<?xml version="1.0"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom" xml:lang="en">
	<id>https://www.baka-tsuki.org/project/api.php?action=feedcontributions&amp;feedformat=atom&amp;user=Saohun</id>
	<title>Baka-Tsuki - User contributions [en]</title>
	<link rel="self" type="application/atom+xml" href="https://www.baka-tsuki.org/project/api.php?action=feedcontributions&amp;feedformat=atom&amp;user=Saohun"/>
	<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Special:Contributions/Saohun"/>
	<updated>2026-05-03T19:04:43Z</updated>
	<subtitle>User contributions</subtitle>
	<generator>MediaWiki 1.43.1</generator>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372593</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372593"/>
		<updated>2014-07-23T12:29:59Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372592</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372592"/>
		<updated>2014-07-23T12:28:37Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
:*1. fejezet&lt;br /&gt;
:*2. fejezet&lt;br /&gt;
:*3. fejezet&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet&amp;diff=372591</id>
		<title>Sword Art Online - Második kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet&amp;diff=372591"/>
		<updated>2014-07-23T12:26:48Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 2. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet&amp;diff=372590</id>
		<title>Sword Art Online - Második kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet&amp;diff=372590"/>
		<updated>2014-07-23T12:25:27Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;valami&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;valami&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372588</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372588"/>
		<updated>2014-07-23T12:23:46Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===1. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A bizalmasa, egy szörnyszelídítő szimbóluma, már nem volt többé mellette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyszelídítő nem egy osztály, se nem egy képesség volt a rendszer által, hanem egy kifejezés, amit a játékosok használtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ritka alkalmanként, agresszív szörnyek érdeklődést mutatnak emberek iránt. Ha nem szalasztod el az alkalmat, akkor sikeresen megszelídítheted a szörnyet, ha adsz neki egy falat ennivalót. A szörny ekkor a játékos „Bizalmasa” és egy drága társ lesz, aki támogatja a játékost különféle módokon. A játékosokat, akiknek sikerül a szelídítés mind dicsérettel, mind irigységgel emlegetik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze nem minden szörny lehet bizalmas; csak nagyon kevés szörnyet lehet megszelídíteni. A feltételek, hogy az esemény bekövetkezzen nem voltak tiszták, de egy biztos, hogyha túl sokat öltél meg abból a bizonyos fajtájú szörnyből az esemény nem következhet be.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy igen nehéz feltétel, ha jobban belegondolsz. Még ha valaki meg is próbált szerezni egy familiárist azáltal, hogy sokszor találkozik velük, a szörnyek agresszívak és a játékos nem tudja elkerülni a harcot velük. Más szavakkal, ha valaki szörnyszelídítővé akart válni, akkor újra és újra találkoznia kellett a bizonyos szörnnyel, és ha az esemény nem következett be akkor elfutni. Nem nehéz elképzelni mennyire idegesítő lehet ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondhatjuk úgy, hogy Silica nagyon szerencsés volt ebben a helyzetben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi tudással erről, belépett valamilyen erdőbe csak úgy, minden ok nélkül az emeleten, csak mert akkor úgy érezte. Az első szörny, amivel találkozott nem bántotta, hanem egyszerűen közeledett hozzá. Adott neki egy mogyorót, amit az azelőtti nap vett minden gondolat nélkül és pont úgy adódott, hogy a szörny kedvelte az ételt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörny egy „Tollas sárkány” volt. Az egész testét puha világoskék tollak borították és két hosszú tolla volt farok helyett. A kicsi sárkány igen ritka volt, csak ha már róla van szó. Talán Silica volt az első, akinek sikerült egy ilyet szelídítenie, ami egyből a szóbeszédek témájává vált, amikor visszatért a városába „Friben-be” a nyolcadik emeleten miközben az állat a vállán ült. Másnap számtalan játékos próbálta megszelídíteni a tollas sárkányt Silica információit követve, de egyiküknek sem sikerült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a kissárkányt „Pinânak” nevezte el. Ez ugyanaz a név volt, amit a való világban a macskájának is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiáris szörnyekről tudni kellett, hogy a státusz pontjai alacsonyak voltak, ha aktuális harcra került sor és Pinâ se volt különb. Ám voltak helyette különleges képességei: egy észlelő képesség, ami figyelmeztette a játékost a közelítő szörnyekről, egy képesség, ami bizonyos mértékig gyógyította a játékost és így tovább. Ezek mind hasznosak voltak és a napról napra való vadászatot jócskán megkönnyítették. De, ami a legboldogabbá tette Silicát az a melegség és kényelem érzet volt, amit Pinâ létezése nyújtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mesterséges intelligenciája a szörnyeknek nem volt olyan nagy. Persze, nem tudtak beszélni, és csak jó néhány parancsot értettek meg. De Silicának, aki tizenkét évesen belépett a játékba, és akit összetört a félelem és az idegesség, Pinâ egy megmentő volt, amit nehéz volt elmagyarázni szavakban. Nem túlzás azt mondani, hogy Silica „Kalandjai” - ami itt az életben maradást jelentette – Pinâval kezdődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy év után, Silica és Pinâ egyenletesen fejlődtek, és mint egészen jó tőrhasználó vált belőle. Ez elég híressé tette a közepes szintű játékosok között, mint közülük az egyik legjobb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze még mindig messze állt azoktól a felsőosztályú játékosoktól, akik a fronton harcoltak; de valamelyest, azt a néhány száz játékost, akik a játék kitisztítását végezték a hétezer emberből ritkábban lehetett látni, mint a szörnyszelídítőket. Ezért híressé válni az átlag játékosok között hasonló volt, mint a játék egyik idoljává válni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mivel a női játékosok igen ritkák voltak, főleg ha tudták, hogy hány éves, nem tartott sokáig „Sárkánymester Silicának”, hogy híressé váljon számtalan rajongóval. Rengeteg meghívást kapott csapatoktól és céhektől, akik egy idolt akartak és ez persze elkerülhetetlen volt, hogy büszkesége túláradjon. Ám végül a büszkesége okozta a végzetes hibáját, és nem fordulhatott vissza akármennyire is bánta meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Veszekedés egy apró részlet felett mindent megváltoztatott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy hatalmas erdőben volt északon, a harmincötödik emeleten, amit csak úgy ismernek, mint „A barangolás erdeje”, egy társasággal, akiket csak két hete ismert meg. Annál a pontnál még messze voltak a fronttól, ami az ötvenötödik emeleten volt akkor, vagyis a harmincötödik emeletet már kitisztították. De a magasabb osztálybeli harcosok nem törődtek mással, mint a labirintus területtel, vagyis kisebb vártornyok, mint „A barangolás erdeje” híres hely volt az átlag játékosok számára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatszemélyes társaság, amihez Silica csatlakozott képzett harcosokból volt összetéve, reggel óta harcoltak és elég sok tárgyat találtak, beleértve pár kincses ládát is. Amikor már a nap már lenyugvóban volt és már mindenki kifogyott a gyógyító italokból, elindultak vissza a lakóövezet felé. Egy vékony női játékos, aki egy lándzsát használt mondott valamit, lehet azért, hogy ellenőrizze Silicát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd körbe adjuk a dolgokat, amiket szereztünk mikor visszaértünk. De mivel téged gyógyít a gyíkod, ezért nincs szükséged azokra a gyógyító kristályokra igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ezt sértésnek érezte és visszavágott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te még csak ki se jössz a frontra csak a csapat mögött mászkálsz, nem mintha te használnál gyógyító kristályokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután a civakodás csak fokozódott és a csapatvezető próbálkozásai, egy kard- és pajzshasználó, hogy megállítsa őket teljesen reménytelen volt. Végül Silica haragjában azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kellenek a cuccok. Soha többé nem társulok veled. Amúgy is rengeteg ember van, aki társulni akar velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelmen kívül hagyva a csapatvezető javaslatát, hogy legalább addig maradjanak együtt, amíg kijutnak az erdőből vissza a lakóövezetbe, elhagyta a csapatot és elindult lefelé céltalanul egy kis vágaton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha egyedül is ment, hetven százalékig már mestere volt a tőrhasználatának és Pinâ is ott volt, hogy fedezze a hátát, szóval a szörnyek a harmincötödik emeleten nem jelentettek gondot a számára. Át kellett volna jutni az erdőn és vissza a lakóövezetbe minden probléma nélkül. Vagyis így lett volna, ha nem téved el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdőt nem a semmiért hívták „A barangolás erdejének”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdő tele volt óriási, tornyosuló fákkal és részekre tagolódott, mint egy sakktábla; egy perccel az után, hogy beléptél egy területre az kapcsolódott egy másik területhez. Ha ki akartál jutni az erdőből, akkor vagy egy perc alatt végig kellett futnod az összes területen vagy venni egy drága térképet a lakóövezetben, ami megmutatta, hogy az adott terület, amiben vagy melyikhez kapcsolódik, és hogy juthatsz át az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az egyetlen személy, akinek volt térképe az a csapatvezér volt. Ha használta a teleportáló kristályát csak egy másik területre vitte a város helyett, ezért meg kellett próbálnia átverekedni magát az összes területen. Körbe futkározva a hatalmas fák gyökerei és az azt követő örökké kígyózó erdőcsapás nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica úgy döntött, hogy északnak tart, de az egy-percek peregtek mielőtt elérte volna a területek végét, végül valami ismeretlen területen kötött ki újra és újra. Hamarosan már az ájulás határán volt a kimerültségtől. A lenyugvó nap vöröse egyre mélyült és ő egyre nyugtalanabb lett, ahogy az ég egyre sötétebb lett és az esélye, hogy kikerül a vártoronyból egyre csekélyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, Silica feladta a futást és elkezdett gyalogolni, remélve, hogy az erdő szélénél köt ki valahogy. De a szerencse nem az ő oldalán állt és számtalana szörny támadt rá miközben botladozott. Még a nagy szintkülönbség ellenére is, egyre sötétebb lett és végül már azt se látta mi van a földön. Habár ott volt Pinâ, hogy segítsen neki nem tudott minden harcból sértetlenül távozni, végül felhasználta minden gyógyító italát, sőt még a vészhelyzetre tartogatott gyógyító kristályát is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha megérezte volna Silica idegességét, Pinâ megcirógatta az arcát a fejével miközben dorombolt a vállán. Silica megbánta a sietségét és büszkeségét, ami ebbe a helyzetbe sodorta, miközben megsimogatta partnere hosszú nyakát nyugtató módon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt motyogta magában miközben sétált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom. Nem hiszem különlegesnek magam még egyszer. Ezért kérlek, engedj ki innen, ha legközelebb teret ugrok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eltorzult területre lépett, ahogy imádkozott. Egy kurta szédüléshullám után, ami megjelent előtte a szokásos mély erdő, amit minden alkalommal látott. Nyoma se volt a pusztáknak a sötét magas fák mellett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a csalódott Silica újra elindult, Pinâ felemelte a fejét és egy éles sikítást hallatott. Ez egy vészjelzés volt. Silica azonnal előrántotta a tőrjét és abba az irányba emelte, amibe Pinâ nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néhány másodperccel később egy halk morgást hallott egy óriási moha fedte fa mögül. Ahogy látását arra fókuszálta egy sárga jelző jelent meg. Néhány volt belőlük. Kettő, nem…talán három. A szörnyek neve „Iszákos majom” volt. Ezek a szörnyek a legerősebbek közül valók voltak a barangolás erdejében. Silica az ajkaiba harapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez is volt a helyzet...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak olyan veszélyesek, ha valaki a szintjüket nézte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor középosztálybeli játékosok, mint Silica, kiment a csatatérre ez egy közönséges felfogás volt, hogy néhány szinttel magasabbak legyenek, mint a megjelenő szörnyek. Általában, elég magas szinten kell lenned, ahhoz hogy letudj győzni ötöt, minden gyógyító ital nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok az volt, hogy a legmagasabb szintű harcosok a frontvonalon, még a középosztálybeli játékosok kalandokon vettek részt, hogy elég col-t keressenek a megélhetésre, és hogy elég tapasztalatot szerezzenek csak azért, hogy ne maradjanak le az átlag játékosoktól, és persze, hogy elűzzék az unalmat. Ezek közül az okok közül, egyik se érte meg, hogy kockáztasd az életed. Valójában még mindig van legalább ezer játékos a „Kezdetek városában” akik még a halál legkisebb esélyét is visszautasították.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindenkinek kell egy bizonyos pénzforrás, amiből eleget kereshet italra és alvásra. Sőt mi több minden MMORPG játékosnak volt egy betegségre hasonlító érzete, ami a bizonytalanság érzetét keltette bennük, ha nem értek el egy hétköznapi szintet. Emiatt, másfél évvel a játék kezdete után a legtöbb játékos kivándorolt a harcmezőre, hogy nagyobb szinteket érhessenek el és élvezhessék a kalandozást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Emiatt, az iszákos majmok, amit úgy magasztaltak, mint az egyik legerősebb szörnyet a harmincötödik emeleten, nem volt nagy kihívás Silica számára; legalábbis nem kellett volna, hogy az legyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica megemelte a tőrt miközben rávette magát, hogy koncentráljon. Pinâ is felszállt miközben készülődött a harcra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyek, amik megjelentek a fa mögül emberszabásúak voltak és sötétvörös bunda fedte őket. Egy durva furkót tartottak a jobb kezükben és valamilyen tököt, amit zsinórral tartottak a bal kezükben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a majmok felemelték a furkójukat és kinyitották a szájukat, hogy bőgjenek, Silica előrerohant, hogy bevigye az első csapást. Szerzet egy tiszta találatot és egy elég nagy részt vett le az Életerő Pontjaiból a „Gyors marással”, ez egy középosztálybeli roham-tőr képesség, majd átment egy nagy sebességű kombóba, ami a legnagyobb előnye volt a tőr használatnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az iszákos majmok alacsonyszintű buzogány-képességeket használtak, és habár mindegyik ütésnek rettentő ereje volt, de hiányzott belőlük a sebesség és a többütéses kombó. Silica sorozta a csapásaival az iszákos majmokat, majd gyorsan visszahátrált csak, hogy egy újabb rohamot indíthasson ellenük. Ezt néhányszor ismételve az iszákos majmok Életerő Pontja nagymértékben csökkent rövid idő alatt. Egyszer-egyszer Pinâ is használta a buborékszerű fújó támadását, hogy összezavarja az ellenfelet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mielőtt elindíthatta volna a negyedik képességét a „Hóbortos éleket” és megölje a majmokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy új ellenség jött a háta mögül, cserélve az előtte lévő majommal a rövid szünet alatt. Silicának nem volt más esélye csak, mint hogy támadja a másik majmot. Az előző majom kihátrált majd megdöntötte a tököt a bal kezével...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ledöbbent, amikor az iszákos majom ÉP csíkjára tekintett. Az ÉP csíkja hihetetlen gyorsasággal töltődött fel. Úgy tűnt, hogy a tök valamilyen gyógyító italt tartalmazott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már nézett szembe korábban is iszákos majmokkal a harmincötödik emeleten, de azok csak ketten voltak akkor és még azelőtt megölte őket mielőtt cserélhettek volna, úgyhogy nem volt tudatában ennek a különleges képességnek. Silica csikorgatta a fogait és koncentrált, hogy a másodikkal rendesen elbánjon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az ÉP csíkja megütötte a piros sávot, növelte a távolságot, hogy megindíthassa végső támadását, a másik majom cserélt vele. Ez a harmadik iszákos majom volt. Ekkor már az első majom is majdnem tejesen feltöltötte az ÉP csíkját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek sose lett volna vége, ha így folytatódott volna tovább. Szája kiszáradt az aggodalomtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silicának alig volt tapasztalata az olyan harcokban, amikor egyedül van. Még ha elsöprő előnye is volt szintekben, ez csak egy szám volt; a játékos tényleges képessége teljesen más téma volt. Az aggodalom, amit érzett Silicában átment zavarodottságba. Egyre többet tévesztett, ami utat nyitott az ellenfélnek, hogy ellentámadást indítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a harmadik iszákos majomnak is sikerült lecsökkentenie a ÉP-jét a felére, a próbálkozása, hogy kombókat végez egymás után rést hagyott maga után. A majom nem szalasztotta el a lehetőséget és bevitt egy kritikus találatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fa buzogány durva megmunkálású volt, de az alaptámadási ereje, ami a súlyából származott kombinálva az iszákos majom támadási erejével Silica ÉP-jének harminc százalékos csökkenését okozta. Hideg futott végig a hátán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy kifogyott a gyógyító italokból csak hozzáadódott az idegességéhez. Pinâ lehelete visszaállította körül-belül a tíz százalékát az ÉP-jének, de ez nem egy olyan dolog volt, amit Pinâ gyakran tudott használni. Még ezzel is, ha három ilyen támadás betalálna – meghalna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Halál. Silica megdermedt, amint ennek a lehetősége felötlött benne. A karját nem tudta megemelni. A lábai nem mozdultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig a harc félelmetes volt, de messze állt az aktuális veszélytől. Eddig sose gondolta, hogy a tényleges halálhoz kapcsolódik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott állt megdermedve szemben az iszákos majommal, ami üvöltött és felemelte a buzogányát megint, Silica rájött mit is jelent valójában harcolni egy szörnnyel a SAO-ban. Egy ellentmondás; a SAO egy játék volt, de nem egy olyan, amit játszani kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A buzogány tompa hanggal végighasítva a levegőn, neki csapódott, ahogy ott állt megmerevedve. Nem bírta ki az ütközést és a földre esett. Az ÉP-je nagymértékben csökkent és belépett a narancs zónába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül már semmire se tudott gondolni. El tudott volna futni. Használhatott volna teleportáló kristályt, de ő csak szimplán figyelte, ahogy a majom harmadszorra is felemeli a buzogányát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A megmunkálatlan fegyver piros fényt eresztet, és mikor már reflexszerűen bezárta volna a szemeit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy kis alak ugrott közé és az buzogány közé. A csapódás nehéz és dermesztő hangja hallatszott. Az égkék tollak szétoszlottak egy pillanat alatt és a kis ÉP csík nullára csökkent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pinâ Silicára nézett a kék kerek szemeivel, miután a földre hullott. Egy gyenge morgást kiadva számtalan sokszögre oszlott szét. Egy hosszú farok toll lebegett lefelé a földre, mintha csak táncolt volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami Silicában eltört. A cérna, ami összetartotta elszakadt. Mielőtt a szomorúság eláraszthatta volna, a düh kerítette hatalmába: düh, amiért nem tudott mozdulni egyetlen ütés után; düh, amiért elég beképzelt volt, hogy egy kis vita miatt úgy gondolta egyedül is keresztüljut az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy ruganyos mozdulattal hátralépet, kikerülve a csapást, amit a szörny akart rá mérni. Aztán neki rohant egy ordítás közepette. A tőr a jobb kezében villogott miközben a majmot sorozta csapásaival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak nem is próbálta elkerülni a másik majom buzogányát, ami látta társa csökkenő ÉP-jét, helyette blokkolta a bal kezével. Az ÉP-je csökkent, habár nem annyival mintha az egy közvetlen találat lett volna. Figyelmen kívül hagyta és azután ment, amelyik megölte Pinât.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az előnyére használta kicsiny formáját, egyenesen neki rohant a majomnak és minden erejével belemélyesztette a tőrjét, annak mellkasába. Egy világító kritikus effekttel, az ellenfél ÉP-je semmivé foszlott. Egy sikoly jött először majd, a szétoszlás hangja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az oszló törmelékben Silica az új ellenség felé fordította testét és megiramodott. Az ÉP csíkja már a piros veszély zónában volt, de már nem érdekelte többé. Már csak az ellenséget látta, akit meg kellett ölnie, mintha megnőtt volna csak, hogy betöltse látómezejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elfelejtette halálfélelmét és pont azon volt, hogy egy halálra ítélt rohamot indítson a lengő buzogány alól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy világos fény vágta keresztül az iszákos majmokat hátulról, amik egymás mellett álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két majom teste egy pillanat alatt szétesett, majd szétoszlottak és eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica állt dermedten, egy férfi játékost látott a szétoszló darabkák mögött. Fekete haja volt és egy fekete kabátot viselt. Nem volt túl magas, de elsöprő jelenlét sugárzott belőle. Silica hátrébb lépett, amint az ösztönös félelem eluralkodott rajta. Szemeik találkoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a szemei csendesek voltak és mélyek akár az éjszaka. A fiú a hüvelyébe visszatette az egykezes kardját a hátán, majd egy csengő hanggal szólásra nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Sajnálom. Nem tudtam megmenteni a barátod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A testében lévő erő teljesen elhagyta, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Nem tudta megállítani az állandóan hulló könnyeit. Észre se vette, amint a tőr kicsúszik a kezei közül és a földre hullik. Amint meglátta a világoskék tollat a földön, térdre rogyott előtte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a dühe eltűnt, egy megállíthatatlan szomorúság és a hiány ütötte fel a fejét. Ezek az érzések könnyet formálva hajthatatlanul hullottak a szeméből és gurultak le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiárisok nem úgy voltak programozva, hogy megállítsanak egy támadást, mintha ez a normál viselkedésük egy része lenne. Pinâ a saját szabad akaratából vetette magát a támadás elé – ezt úgy is hívhatnánk, hogy ez volt az eredménye annak a szeretetnek, amit Silica iránt érzett, akivel egy évet együtt töltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy maga köré fonta karjait sírva azt motyogta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kérlek…ne hagyj el…Pinâ…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az égkék toll nem adott választ.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet Prológus|Prológus]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372586</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372586"/>
