyúzott kinézetéből látszik, hogy még nincsen jól, az arcszíne nem tökéletes, de ennek ellenére a szép arca, egy ékszerre emlékeztet, ami nem fakul meg soha.

Mindezek fölött a boldogság színe beragyogja a mosolyát, ami eltünteti a fáradságot, az elcsigázott külsejéről.

„Mindig nehéz lesz és sírni fog, a nővéreket már megszokhatta. Ez az első alkalom, hogy ilyen csendben engedi magát felvenni.

Érti ugye? Hogy te egy jó ember vagy”

Válasz nélkül a férfi megdöbbenve hasonlítja össze az ágyon lévő anyát a kezében lévő gyermekkel.

Vajon volt e valaha Irisviel mosolya ennyire káprázatos?

Eredetileg olyan nő volt, aki csak kevés boldogságot ismert. Senki sem gondolt rá, hogy megismertesse azzal az érzéssel, amit boldogságnak neveznek. Ő nem isten teremtménye volt hanem emberi kéz alkotása… [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Homunculus|Homunculusként]] az ilyen bánásmód normális volt a nő számára. Irisvielnek soha nem volt kívánsága.

Bábnak teremtve, bábként nevelve talán soha nem értette mi az a boldogság.

És most ― sugárzott.

„Igazán boldog vagyok, hogy van egy gyermekem.”

Halkan suttogva Irisviel von Einzbern magához húzza a szerelmét, és az alvó gyermeket figyeli.

Mostantól fogva ő egy emberi utánzat lesz. Lehet, hogy nehéz lesz és lehet, hogy gyűlölni fogja az anyát, aki ilyen szánalomra méltó életet adott neki. De ezek ellenére boldog vagyok, ez a gyermek szeretni való, pompás.”

A megjelenésében nincs semmi különleges, ha ránézünk, egy szeretni való babát látunk, de―

Amíg az édesanyja méhében volt számos mágikus kezelést hajtottak vége a meg nem született testen, hogy úgy rendezzék át, hogy még az anyjánál is jobban különbözzön az emberektől.

Bár megszületett, de a hasznosságát úgy korlátozták, hogy a teste inkább pusztán mágikus vonalak csoportosulása. Ez volt a veleszületett tulajdonsága Irisviel szeretett lányának.

A szörnyű születés ellenére, Irisviel még is azt mondja „megérte.” Egy ilyen dolognak életet adni, egy ilyen dologként megszületni, szereti ezt a létet, büszkeséggel tekint rá, és mosolyog.

Az erő, ami a felüdült szívéből fakad, minden kétséget kizáróan annak bizonyítéka, hogy ő is „Anya”.

A lány, aki bábu lehetett volna szerelmet talált és nő lett és megingathatatlan akaraterőre talált anyaként. Ez egy olyan „boldogságnak” tűnhetett, amit senki nem tud elrontani. Ebben a pillanatban az anyának és gyereknek a hálószobája, akiket védett a kandalló melege, érzéketlen volt minden kétségbeeséssel és bánattal szemben.

De ― a férfi jól tudta, hogy azt a világot, aminek ő is a részese volt a legjobban az ablakon túli hóvihar jelképez.

„Iri, én―”

Ezen egy szó kimondása után a férfi úgy érezte mintha a mellkasát egy penge szúrná át. Ez a penge a bekéssen alvó csecsemő arca volt, és az anya káprázatos mosolya.

„Egy nap én leszek az, aki meg fog ölni”

Úgy érezte mintha vért kéne hánynia, Irisviel békés ábrázattal bólintott az elhangzottakra.

„Megértem. Terméseztessen. Hisz ez az Einzbernek akarata. Ezért létezem.”

Ez volt a jövő, ami előre elrendeltetett.

6 év elteltével a férfi elviszi a feleségét a halálának helyére. Mint az egyetlen áldozat, hogy megmentse a világot, Irisviel lett eme eszmének szánt áldozat.

Ezt a dolgot már számtalanszor átbeszélték.