		<updated>2014-07-23T12:22:47Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* 1. fejezet */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===1. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A bizalmasa, egy szörnyszelídítő szimbóluma, már nem volt többé mellette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyszelídítő nem egy osztály, se nem egy képesség volt a rendszer által, hanem egy kifejezés, amit a játékosok használtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ritka alkalmanként, agresszív szörnyek érdeklődést mutatnak emberek iránt. Ha nem szalasztod el az alkalmat, akkor sikeresen megszelídítheted a szörnyet, ha adsz neki egy falat ennivalót. A szörny ekkor a játékos „Bizalmasa” és egy drága társ lesz, aki támogatja a játékost különféle módokon. A játékosokat, akiknek sikerül a szelídítés mind dicsérettel, mind irigységgel emlegetik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze nem minden szörny lehet bizalmas; csak nagyon kevés szörnyet lehet megszelídíteni. A feltételek, hogy az esemény bekövetkezzen nem voltak tiszták, de egy biztos, hogyha túl sokat öltél meg abból a bizonyos fajtájú szörnyből az esemény nem következhet be.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy igen nehéz feltétel, ha jobban belegondolsz. Még ha valaki meg is próbált szerezni egy familiárist azáltal, hogy sokszor találkozik velük, a szörnyek agresszívak és a játékos nem tudja elkerülni a harcot velük. Más szavakkal, ha valaki szörnyszelídítővé akart válni, akkor újra és újra találkoznia kellett a bizonyos szörnnyel, és ha az esemény nem következett be akkor elfutni. Nem nehéz elképzelni mennyire idegesítő lehet ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondhatjuk úgy, hogy Silica nagyon szerencsés volt ebben a helyzetben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi tudással erről, belépett valamilyen erdőbe csak úgy, minden ok nélkül az emeleten, csak mert akkor úgy érezte. Az első szörny, amivel találkozott nem bántotta, hanem egyszerűen közeledett hozzá. Adott neki egy mogyorót, amit az azelőtti nap vett minden gondolat nélkül és pont úgy adódott, hogy a szörny kedvelte az ételt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörny egy „Tollas sárkány” volt. Az egész testét puha világoskék tollak borították és két hosszú tolla volt farok helyett. A kicsi sárkány igen ritka volt, csak ha már róla van szó. Talán Silica volt az első, akinek sikerült egy ilyet szelídítenie, ami egyből a szóbeszédek témájává vált, amikor visszatért a városába „Friben-be” a nyolcadik emeleten miközben az állat a vállán ült. Másnap számtalan játékos próbálta megszelídíteni a tollas sárkányt Silica információit követve, de egyiküknek sem sikerült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a kissárkányt „Pinânak” nevezte el. Ez ugyanaz a név volt, amit a való világban a macskájának is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiáris szörnyekről tudni kellett, hogy a státusz pontjai alacsonyak voltak, ha aktuális harcra került sor és Pinâ se volt különb. Ám voltak helyette különleges képességei: egy észlelő képesség, ami figyelmeztette a játékost a közelítő szörnyekről, egy képesség, ami bizonyos mértékig gyógyította a játékost és így tovább. Ezek mind hasznosak voltak és a napról napra való vadászatot jócskán megkönnyítették. De, ami a legboldogabbá tette Silicát az a melegség és kényelem érzet volt, amit Pinâ létezése nyújtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mesterséges intelligenciája a szörnyeknek nem volt olyan nagy. Persze, nem tudtak beszélni, és csak jó néhány parancsot értettek meg. De Silicának, aki tizenkét évesen belépett a játékba, és akit összetört a félelem és az idegesség, Pinâ egy megmentő volt, amit nehéz volt elmagyarázni szavakban. Nem túlzás azt mondani, hogy Silica „Kalandjai” - ami itt az életben maradást jelentette – Pinâval kezdődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy év után, Silica és Pinâ egyenletesen fejlődtek, és mint egészen jó tőrhasználó vált belőle. Ez elég híressé tette a közepes szintű játékosok között, mint közülük az egyik legjobb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze még mindig messze állt azoktól a felsőosztályú játékosoktól, akik a fronton harcoltak; de valamelyest, azt a néhány száz játékost, akik a játék kitisztítását végezték a hétezer emberből ritkábban lehetett látni, mint a szörnyszelídítőket. Ezért híressé válni az átlag játékosok között hasonló volt, mint a játék egyik idoljává válni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mivel a női játékosok igen ritkák voltak, főleg ha tudták, hogy hány éves, nem tartott sokáig „Sárkánymester Silicának”, hogy híressé váljon számtalan rajongóval. Rengeteg meghívást kapott csapatoktól és céhektől, akik egy idolt akartak és ez persze elkerülhetetlen volt, hogy büszkesége túláradjon. Ám végül a büszkesége okozta a végzetes hibáját, és nem fordulhatott vissza akármennyire is bánta meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Veszekedés egy apró részlet felett mindent megváltoztatott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy hatalmas erdőben volt északon, a harmincötödik emeleten, amit csak úgy ismernek, mint „A barangolás erdeje”, egy társasággal, akiket csak két hete ismert meg. Annál a pontnál még messze voltak a fronttól, ami az ötvenötödik emeleten volt akkor, vagyis a harmincötödik emeletet már kitisztították. De a magasabb osztálybeli harcosok nem törődtek mással, mint a labirintus területtel, vagyis kisebb vártornyok, mint „A barangolás erdeje” híres hely volt az átlag játékosok számára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatszemélyes társaság, amihez Silica csatlakozott képzett harcosokból volt összetéve, reggel óta harcoltak és elég sok tárgyat találtak, beleértve pár kincses ládát is. Amikor már a nap már lenyugvóban volt és már mindenki kifogyott a gyógyító italokból, elindultak vissza a lakóövezet felé. Egy vékony női játékos, aki egy lándzsát használt mondott valamit, lehet azért, hogy ellenőrizze Silicát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd körbe adjuk a dolgokat, amiket szereztünk mikor visszaértünk. De mivel téged gyógyít a gyíkod, ezért nincs szükséged azokra a gyógyító kristályokra igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ezt sértésnek érezte és visszavágott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te még csak ki se jössz a frontra csak a csapat mögött mászkálsz, nem mintha te használnál gyógyító kristályokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután a civakodás csak fokozódott és a csapatvezető próbálkozásai, egy kard- és pajzshasználó, hogy megállítsa őket teljesen reménytelen volt. Végül Silica haragjában azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kellenek a cuccok. Soha többé nem társulok veled. Amúgy is rengeteg ember van, aki társulni akar velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelmen kívül hagyva a csapatvezető javaslatát, hogy legalább addig maradjanak együtt, amíg kijutnak az erdőből vissza a lakóövezetbe, elhagyta a csapatot és elindult lefelé céltalanul egy kis vágaton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha egyedül is ment, hetven százalékig már mestere volt a tőrhasználatának és Pinâ is ott volt, hogy fedezze a hátát, szóval a szörnyek a harmincötödik emeleten nem jelentettek gondot a számára. Át kellett volna jutni az erdőn és vissza a lakóövezetbe minden probléma nélkül. Vagyis így lett volna, ha nem téved el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdőt nem a semmiért hívták „A barangolás erdejének”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdő tele volt óriási, tornyosuló fákkal és részekre tagolódott, mint egy sakktábla; egy perccel az után, hogy beléptél egy területre az kapcsolódott egy másik területhez. Ha ki akartál jutni az erdőből, akkor vagy egy perc alatt végig kellett futnod az összes területen vagy venni egy drága térképet a lakóövezetben, ami megmutatta, hogy az adott terület, amiben vagy melyikhez kapcsolódik, és hogy juthatsz át az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az egyetlen személy, akinek volt térképe az a csapatvezér volt. Ha használta a teleportáló kristályát csak egy másik területre vitte a város helyett, ezért meg kellett próbálnia átverekedni magát az összes területen. Körbe futkározva a hatalmas fák gyökerei és az azt követő örökké kígyózó erdőcsapás nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica úgy döntött, hogy északnak tart, de az egy-percek peregtek mielőtt elérte volna a területek végét, végül valami ismeretlen területen kötött ki újra és újra. Hamarosan már az ájulás határán volt a kimerültségtől. A lenyugvó nap vöröse egyre mélyült és ő egyre nyugtalanabb lett, ahogy az ég egyre sötétebb lett és az esélye, hogy kikerül a vártoronyból egyre csekélyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, Silica feladta a futást és elkezdett gyalogolni, remélve, hogy az erdő szélénél köt ki valahogy. De a szerencse nem az ő oldalán állt és számtalana szörny támadt rá miközben botladozott. Még a nagy szintkülönbség ellenére is, egyre sötétebb lett és végül már azt se látta mi van a földön. Habár ott volt Pinâ, hogy segítsen neki nem tudott minden harcból sértetlenül távozni, végül felhasználta minden gyógyító italát, sőt még a vészhelyzetre tartogatott gyógyító kristályát is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha megérezte volna Silica idegességét, Pinâ megcirógatta az arcát a fejével miközben dorombolt a vállán. Silica megbánta a sietségét és büszkeségét, ami ebbe a helyzetbe sodorta, miközben megsimogatta partnere hosszú nyakát nyugtató módon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt motyogta magában miközben sétált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom. Nem hiszem különlegesnek magam még egyszer. Ezért kérlek, engedj ki innen, ha legközelebb teret ugrok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eltorzult területre lépett, ahogy imádkozott. Egy kurta szédüléshullám után, ami megjelent előtte a szokásos mély erdő, amit minden alkalommal látott. Nyoma se volt a pusztáknak a sötét magas fák mellett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a csalódott Silica újra elindult, Pinâ felemelte a fejét és egy éles sikítást hallatott. Ez egy vészjelzés volt. Silica azonnal előrántotta a tőrjét és abba az irányba emelte, amibe Pinâ nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néhány másodperccel később egy halk morgást hallott egy óriási moha fedte fa mögül. Ahogy látását arra fókuszálta egy sárga jelző jelent meg. Néhány volt belőlük. Kettő, nem…talán három. A szörnyek neve „Iszákos majom” volt. Ezek a szörnyek a legerősebbek közül valók voltak a barangolás erdejében. Silica az ajkaiba harapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez is volt a helyzet...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak olyan veszélyesek, ha valaki a szintjüket nézte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor középosztálybeli játékosok, mint Silica, kiment a csatatérre ez egy közönséges felfogás volt, hogy néhány szinttel magasabbak legyenek, mint a megjelenő szörnyek. Általában, elég magas szinten kell lenned, ahhoz hogy letudj győzni ötöt, minden gyógyító ital nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok az volt, hogy a legmagasabb szintű harcosok a frontvonalon, még a középosztálybeli játékosok kalandokon vettek részt, hogy elég col-t keressenek a megélhetésre, és hogy elég tapasztalatot szerezzenek csak azért, hogy ne maradjanak le az átlag játékosoktól, és persze, hogy elűzzék az unalmat. Ezek közül az okok közül, egyik se érte meg, hogy kockáztasd az életed. Valójában még mindig van legalább ezer játékos a „Kezdetek városában” akik még a halál legkisebb esélyét is visszautasították.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindenkinek kell egy bizonyos pénzforrás, amiből eleget kereshet italra és alvásra. Sőt mi több minden MMORPG játékosnak volt egy betegségre hasonlító érzete, ami a bizonytalanság érzetét keltette bennük, ha nem értek el egy hétköznapi szintet. Emiatt, másfél évvel a játék kezdete után a legtöbb játékos kivándorolt a harcmezőre, hogy nagyobb szinteket érhessenek el és élvezhessék a kalandozást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Emiatt, az iszákos majmok, amit úgy magasztaltak, mint az egyik legerősebb szörnyet a harmincötödik emeleten, nem volt nagy kihívás Silica számára; legalábbis nem kellett volna, hogy az legyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica megemelte a tőrt miközben rávette magát, hogy koncentráljon. Pinâ is felszállt miközben készülődött a harcra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyek, amik megjelentek a fa mögül emberszabásúak voltak és sötétvörös bunda fedte őket. Egy durva furkót tartottak a jobb kezükben és valamilyen tököt, amit zsinórral tartottak a bal kezükben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a majmok felemelték a furkójukat és kinyitották a szájukat, hogy bőgjenek, Silica előrerohant, hogy bevigye az első csapást. Szerzet egy tiszta találatot és egy elég nagy részt vett le az Életerő Pontjaiból a „Gyors marással”, ez egy középosztálybeli roham-tőr képesség, majd átment egy nagy sebességű kombóba, ami a legnagyobb előnye volt a tőr használatnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az iszákos majmok alacsonyszintű buzogány-képességeket használtak, és habár mindegyik ütésnek rettentő ereje volt, de hiányzott belőlük a sebesség és a többütéses kombó. Silica sorozta a csapásaival az iszákos majmokat, majd gyorsan visszahátrált csak, hogy egy újabb rohamot indíthasson ellenük. Ezt néhányszor ismételve az iszákos majmok Életerő Pontja nagymértékben csökkent rövid idő alatt. Egyszer-egyszer Pinâ is használta a buborékszerű fújó támadását, hogy összezavarja az ellenfelet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mielőtt elindíthatta volna a negyedik képességét a „Hóbortos éleket” és megölje a majmokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy új ellenség jött a háta mögül, cserélve az előtte lévő majommal a rövid szünet alatt. Silicának nem volt más esélye csak, mint hogy támadja a másik majmot. Az előző majom kihátrált majd megdöntötte a tököt a bal kezével...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ledöbbent, amikor az iszákos majom ÉP csíkjára tekintett. Az ÉP csíkja hihetetlen gyorsasággal töltődött fel. Úgy tűnt, hogy a tök valamilyen gyógyító italt tartalmazott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már nézett szembe korábban is iszákos majmokkal a harmincötödik emeleten, de azok csak ketten voltak akkor és még azelőtt megölte őket mielőtt cserélhettek volna, úgyhogy nem volt tudatában ennek a különleges képességnek. Silica csikorgatta a fogait és koncentrált, hogy a másodikkal rendesen elbánjon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az ÉP csíkja megütötte a piros sávot, növelte a távolságot, hogy megindíthassa végső támadását, a másik majom cserélt vele. Ez a harmadik iszákos majom volt. Ekkor már az első majom is majdnem tejesen feltöltötte az ÉP csíkját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek sose lett volna vége, ha így folytatódott volna tovább. Szája kiszáradt az aggodalomtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silicának alig volt tapasztalata az olyan harcokban, amikor egyedül van. Még ha elsöprő előnye is volt szintekben, ez csak egy szám volt; a játékos tényleges képessége teljesen más téma volt. Az aggodalom, amit érzett Silicában átment zavarodottságba. Egyre többet tévesztett, ami utat nyitott az ellenfélnek, hogy ellentámadást indítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a harmadik iszákos majomnak is sikerült lecsökkentenie a ÉP-jét a felére, a próbálkozása, hogy kombókat végez egymás után rést hagyott maga után. A majom nem szalasztotta el a lehetőséget és bevitt egy kritikus találatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fa buzogány durva megmunkálású volt, de az alaptámadási ereje, ami a súlyából származott kombinálva az iszákos majom támadási erejével Silica ÉP-jének harminc százalékos csökkenését okozta. Hideg futott végig a hátán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy kifogyott a gyógyító italokból csak hozzáadódott az idegességéhez. Pinâ lehelete visszaállította körül-belül a tíz százalékát az ÉP-jének, de ez nem egy olyan dolog volt, amit Pinâ gyakran tudott használni. Még ezzel is, ha három ilyen támadás betalálna – meghalna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Halál. Silica megdermedt, amint ennek a lehetősége felötlött benne. A karját nem tudta megemelni. A lábai nem mozdultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig a harc félelmetes volt, de messze állt az aktuális veszélytől. Eddig sose gondolta, hogy a tényleges halálhoz kapcsolódik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott állt megdermedve szemben az iszákos majommal, ami üvöltött és felemelte a buzogányát megint, Silica rájött mit is jelent valójában harcolni egy szörnnyel a SAO-ban. Egy ellentmondás; a SAO egy játék volt, de nem egy olyan, amit játszani kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A buzogány tompa hanggal végighasítva a levegőn, neki csapódott, ahogy ott állt megmerevedve. Nem bírta ki az ütközést és a földre esett. Az ÉP-je nagymértékben csökkent és belépett a narancs zónába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül már semmire se tudott gondolni. El tudott volna futni. Használhatott volna teleportáló kristályt, de ő csak szimplán figyelte, ahogy a majom harmadszorra is felemeli a buzogányát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A megmunkálatlan fegyver piros fényt eresztet, és mikor már reflexszerűen bezárta volna a szemeit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy kis alak ugrott közé és az buzogány közé. A csapódás nehéz és dermesztő hangja hallatszott. Az égkék tollak szétoszlottak egy pillanat alatt és a kis ÉP csík nullára csökkent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pinâ Silicára nézett a kék kerek szemeivel, miután a földre hullott. Egy gyenge morgást kiadva számtalan sokszögre oszlott szét. Egy hosszú farok toll lebegett lefelé a földre, mintha csak táncolt volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami Silicában eltört. A cérna, ami összetartotta elszakadt. Mielőtt a szomorúság eláraszthatta volna, a düh kerítette hatalmába: düh, amiért nem tudott mozdulni egyetlen ütés után; düh, amiért elég beképzelt volt, hogy egy kis vita miatt úgy gondolta egyedül is keresztüljut az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy ruganyos mozdulattal hátralépet, kikerülve a csapást, amit a szörny akart rá mérni. Aztán neki rohant egy ordítás közepette. A tőr a jobb kezében villogott miközben a majmot sorozta csapásaival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak nem is próbálta elkerülni a másik majom buzogányát, ami látta társa csökkenő ÉP-jét, helyette blokkolta a bal kezével. Az ÉP-je csökkent, habár nem annyival mintha az egy közvetlen találat lett volna. Figyelmen kívül hagyta és azután ment, amelyik megölte Pinât.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az előnyére használta kicsiny formáját, egyenesen neki rohant a majomnak és minden erejével belemélyesztette a tőrjét, annak mellkasába. Egy világító kritikus effekttel, az ellenfél ÉP-je semmivé foszlott. Egy sikoly jött először majd, a szétoszlás hangja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az oszló törmelékben Silica az új ellenség felé fordította testét és megiramodott. Az ÉP csíkja már a piros veszély zónában volt, de már nem érdekelte többé. Már csak az ellenséget látta, akit meg kellett ölnie, mintha megnőtt volna csak, hogy betöltse látómezejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elfelejtette halálfélelmét és pont azon volt, hogy egy halálra ítélt rohamot indítson a lengő buzogány alól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy világos fény vágta keresztül az iszákos majmokat hátulról, amik egymás mellett álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két majom teste egy pillanat alatt szétesett, majd szétoszlottak és eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica állt dermedten, egy férfi játékost látott a szétoszló darabkák mögött. Fekete haja volt és egy fekete kabátot viselt. Nem volt túl magas, de elsöprő jelenlét sugárzott belőle. Silica hátrébb lépett, amint az ösztönös félelem eluralkodott rajta. Szemeik találkoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a szemei csendesek voltak és mélyek akár az éjszaka. A fiú a hüvelyébe visszatette az egykezes kardját a hátán, majd egy csengő hanggal szólásra nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Sajnálom. Nem tudtam megmenteni a barátod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A testében lévő erő teljesen elhagyta, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Nem tudta megállítani az állandóan hulló könnyeit. Észre se vette, amint a tőr kicsúszik a kezei közül és a földre hullik. Amint meglátta a világoskék tollat a földön, térdre rogyott előtte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a dühe eltűnt, egy megállíthatatlan szomorúság és a hiány ütötte fel a fejét. Ezek az érzések könnyet formálva hajthatatlanul hullottak a szeméből és gurultak le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiárisok nem úgy voltak programozva, hogy megállítsanak egy támadást, mintha ez a normál viselkedésük egy része lenne. Pinâ a saját szabad akaratából vetette magát a támadás elé – ezt úgy is hívhatnánk, hogy ez volt az eredménye annak a szeretetnek, amit Silica iránt érzett, akivel egy évet együtt töltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy maga köré fonta karjait sírva azt motyogta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kérlek…ne hagyj el…Pinâ…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===2. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Sajnálom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta a feketében öltözött fiú újra. Silica megrázta a fejét és elszántan próbálta megállítani könnyeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Nem…én…voltam a buta…Köszönöm, hogy…megmentettél…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sikerült ezt kierőltetnie magából, miután megküzdött a könnyeivel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú lassan oda sétált hozzá, letérdelt Silica elé és habozva azt kérdezte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Annak a tollnak, nincs véletlenül egy tárgy neve?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meglepődve a váratlan kérdéstől, Silica felemelte a fejét. Letörölte könnyeit majd a tollra fordította tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most, hogy belegondolt furcsának találta a dolgot, hogy a toll megmaradt. Legyen szörny vagy ember, ennek a világnak a létformái, ha meghalnak, semmit se hagynak maguk után, még a felszerelésüket se. Silica habozva érintette meg a kezével és a felszínére bökött a jobb mutatóujjával. Egy félig-áttetsző ablak jelent meg és mutatta a tárgy nevét és súlyát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Pinâ szíve”&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica már majdnem elsírta magát, amikor ezt meglátta, de a fiú megállította.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vá-várj-várj. Ha szív tárgy megmaradt, még felélesztheted.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Mi?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica gyorsan megemelte a fejét. A fiú arcát bámulta félig tátott szájjal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezt nem sokkal ezelőtt fedezték fel, ezért még nem sok ember tud róla. Van egy labirintus a negyvenhetedik emelet északi részén, aminek az a neve, hogy „Az emlékek hegye”. A neve ellenére elég nehéz…de azt mondják, hogy a virág, ami a hegy tetején nyílik egy társélesztő tár—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- T-tényleg?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica felszökkent és elordította magát, mielőtt a fiú befejezhette volna a mondandóját. Olyan érzetet keltett mintha remény szállna a mellkasába, ami eddig bánattal volt tele. De—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…A negyvenhetedik emelet…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogta, ahogy megereszkedett a válla. Az tizenkét szinttel volt a mostani, a harmincötödik emelet felett. Az határozottan nem számára való hely volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy az bús tekintetét a földre szegezte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmmm—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú előtte azt mondta, egy kicsit zavarodott hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megszerezhetném neked, ha állnád a díjakat és egy kis összeget, de azt mondják, hogy csak akkor nyílik a virág, ha a szörnyszelídítő, aki elvesztette a bizalmasát maga megy…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica mosolygott a meglepően kedves kardforgatóra és így szólt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem…Örülök az információnak, amit adtál. Ha elég keményen küzdök, hogy emeljen a szintemet, talán egy nap képes leszek…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az ok, amiért ezt nem teheted meg, az, hogy a pontos halálától számított négy napig lehet csak feléleszteni. Azután a tárgy neve „Szívről” „Emlékekre” változik…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica nem tudta megállítani magát, hogy ne ordítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szintje negyvennégy volt ebben a pillanatban. Ha a SAO egy rendes RPG lenne, akkor egy azonos szintű labirintus megfelelő lenne egy játékos számára. De mivel ez egy őrült haláljátszmává vált, a biztonságos környezet tíz szinttel a játékos szintje alatt volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, hogy felfedezze, a negyvennegyedik emeletet legalább az ötvenötöt el kellene érnie. Ám akárhogy gondolkodott rajta, ez lehetetlen volt, hogy tíz szintet szerezzen röpke 3 nap alatt…nem, két nap alatt, ha azt a napot is beleszámolja, amikor kitisztítja a labirintust. Épphogy, csak sikerült elérni azt a szintet is ahol van, ahogy szorgosan kalandokra járkált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica leengedte fejét, ahogy újra eluralkodott rajta a kétségbeesés. Felvette Pinâ tollát a földről és szorosan a melléhez szorította. Könnyek jelentek meg, ahogy neheztelt magára butasága és erőtlensége miatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Észrevette, hogy a fiú feláll. Úgy gondolta, hogy elmegy, így legalább elköszön tőle, de már nem volt ereje hozzá, hogy kinyissa a száját—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De hirtelen egy átlátszó ablak jelent meg előtte. Ez egy kereskedelmi ablak volt. Amikor felemelte a fejét látta, ahogy a fiú egy másik ablakot kezel. Tárgyak kezdtek megjelenni egymás után a kereskedelmi szekcióban. „Ezüstfonal páncél”, „Ebon tőr”… Ezek mind felszerelések voltak, amiket még soha nem látott azelőtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Őőőőő…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a száját hezitálva kinyitotta, a fiú egyszerűen elmagyarázta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezek legalább öt-hat szintet emelnek. Ha veled megyek szerintem minden rendben lesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica felállt kissé nyitott szájjal. Nem tudta megmondani, a fiú mit gondolhat, ezért közvetlenül az arcába nézett. De a SAO rendszere miatt, minden, amit látott az az ÉP csíkja volt; sem a nevét, sem a szintjét nem tudta megmondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nehéz volt megmondani hány éves lehet. Az egész felszerelése fekete volt. A belőle áradó erő és nyugodtság miatt úgy gondolta, hogy néhány évvel lehet idősebb nála, de a szeme alatt lévő táskák ártatlanná tették, és a nőies arcvonalai egy kissé lányos hatást keltettek. Silica óvatosan azt kérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért…vagy ennyire kedves…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy az igazat megvallja körültekintőbb volt, mint máskor.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig, sok férfi játékos, akik sokkal idősebbek voltak nála próbálták elnyerni szerelmét; egyszer még a kezét is megkérték. Silicának, aki csak tizenhárom volt, ezek a tapasztalatok nem hoztak számára mást csak félelmet. A való életben még soha, egyszer se vallottak neki szerelmet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica kerülni kezdte az olyan férfi játékosokat, akiknél látszott, hogy milyen érdek hatja őket. Emellett, „Az édes szavak mögött valami indíték lapul” ez egy hétköznapi tény volt Aincradban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú megvakarta a fejét megint, mintha híján lenne a válaszoknak. Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit, de aztán újra becsukta. Ezután, ráfordította a tekintetét és azt motyogta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Hát nem mintha ez egy manga lenne…Elmondom, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem foglak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azért, mert… hasonlítasz a húgomra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ettől a manga-féle választól, Silica nem bírta ki nevetés nélkül. A kezével takarta a száját, de a nevetést, ami feltört nem tudta abba hagyni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt mondtad nem fogsz nevetni…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiúnak látszott az arcán, hogy ez fájt neki és leengedte vállait, amint átment duzzogásba. Ez még inkább megnevetette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő nem egy rossz ember…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica nevetett, eldöntötte, hogy bízni fog ennek a fiúnak a kedvességében. Egyszer már eldöntötte, hogy meghal. Ha ez Pinâ megmentéséért van, akkor nincs miért visszafognia magát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica meghajolt és azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Remélem, kijövünk egymással. Megmentettél, és még egy ilyen dolgot is felajánlottál, hogy megteszed értem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bámulta a kereskedelmi ablakot és minden col-ját belerakta. Több mint tíz darab felszerelést ajánlott fel neki a fiú, és mind úgy tűnt, hogy ritka tárgy, amit boltból nem lehetett volna megvenni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát…úgy vélem ez nem sok, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kell fizetned. Ezek feleslegek és amúgy is egybeesik az okkal, amiért ide jöttem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben beszélt valamiről, amit nem értett, a fiú megnyomta az OK-t, de a pénz elfogadása nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Köszönöm. Tényleg… A nevem Silica.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a nevét mondta, azt hitte, hogy meglepi vele a fiút, de úgy tűnt, hogy ő nem tud róla. Egy kicsit feldúlta ez, de utána eszébe jutott, hogy ez azaz oldala, ami miatt így végezte elsősorban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú bólintott és a jobb kezét nyújtotta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito vagyok. Remélem, jól kijövünk majd egymással.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kezet ráztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játékos, akit Kiritonak hívtak elővette az övén lógó táskából a barangolás erdejének térképét. Egy területet keresett, ami a kijárathoz kapcsolódott. Ahogy követte, Pinâ tollát az ujjai közé vette és magában motyogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Várj rám Pinâ, hamarosan felélesztelek…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harmincötödik emelet lakóövezetének volt egy pásztoros, farm érzete, amit a fehér épületei és piros háztetői keltettek. A falu önmagában nem volt valami nagy, de egy fő kaland terület volt a középszintű játékosok számára most, ezért elég sok ember mászkált az utcákon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica otthona Friben falu, ami a nyolcadik emeleten helyezkedett el; de mivel nem vett házat, bérelni egy szobát egy fogadóban semmivel sem volt különb. A legfontosabb dolog az volt, hogy a felszolgált ételek ízlettek. Silica szerette a sajttortát, amit az itteni NJK (Nem Játékos Karakter) sütött, ezért már két hete itt lakott, amióta elkezdte a kalandozását a barangolás erdejében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kiritot vezette, aki körbe-körbenézett, mintha minden érdekelte volna, néhány játékos, akiknek az arcát ismerte, beszélgetést kezdeményeztek vele. Megpróbálták rávenni, hogy csatlakozzon a csapatukhoz, miután hallották, hogy a régiből kilépett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, hát… köszönöm az ajánlatot, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meghajolt, ahogy visszautasította az ajánlatukat, annak érdekében, hogy ne érezzék rosszul magukat. Kiritora tekintett, aki mellette állt, és így folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Egy ideig ezzel a személlyel leszek egy csapatban…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi!? Tényleg!? Mondták az emberek mogorván, akik körbevették Silicát, és gyanakvóan bámulták Kiritot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica már látott Kirito képességeiből egy kicsit; de ahogy a fekete kardforgatóra nézett, aki csak úgy áll ott egy helyben, nem tűnik olyan erősnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak drága felszerelései, nem viselt páncélt, és csak egy régi viselt kabátja volt az ingén, mindene amije volt az egy egykezes kard; de még pajzsa se volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, te—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A magas kétkezes-kardhasználó, aki a legjobban próbálta rávenni Silicát, hogy csatlakozzon, odasétált Kiritohoz. Kinyitotta a száját miközben lenézett rá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Új arc vagy itt, de nem kéne levágnod a sort. Már egy ideje Silicán tartjuk a szemünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát én nem tudtam erről; a dolgok így végződtek valahogy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito megvakarta a fejét egy zavart kifejezéssel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Legalább kicsit érvelhetne gondolta Silica egy kis elégedetlenséggel, majd így szólt a kétkezes -kardhasználóhoz:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, ez olyasmi, amit én kértem. Sajnálom!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica még egyszer utoljára mélyen meghajolt és elsétált miközben húzta Kirito kabátját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Küldök egy üzenetet legközelebb—.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica gyorsan sétált, gyorsan el akart tűnni a hullámzó tömegből, ami nem akarta békén hagyni őt, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Keresztülvágta a kapu teret a fő utcára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor már nem látták a játékosokat, Silica sóhajtott és felnézett Kiritora.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Sajnálom. Hogy mindezen keresztül kellett menned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem számít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Válaszolt Kirito egy enyhe mosollyal, mintha ez egyáltalán is nem aggasztotta volna őt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Silica-san eléggé híres vagy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek, szólíts Silicanak… Nem azért, mert híres vagyok; csak meg akarnak szerezni a csapatukba, mint egy kabalát, komolyan. De… Úgy gondoltam különleges vagyok… és bementem az erdőbe egyedül… és így végeztem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A könnyek természetesen me jelentek az arcán, ahogy Pinâra gondolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Minden rendben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta Kirito nyugodt hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Biztos, hogy visszahozzuk Pinât, ezért ne aggódj miatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica letörölte a könnyeit és Kiritora mosolygott. Elég fura, úgy érezte bízhat ennek az embernek a szavaiban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végre látták a két-hajós épületet a jobbjukon. Az a fogadó volt, amiben Silica rendszeresen megszállt: „Viharfarok kocsma”. Most, hogy megérkeztek, Silica most döbbent rá, hogy idevezette Kiritot anélkül, hogy mondott volna bármit is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah, hol van az otthonod, Kirito-san?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, az az ötvenedik emeleten van… De túl sok gond lenne oda menni most, úgyhogy szerintem itt maradok az éjszakára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, rendben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica izgatott volt valamiért és összecsapta a kezeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A sajttorta itt nagyon finom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azon volt, hogy Kiritot a fogadóba vezesse a kabátját húzva, amikor négy játékos lépett ki az utcára a boltból mellettük. Annak a csapatnak a tagjai voltak, akikkel az elmúlt két hétben vadászott. A férfi játékos, aki először megjelent nem vette észre Silicát és egyenesen a kapu térnek vette az irányt, de a női karakter visszanézett és Silica reflexszerűen állta a tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az az arc volt, amit a legkevésbé szeretett volna most látni. A lándzsaviselő, aki a harcot kezdte, és aki miatt kilépett a csapatból. Csak be akart sétálni a fogadóba fejét lehajtva, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh csak nem Silica?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A lándzsaviselő szólította meg, ezért Silicának nem volt más választása, minthogy megálljon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Igen&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát sikerült kijutnod az erdőből. Micsoda megkönnyebbülés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta féloldalas mosollyal a játékos, akit Rosalianak hívtak és mélyvörös göndör haja volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De már elkéstél. Már szétosztottuk a tárgyakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mondtam, hogy nem kellenek. – Most elfoglalt vagyok, úgyhogy viszlát!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica próbálta befejezni a beszélgetést, de úgy tűnt a másik fél még nem akarja elengedni őt ennyivel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, mi történt a gyíkkal?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica az ajkába harapott. Nem tudod a bizalmasod a raktáradba tenni vagy egy másik emberre bízni. Más szavakkal, csak egy oka lehetett miért nem volt ott. Rosalia, minden bizonnyal tudta ezt, de folytatta egy enyhe mosollyal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, csak nem….?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Halott…De!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a lándzsaviselőre meredt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Felfogom, éleszteni Pinât!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia, aki egy elégedetten mosolygott, tágra nyitotta szemeit. Még egy halk füttyöt is elengedett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Áh, szóval mész „Az emlékek hegyére”? De végig tudsz jutni rajta a mostani szinteddel?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Végig tud.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelentette ki Kirito mielőtt Silica meg tudott volna szólalni. A kabátja mögé rejtette Silicát, mintha csak meg akarná védeni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Különben is, nem egy nehéz labirintus.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia végigbámulta Kiritot fentről le és vissza, majd gúnnyal ezt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te is egy vagy azok közül, akik beleestek? Nem tűnsz valami erősnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica remegni kezdett a dühtől. Lenézett és próbálta visszatartani a könnyeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Menjünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito a kezét a vállára rakta és Silica elindult a fogadó felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát sok sikert.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia nevető hangja hallatszott mögüle, de nem fordult vissza.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
******&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az első szintje a „Viharfarok kocsmának” egy óriási étterem volt. Kirito leültette Silicát egy asztalhoz majd előre ment a pulthoz, ahol egy NJK várakozott. Miután befejezte a bejelentkezést, a menüre bökött a pulton, majd visszasietett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kirito leült a másik oldalra, Silica már nyitotta száját, hogy bocsánatot kérjen, mert ilyen kényelmetlen helyzeten kellett keresztül mennie miatta. De Kirito megállította felemelve a kezét és mosolygott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Együnk először.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A pincér éppen akkor hozott két gőzölgő bögrét. A bögrék piros folyadékkal voltak megtöltve előttük, aminek egy titokzatos rozé aromája volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A csapat alapításra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Összekoccintották a bögréiket Kirito tósztjára. Majd Silica nyelt egyet a forró folyadékból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Ízletes…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az illata és a savanyú-édes íze hasonlított a boréra, amit az apja engedett neki, hogy megkóstoljon még régen. Habár Silica már minden italt kipróbált, amit az étteremben kínáltak a két hét alatt mégis, erre az ízre nem emlékezett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, ez micsoda…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito mosolygott mielőtt válaszolt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az NJK éttermekbe hozhatsz magaddal üveges borokat. Ez egy tárgy, amit úgy hívnak, hogy „Az istenek vörös vére”. Ha iszol, egy pohárral megnöveli a fürgeségedet egy ponttal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- E-Ez nagyszerű…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát nem mintha az alkohol egyre jobb lenne, ha a táskámban tartom, és nem is ismerek sok embert, úgyhogy nem sok esélyem van meginni…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rándította meg a vállát bután Kirito. Silica nevetett és kortyolt még egyet. A nosztalgikus íz lassan enyhített a szívén, amit nyomott a sok szomorú dolog, ami aznap történt vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután befejezte az ivást, Silica magához szorította a bögrét, mintha még vágyott volna a melegére. Majd tekintetét az asztalra szegezte és halkan azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Miért…mondanak ilyen aljas dolgokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito kifejezése komollyá vált, ahogy lerakta a csészéjét, majd kinyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A SAO az első MMORPG-d?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az első.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, igaz. Minden online játékban, sok olyan játékos van, akiknek megváltozik a személyiségük, amikor a karakterük maszkját viselik. Sok olyan van, aki kedvessé válik, mint ahogy mások gonosszá… Ők szerepjátéknak hívták ezt a múltban, de ez más a SAO-ban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito tekintete élessé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Még, ha ilyen nehéz helyzetben is vagyunk… Hát, lehetetlen, hogy minden játékos együtt dolgozzon a játék végig vitelén. De túl sokan vannak, azok, akik élvezik nézni, ahogy mások szenvednek, tárgyakat lopnak – és azok, akik megölnek másokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito egyenesen Silicára nézett. Úgy látszott, hogy a haragja mögött egy mély szomorúság lapul.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember, aki bűntettet követ el itt, azok szemetek a való életben is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nyögte ki majdnem. De észrevette, hogy Silica enyhén meglapul, ezért bocsánatot kért és mosolygott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi… Én se vagyok abban a helyzetben, hogy másokról beszéljek. Ritkán segítek másoknak. Még…néhány bajtársam halálát is okoztam…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica észrevette, hogy az előtte ülő sötét kardforgató egy mély sebet hordoz magában. Meg akarta vigasztalni őt, de a tény, hogy nehézkes lenne szavakban kifejeznie, mit is akart mondani. Helyette, tudat alatt megfogta Kirito kezét, ami az asztal tetején volt ökölben, a két kezével.