A férfi már kisírta a szemét a döntéstől, megátkozta magát érte, és minden alkalommal Irisviel megbocsátott neki, és bátorította.

„Ismerem az eszmédet, és ragaszkodom hozzájuk, ezért is vagyok itt. Te voltál, aki vezetett te voltál, aki egy olyan életet adott nekem, ami nem egy bábué.”

Ezért az eszméért áldozza fel magát. Így válhatott a férfi részévé. Ilyen volt hát a szerelem, amit az Irisviel nevű nő érzett. Mivel őróla volt szó, a férfi hajlandó volt beleegyezni.

„Ne bánkódj miattam. Már hozzád tartozom. A saját fájdalmadat is éppen elég elviselni.”

„…És, mi lesz vele?”

A gyermek teste könnyű volt, mint egy pihe, de egy másik dimenzió súlya remegésre késztette a férfi lábát.

Még nem értette meg, és nem is volt felkészülve rá, hogy mit tegyen, amikor ezt a gyermeket ki kell tennie az általa hordozott eszmének.

Ne ítélkezz, és ne bocsáss meg egy olyan embernek, akinek ilyen az élete.

De egy ilyen tiszta élet ellenére is az eszméje kíméletlen.

A személy alázatosságától, kortól függetlenül minden életnek egyforma az értéke…...

„Én nem….. vagyok méltó rá hogy a kezeimben tartsam.”

Mondta a férfi elhaló hangon, hogy a kedvességét valószínűleg összetöri az őrület.

Egy könnycsepp lepottyan a kezében lévő csecsemő cseresznye színű mellkasára.

Miközben csendesen zokog a férfi fél térdre ereszkedik.

Hogy megdöntse a világ szívtelenségét, még nagyobb szívtelenségre törekszik… És mégis a férfinak, akinek voltak szerettei, ez jelentette a legnagyobb büntetést.

Még ha az egész világ pusztulását is jelentené, meg akarta védeni szerelmét.

De a férfi tudja. Majd eljön az idő, amikor az igazság, amiben hit kérni fogja a maga tiszta áldozatát ― és ha ez így lesz akkor vajon milyen döntést fog hozni a férfi akit Emiya Kiritsugu-nak hívnak?

Kiritsugu sírt, félt attól a naptól, ami bekövetkezhet.

Irisviel előredőlt az ágyról és a kezét gyengéden a könnyező férje vállára tette.

„Soha ne feledd. Nem a te álmod volt, egy olyan világ ahol senkinek nem kell így sírnia.

Még nyolc év…. és a harcod véget ér. Együtt beteljesítjük ezt az eszmét. Biztos vagyok benne, hogy a [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Grál|Grál]] meg fog menteni.”

A felesége teljesen megértette a vívódását, és Kiritsugu könnyeit a lehető legnagyobb kedvességgel fogadta.

„Az után a nap után teneked kell nevelned e gyermeket, Ilyasvielt. Tarts ki, és legyél szerető apja."

Fate/Zero (Hungarian):8 evvel ezelőtt

2009-07-07T00:03:54Z

Armisael:

[[Image:Fate_Zero_Prologue.jpg|200px|thumb|Prologue]]

=== -8 évvel ezelőtt- ===

Had mondjuk el egy férfi történetét.

Történetet egy férfiról, aki bárki másnál jobban hitt a saját eszméiben, ám ezek az eszmék kergették kétségbeesésbe.

Ennek a férfinak az állama tiszta volt.

Azt akarta, hogy mindenki boldog legyen ezen a világon, ez volt a kívánsága.

Ez egy gyermeteg eszme minden gyermek úgy nő fel, hogy legalább egyszer, ragaszkodik ehhez, hogy aztán feladja, miközben felnő és hozzászokik a valóság kíméletlenségéhez.

Bármilyen boldogsághoz szükség van áldozatra, ezt minden gyermek megtanulja, mikor felnő.
De az-az ember más volt.

Lehet, hogy ő volt a legbutább mind közül. Lehet, hogy „törött” volt valahol. Vagy csak egyszerűen az a fajta volt akiket „Szentnek” nevezünk, megbízva isten akaratával, akit az átlagember nem képes megérteni.