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san te egy jó ember vagy. Megmentettél.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Először Kirito meglepődött és megpróbálta elhúzni a kezét, de hamar ellazult. Egy enyhe mosoly jelent meg az ajkain.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Úgy tűnik, engem kellett végül megvigasztalni. Köszönöm Silica.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak ezután, Silicat egy fájdalmas érzés kerítette hatalmába, mintha a szíve összeszorult volna. A szíve a semmiért gyorsult fel. Az arca pedig forró volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Visszahúzta gyorsan a kezét és a melléhez szorította. De a fájás nem múlt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit csinálsz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kirito áthajolt az asztalon, Silica megrázta a fejét és sikerült mosolyognia.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Se-semmit. Ah, éhes vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
******&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mire megették a kenyeret és a ragut, egy kis sajttortával desszertként, már elmúlt nyolc óra. Úgy döntöttek, hogy hamar lefekszenek, hogy felkészüljenek holnap az indulásra, a negyvenhetedik emeletre. Mindketten felmentek a második szintre, ahol a széles folyosó két oldalán számtalan szoba volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szoba, amit Kirito kivett éppenséggel a Silicáé mellett volt. Egy mosollyal kívántak jó éjszakát egymásnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint belépett a szobába, Silica úgy döntött, hogy mielőtt átöltözik, begyakorol pár mozdulat sort az új tőrjével, amit Kiritotól kapott, hogy hozzászoktassa magát. Próbált összpontosítani a fegyverre, ami kissé nehezebb volt, mint amit ő használt, de a fájás a mellkasában nehezítette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután valahogy sikerült összeraknia az öt döfésből álló sort, megnyitotta az ablakot és levette a felszerelését, majd a fehérneműjében beugrott az ágyba. Ezután megtapogatta a falat, és a felugró ablakon lekapcsolta a lámpákat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egész testében eluralkodott a fáradtság, ezért úgy gondolta, hogy könnyen el fog aludni. De valami oknál fogva, kevésbé érezte magát álmosnak, mint általában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azóta mióta barátok lettek, mindig Pinâval a karjaiban feküdt le aludni, most a széles ágy nagyon üresnek tűnt. Forgolódott kicsit még mielőtt feladta az alvást és felült. A balra lévő falat bámulta, ami összekötötte a Kirito szobájával.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még beszélgetni akart vele egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meglepődött magán kicsit, ahogy erre gondolt. Ez az ember egy férfi játékos volt, akit kevesebb, mint egy napja ismert. Eddig minden férfi játékost elkerült, de ez a kardforgató, akiről semmit se tudott, miért jut az eszébe mindig?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudta megmagyarázni a saját érzéseit. Amikor az órára nézett, ami a látómezője alján volt, már rég tíz óra volt. Már nem hallotta az emberek lépteit az ablaka alól, csak egy kutya ugatását a távolban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát nincs sok értelme fenn maradni, inkább csak alszom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gondolta magában. De valamiért, kikelt az ágyból és valami okból a padlóra lépett. Miután bemesélte magának, hogy csak kopog és integet a kezével, megnyitotta menüjét és felvette a legszebb tunikáját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tett néhány lépést a gyertyafényes folyosón. Aztán, egy kis ideig hezitált az ajtó előtt majd, kopogott kétszer.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Normális esetben, minden ajtó kizárja a hangokat és a beszélgetések így nem szivároghatnak ki. Habár kopogások után a korlátozás megszűnik harminc másodpercre, Kirito azonnal válaszolt és kinyitotta az ajtót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito egy fehér pólóban a fegyverei nélkül nézett Silicára és beszélt miközben csodálkozva nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm? Valami baj van?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica csak most döbbent rá, hogy nem készült semmilyen ésszerű indokkal és izgatott lett. Az – Én csak beszélgetni akarok – kicsit gyerekesen hangzott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát az... többet akarok tudni a negyvenhetedik emeletről!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szerencsére Kirito nem gyanakodott semmire és szimplán bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké akkor. Szeretnél lemenni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, um... a szobádban is jó lesz…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gondolkodás nélkül válaszolt, majd gyorsan hozzátette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-M-Mert, nem kéne hagynunk, hogy a fontos információk kiszivárogjanak!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öm…hát… rendben, igazad van. De…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito kaparta a fejét egy kissé kényelmetlen érzéssel, majd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Végül is, miért ne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogva, majd kinyitotta az ajtót rendesen és hátrább lépett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze, Kirito szobája is olyan volt, mint az övé: egy ágy balra, plusz egy teázó asztal székkel egy kicsit beljebb. Ennyiből állt a berendezés. A lámpás felkapcsolt a bal oldali falon narancs fénnyel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A doboz, amit az asztalra tettek egy kis kristálygömböt tartalmazott. A lámpa fénye alatt csillogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szép…Mi ez?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Egy tárgy, amit úgy hívnak „Káprázat gömb”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor Kirito a gömbre bökött, egy menü jelent meg. Gyorsan kezelte és megnyomta az OK gombot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint ezt megtette a gömb elkezdett egy kék fényt kivetíteni és egy nagy gömbszerű hologram jelent meg. A kép Aincrad egyik emeletének egészét mutatta. Mutatta a falukat és minden egyes fát nagy részletességgel, és teljesen más volt a térképtől, ami a rendszer menüben van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aztaaa…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica mereven bámulta a félig-áttetsző térképet. Úgy tűnt, hogyha eléggé megfigyeli a térképet, még a mozgó embereket is képes lenne mutatni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez itt a lakóövezet és ez itt az Emlékek hegye. Ezen az úton kell végig menni, de…van itt néhány erős szörny…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito mutatott ide és oda miközben a negyvenhetedik emelet térképét magyarázta megállás nélkül. Silica melegséget érzett, már csak attól, hogy hallgatta a nyugodt hangot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Ha átkelsz a híd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen Kirito abbahagyta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Shh…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor felemelte a tekintetét, látta Kirito arca megkeményedett és egy ujjat tartott a szája elé. Az ajtót bámulta élesen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito akcióba lendült. Felugrott az ágyról villámsebességgel és kinyitotta az ajtót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ki van ott…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica futóléptek hangjait hallotta, oda futott és kinézett Kirito teste alatt, ahol látta valaki árnyékát lefutni a lépcsőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- M-mi az?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Azt hiszem hallgatózott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…? De hát nem hallhatsz semmit falon keresztül, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hallhatsz, ha elég magas a hallgatózás képességed. Habár…nem sok ember van, aki fejlesztené ezt a képességét…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito becsukta az ajtót és visszatért a helyére. Majd leült az ágyra egy töprengő kifejezéssel az arcán. Silica leült mellé és maga köré fonta karjait. Elárasztotta őt érthetetlenül a félelem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért hallgatózott az a személy…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nemsokára megtudjuk, valószínűleg. Van egy üzenet, amit el kell küldenem, tudnál várni egy kicsit?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito enyhén mosolygott, mielőtt elrakta a kristály térképet és megnyitotta az ablakot. Elkezdte mozgatni az ujjait a holografikus billentyűzeten.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica feljebb gurult az ágyán. Egy távoli emlék jutott eszébe a való világból. Az apja egy újságíró volt. Mindig egy régi számítógép előtt ült, amint valamit írt egy komoly kifejezéssel. Silica szerette nézni az apja hátát, ahogy ezt csinálta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem érezte többé ijedtnek magát. Ahogy nézte Kiritot hátulról, úgy érezte, mintha bevonta volna a melegség, amit már régen elfelejtett. Mielőtt tudta volna, a szemei már becsukódtak. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet Prológus|Prológus]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az égkék toll nem adott választ&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet Prológus|Prológus]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_2._fejezet&amp;diff=372585</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_2._fejezet&amp;diff=372585"/>
		<updated>2014-07-23T12:20:23Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===2. fejezet===  -…Sajnálom.  Mondta a feketében öltözött fiú újra. Silica megrázta a fejét és elszántan próbálta megállítani könnyeit.  -…Nem…én…vol...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===2. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Sajnálom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta a feketében öltözött fiú újra. Silica megrázta a fejét és elszántan próbálta megállítani könnyeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Nem…én…voltam a buta…Köszönöm, hogy…megmentettél…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sikerült ezt kierőltetnie magából, miután megküzdött a könnyeivel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú lassan oda sétált hozzá, letérdelt Silica elé és habozva azt kérdezte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Annak a tollnak, nincs véletlenül egy tárgy neve?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meglepődve a váratlan kérdéstől, Silica felemelte a fejét. Letörölte könnyeit majd a tollra fordította tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most, hogy belegondolt furcsának találta a dolgot, hogy a toll megmaradt. Legyen szörny vagy ember, ennek a világnak a létformái, ha meghalnak, semmit se hagynak maguk után, még a felszerelésüket se. Silica habozva érintette meg a kezével és a felszínére bökött a jobb mutatóujjával. Egy félig-áttetsző ablak jelent meg és mutatta a tárgy nevét és súlyát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Pinâ szíve”&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica már majdnem elsírta magát, amikor ezt meglátta, de a fiú megállította.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vá-várj-várj. Ha szív tárgy megmaradt, még felélesztheted.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Mi?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica gyorsan megemelte a fejét. A fiú arcát bámulta félig tátott szájjal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezt nem sokkal ezelőtt fedezték fel, ezért még nem sok ember tud róla. Van egy labirintus a negyvenhetedik emelet északi részén, aminek az a neve, hogy „Az emlékek hegye”. A neve ellenére elég nehéz…de azt mondják, hogy a virág, ami a hegy tetején nyílik egy társélesztő tár—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- T-tényleg?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica felszökkent és elordította magát, mielőtt a fiú befejezhette volna a mondandóját. Olyan érzetet keltett mintha remény szállna a mellkasába, ami eddig bánattal volt tele. De—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…A negyvenhetedik emelet…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogta, ahogy megereszkedett a válla. Az tizenkét szinttel volt a mostani, a harmincötödik emelet felett. Az határozottan nem számára való hely volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy az bús tekintetét a földre szegezte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmmm—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú előtte azt mondta, egy kicsit zavarodott hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megszerezhetném neked, ha állnád a díjakat és egy kis összeget, de azt mondják, hogy csak akkor nyílik a virág, ha a szörnyszelídítő, aki elvesztette a bizalmasát maga megy…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica mosolygott a meglepően kedves kardforgatóra és így szólt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem…Örülök az információnak, amit adtál. Ha elég keményen küzdök, hogy emeljen a szintemet, talán egy nap képes leszek…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az ok, amiért ezt nem teheted meg, az, hogy a pontos halálától számított négy napig lehet csak feléleszteni. Azután a tárgy neve „Szívről” „Emlékekre” változik…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica nem tudta megállítani magát, hogy ne ordítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szintje negyvennégy volt ebben a pillanatban. Ha a SAO egy rendes RPG lenne, akkor egy azonos szintű labirintus megfelelő lenne egy játékos számára. De mivel ez egy őrült haláljátszmává vált, a biztonságos környezet tíz szinttel a játékos szintje alatt volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, hogy felfedezze, a negyvennegyedik emeletet legalább az ötvenötöt el kellene érnie. Ám akárhogy gondolkodott rajta, ez lehetetlen volt, hogy tíz szintet szerezzen röpke 3 nap alatt…nem, két nap alatt, ha azt a napot is beleszámolja, amikor kitisztítja a labirintust. Épphogy, csak sikerült elérni azt a szintet is ahol van, ahogy szorgosan kalandokra járkált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica leengedte fejét, ahogy újra eluralkodott rajta a kétségbeesés. Felvette Pinâ tollát a földről és szorosan a melléhez szorította. Könnyek jelentek meg, ahogy neheztelt magára butasága és erőtlensége miatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Észrevette, hogy a fiú feláll. Úgy gondolta, hogy elmegy, így legalább elköszön tőle, de már nem volt ereje hozzá, hogy kinyissa a száját—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De hirtelen egy átlátszó ablak jelent meg előtte. Ez egy kereskedelmi ablak volt. Amikor felemelte a fejét látta, ahogy a fiú egy másik ablakot kezel. Tárgyak kezdtek megjelenni egymás után a kereskedelmi szekcióban. „Ezüstfonal páncél”, „Ebon tőr”… Ezek mind felszerelések voltak, amiket még soha nem látott azelőtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Őőőőő…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a száját hezitálva kinyitotta, a fiú egyszerűen elmagyarázta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezek legalább öt-hat szintet emelnek. Ha veled megyek szerintem minden rendben lesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica felállt kissé nyitott szájjal. Nem tudta megmondani, a fiú mit gondolhat, ezért közvetlenül az arcába nézett. De a SAO rendszere miatt, minden, amit látott az az ÉP csíkja volt; sem a nevét, sem a szintjét nem tudta megmondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nehéz volt megmondani hány éves lehet. Az egész felszerelése fekete volt. A belőle áradó erő és nyugodtság miatt úgy gondolta, hogy néhány évvel lehet idősebb nála, de a szeme alatt lévő táskák ártatlanná tették, és a nőies arcvonalai egy kissé lányos hatást keltettek. Silica óvatosan azt kérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért…vagy ennyire kedves…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy az igazat megvallja körültekintőbb volt, mint máskor.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig, sok férfi játékos, akik sokkal idősebbek voltak nála próbálták elnyerni szerelmét; egyszer még a kezét is megkérték. Silicának, aki csak tizenhárom volt, ezek a tapasztalatok nem hoztak számára mást csak félelmet. A való életben még soha, egyszer se vallottak neki szerelmet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica kerülni kezdte az olyan férfi játékosokat, akiknél látszott, hogy milyen érdek hatja őket. Emellett, „Az édes szavak mögött valami indíték lapul” ez egy hétköznapi tény volt Aincradban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú megvakarta a fejét megint, mintha híján lenne a válaszoknak. Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit, de aztán újra becsukta. Ezután, ráfordította a tekintetét és azt motyogta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Hát nem mintha ez egy manga lenne…Elmondom, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem foglak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azért, mert… hasonlítasz a húgomra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ettől a manga-féle választól, Silica nem bírta ki nevetés nélkül. A kezével takarta a száját, de a nevetést, ami feltört nem tudta abba hagyni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt mondtad nem fogsz nevetni…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiúnak látszott az arcán, hogy ez fájt neki és leengedte vállait, amint átment duzzogásba. Ez még inkább megnevetette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő nem egy rossz ember…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica nevetett, eldöntötte, hogy bízni fog ennek a fiúnak a kedvességében. Egyszer már eldöntötte, hogy meghal. Ha ez Pinâ megmentéséért van, akkor nincs miért visszafognia magát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica meghajolt és azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Remélem, kijövünk egymással. Megmentettél, és még egy ilyen dolgot is felajánlottál, hogy megteszed értem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bámulta a kereskedelmi ablakot és minden col-ját belerakta. Több mint tíz darab felszerelést ajánlott fel neki a fiú, és mind úgy tűnt, hogy ritka tárgy, amit boltból nem lehetett volna megvenni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát…úgy vélem ez nem sok, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kell fizetned. Ezek feleslegek és amúgy is egybeesik az okkal, amiért ide jöttem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben beszélt valamiről, amit nem értett, a fiú megnyomta az OK-t, de a pénz elfogadása nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Köszönöm. Tényleg… A nevem Silica.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a nevét mondta, azt hitte, hogy meglepi vele a fiút, de úgy tűnt, hogy ő nem tud róla. Egy kicsit feldúlta ez, de utána eszébe jutott, hogy ez azaz oldala, ami miatt így végezte elsősorban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fiú bólintott és a jobb kezét nyújtotta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito vagyok. Remélem, jól kijövünk majd egymással.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kezet ráztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játékos, akit Kiritonak hívtak elővette az övén lógó táskából a barangolás erdejének térképét. Egy területet keresett, ami a kijárathoz kapcsolódott. Ahogy követte, Pinâ tollát az ujjai közé vette és magában motyogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Várj rám Pinâ, hamarosan felélesztelek…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harmincötödik emelet lakóövezetének volt egy pásztoros, farm érzete, amit a fehér épületei és piros háztetői keltettek. A falu önmagában nem volt valami nagy, de egy fő kaland terület volt a középszintű játékosok számára most, ezért elég sok ember mászkált az utcákon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica otthona Friben falu, ami a nyolcadik emeleten helyezkedett el; de mivel nem vett házat, bérelni egy szobát egy fogadóban semmivel sem volt különb. A legfontosabb dolog az volt, hogy a felszolgált ételek ízlettek. Silica szerette a sajttortát, amit az itteni NJK (Nem Játékos Karakter) sütött, ezért már két hete itt lakott, amióta elkezdte a kalandozását a barangolás erdejében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kiritot vezette, aki körbe-körbenézett, mintha minden érdekelte volna, néhány játékos, akiknek az arcát ismerte, beszélgetést kezdeményeztek vele. Megpróbálták rávenni, hogy csatlakozzon a csapatukhoz, miután hallották, hogy a régiből kilépett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, hát… köszönöm az ajánlatot, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meghajolt, ahogy visszautasította az ajánlatukat, annak érdekében, hogy ne érezzék rosszul magukat. Kiritora tekintett, aki mellette állt, és így folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Egy ideig ezzel a személlyel leszek egy csapatban…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi!? Tényleg!? Mondták az emberek mogorván, akik körbevették Silicát, és gyanakvóan bámulták Kiritot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica már látott Kirito képességeiből egy kicsit; de ahogy a fekete kardforgatóra nézett, aki csak úgy áll ott egy helyben, nem tűnik olyan erősnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak drága felszerelései, nem viselt páncélt, és csak egy régi viselt kabátja volt az ingén, mindene amije volt az egy egykezes kard; de még pajzsa se volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, te—&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A magas kétkezes-kardhasználó, aki a legjobban próbálta rávenni Silicát, hogy csatlakozzon, odasétált Kiritohoz. Kinyitotta a száját miközben lenézett rá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Új arc vagy itt, de nem kéne levágnod a sort. Már egy ideje Silicán tartjuk a szemünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát én nem tudtam erről; a dolgok így végződtek valahogy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito megvakarta a fejét egy zavart kifejezéssel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Legalább kicsit érvelhetne gondolta Silica egy kis elégedetlenséggel, majd így szólt a kétkezes -kardhasználóhoz:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, ez olyasmi, amit én kértem. Sajnálom!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica még egyszer utoljára mélyen meghajolt és elsétált miközben húzta Kirito kabátját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Küldök egy üzenetet legközelebb—.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica gyorsan sétált, gyorsan el akart tűnni a hullámzó tömegből, ami nem akarta békén hagyni őt, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Keresztülvágta a kapu teret a fő utcára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor már nem látták a játékosokat, Silica sóhajtott és felnézett Kiritora.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Sajnálom. Hogy mindezen keresztül kellett menned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem számít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Válaszolt Kirito egy enyhe mosollyal, mintha ez egyáltalán is nem aggasztotta volna őt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Silica-san eléggé híres vagy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek, szólíts Silicanak… Nem azért, mert híres vagyok; csak meg akarnak szerezni a csapatukba, mint egy kabalát, komolyan. De… Úgy gondoltam különleges vagyok… és bementem az erdőbe egyedül… és így végeztem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A könnyek természetesen me jelentek az arcán, ahogy Pinâra gondolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Minden rendben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta Kirito nyugodt hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Biztos, hogy visszahozzuk Pinât, ezért ne aggódj miatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica letörölte a könnyeit és Kiritora mosolygott. Elég fura, úgy érezte bízhat ennek az embernek a szavaiban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végre látták a két-hajós épületet a jobbjukon. Az a fogadó volt, amiben Silica rendszeresen megszállt: „Viharfarok kocsma”. Most, hogy megérkeztek, Silica most döbbent rá, hogy idevezette Kiritot anélkül, hogy mondott volna bármit is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah, hol van az otthonod, Kirito-san?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, az az ötvenedik emeleten van… De túl sok gond lenne oda menni most, úgyhogy szerintem itt maradok az éjszakára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, rendben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica izgatott volt valamiért és összecsapta a kezeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A sajttorta itt nagyon finom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azon volt, hogy Kiritot a fogadóba vezesse a kabátját húzva, amikor négy játékos lépett ki az utcára a boltból mellettük. Annak a csapatnak a tagjai voltak, akikkel az elmúlt két hétben vadászott. A férfi játékos, aki először megjelent nem vette észre Silicát és egyenesen a kapu térnek vette az irányt, de a női karakter visszanézett és Silica reflexszerűen állta a tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az az arc volt, amit a legkevésbé szeretett volna most látni. A lándzsaviselő, aki a harcot kezdte, és aki miatt kilépett a csapatból. Csak be akart sétálni a fogadóba fejét lehajtva, de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh csak nem Silica?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A lándzsaviselő szólította meg, ezért Silicának nem volt más választása, minthogy megálljon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Igen&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát sikerült kijutnod az erdőből. Micsoda megkönnyebbülés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondta féloldalas mosollyal a játékos, akit Rosalianak hívtak és mélyvörös göndör haja volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De már elkéstél. Már szétosztottuk a tárgyakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mondtam, hogy nem kellenek. – Most elfoglalt vagyok, úgyhogy viszlát!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica próbálta befejezni a beszélgetést, de úgy tűnt a másik fél még nem akarja elengedni őt ennyivel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, mi történt a gyíkkal?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica az ajkába harapott. Nem tudod a bizalmasod a raktáradba tenni vagy egy másik emberre bízni. Más szavakkal, csak egy oka lehetett miért nem volt ott. Rosalia, minden bizonnyal tudta ezt, de folytatta egy enyhe mosollyal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, csak nem….?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Halott…De!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a lándzsaviselőre meredt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Felfogom, éleszteni Pinât!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia, aki egy elégedetten mosolygott, tágra nyitotta szemeit. Még egy halk füttyöt is elengedett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Áh, szóval mész „Az emlékek hegyére”? De végig tudsz jutni rajta a mostani szinteddel?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Végig tud.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelentette ki Kirito mielőtt Silica meg tudott volna szólalni. A kabátja mögé rejtette Silicát, mintha csak meg akarná védeni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Különben is, nem egy nehéz labirintus.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia végigbámulta Kiritot fentről le és vissza, majd gúnnyal ezt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te is egy vagy azok közül, akik beleestek? Nem tűnsz valami erősnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica remegni kezdett a dühtől. Lenézett és próbálta visszatartani a könnyeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Menjünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito a kezét a vállára rakta és Silica elindult a fogadó felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát sok sikert.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rosalia nevető hangja hallatszott mögüle, de nem fordult vissza.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
******&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az első szintje a „Viharfarok kocsmának” egy óriási étterem volt. Kirito leültette Silicát egy asztalhoz majd előre ment a pulthoz, ahol egy NJK várakozott. Miután befejezte a bejelentkezést, a menüre bökött a pulton, majd visszasietett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kirito leült a másik oldalra, Silica már nyitotta száját, hogy bocsánatot kérjen, mert ilyen kényelmetlen helyzeten kellett keresztül mennie miatta. De Kirito megállította felemelve a kezét és mosolygott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Együnk először.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A pincér éppen akkor hozott két gőzölgő bögrét. A bögrék piros folyadékkal voltak megtöltve előttük, aminek egy titokzatos rozé aromája volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A csapat alapításra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Összekoccintották a bögréiket Kirito tósztjára. Majd Silica nyelt egyet a forró folyadékból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Ízletes…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az illata és a savanyú-édes íze hasonlított a boréra, amit az apja engedett neki, hogy megkóstoljon még régen. Habár Silica már minden italt kipróbált, amit az étteremben kínáltak a két hét alatt mégis, erre az ízre nem emlékezett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öhm, ez micsoda…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito mosolygott mielőtt válaszolt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az NJK éttermekbe hozhatsz magaddal üveges borokat. Ez egy tárgy, amit úgy hívnak, hogy „Az istenek vörös vére”. Ha iszol, egy pohárral megnöveli a fürgeségedet egy ponttal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- E-Ez nagyszerű…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát nem mintha az alkohol egyre jobb lenne, ha a táskámban tartom, és nem is ismerek sok embert, úgyhogy nem sok esélyem van meginni…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rándította meg a vállát bután Kirito. Silica nevetett és kortyolt még egyet. A nosztalgikus íz lassan enyhített a szívén, amit nyomott a sok szomorú dolog, ami aznap történt vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután befejezte az ivást, Silica magához szorította a bögrét, mintha még vágyott volna a melegére. Majd tekintetét az asztalra szegezte és halkan azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Miért…mondanak ilyen aljas dolgokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito kifejezése komollyá vált, ahogy lerakta a csészéjét, majd kinyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A SAO az első MMORPG-d?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az első.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oh, igaz. Minden online játékban, sok olyan játékos van, akiknek megváltozik a személyiségük, amikor a karakterük maszkját viselik. Sok olyan van, aki kedvessé válik, mint ahogy mások gonosszá… Ők szerepjátéknak hívták ezt a múltban, de ez más a SAO-ban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito tekintete élessé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Még, ha ilyen nehéz helyzetben is vagyunk… Hát, lehetetlen, hogy minden játékos együtt dolgozzon a játék végig vitelén. De túl sokan vannak, azok, akik élvezik nézni, ahogy mások szenvednek, tárgyakat lopnak – és azok, akik megölnek másokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito egyenesen Silicára nézett. Úgy látszott, hogy a haragja mögött egy mély szomorúság lapul.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember, aki bűntettet követ el itt, azok szemetek a való életben is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nyögte ki majdnem. De észrevette, hogy Silica enyhén meglapul, ezért bocsánatot kért és mosolygott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi… Én se vagyok abban a helyzetben, hogy másokról beszéljek. Ritkán segítek másoknak. Még…néhány bajtársam halálát is okoztam…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica észrevette, hogy az előtte ülő sötét kardforgató egy mély sebet hordoz magában. Meg akarta vigasztalni őt, de a tény, hogy nehézkes lenne szavakban kifejeznie, mit is akart mondani. Helyette, tudat alatt megfogta Kirito kezét, ami az asztal tetején volt ökölben, a két kezével.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san te egy jó ember vagy. Megmentettél.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Először Kirito meglepődött és megpróbálta elhúzni a kezét, de hamar ellazult. Egy enyhe mosoly jelent meg az ajkain.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Úgy tűnik, engem kellett végül megvigasztalni. Köszönöm Silica.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak ezután, Silicat egy fájdalmas érzés kerítette hatalmába, mintha a szíve összeszorult volna. A szíve a semmiért gyorsult fel. Az arca pedig forró volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Visszahúzta gyorsan a kezét és a melléhez szorította. De a fájás nem múlt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit csinálsz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Kirito áthajolt az asztalon, Silica megrázta a fejét és sikerült mosolyognia.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Se-semmit. Ah, éhes vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
******&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mire megették a kenyeret és a ragut, egy kis sajttortával desszertként, már elmúlt nyolc óra. Úgy döntöttek, hogy hamar lefekszenek, hogy felkészüljenek holnap az indulásra, a negyvenhetedik emeletre. Mindketten felmentek a második szintre, ahol a széles folyosó két oldalán számtalan szoba volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szoba, amit Kirito kivett éppenséggel a Silicáé mellett volt. Egy mosollyal kívántak jó éjszakát egymásnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint belépett a szobába, Silica úgy döntött, hogy mielőtt átöltözik, begyakorol pár mozdulat sort az új tőrjével, amit Kiritotól kapott, hogy hozzászoktassa magát. Próbált összpontosítani a fegyverre, ami kissé nehezebb volt, mint amit ő használt, de a fájás a mellkasában nehezítette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután valahogy sikerült összeraknia az öt döfésből álló sort, megnyitotta az ablakot és levette a felszerelését, majd a fehérneműjében beugrott az ágyba. Ezután megtapogatta a falat, és a felugró ablakon lekapcsolta a lámpákat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egész testében eluralkodott a fáradtság, ezért úgy gondolta, hogy könnyen el fog aludni. De valami oknál fogva, kevésbé érezte magát álmosnak, mint általában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azóta mióta barátok lettek, mindig Pinâval a karjaiban feküdt le aludni, most a széles ágy nagyon üresnek tűnt. Forgolódott kicsit még mielőtt feladta az alvást és felült. A balra lévő falat bámulta, ami összekötötte a Kirito szobájával.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még beszélgetni akart vele egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meglepődött magán kicsit, ahogy erre gondolt. Ez az ember egy férfi játékos volt, akit kevesebb, mint egy napja ismert. Eddig minden férfi játékost elkerült, de ez a kardforgató, akiről semmit se tudott, miért jut az eszébe mindig?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudta megmagyarázni a saját érzéseit. Amikor az órára nézett, ami a látómezője alján volt, már rég tíz óra volt. Már nem hallotta az emberek lépteit az ablaka alól, csak egy kutya ugatását a távolban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát nincs sok értelme fenn maradni, inkább csak alszom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gondolta magában. De valamiért, kikelt az ágyból és valami okból a padlóra lépett. Miután bemesélte magának, hogy csak kopog és integet a kezével, megnyitotta menüjét és felvette a legszebb tunikáját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tett néhány lépést a gyertyafényes folyosón. Aztán, egy kis ideig hezitált az ajtó előtt majd, kopogott kétszer.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Normális esetben, minden ajtó kizárja a hangokat és a beszélgetések így nem szivároghatnak ki. Habár kopogások után a korlátozás megszűnik harminc másodpercre, Kirito azonnal válaszolt és kinyitotta az ajtót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito egy fehér pólóban a fegyverei nélkül nézett Silicára és beszélt miközben csodálkozva nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm? Valami baj van?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica csak most döbbent rá, hogy nem készült semmilyen ésszerű indokkal és izgatott lett. Az – Én csak beszélgetni akarok – kicsit gyerekesen hangzott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát az... többet akarok tudni a negyvenhetedik emeletről!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szerencsére Kirito nem gyanakodott semmire és szimplán bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké akkor. Szeretnél lemenni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, um... a szobádban is jó lesz…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gondolkodás nélkül válaszolt, majd gyorsan hozzátette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-M-Mert, nem kéne hagynunk, hogy a fontos információk kiszivárogjanak!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Öm…hát… rendben, igazad van. De…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito kaparta a fejét egy kissé kényelmetlen érzéssel, majd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Végül is, miért ne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogva, majd kinyitotta az ajtót rendesen és hátrább lépett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze, Kirito szobája is olyan volt, mint az övé: egy ágy balra, plusz egy teázó asztal székkel egy kicsit beljebb. Ennyiből állt a berendezés. A lámpás felkapcsolt a bal oldali falon narancs fénnyel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A doboz, amit az asztalra tettek egy kis kristálygömböt tartalmazott. A lámpa fénye alatt csillogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szép…Mi ez?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Egy tárgy, amit úgy hívnak „Káprázat gömb”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor Kirito a gömbre bökött, egy menü jelent meg. Gyorsan kezelte és megnyomta az OK gombot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint ezt megtette a gömb elkezdett egy kék fényt kivetíteni és egy nagy gömbszerű hologram jelent meg. A kép Aincrad egyik emeletének egészét mutatta. Mutatta a falukat és minden egyes fát nagy részletességgel, és teljesen más volt a térképtől, ami a rendszer menüben van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aztaaa…!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica mereven bámulta a félig-áttetsző térképet. Úgy tűnt, hogyha eléggé megfigyeli a térképet, még a mozgó embereket is képes lenne mutatni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez itt a lakóövezet és ez itt az Emlékek hegye. Ezen az úton kell végig menni, de…van itt néhány erős szörny…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito mutatott ide és oda miközben a negyvenhetedik emelet térképét magyarázta megállás nélkül. Silica melegséget érzett, már csak attól, hogy hallgatta a nyugodt hangot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Ha átkelsz a híd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen Kirito abbahagyta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Shh…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor felemelte a tekintetét, látta Kirito arca megkeményedett és egy ujjat tartott a szája elé. Az ajtót bámulta élesen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito akcióba lendült. Felugrott az ágyról villámsebességgel és kinyitotta az ajtót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ki van ott…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica futóléptek hangjait hallotta, oda futott és kinézett Kirito teste alatt, ahol látta valaki árnyékát lefutni a lépcsőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- M-mi az?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-…Azt hiszem hallgatózott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…? De hát nem hallhatsz semmit falon keresztül, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hallhatsz, ha elég magas a hallgatózás képességed. Habár…nem sok ember van, aki fejlesztené ezt a képességét…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito becsukta az ajtót és visszatért a helyére. Majd leült az ágyra egy töprengő kifejezéssel az arcán. Silica leült mellé és maga köré fonta karjait. Elárasztotta őt érthetetlenül a félelem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért hallgatózott az a személy…?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nemsokára megtudjuk, valószínűleg. Van egy üzenet, amit el kell küldenem, tudnál várni egy kicsit?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kirito enyhén mosolygott, mielőtt elrakta a kristály térképet és megnyitotta az ablakot. Elkezdte mozgatni az ujjait a holografikus billentyűzeten.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica feljebb gurult az ágyán. Egy távoli emlék jutott eszébe a való világból. Az apja egy újságíró volt. Mindig egy régi számítógép előtt ült, amint valamit írt egy komoly kifejezéssel. Silica szerette nézni az apja hátát, ahogy ezt csinálta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem érezte többé ijedtnek magát. Ahogy nézte Kiritot hátulról, úgy érezte, mintha bevonta volna a melegség, amit már régen elfelejtett. Mielőtt tudta volna, a szemei már becsukódtak. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet|1. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 3. fejezet|3. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372584</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372584"/>
		<updated>2014-07-23T12:18:46Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===1. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A bizalmasa, egy szörnyszelídítő szimbóluma, már nem volt többé mellette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyszelídítő nem egy osztály, se nem egy képesség volt a rendszer által, hanem egy kifejezés, amit a játékosok használtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ritka alkalmanként, agresszív szörnyek érdeklődést mutatnak emberek iránt. Ha nem szalasztod el az alkalmat, akkor sikeresen megszelídítheted a szörnyet, ha adsz neki egy falat ennivalót. A szörny ekkor a játékos „Bizalmasa” és egy drága társ lesz, aki támogatja a játékost különféle módokon. A játékosokat, akiknek sikerül a szelídítés mind dicsérettel, mind irigységgel emlegetik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze nem minden szörny lehet bizalmas; csak nagyon kevés szörnyet lehet megszelídíteni. A feltételek, hogy az esemény bekövetkezzen nem voltak tiszták, de egy biztos, hogyha túl sokat öltél meg abból a bizonyos fajtájú szörnyből az esemény nem következhet be.