Tudta, hogy bárminek, ami e világon létezik, két választása van, áldozat vagy üdvözülés….

Végül megértette, hogy ha hagyja, hogy az ég legyen a bírája az nem ad neki semmit.

Attól a naptól kezdve elhatározta arra fog törekedni, hogy felborítsa a mérleget.

Hogy csökkentse a bánatot ebben a világban, nem volt más, hatékonyabb út.

Hogy megmentsen, egy életet az egyik oldalon ahhoz a másik oldalról kell, hogy elvegyen egyet.

Vagyis ha azt szeretné, hogy az emberek többsége életben maradjon, akkor egy kevés embert meg kell, hogy öljön.

Ezért ahelyett, hogy megmentse az embereket a megmentés kedvéért (ez itt nem kóser), kitűnt annak a művészetében, hogy embereket ölt meg.

Újra és újra vörösre festette a kezét, de ez az ember soha nem hátrált meg.

Soha meg nem kérdőjelezve a tette igazságát, soha nem kételkedve a céljában, kényszerítette magát, hogy hibátlanul borítsa fel a mérleget.

Soha de soha nem ítélve meg tévesen egy élet értékét.

A személy alázatosságától, kortól függetlenül minden élet egyformát nyomott.

Megkülönböztetés nélkül az emberéleteket mentett és megkülönböztetés nélkül ölt.

De túlkésőn ismerte fel.

Hogy mindenkire egyenlőként tekintve, az azt jelentené, hogy nem szerethet senkit különben a többinél.

Ha hamarabb faragta volna ezt a megszeghetetlen szabályt a lelkébe elérhette volna a megváltást.

Miközben lefagyasztotta fiatal szívét, magát egy géppé változtatta, ami könnyek és vér nélkül élt, hogy kiválassza azokat, akiknek meg kellett halniuk és azokat, akiknek élniük kellett.

Nem valószínű, hogy szenvedett volna.

De az ember tévedett.

Bárkinek az örömteli mosolya büszkeséggel töltötte el a mellkasát, és bárkinek az elhaló hangja megrázza a szívét.

Harag párosult a nehezteléssel teli bánatához, és a magányos könnyeinek szüksége volt egy támaszt adó kézre.

Bár egy olyan eszmét kergetett, ami az emberi világ mértékein túlmutatott, mégis csak túlságosan ember volt.

Hány alkalommal lett az ember megbüntette ezen ellentmondás miatt.

Ismerte a barátságot. Ismerte a szerelmet.

Akkor is, amikor azt az egy szeretett életet és a megszámlálhatatlanul sok idegent a mérleg jobb és bal oldalára teszi----

Biztos, hogy soha nem tévedett.

Jobban szeretni valakit, hogy egyformán ítélni meg azt az életet másokhoz képest, részrehajlás nélkül kellett megbecsülnie, és részrehajlás nélkül el kellett veszítenie azt.

Még akkor is amikor egy számára drága személlyel volt úgy tűnt mintha gyászolna.

És most erre az emberre kirótták a legnagyobb büntetést.

Az ablakon túl a hóvihar mindent megdermeszt. A tél közepi éjszaka megfagyasztja az erdő talaját.

A szoba egy régi kastélyban van, ami a megfagyott földre épült, de védi egy lágy tűz, ami a kandallóban ég.

Eme menedék melegségében a férfi egy új életet tartott a kezében.

Nagyon kicsi volt – a teste olyan kicsi mintha tiszavirág életű lenne, és nem volt súlya, ami mutatná, hogy készen van.

Egy finom válasz veszélyes lehet, ahogy az első hóval, amit kézzel kimertek, melyik szétmorzsolódik egy egyszerű zökkenéstől.

Esendő lelkesedéssel a gyermek megőrizte a testhőmérsékletét azzal, hogy alszik és egyenletesen lélegzik.

E lüktetés minden, amire jelenlege e szerény mellkasa képes.