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy igen nehéz feltétel, ha jobban belegondolsz. Még ha valaki meg is próbált szerezni egy familiárist azáltal, hogy sokszor találkozik velük, a szörnyek agresszívak és a játékos nem tudja elkerülni a harcot velük. Más szavakkal, ha valaki szörnyszelídítővé akart válni, akkor újra és újra találkoznia kellett a bizonyos szörnnyel, és ha az esemény nem következett be akkor elfutni. Nem nehéz elképzelni mennyire idegesítő lehet ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondhatjuk úgy, hogy Silica nagyon szerencsés volt ebben a helyzetben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi tudással erről, belépett valamilyen erdőbe csak úgy, minden ok nélkül az emeleten, csak mert akkor úgy érezte. Az első szörny, amivel találkozott nem bántotta, hanem egyszerűen közeledett hozzá. Adott neki egy mogyorót, amit az azelőtti nap vett minden gondolat nélkül és pont úgy adódott, hogy a szörny kedvelte az ételt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörny egy „Tollas sárkány” volt. Az egész testét puha világoskék tollak borították és két hosszú tolla volt farok helyett. A kicsi sárkány igen ritka volt, csak ha már róla van szó. Talán Silica volt az első, akinek sikerült egy ilyet szelídítenie, ami egyből a szóbeszédek témájává vált, amikor visszatért a városába „Friben-be” a nyolcadik emeleten miközben az állat a vállán ült. Másnap számtalan játékos próbálta megszelídíteni a tollas sárkányt Silica információit követve, de egyiküknek sem sikerült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a kissárkányt „Pinânak” nevezte el. Ez ugyanaz a név volt, amit a való világban a macskájának is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiáris szörnyekről tudni kellett, hogy a státusz pontjai alacsonyak voltak, ha aktuális harcra került sor és Pinâ se volt különb. Ám voltak helyette különleges képességei: egy észlelő képesség, ami figyelmeztette a játékost a közelítő szörnyekről, egy képesség, ami bizonyos mértékig gyógyította a játékost és így tovább. Ezek mind hasznosak voltak és a napról napra való vadászatot jócskán megkönnyítették. De, ami a legboldogabbá tette Silicát az a melegség és kényelem érzet volt, amit Pinâ létezése nyújtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mesterséges intelligenciája a szörnyeknek nem volt olyan nagy. Persze, nem tudtak beszélni, és csak jó néhány parancsot értettek meg. De Silicának, aki tizenkét évesen belépett a játékba, és akit összetört a félelem és az idegesség, Pinâ egy megmentő volt, amit nehéz volt elmagyarázni szavakban. Nem túlzás azt mondani, hogy Silica „Kalandjai” - ami itt az életben maradást jelentette – Pinâval kezdődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy év után, Silica és Pinâ egyenletesen fejlődtek, és mint egészen jó tőrhasználó vált belőle. Ez elég híressé tette a közepes szintű játékosok között, mint közülük az egyik legjobb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze még mindig messze állt azoktól a felsőosztályú játékosoktól, akik a fronton harcoltak; de valamelyest, azt a néhány száz játékost, akik a játék kitisztítását végezték a hétezer emberből ritkábban lehetett látni, mint a szörnyszelídítőket. Ezért híressé válni az átlag játékosok között hasonló volt, mint a játék egyik idoljává válni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mivel a női játékosok igen ritkák voltak, főleg ha tudták, hogy hány éves, nem tartott sokáig „Sárkánymester Silicának”, hogy híressé váljon számtalan rajongóval. Rengeteg meghívást kapott csapatoktól és céhektől, akik egy idolt akartak és ez persze elkerülhetetlen volt, hogy büszkesége túláradjon. Ám végül a büszkesége okozta a végzetes hibáját, és nem fordulhatott vissza akármennyire is bánta meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Veszekedés egy apró részlet felett mindent megváltoztatott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy hatalmas erdőben volt északon, a harmincötödik emeleten, amit csak úgy ismernek, mint „A barangolás erdeje”, egy társasággal, akiket csak két hete ismert meg. Annál a pontnál még messze voltak a fronttól, ami az ötvenötödik emeleten volt akkor, vagyis a harmincötödik emeletet már kitisztították. De a magasabb osztálybeli harcosok nem törődtek mással, mint a labirintus területtel, vagyis kisebb vártornyok, mint „A barangolás erdeje” híres hely volt az átlag játékosok számára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatszemélyes társaság, amihez Silica csatlakozott képzett harcosokból volt összetéve, reggel óta harcoltak és elég sok tárgyat találtak, beleértve pár kincses ládát is. Amikor már a nap már lenyugvóban volt és már mindenki kifogyott a gyógyító italokból, elindultak vissza a lakóövezet felé. Egy vékony női játékos, aki egy lándzsát használt mondott valamit, lehet azért, hogy ellenőrizze Silicát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd körbe adjuk a dolgokat, amiket szereztünk mikor visszaértünk. De mivel téged gyógyít a gyíkod, ezért nincs szükséged azokra a gyógyító kristályokra igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ezt sértésnek érezte és visszavágott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te még csak ki se jössz a frontra csak a csapat mögött mászkálsz, nem mintha te használnál gyógyító kristályokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután a civakodás csak fokozódott és a csapatvezető próbálkozásai, egy kard- és pajzshasználó, hogy megállítsa őket teljesen reménytelen volt. Végül Silica haragjában azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kellenek a cuccok. Soha többé nem társulok veled. Amúgy is rengeteg ember van, aki társulni akar velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelmen kívül hagyva a csapatvezető javaslatát, hogy legalább addig maradjanak együtt, amíg kijutnak az erdőből vissza a lakóövezetbe, elhagyta a csapatot és elindult lefelé céltalanul egy kis vágaton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha egyedül is ment, hetven százalékig már mestere volt a tőrhasználatának és Pinâ is ott volt, hogy fedezze a hátát, szóval a szörnyek a harmincötödik emeleten nem jelentettek gondot a számára. Át kellett volna jutni az erdőn és vissza a lakóövezetbe minden probléma nélkül. Vagyis így lett volna, ha nem téved el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdőt nem a semmiért hívták „A barangolás erdejének”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdő tele volt óriási, tornyosuló fákkal és részekre tagolódott, mint egy sakktábla; egy perccel az után, hogy beléptél egy területre az kapcsolódott egy másik területhez. Ha ki akartál jutni az erdőből, akkor vagy egy perc alatt végig kellett futnod az összes területen vagy venni egy drága térképet a lakóövezetben, ami megmutatta, hogy az adott terület, amiben vagy melyikhez kapcsolódik, és hogy juthatsz át az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az egyetlen személy, akinek volt térképe az a csapatvezér volt. Ha használta a teleportáló kristályát csak egy másik területre vitte a város helyett, ezért meg kellett próbálnia átverekedni magát az összes területen. Körbe futkározva a hatalmas fák gyökerei és az azt követő örökké kígyózó erdőcsapás nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica úgy döntött, hogy északnak tart, de az egy-percek peregtek mielőtt elérte volna a területek végét, végül valami ismeretlen területen kötött ki újra és újra. Hamarosan már az ájulás határán volt a kimerültségtől. A lenyugvó nap vöröse egyre mélyült és ő egyre nyugtalanabb lett, ahogy az ég egyre sötétebb lett és az esélye, hogy kikerül a vártoronyból egyre csekélyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, Silica feladta a futást és elkezdett gyalogolni, remélve, hogy az erdő szélénél köt ki valahogy. De a szerencse nem az ő oldalán állt és számtalana szörny támadt rá miközben botladozott. Még a nagy szintkülönbség ellenére is, egyre sötétebb lett és végül már azt se látta mi van a földön. Habár ott volt Pinâ, hogy segítsen neki nem tudott minden harcból sértetlenül távozni, végül felhasználta minden gyógyító italát, sőt még a vészhelyzetre tartogatott gyógyító kristályát is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha megérezte volna Silica idegességét, Pinâ megcirógatta az arcát a fejével miközben dorombolt a vállán. Silica megbánta a sietségét és büszkeségét, ami ebbe a helyzetbe sodorta, miközben megsimogatta partnere hosszú nyakát nyugtató módon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt motyogta magában miközben sétált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom. Nem hiszem különlegesnek magam még egyszer. Ezért kérlek, engedj ki innen, ha legközelebb teret ugrok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eltorzult területre lépett, ahogy imádkozott. Egy kurta szédüléshullám után, ami megjelent előtte a szokásos mély erdő, amit minden alkalommal látott. Nyoma se volt a pusztáknak a sötét magas fák mellett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a csalódott Silica újra elindult, Pinâ felemelte a fejét és egy éles sikítást hallatott. Ez egy vészjelzés volt. Silica azonnal előrántotta a tőrjét és abba az irányba emelte, amibe Pinâ nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néhány másodperccel később egy halk morgást hallott egy óriási moha fedte fa mögül. Ahogy látását arra fókuszálta egy sárga jelző jelent meg. Néhány volt belőlük. Kettő, nem…talán három. A szörnyek neve „Iszákos majom” volt. Ezek a szörnyek a legerősebbek közül valók voltak a barangolás erdejében. Silica az ajkaiba harapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez is volt a helyzet...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak olyan veszélyesek, ha valaki a szintjüket nézte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor középosztálybeli játékosok, mint Silica, kiment a csatatérre ez egy közönséges felfogás volt, hogy néhány szinttel magasabbak legyenek, mint a megjelenő szörnyek. Általában, elég magas szinten kell lenned, ahhoz hogy letudj győzni ötöt, minden gyógyító ital nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok az volt, hogy a legmagasabb szintű harcosok a frontvonalon, még a középosztálybeli játékosok kalandokon vettek részt, hogy elég col-t keressenek a megélhetésre, és hogy elég tapasztalatot szerezzenek csak azért, hogy ne maradjanak le az átlag játékosoktól, és persze, hogy elűzzék az unalmat. Ezek közül az okok közül, egyik se érte meg, hogy kockáztasd az életed. Valójában még mindig van legalább ezer játékos a „Kezdetek városában” akik még a halál legkisebb esélyét is visszautasították.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindenkinek kell egy bizonyos pénzforrás, amiből eleget kereshet italra és alvásra. Sőt mi több minden MMORPG játékosnak volt egy betegségre hasonlító érzete, ami a bizonytalanság érzetét keltette bennük, ha nem értek el egy hétköznapi szintet. Emiatt, másfél évvel a játék kezdete után a legtöbb játékos kivándorolt a harcmezőre, hogy nagyobb szinteket érhessenek el és élvezhessék a kalandozást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Emiatt, az iszákos majmok, amit úgy magasztaltak, mint az egyik legerősebb szörnyet a harmincötödik emeleten, nem volt nagy kihívás Silica számára; legalábbis nem kellett volna, hogy az legyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica megemelte a tőrt miközben rávette magát, hogy koncentráljon. Pinâ is felszállt miközben készülődött a harcra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyek, amik megjelentek a fa mögül emberszabásúak voltak és sötétvörös bunda fedte őket. Egy durva furkót tartottak a jobb kezükben és valamilyen tököt, amit zsinórral tartottak a bal kezükben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a majmok felemelték a furkójukat és kinyitották a szájukat, hogy bőgjenek, Silica előrerohant, hogy bevigye az első csapást. Szerzet egy tiszta találatot és egy elég nagy részt vett le az Életerő Pontjaiból a „Gyors marással”, ez egy középosztálybeli roham-tőr képesség, majd átment egy nagy sebességű kombóba, ami a legnagyobb előnye volt a tőr használatnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az iszákos majmok alacsonyszintű buzogány-képességeket használtak, és habár mindegyik ütésnek rettentő ereje volt, de hiányzott belőlük a sebesség és a többütéses kombó. Silica sorozta a csapásaival az iszákos majmokat, majd gyorsan visszahátrált csak, hogy egy újabb rohamot indíthasson ellenük. Ezt néhányszor ismételve az iszákos majmok Életerő Pontja nagymértékben csökkent rövid idő alatt. Egyszer-egyszer Pinâ is használta a buborékszerű fújó támadását, hogy összezavarja az ellenfelet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mielőtt elindíthatta volna a negyedik képességét a „Hóbortos éleket” és megölje a majmokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy új ellenség jött a háta mögül, cserélve az előtte lévő majommal a rövid szünet alatt. Silicának nem volt más esélye csak, mint hogy támadja a másik majmot. Az előző majom kihátrált majd megdöntötte a tököt a bal kezével...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ledöbbent, amikor az iszákos majom ÉP csíkjára tekintett. Az ÉP csíkja hihetetlen gyorsasággal töltődött fel. Úgy tűnt, hogy a tök valamilyen gyógyító italt tartalmazott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már nézett szembe korábban is iszákos majmokkal a harmincötödik emeleten, de azok csak ketten voltak akkor és még azelőtt megölte őket mielőtt cserélhettek volna, úgyhogy nem volt tudatában ennek a különleges képességnek. Silica csikorgatta a fogait és koncentrált, hogy a másodikkal rendesen elbánjon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az ÉP csíkja megütötte a piros sávot, növelte a távolságot, hogy megindíthassa végső támadását, a másik majom cserélt vele. Ez a harmadik iszákos majom volt. Ekkor már az első majom is majdnem tejesen feltöltötte az ÉP csíkját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek sose lett volna vége, ha így folytatódott volna tovább. Szája kiszáradt az aggodalomtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silicának alig volt tapasztalata az olyan harcokban, amikor egyedül van. Még ha elsöprő előnye is volt szintekben, ez csak egy szám volt; a játékos tényleges képessége teljesen más téma volt. Az aggodalom, amit érzett Silicában átment zavarodottságba. Egyre többet tévesztett, ami utat nyitott az ellenfélnek, hogy ellentámadást indítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a harmadik iszákos majomnak is sikerült lecsökkentenie a ÉP-jét a felére, a próbálkozása, hogy kombókat végez egymás után rést hagyott maga után. A majom nem szalasztotta el a lehetőséget és bevitt egy kritikus találatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fa buzogány durva megmunkálású volt, de az alaptámadási ereje, ami a súlyából származott kombinálva az iszákos majom támadási erejével Silica ÉP-jének harminc százalékos csökkenését okozta. Hideg futott végig a hátán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy kifogyott a gyógyító italokból csak hozzáadódott az idegességéhez. Pinâ lehelete visszaállította körül-belül a tíz százalékát az ÉP-jének, de ez nem egy olyan dolog volt, amit Pinâ gyakran tudott használni. Még ezzel is, ha három ilyen támadás betalálna – meghalna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Halál. Silica megdermedt, amint ennek a lehetősége felötlött benne. A karját nem tudta megemelni. A lábai nem mozdultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig a harc félelmetes volt, de messze állt az aktuális veszélytől. Eddig sose gondolta, hogy a tényleges halálhoz kapcsolódik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott állt megdermedve szemben az iszákos majommal, ami üvöltött és felemelte a buzogányát megint, Silica rájött mit is jelent valójában harcolni egy szörnnyel a SAO-ban. Egy ellentmondás; a SAO egy játék volt, de nem egy olyan, amit játszani kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A buzogány tompa hanggal végighasítva a levegőn, neki csapódott, ahogy ott állt megmerevedve. Nem bírta ki az ütközést és a földre esett. Az ÉP-je nagymértékben csökkent és belépett a narancs zónába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül már semmire se tudott gondolni. El tudott volna futni. Használhatott volna teleportáló kristályt, de ő csak szimplán figyelte, ahogy a majom harmadszorra is felemeli a buzogányát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A megmunkálatlan fegyver piros fényt eresztet, és mikor már reflexszerűen bezárta volna a szemeit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy kis alak ugrott közé és az buzogány közé. A csapódás nehéz és dermesztő hangja hallatszott. Az égkék tollak szétoszlottak egy pillanat alatt és a kis ÉP csík nullára csökkent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pinâ Silicára nézett a kék kerek szemeivel, miután a földre hullott. Egy gyenge morgást kiadva számtalan sokszögre oszlott szét. Egy hosszú farok toll lebegett lefelé a földre, mintha csak táncolt volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami Silicában eltört. A cérna, ami összetartotta elszakadt. Mielőtt a szomorúság eláraszthatta volna, a düh kerítette hatalmába: düh, amiért nem tudott mozdulni egyetlen ütés után; düh, amiért elég beképzelt volt, hogy egy kis vita miatt úgy gondolta egyedül is keresztüljut az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy ruganyos mozdulattal hátralépet, kikerülve a csapást, amit a szörny akart rá mérni. Aztán neki rohant egy ordítás közepette. A tőr a jobb kezében villogott miközben a majmot sorozta csapásaival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak nem is próbálta elkerülni a másik majom buzogányát, ami látta társa csökkenő ÉP-jét, helyette blokkolta a bal kezével. Az ÉP-je csökkent, habár nem annyival mintha az egy közvetlen találat lett volna. Figyelmen kívül hagyta és azután ment, amelyik megölte Pinât.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az előnyére használta kicsiny formáját, egyenesen neki rohant a majomnak és minden erejével belemélyesztette a tőrjét, annak mellkasába. Egy világító kritikus effekttel, az ellenfél ÉP-je semmivé foszlott. Egy sikoly jött először majd, a szétoszlás hangja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az oszló törmelékben Silica az új ellenség felé fordította testét és megiramodott. Az ÉP csíkja már a piros veszély zónában volt, de már nem érdekelte többé. Már csak az ellenséget látta, akit meg kellett ölnie, mintha megnőtt volna csak, hogy betöltse látómezejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elfelejtette halálfélelmét és pont azon volt, hogy egy halálra ítélt rohamot indítson a lengő buzogány alól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy világos fény vágta keresztül az iszákos majmokat hátulról, amik egymás mellett álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két majom teste egy pillanat alatt szétesett, majd szétoszlottak és eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica állt dermedten, egy férfi játékost látott a szétoszló darabkák mögött. Fekete haja volt és egy fekete kabátot viselt. Nem volt túl magas, de elsöprő jelenlét sugárzott belőle. Silica hátrébb lépett, amint az ösztönös félelem eluralkodott rajta. Szemeik találkoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a szemei csendesek voltak és mélyek akár az éjszaka. A fiú a hüvelyébe visszatette az egykezes kardját a hátán, majd egy csengő hanggal szólásra nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Sajnálom. Nem tudtam megmenteni a barátod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A testében lévő erő teljesen elhagyta, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Nem tudta megállítani az állandóan hulló könnyeit. Észre se vette, amint a tőr kicsúszik a kezei közül és a földre hullik. Amint meglátta a világoskék tollat a földön, térdre rogyott előtte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a dühe eltűnt, egy megállíthatatlan szomorúság és a hiány ütötte fel a fejét. Ezek az érzések könnyet formálva hajthatatlanul hullottak a szeméből és gurultak le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiárisok nem úgy voltak programozva, hogy megállítsanak egy támadást, mintha ez a normál viselkedésük egy része lenne. Pinâ a saját szabad akaratából vetette magát a támadás elé – ezt úgy is hívhatnánk, hogy ez volt az eredménye annak a szeretetnek, amit Silica iránt érzett, akivel egy évet együtt töltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy maga köré fonta karjait sírva azt motyogta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kérlek…ne hagyj el…Pinâ…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az égkék toll nem adott választ&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet Prológus|Prológus]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372583</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372583"/>