„Ne aggódj, alszik”

Ahogy felemeli a babát, az anya, aki pihenteti, a testét kanapén rájuk mosolyog.

A gyermek nyúzott kinézetéből látszik, hogy még nincsen jól, az arcszíne nem tökéletes, de ennek ellenére a szép arca, egy ékszerre emlékeztet, ami nem fakul meg soha.

Mindezek fölött a boldogság színe beragyogja a mosolyát, ami eltünteti a fáradságot, az elcsigázott külsejéről.

„Mindig nehéz lesz és sírni fog a nővérekhez már hozzá szokhatott. Ez az első alkalom, hogy ilyen csendben engedi magát felvenni.

Érti ugye? Hogy te egy jó ember vagy”

Válasz nélkül a férfi megdöbbenve hasonlítja össze az ágyon lévő anyát a kezében lévő gyermekkel.

Irisviel mosolya volt e valaha ennyire káprázatos?

Eredetileg olyan nő volt, aki csak kevés boldogságot ismert. Senki sem gondolt rá, hogy megismertesse azzal az érzéssel, amit boldogságnak neveznek. Ő nem isten teremtménye volt hanem emberi kéz alkotása… [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Homunculus|Homunculusként]] az ilyen bánásmód normális volt a nő számára. Irisvielnek soha nem volt kívánsága.

Bábnak teremtve, bábként nevelve talán soha nem értette mi az a boldogság.

És most ― sugárzik.

„Igazán boldog vagyok, hogy van egy gyermekem.”

Halkan suttogva Irisviel von Einzbern magához húzza a szerelmét (itt lövésem nincs mit kéne fordítani), és figyelmi az alvó gyermeket.

Mostantól fogva ő egy emberi utánzat lesz. Lehet, hogy nehéz lesz és lehet, hogy gyűlölni fogja az anyát, aki ilyen szánalomra méltó életet adott neki. De ezek ellenére boldog vagyok. ez a gyerek szeretni való, pompás.”

A megjelenésében nincs semmi különleges, ha ránézünk, egy szeretni való babát látunk, de―

Amíg az édesanyja méhében volt számos mágikus kezelést hajtottak vége a meg nem született testen, hogy úgy rendezzék át, hogy még az anyjánál is jobban különbözzön az emberektől.

Bár megszületett, de a hasznosságát úgy korlátozták, hogy a teste inkább pusztán mágikus vonalak csoportosulása. Ez volt a veleszületett tulajdonsága Irisviel szeretett lányának.

A szörnyű születés ellenére, Irisviel még is azt mondja „rendben.” Egy ilyen dolognak életet adni, egy ilyen dologként megszületni, szereti ezt a létet, büszkének találja, és mosolyog.

Annak az erőnek az oka. ami a felüdült szívéből fakad, hogy minden kétséget kizáróan ö is „anya”.

A lány, aki lehetett volna bábu is szerelmet talált és nő lett és megingathatatlan akaraterőre talált anyaként. Ez egy olyan „boldogságnak” tűnhetett, amit senki nem tud elrontani. Ebben a pillanatban az anyának és gyereknek a hálószobája, akiket védett a kandalló melege, érzéketlen volt minden kétségbeeséssel és bánattal szemben.

De ― a férfi tudta jól. Hogy annak a világnak, aminek ő is a részese volt az ablakon túli hóvihar a legmegfelelőbb.
„Iri, én―”

Ezen egy szó elsütése után a férfi úgy érezte mintha a mellkasát egy penge szúrná át. Ez a penge a bekéssen alvó csecsemő arca volt, és az anya káprázatos mosolya.

„Egy nap én leszek az, aki meg fog ölni”

Úgy érezte mintha vért kéne hánynia, Irisviel békés ábrázattal bólintott az elhangzottakra.

„Megértem. Terméseztessen. Hisz ez az Einzbernek akarata. Ezért létezem.”

Ez volt a jövő, ami előre elrendeltetett.

6 év elteltével a férfi elvitte a feleségét a halálának helyére. Mint az egyetlen áldozat, hogy megmentse a világot, Irisviel lett eme eszmének szánt áldozat.