		<updated>2014-07-23T12:17:25Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* 1. fejezet */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===1. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A bizalmasa, egy szörnyszelídítő szimbóluma, már nem volt többé mellette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyszelídítő nem egy osztály, se nem egy képesség volt a rendszer által, hanem egy kifejezés, amit a játékosok használtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ritka alkalmanként, agresszív szörnyek érdeklődést mutatnak emberek iránt. Ha nem szalasztod el az alkalmat, akkor sikeresen megszelídítheted a szörnyet, ha adsz neki egy falat ennivalót. A szörny ekkor a játékos „Bizalmasa” és egy drága társ lesz, aki támogatja a játékost különféle módokon. A játékosokat, akiknek sikerül a szelídítés mind dicsérettel, mind irigységgel emlegetik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze nem minden szörny lehet bizalmas; csak nagyon kevés szörnyet lehet megszelídíteni. A feltételek, hogy az esemény bekövetkezzen nem voltak tiszták, de egy biztos, hogyha túl sokat öltél meg abból a bizonyos fajtájú szörnyből az esemény nem következhet be.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy igen nehéz feltétel, ha jobban belegondolsz. Még ha valaki meg is próbált szerezni egy familiárist azáltal, hogy sokszor találkozik velük, a szörnyek agresszívak és a játékos nem tudja elkerülni a harcot velük. Más szavakkal, ha valaki szörnyszelídítővé akart válni, akkor újra és újra találkoznia kellett a bizonyos szörnnyel, és ha az esemény nem következett be akkor elfutni. Nem nehéz elképzelni mennyire idegesítő lehet ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondhatjuk úgy, hogy Silica nagyon szerencsés volt ebben a helyzetben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi tudással erről, belépett valamilyen erdőbe csak úgy, minden ok nélkül az emeleten, csak mert akkor úgy érezte. Az első szörny, amivel találkozott nem bántotta, hanem egyszerűen közeledett hozzá. Adott neki egy mogyorót, amit az azelőtti nap vett minden gondolat nélkül és pont úgy adódott, hogy a szörny kedvelte az ételt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörny egy „Tollas sárkány” volt. Az egész testét puha világoskék tollak borították és két hosszú tolla volt farok helyett. A kicsi sárkány igen ritka volt, csak ha már róla van szó. Talán Silica volt az első, akinek sikerült egy ilyet szelídítenie, ami egyből a szóbeszédek témájává vált, amikor visszatért a városába „Friben-be” a nyolcadik emeleten miközben az állat a vállán ült. Másnap számtalan játékos próbálta megszelídíteni a tollas sárkányt Silica információit követve, de egyiküknek sem sikerült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a kissárkányt „Pinânak” nevezte el. Ez ugyanaz a név volt, amit a való világban a macskájának is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiáris szörnyekről tudni kellett, hogy a státusz pontjai alacsonyak voltak, ha aktuális harcra került sor és Pinâ se volt különb. Ám voltak helyette különleges képességei: egy észlelő képesség, ami figyelmeztette a játékost a közelítő szörnyekről, egy képesség, ami bizonyos mértékig gyógyította a játékost és így tovább. Ezek mind hasznosak voltak és a napról napra való vadászatot jócskán megkönnyítették. De, ami a legboldogabbá tette Silicát az a melegség és kényelem érzet volt, amit Pinâ létezése nyújtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mesterséges intelligenciája a szörnyeknek nem volt olyan nagy. Persze, nem tudtak beszélni, és csak jó néhány parancsot értettek meg. De Silicának, aki tizenkét évesen belépett a játékba, és akit összetört a félelem és az idegesség, Pinâ egy megmentő volt, amit nehéz volt elmagyarázni szavakban. Nem túlzás azt mondani, hogy Silica „Kalandjai” - ami itt az életben maradást jelentette – Pinâval kezdődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy év után, Silica és Pinâ egyenletesen fejlődtek, és mint egészen jó tőrhasználó vált belőle. Ez elég híressé tette a közepes szintű játékosok között, mint közülük az egyik legjobb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze még mindig messze állt azoktól a felsőosztályú játékosoktól, akik a fronton harcoltak; de valamelyest, azt a néhány száz játékost, akik a játék kitisztítását végezték a hétezer emberből ritkábban lehetett látni, mint a szörnyszelídítőket. Ezért híressé válni az átlag játékosok között hasonló volt, mint a játék egyik idoljává válni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mivel a női játékosok igen ritkák voltak, főleg ha tudták, hogy hány éves, nem tartott sokáig „Sárkánymester Silicának”, hogy híressé váljon számtalan rajongóval. Rengeteg meghívást kapott csapatoktól és céhektől, akik egy idolt akartak és ez persze elkerülhetetlen volt, hogy büszkesége túláradjon. Ám végül a büszkesége okozta a végzetes hibáját, és nem fordulhatott vissza akármennyire is bánta meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Veszekedés egy apró részlet felett mindent megváltoztatott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy hatalmas erdőben volt északon, a harmincötödik emeleten, amit csak úgy ismernek, mint „A barangolás erdeje”, egy társasággal, akiket csak két hete ismert meg. Annál a pontnál még messze voltak a fronttól, ami az ötvenötödik emeleten volt akkor, vagyis a harmincötödik emeletet már kitisztították. De a magasabb osztálybeli harcosok nem törődtek mással, mint a labirintus területtel, vagyis kisebb vártornyok, mint „A barangolás erdeje” híres hely volt az átlag játékosok számára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatszemélyes társaság, amihez Silica csatlakozott képzett harcosokból volt összetéve, reggel óta harcoltak és elég sok tárgyat találtak, beleértve pár kincses ládát is. Amikor már a nap már lenyugvóban volt és már mindenki kifogyott a gyógyító italokból, elindultak vissza a lakóövezet felé. Egy vékony női játékos, aki egy lándzsát használt mondott valamit, lehet azért, hogy ellenőrizze Silicát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd körbe adjuk a dolgokat, amiket szereztünk mikor visszaértünk. De mivel téged gyógyít a gyíkod, ezért nincs szükséged azokra a gyógyító kristályokra igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ezt sértésnek érezte és visszavágott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te még csak ki se jössz a frontra csak a csapat mögött mászkálsz, nem mintha te használnál gyógyító kristályokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután a civakodás csak fokozódott és a csapatvezető próbálkozásai, egy kard- és pajzshasználó, hogy megállítsa őket teljesen reménytelen volt. Végül Silica haragjában azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kellenek a cuccok. Soha többé nem társulok veled. Amúgy is rengeteg ember van, aki társulni akar velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelmen kívül hagyva a csapatvezető javaslatát, hogy legalább addig maradjanak együtt, amíg kijutnak az erdőből vissza a lakóövezetbe, elhagyta a csapatot és elindult lefelé céltalanul egy kis vágaton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha egyedül is ment, hetven százalékig már mestere volt a tőrhasználatának és Pinâ is ott volt, hogy fedezze a hátát, szóval a szörnyek a harmincötödik emeleten nem jelentettek gondot a számára. Át kellett volna jutni az erdőn és vissza a lakóövezetbe minden probléma nélkül. Vagyis így lett volna, ha nem téved el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdőt nem a semmiért hívták „A barangolás erdejének”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdő tele volt óriási, tornyosuló fákkal és részekre tagolódott, mint egy sakktábla; egy perccel az után, hogy beléptél egy területre az kapcsolódott egy másik területhez. Ha ki akartál jutni az erdőből, akkor vagy egy perc alatt végig kellett futnod az összes területen vagy venni egy drága térképet a lakóövezetben, ami megmutatta, hogy az adott terület, amiben vagy melyikhez kapcsolódik, és hogy juthatsz át az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az egyetlen személy, akinek volt térképe az a csapatvezér volt. Ha használta a teleportáló kristályát csak egy másik területre vitte a város helyett, ezért meg kellett próbálnia átverekedni magát az összes területen. Körbe futkározva a hatalmas fák gyökerei és az azt követő örökké kígyózó erdőcsapás nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica úgy döntött, hogy északnak tart, de az egy-percek peregtek mielőtt elérte volna a területek végét, végül valami ismeretlen területen kötött ki újra és újra. Hamarosan már az ájulás határán volt a kimerültségtől. A lenyugvó nap vöröse egyre mélyült és ő egyre nyugtalanabb lett, ahogy az ég egyre sötétebb lett és az esélye, hogy kikerül a vártoronyból egyre csekélyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, Silica feladta a futást és elkezdett gyalogolni, remélve, hogy az erdő szélénél köt ki valahogy. De a szerencse nem az ő oldalán állt és számtalana szörny támadt rá miközben botladozott. Még a nagy szintkülönbség ellenére is, egyre sötétebb lett és végül már azt se látta mi van a földön. Habár ott volt Pinâ, hogy segítsen neki nem tudott minden harcból sértetlenül távozni, végül felhasználta minden gyógyító italát, sőt még a vészhelyzetre tartogatott gyógyító kristályát is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha megérezte volna Silica idegességét, Pinâ megcirógatta az arcát a fejével miközben dorombolt a vállán. Silica megbánta a sietségét és büszkeségét, ami ebbe a helyzetbe sodorta, miközben megsimogatta partnere hosszú nyakát nyugtató módon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt motyogta magában miközben sétált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom. Nem hiszem különlegesnek magam még egyszer. Ezért kérlek, engedj ki innen, ha legközelebb teret ugrok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eltorzult területre lépett, ahogy imádkozott. Egy kurta szédüléshullám után, ami megjelent előtte a szokásos mély erdő, amit minden alkalommal látott. Nyoma se volt a pusztáknak a sötét magas fák mellett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a csalódott Silica újra elindult, Pinâ felemelte a fejét és egy éles sikítást hallatott. Ez egy vészjelzés volt. Silica azonnal előrántotta a tőrjét és abba az irányba emelte, amibe Pinâ nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néhány másodperccel később egy halk morgást hallott egy óriási moha fedte fa mögül. Ahogy látását arra fókuszálta egy sárga jelző jelent meg. Néhány volt belőlük. Kettő, nem…talán három. A szörnyek neve „Iszákos majom” volt. Ezek a szörnyek a legerősebbek közül valók voltak a barangolás erdejében. Silica az ajkaiba harapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez is volt a helyzet...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak olyan veszélyesek, ha valaki a szintjüket nézte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor középosztálybeli játékosok, mint Silica, kiment a csatatérre ez egy közönséges felfogás volt, hogy néhány szinttel magasabbak legyenek, mint a megjelenő szörnyek. Általában, elég magas szinten kell lenned, ahhoz hogy letudj győzni ötöt, minden gyógyító ital nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok az volt, hogy a legmagasabb szintű harcosok a frontvonalon, még a középosztálybeli játékosok kalandokon vettek részt, hogy elég col-t keressenek a megélhetésre, és hogy elég tapasztalatot szerezzenek csak azért, hogy ne maradjanak le az átlag játékosoktól, és persze, hogy elűzzék az unalmat. Ezek közül az okok közül, egyik se érte meg, hogy kockáztasd az életed. Valójában még mindig van legalább ezer játékos a „Kezdetek városában” akik még a halál legkisebb esélyét is visszautasították.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindenkinek kell egy bizonyos pénzforrás, amiből eleget kereshet italra és alvásra. Sőt mi több minden MMORPG játékosnak volt egy betegségre hasonlító érzete, ami a bizonytalanság érzetét keltette bennük, ha nem értek el egy hétköznapi szintet. Emiatt, másfél évvel a játék kezdete után a legtöbb játékos kivándorolt a harcmezőre, hogy nagyobb szinteket érhessenek el és élvezhessék a kalandozást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Emiatt, az iszákos majmok, amit úgy magasztaltak, mint az egyik legerősebb szörnyet a harmincötödik emeleten, nem volt nagy kihívás Silica számára; legalábbis nem kellett volna, hogy az legyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica megemelte a tőrt miközben rávette magát, hogy koncentráljon. Pinâ is felszállt miközben készülődött a harcra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyek, amik megjelentek a fa mögül emberszabásúak voltak és sötétvörös bunda fedte őket. Egy durva furkót tartottak a jobb kezükben és valamilyen tököt, amit zsinórral tartottak a bal kezükben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a majmok felemelték a furkójukat és kinyitották a szájukat, hogy bőgjenek, Silica előrerohant, hogy bevigye az első csapást. Szerzet egy tiszta találatot és egy elég nagy részt vett le az Életerő Pontjaiból a „Gyors marással”, ez egy középosztálybeli roham-tőr képesség, majd átment egy nagy sebességű kombóba, ami a legnagyobb előnye volt a tőr használatnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az iszákos majmok alacsonyszintű buzogány-képességeket használtak, és habár mindegyik ütésnek rettentő ereje volt, de hiányzott belőlük a sebesség és a többütéses kombó. Silica sorozta a csapásaival az iszákos majmokat, majd gyorsan visszahátrált csak, hogy egy újabb rohamot indíthasson ellenük. Ezt néhányszor ismételve az iszákos majmok Életerő Pontja nagymértékben csökkent rövid idő alatt. Egyszer-egyszer Pinâ is használta a buborékszerű fújó támadását, hogy összezavarja az ellenfelet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mielőtt elindíthatta volna a negyedik képességét a „Hóbortos éleket” és megölje a majmokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy új ellenség jött a háta mögül, cserélve az előtte lévő majommal a rövid szünet alatt. Silicának nem volt más esélye csak, mint hogy támadja a másik majmot. Az előző majom kihátrált majd megdöntötte a tököt a bal kezével...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ledöbbent, amikor az iszákos majom ÉP csíkjára tekintett. Az ÉP csíkja hihetetlen gyorsasággal töltődött fel. Úgy tűnt, hogy a tök valamilyen gyógyító italt tartalmazott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már nézett szembe korábban is iszákos majmokkal a harmincötödik emeleten, de azok csak ketten voltak akkor és még azelőtt megölte őket mielőtt cserélhettek volna, úgyhogy nem volt tudatában ennek a különleges képességnek. Silica csikorgatta a fogait és koncentrált, hogy a másodikkal rendesen elbánjon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az ÉP csíkja megütötte a piros sávot, növelte a távolságot, hogy megindíthassa végső támadását, a másik majom cserélt vele. Ez a harmadik iszákos majom volt. Ekkor már az első majom is majdnem tejesen feltöltötte az ÉP csíkját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek sose lett volna vége, ha így folytatódott volna tovább. Szája kiszáradt az aggodalomtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silicának alig volt tapasztalata az olyan harcokban, amikor egyedül van. Még ha elsöprő előnye is volt szintekben, ez csak egy szám volt; a játékos tényleges képessége teljesen más téma volt. Az aggodalom, amit érzett Silicában átment zavarodottságba. Egyre többet tévesztett, ami utat nyitott az ellenfélnek, hogy ellentámadást indítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a harmadik iszákos majomnak is sikerült lecsökkentenie a ÉP-jét a felére, a próbálkozása, hogy kombókat végez egymás után rést hagyott maga után. A majom nem szalasztotta el a lehetőséget és bevitt egy kritikus találatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fa buzogány durva megmunkálású volt, de az alaptámadási ereje, ami a súlyából származott kombinálva az iszákos majom támadási erejével Silica ÉP-jének harminc százalékos csökkenését okozta. Hideg futott végig a hátán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy kifogyott a gyógyító italokból csak hozzáadódott az idegességéhez. Pinâ lehelete visszaállította körül-belül a tíz százalékát az ÉP-jének, de ez nem egy olyan dolog volt, amit Pinâ gyakran tudott használni. Még ezzel is, ha három ilyen támadás betalálna – meghalna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Halál. Silica megdermedt, amint ennek a lehetősége felötlött benne. A karját nem tudta megemelni. A lábai nem mozdultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig a harc félelmetes volt, de messze állt az aktuális veszélytől. Eddig sose gondolta, hogy a tényleges halálhoz kapcsolódik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott állt megdermedve szemben az iszákos majommal, ami üvöltött és felemelte a buzogányát megint, Silica rájött mit is jelent valójában harcolni egy szörnnyel a SAO-ban. Egy ellentmondás; a SAO egy játék volt, de nem egy olyan, amit játszani kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A buzogány tompa hanggal végighasítva a levegőn, neki csapódott, ahogy ott állt megmerevedve. Nem bírta ki az ütközést és a földre esett. Az ÉP-je nagymértékben csökkent és belépett a narancs zónába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül már semmire se tudott gondolni. El tudott volna futni. Használhatott volna teleportáló kristályt, de ő csak szimplán figyelte, ahogy a majom harmadszorra is felemeli a buzogányát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A megmunkálatlan fegyver piros fényt eresztet, és mikor már reflexszerűen bezárta volna a szemeit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy kis alak ugrott közé és az buzogány közé. A csapódás nehéz és dermesztő hangja hallatszott. Az égkék tollak szétoszlottak egy pillanat alatt és a kis ÉP csík nullára csökkent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pinâ Silicára nézett a kék kerek szemeivel, miután a földre hullott. Egy gyenge morgást kiadva számtalan sokszögre oszlott szét. Egy hosszú farok toll lebegett lefelé a földre, mintha csak táncolt volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami Silicában eltört. A cérna, ami összetartotta elszakadt. Mielőtt a szomorúság eláraszthatta volna, a düh kerítette hatalmába: düh, amiért nem tudott mozdulni egyetlen ütés után; düh, amiért elég beképzelt volt, hogy egy kis vita miatt úgy gondolta egyedül is keresztüljut az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy ruganyos mozdulattal hátralépet, kikerülve a csapást, amit a szörny akart rá mérni. Aztán neki rohant egy ordítás közepette. A tőr a jobb kezében villogott miközben a majmot sorozta csapásaival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak nem is próbálta elkerülni a másik majom buzogányát, ami látta társa csökkenő ÉP-jét, helyette blokkolta a bal kezével. Az ÉP-je csökkent, habár nem annyival mintha az egy közvetlen találat lett volna. Figyelmen kívül hagyta és azután ment, amelyik megölte Pinât.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az előnyére használta kicsiny formáját, egyenesen neki rohant a majomnak és minden erejével belemélyesztette a tőrjét, annak mellkasába. Egy világító kritikus effekttel, az ellenfél ÉP-je semmivé foszlott. Egy sikoly jött először majd, a szétoszlás hangja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az oszló törmelékben Silica az új ellenség felé fordította testét és megiramodott. Az ÉP csíkja már a piros veszély zónában volt, de már nem érdekelte többé. Már csak az ellenséget látta, akit meg kellett ölnie, mintha megnőtt volna csak, hogy betöltse látómezejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elfelejtette halálfélelmét és pont azon volt, hogy egy halálra ítélt rohamot indítson a lengő buzogány alól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy világos fény vágta keresztül az iszákos majmokat hátulról, amik egymás mellett álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két majom teste egy pillanat alatt szétesett, majd szétoszlottak és eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica állt dermedten, egy férfi játékost látott a szétoszló darabkák mögött. Fekete haja volt és egy fekete kabátot viselt. Nem volt túl magas, de elsöprő jelenlét sugárzott belőle. Silica hátrébb lépett, amint az ösztönös félelem eluralkodott rajta. Szemeik találkoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a szemei csendesek voltak és mélyek akár az éjszaka. A fiú a hüvelyébe visszatette az egykezes kardját a hátán, majd egy csengő hanggal szólásra nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Sajnálom. Nem tudtam megmenteni a barátod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A testében lévő erő teljesen elhagyta, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Nem tudta megállítani az állandóan hulló könnyeit. Észre se vette, amint a tőr kicsúszik a kezei közül és a földre hullik. Amint meglátta a világoskék tollat a földön, térdre rogyott előtte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a dühe eltűnt, egy megállíthatatlan szomorúság és a hiány ütötte fel a fejét. Ezek az érzések könnyet formálva hajthatatlanul hullottak a szeméből és gurultak le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiárisok nem úgy voltak programozva, hogy megállítsanak egy támadást, mintha ez a normál viselkedésük egy része lenne. Pinâ a saját szabad akaratából vetette magát a támadás elé – ezt úgy is hívhatnánk, hogy ez volt az eredménye annak a szeretetnek, amit Silica iránt érzett, akivel egy évet együtt töltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy maga köré fonta karjait sírva azt motyogta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kérlek…ne hagyj el…Pinâ…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az égkék toll nem adott választ&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet Prológus|Prológus]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372582</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372582"/>
		<updated>2014-07-23T12:16:18Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
:*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372581</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_1._fejezet&amp;diff=372581"/>
		<updated>2014-07-23T12:15:03Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===1. fejezet===  Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A b...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===1. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egyike volt a ritka „Szörnyszelídítőknek” a SAO-ban, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy „egykor” közülük való volt. A bizalmasa, egy szörnyszelídítő szimbóluma, már nem volt többé mellette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyszelídítő nem egy osztály, se nem egy képesség volt a rendszer által, hanem egy kifejezés, amit a játékosok használtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ritka alkalmanként, agresszív szörnyek érdeklődést mutatnak emberek iránt. Ha nem szalasztod el az alkalmat, akkor sikeresen megszelídítheted a szörnyet, ha adsz neki egy falat ennivalót. A szörny ekkor a játékos „Bizalmasa” és egy drága társ lesz, aki támogatja a játékost különféle módokon. A játékosokat, akiknek sikerül a szelídítés mind dicsérettel, mind irigységgel emlegetik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze nem minden szörny lehet bizalmas; csak nagyon kevés szörnyet lehet megszelídíteni. A feltételek, hogy az esemény bekövetkezzen nem voltak tiszták, de egy biztos, hogyha túl sokat öltél meg abból a bizonyos fajtájú szörnyből az esemény nem következhet be.