Ezt a dolgot már többször megbeszélték egymással és végül arra jutottak.

A férfi már kisírta a szemét ennél a döntésnél, megátkozta magát érte, és minden alkalommal Irisviel megbocsátott neki, és bátorította őt.

„Ismerem az eszmédet, és fontossá váltak számomra ezért is vagyok itt. Te voltál, aki vezetett te voltál, aki egy olyan életet adott nekem, ami nem egy bábué.”

Ugyanezért az eszméért áldozza fel magát. Így a férfi részévé válhatott. Ilyen volt hát a szerelem, amit az Irisviel nevű nő érzett. Mivel őróla volt szó, a férfi hajlandó volt beleegyezni.

„Ne bánkódj miattam. Már a részed vagyok. Elviselni a saját fájdalmadat is éppen elég.”

„…És, mi lesz vele?”

A gyermek teste könnyű volt, mint egy pihe, de egy másik dimenzió súlya remegésre késztette a férfi lábát.

Még nem értette meg, és nem is volt felkészülve rá, hogy mit tegyen, amikor ezt a gyermeket ki kell tennie az általa hordozott eszmének.

Ne ítélkezz, és ne bocsáss meg egy olyan embernek, akinek ilyen az élete. Még nincs ehhez kellő hatalom.

De egy ilyen tiszta élet ellenére is az eszméje az kíméletlen.

A személy alázatosságától, kortól függetlenül minden életnek egyforma az értéke…...

„Én nem….. vagyok méltó rá hogy a kezeimben tartsam.”

Mondta a férfi elhaló hangon, annak ellenére, hogy a kedvességet valószínűleg összetöri az őrület. (aki ebből kihoz, valami értelmeset az nyer egy hangszórót)

Egy könnycsepp lepottyan a kezében lévő csecsemő cseresznye színű mellkasára.

Miközben csendesen zokog a férfi fél térdre ereszkedik.

Hogy megdöntse a világ szívtelenségét, még nagyobb szívtelenségre törekszik… És mégis a férfinak, akinek voltak szerettei, ez jelentette a legnagyobb büntetést.

Még ha az egész világ pusztulását is jelentené, meg akarta védeni szerelmét.

De a férfi tudja. Majd eljön az idő, amikor az igazság, amiben hit kérni fogja a maga tiszta áldozatát ― és ha ez így lesz akkor vajon milyen döntést fog hozni a férfi akit Emiya Kiritsugu-nak hívnak?

Kiritsugu sírt félt attól a naptól, ami bekövetkezhet.

Irisviel a felsőtestével előre dőlt az ágyról és a kezét gyengéden a könnyező férje vállára tette.

„Soha ne feledd. Nem a te álmod volt? egy olyan világ ahol senkinek sem kell így sírnia.

Még nyolc év…. és a harcod véget ér. Mi véghezvisszük ezt az eszmét. Biztos vagyok benne, hogy a [[Fate/Zero(Hungarian):Fordítók_jegyzete#Grál|Grál]] meg fog menteni.”

A felesége teljesen megérti a vívódását, és Kiritsugu könnyeit a lehető legnagyobb kedvességgel fogadta.

„Az után a nap után teneked kell nevelned e gyermeket, Ilyasvielt. Tarts ki, és légyél szerető apja.”

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezek a mondatokkal/kifejezésekkel gyűlt meg a bajom ti hogy fordítanátok őket?

-Tip the scale

-Therefore, rather than saving people for the sake of saving them, he excelled at the art of killing people.

- measuring machine

- It was a really small one— a body so tiny it could be ephemeral, and no weight that could tell it was ready.

- She would always be difficult and cry even with the nurses she should have gotten accustomed to.

- Quietly bringing forth her love.

- The man squeezed out his voice, despite his sweetness being likely to be crushed in insanity.

- Kiritsugu cried, scared of that day that might come, frightened by that one in a thousand chance.

- After that day, you must hold that child, Ilyasviel, once more. Stick out your chest as a normal father."