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy igen nehéz feltétel, ha jobban belegondolsz. Még ha valaki meg is próbált szerezni egy familiárist azáltal, hogy sokszor találkozik velük, a szörnyek agresszívak és a játékos nem tudja elkerülni a harcot velük. Más szavakkal, ha valaki szörnyszelídítővé akart válni, akkor újra és újra találkoznia kellett a bizonyos szörnnyel, és ha az esemény nem következett be akkor elfutni. Nem nehéz elképzelni mennyire idegesítő lehet ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mondhatjuk úgy, hogy Silica nagyon szerencsés volt ebben a helyzetben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi tudással erről, belépett valamilyen erdőbe csak úgy, minden ok nélkül az emeleten, csak mert akkor úgy érezte. Az első szörny, amivel találkozott nem bántotta, hanem egyszerűen közeledett hozzá. Adott neki egy mogyorót, amit az azelőtti nap vett minden gondolat nélkül és pont úgy adódott, hogy a szörny kedvelte az ételt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörny egy „Tollas sárkány” volt. Az egész testét puha világoskék tollak borították és két hosszú tolla volt farok helyett. A kicsi sárkány igen ritka volt, csak ha már róla van szó. Talán Silica volt az első, akinek sikerült egy ilyet szelídítenie, ami egyből a szóbeszédek témájává vált, amikor visszatért a városába „Friben-be” a nyolcadik emeleten miközben az állat a vállán ült. Másnap számtalan játékos próbálta megszelídíteni a tollas sárkányt Silica információit követve, de egyiküknek sem sikerült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica a kissárkányt „Pinânak” nevezte el. Ez ugyanaz a név volt, amit a való világban a macskájának is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiáris szörnyekről tudni kellett, hogy a státusz pontjai alacsonyak voltak, ha aktuális harcra került sor és Pinâ se volt különb. Ám voltak helyette különleges képességei: egy észlelő képesség, ami figyelmeztette a játékost a közelítő szörnyekről, egy képesség, ami bizonyos mértékig gyógyította a játékost és így tovább. Ezek mind hasznosak voltak és a napról napra való vadászatot jócskán megkönnyítették. De, ami a legboldogabbá tette Silicát az a melegség és kényelem érzet volt, amit Pinâ létezése nyújtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mesterséges intelligenciája a szörnyeknek nem volt olyan nagy. Persze, nem tudtak beszélni, és csak jó néhány parancsot értettek meg. De Silicának, aki tizenkét évesen belépett a játékba, és akit összetört a félelem és az idegesség, Pinâ egy megmentő volt, amit nehéz volt elmagyarázni szavakban. Nem túlzás azt mondani, hogy Silica „Kalandjai” - ami itt az életben maradást jelentette – Pinâval kezdődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy év után, Silica és Pinâ egyenletesen fejlődtek, és mint egészen jó tőrhasználó vált belőle. Ez elég híressé tette a közepes szintű játékosok között, mint közülük az egyik legjobb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Persze még mindig messze állt azoktól a felsőosztályú játékosoktól, akik a fronton harcoltak; de valamelyest, azt a néhány száz játékost, akik a játék kitisztítását végezték a hétezer emberből ritkábban lehetett látni, mint a szörnyszelídítőket. Ezért híressé válni az átlag játékosok között hasonló volt, mint a játék egyik idoljává válni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mivel a női játékosok igen ritkák voltak, főleg ha tudták, hogy hány éves, nem tartott sokáig „Sárkánymester Silicának”, hogy híressé váljon számtalan rajongóval. Rengeteg meghívást kapott csapatoktól és céhektől, akik egy idolt akartak és ez persze elkerülhetetlen volt, hogy büszkesége túláradjon. Ám végül a büszkesége okozta a végzetes hibáját, és nem fordulhatott vissza akármennyire is bánta meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Veszekedés egy apró részlet felett mindent megváltoztatott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy hatalmas erdőben volt északon, a harmincötödik emeleten, amit csak úgy ismernek, mint „A barangolás erdeje”, egy társasággal, akiket csak két hete ismert meg. Annál a pontnál még messze voltak a fronttól, ami az ötvenötödik emeleten volt akkor, vagyis a harmincötödik emeletet már kitisztították. De a magasabb osztálybeli harcosok nem törődtek mással, mint a labirintus területtel, vagyis kisebb vártornyok, mint „A barangolás erdeje” híres hely volt az átlag játékosok számára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatszemélyes társaság, amihez Silica csatlakozott képzett harcosokból volt összetéve, reggel óta harcoltak és elég sok tárgyat találtak, beleértve pár kincses ládát is. Amikor már a nap már lenyugvóban volt és már mindenki kifogyott a gyógyító italokból, elindultak vissza a lakóövezet felé. Egy vékony női játékos, aki egy lándzsát használt mondott valamit, lehet azért, hogy ellenőrizze Silicát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd körbe adjuk a dolgokat, amiket szereztünk mikor visszaértünk. De mivel téged gyógyít a gyíkod, ezért nincs szükséged azokra a gyógyító kristályokra igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ezt sértésnek érezte és visszavágott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te még csak ki se jössz a frontra csak a csapat mögött mászkálsz, nem mintha te használnál gyógyító kristályokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután a civakodás csak fokozódott és a csapatvezető próbálkozásai, egy kard- és pajzshasználó, hogy megállítsa őket teljesen reménytelen volt. Végül Silica haragjában azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kellenek a cuccok. Soha többé nem társulok veled. Amúgy is rengeteg ember van, aki társulni akar velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelmen kívül hagyva a csapatvezető javaslatát, hogy legalább addig maradjanak együtt, amíg kijutnak az erdőből vissza a lakóövezetbe, elhagyta a csapatot és elindult lefelé céltalanul egy kis vágaton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha egyedül is ment, hetven százalékig már mestere volt a tőrhasználatának és Pinâ is ott volt, hogy fedezze a hátát, szóval a szörnyek a harmincötödik emeleten nem jelentettek gondot a számára. Át kellett volna jutni az erdőn és vissza a lakóövezetbe minden probléma nélkül. Vagyis így lett volna, ha nem téved el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdőt nem a semmiért hívták „A barangolás erdejének”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erdő tele volt óriási, tornyosuló fákkal és részekre tagolódott, mint egy sakktábla; egy perccel az után, hogy beléptél egy területre az kapcsolódott egy másik területhez. Ha ki akartál jutni az erdőből, akkor vagy egy perc alatt végig kellett futnod az összes területen vagy venni egy drága térképet a lakóövezetben, ami megmutatta, hogy az adott terület, amiben vagy melyikhez kapcsolódik, és hogy juthatsz át az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az egyetlen személy, akinek volt térképe az a csapatvezér volt. Ha használta a teleportáló kristályát csak egy másik területre vitte a város helyett, ezért meg kellett próbálnia átverekedni magát az összes területen. Körbe futkározva a hatalmas fák gyökerei és az azt követő örökké kígyózó erdőcsapás nehezebbnek bizonyult, mint gondolta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica úgy döntött, hogy északnak tart, de az egy-percek peregtek mielőtt elérte volna a területek végét, végül valami ismeretlen területen kötött ki újra és újra. Hamarosan már az ájulás határán volt a kimerültségtől. A lenyugvó nap vöröse egyre mélyült és ő egyre nyugtalanabb lett, ahogy az ég egyre sötétebb lett és az esélye, hogy kikerül a vártoronyból egyre csekélyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, Silica feladta a futást és elkezdett gyalogolni, remélve, hogy az erdő szélénél köt ki valahogy. De a szerencse nem az ő oldalán állt és számtalana szörny támadt rá miközben botladozott. Még a nagy szintkülönbség ellenére is, egyre sötétebb lett és végül már azt se látta mi van a földön. Habár ott volt Pinâ, hogy segítsen neki nem tudott minden harcból sértetlenül távozni, végül felhasználta minden gyógyító italát, sőt még a vészhelyzetre tartogatott gyógyító kristályát is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha megérezte volna Silica idegességét, Pinâ megcirógatta az arcát a fejével miközben dorombolt a vállán. Silica megbánta a sietségét és büszkeségét, ami ebbe a helyzetbe sodorta, miközben megsimogatta partnere hosszú nyakát nyugtató módon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt motyogta magában miközben sétált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom. Nem hiszem különlegesnek magam még egyszer. Ezért kérlek, engedj ki innen, ha legközelebb teret ugrok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eltorzult területre lépett, ahogy imádkozott. Egy kurta szédüléshullám után, ami megjelent előtte a szokásos mély erdő, amit minden alkalommal látott. Nyoma se volt a pusztáknak a sötét magas fák mellett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a csalódott Silica újra elindult, Pinâ felemelte a fejét és egy éles sikítást hallatott. Ez egy vészjelzés volt. Silica azonnal előrántotta a tőrjét és abba az irányba emelte, amibe Pinâ nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néhány másodperccel később egy halk morgást hallott egy óriási moha fedte fa mögül. Ahogy látását arra fókuszálta egy sárga jelző jelent meg. Néhány volt belőlük. Kettő, nem…talán három. A szörnyek neve „Iszákos majom” volt. Ezek a szörnyek a legerősebbek közül valók voltak a barangolás erdejében. Silica az ajkaiba harapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez is volt a helyzet...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak olyan veszélyesek, ha valaki a szintjüket nézte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amikor középosztálybeli játékosok, mint Silica, kiment a csatatérre ez egy közönséges felfogás volt, hogy néhány szinttel magasabbak legyenek, mint a megjelenő szörnyek. Általában, elég magas szinten kell lenned, ahhoz hogy letudj győzni ötöt, minden gyógyító ital nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok az volt, hogy a legmagasabb szintű harcosok a frontvonalon, még a középosztálybeli játékosok kalandokon vettek részt, hogy elég col-t keressenek a megélhetésre, és hogy elég tapasztalatot szerezzenek csak azért, hogy ne maradjanak le az átlag játékosoktól, és persze, hogy elűzzék az unalmat. Ezek közül az okok közül, egyik se érte meg, hogy kockáztasd az életed. Valójában még mindig van legalább ezer játékos a „Kezdetek városában” akik még a halál legkisebb esélyét is visszautasították.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindenkinek kell egy bizonyos pénzforrás, amiből eleget kereshet italra és alvásra. Sőt mi több minden MMORPG játékosnak volt egy betegségre hasonlító érzete, ami a bizonytalanság érzetét keltette bennük, ha nem értek el egy hétköznapi szintet. Emiatt, másfél évvel a játék kezdete után a legtöbb játékos kivándorolt a harcmezőre, hogy nagyobb szinteket érhessenek el és élvezhessék a kalandozást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Emiatt, az iszákos majmok, amit úgy magasztaltak, mint az egyik legerősebb szörnyet a harmincötödik emeleten, nem volt nagy kihívás Silica számára; legalábbis nem kellett volna, hogy az legyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica megemelte a tőrt miközben rávette magát, hogy koncentráljon. Pinâ is felszállt miközben készülődött a harcra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szörnyek, amik megjelentek a fa mögül emberszabásúak voltak és sötétvörös bunda fedte őket. Egy durva furkót tartottak a jobb kezükben és valamilyen tököt, amit zsinórral tartottak a bal kezükben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a majmok felemelték a furkójukat és kinyitották a szájukat, hogy bőgjenek, Silica előrerohant, hogy bevigye az első csapást. Szerzet egy tiszta találatot és egy elég nagy részt vett le az Életerő Pontjaiból a „Gyors marással”, ez egy középosztálybeli roham-tőr képesség, majd átment egy nagy sebességű kombóba, ami a legnagyobb előnye volt a tőr használatnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az iszákos majmok alacsonyszintű buzogány-képességeket használtak, és habár mindegyik ütésnek rettentő ereje volt, de hiányzott belőlük a sebesség és a többütéses kombó. Silica sorozta a csapásaival az iszákos majmokat, majd gyorsan visszahátrált csak, hogy egy újabb rohamot indíthasson ellenük. Ezt néhányszor ismételve az iszákos majmok Életerő Pontja nagymértékben csökkent rövid idő alatt. Egyszer-egyszer Pinâ is használta a buborékszerű fújó támadását, hogy összezavarja az ellenfelet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mielőtt elindíthatta volna a negyedik képességét a „Hóbortos éleket” és megölje a majmokat…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy új ellenség jött a háta mögül, cserélve az előtte lévő majommal a rövid szünet alatt. Silicának nem volt más esélye csak, mint hogy támadja a másik majmot. Az előző majom kihátrált majd megdöntötte a tököt a bal kezével...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica ledöbbent, amikor az iszákos majom ÉP csíkjára tekintett. Az ÉP csíkja hihetetlen gyorsasággal töltődött fel. Úgy tűnt, hogy a tök valamilyen gyógyító italt tartalmazott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már nézett szembe korábban is iszákos majmokkal a harmincötödik emeleten, de azok csak ketten voltak akkor és még azelőtt megölte őket mielőtt cserélhettek volna, úgyhogy nem volt tudatában ennek a különleges képességnek. Silica csikorgatta a fogait és koncentrált, hogy a másodikkal rendesen elbánjon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az ÉP csíkja megütötte a piros sávot, növelte a távolságot, hogy megindíthassa végső támadását, a másik majom cserélt vele. Ez a harmadik iszákos majom volt. Ekkor már az első majom is majdnem tejesen feltöltötte az ÉP csíkját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek sose lett volna vége, ha így folytatódott volna tovább. Szája kiszáradt az aggodalomtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silicának alig volt tapasztalata az olyan harcokban, amikor egyedül van. Még ha elsöprő előnye is volt szintekben, ez csak egy szám volt; a játékos tényleges képessége teljesen más téma volt. Az aggodalom, amit érzett Silicában átment zavarodottságba. Egyre többet tévesztett, ami utat nyitott az ellenfélnek, hogy ellentámadást indítson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a harmadik iszákos majomnak is sikerült lecsökkentenie a ÉP-jét a felére, a próbálkozása, hogy kombókat végez egymás után rést hagyott maga után. A majom nem szalasztotta el a lehetőséget és bevitt egy kritikus találatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fa buzogány durva megmunkálású volt, de az alaptámadási ereje, ami a súlyából származott kombinálva az iszákos majom támadási erejével Silica ÉP-jének harminc százalékos csökkenését okozta. Hideg futott végig a hátán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy kifogyott a gyógyító italokból csak hozzáadódott az idegességéhez. Pinâ lehelete visszaállította körül-belül a tíz százalékát az ÉP-jének, de ez nem egy olyan dolog volt, amit Pinâ gyakran tudott használni. Még ezzel is, ha három ilyen támadás betalálna – meghalna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Halál. Silica megdermedt, amint ennek a lehetősége felötlött benne. A karját nem tudta megemelni. A lábai nem mozdultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eddig a harc félelmetes volt, de messze állt az aktuális veszélytől. Eddig sose gondolta, hogy a tényleges halálhoz kapcsolódik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott állt megdermedve szemben az iszákos majommal, ami üvöltött és felemelte a buzogányát megint, Silica rájött mit is jelent valójában harcolni egy szörnnyel a SAO-ban. Egy ellentmondás; a SAO egy játék volt, de nem egy olyan, amit játszani kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A buzogány tompa hanggal végighasítva a levegőn, neki csapódott, ahogy ott állt megmerevedve. Nem bírta ki az ütközést és a földre esett. Az ÉP-je nagymértékben csökkent és belépett a narancs zónába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül már semmire se tudott gondolni. El tudott volna futni. Használhatott volna teleportáló kristályt, de ő csak szimplán figyelte, ahogy a majom harmadszorra is felemeli a buzogányát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A megmunkálatlan fegyver piros fényt eresztet, és mikor már reflexszerűen bezárta volna a szemeit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy kis alak ugrott közé és az buzogány közé. A csapódás nehéz és dermesztő hangja hallatszott. Az égkék tollak szétoszlottak egy pillanat alatt és a kis ÉP csík nullára csökkent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pinâ Silicára nézett a kék kerek szemeivel, miután a földre hullott. Egy gyenge morgást kiadva számtalan sokszögre oszlott szét. Egy hosszú farok toll lebegett lefelé a földre, mintha csak táncolt volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami Silicában eltört. A cérna, ami összetartotta elszakadt. Mielőtt a szomorúság eláraszthatta volna, a düh kerítette hatalmába: düh, amiért nem tudott mozdulni egyetlen ütés után; düh, amiért elég beképzelt volt, hogy egy kis vita miatt úgy gondolta egyedül is keresztüljut az erdőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Silica egy ruganyos mozdulattal hátralépet, kikerülve a csapást, amit a szörny akart rá mérni. Aztán neki rohant egy ordítás közepette. A tőr a jobb kezében villogott miközben a majmot sorozta csapásaival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak nem is próbálta elkerülni a másik majom buzogányát, ami látta társa csökkenő ÉP-jét, helyette blokkolta a bal kezével. Az ÉP-je csökkent, habár nem annyival mintha az egy közvetlen találat lett volna. Figyelmen kívül hagyta és azután ment, amelyik megölte Pinât.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az előnyére használta kicsiny formáját, egyenesen neki rohant a majomnak és minden erejével belemélyesztette a tőrjét, annak mellkasába. Egy világító kritikus effekttel, az ellenfél ÉP-je semmivé foszlott. Egy sikoly jött először majd, a szétoszlás hangja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az oszló törmelékben Silica az új ellenség felé fordította testét és megiramodott. Az ÉP csíkja már a piros veszély zónában volt, de már nem érdekelte többé. Már csak az ellenséget látta, akit meg kellett ölnie, mintha megnőtt volna csak, hogy betöltse látómezejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elfelejtette halálfélelmét és pont azon volt, hogy egy halálra ítélt rohamot indítson a lengő buzogány alól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy világos fény vágta keresztül az iszákos majmokat hátulról, amik egymás mellett álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két majom teste egy pillanat alatt szétesett, majd szétoszlottak és eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy Silica állt dermedten, egy férfi játékost látott a szétoszló darabkák mögött. Fekete haja volt és egy fekete kabátot viselt. Nem volt túl magas, de elsöprő jelenlét sugárzott belőle. Silica hátrébb lépett, amint az ösztönös félelem eluralkodott rajta. Szemeik találkoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a szemei csendesek voltak és mélyek akár az éjszaka. A fiú a hüvelyébe visszatette az egykezes kardját a hátán, majd egy csengő hanggal szólásra nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Sajnálom. Nem tudtam megmenteni a barátod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A testében lévő erő teljesen elhagyta, ahogy meghallotta ezeket a szavakat. Nem tudta megállítani az állandóan hulló könnyeit. Észre se vette, amint a tőr kicsúszik a kezei közül és a földre hullik. Amint meglátta a világoskék tollat a földön, térdre rogyott előtte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a dühe eltűnt, egy megállíthatatlan szomorúság és a hiány ütötte fel a fejét. Ezek az érzések könnyet formálva hajthatatlanul hullottak a szeméből és gurultak le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A familiárisok nem úgy voltak programozva, hogy megállítsanak egy támadást, mintha ez a normál viselkedésük egy része lenne. Pinâ a saját szabad akaratából vetette magát a támadás elé – ezt úgy is hívhatnánk, hogy ez volt az eredménye annak a szeretetnek, amit Silica iránt érzett, akivel egy évet együtt töltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy maga köré fonta karjait sírva azt motyogta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kérlek…ne hagyj el…Pinâ…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az égkék toll nem adott választ&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372580</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372580"/>
		<updated>2014-07-23T12:13:54Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
:*1. fejezet&lt;br /&gt;
:*2. fejezet&lt;br /&gt;
:*3. fejezet&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus&amp;diff=372579</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet Prológus</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus&amp;diff=372579"/>
		<updated>2014-07-23T12:11:00Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===Prológus===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy óriás kastély kőből és acélból lebeg a végtelen égen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az egész világ ebből állt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hónapjába tellett egy csapat hóbortos iparosnak, hogy felfedezzék a helyet; a legalsó szint átmérője körül-belül 10km lehetett – elég nagy, hogy Setagaya-ku1 egésze elférjen benne. Felette, pontosan 100 emelet rétegződött felfelé; az abszolút magassága elképzelhetetlen volt. Még csak megbecsülni is lehetetlen volt, hogy mennyi adatból állhat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Belül volt pár nagyváros, számtalan kisváros és falu, erdőkkel és pusztákkal, sőt még tavakkal is. Csak egyetlen lépcső kötötte össze az egyik emeletet a másikkal, ezek a lépcsők labirintusban voltak, ahol nagyszámú szörny barangolt, vagyis megtalálni és átjutni rajta nem volt sima ügy. Habár, ha valakinek sikerült egyszer átjutnia rajta egy városba érkezett a felsőbb emeleten, ahol a „Teleportáló kapuk&amp;quot; összekötötték az alsóbb szintek kapuival így lehetővé tették, hogy bárki szabadon mozoghasson a szintek között.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezekkel a kritériumokkal, az óriási kastélyt lassan és kitartóan meghódítottuk igen hosszú idő alatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kastély neve &amp;quot;Aincrad&amp;quot;; egy lebegő világ a karddal vívott harcoknak, ami elnyelt több mint 6000 embert. Úgy is ismerik, mint…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Sword Art Online“&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===A sötét kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Február)===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek…ne hagyj egyedül…Piná…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Két oldalt folytak Silica könnyei, ahogy fénytöredékek törtek fel a földön heverő tollból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A világoskék toll volt a hagyatéka az ő egyetlen barátjának és partnerének, aki hosszú ideje vele volt már, a kis bizalmasa „Piná“. Pár pillanattal ezelőtt, Piná Silicát védve vesztette életét. Egy halálos seb, amit egy szörny fegyvere okozott, szomorú sírásra emlékeztető hangot adott ki, mielőtt széttört akár a jég. Mindössze egy hosszú farok tollát hátrahagyva, ami mindig vidáman lengett mikor a nevén szólították...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet|1. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372577</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372577"/>
		<updated>2014-07-23T12:08:47Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus&amp;diff=372576</id>
		<title>Sword Art Online: 2. kötet Prológus</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus&amp;diff=372576"/>
		<updated>2014-07-23T12:07:43Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===Prológus===  Egy óriás kastély kőből és acélból lebeg a végtelen égen.  Ez az egész világ ebből állt.  Egy hónapjába tellett egy csapat hóbortos iparosnak...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===Prológus===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy óriás kastély kőből és acélból lebeg a végtelen égen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az egész világ ebből állt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hónapjába tellett egy csapat hóbortos iparosnak, hogy felfedezzék a helyet; a legalsó szint átmérője körül-belül 10km lehetett – elég nagy, hogy Setagaya-ku1 egésze elférjen benne. Felette, pontosan 100 emelet rétegződött felfelé; az abszolút magassága elképzelhetetlen volt. Még csak megbecsülni is lehetetlen volt, hogy mennyi adatból állhat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Belül volt pár nagyváros, számtalan kisváros és falu, erdőkkel és pusztákkal, sőt még tavakkal is. Csak egyetlen lépcső kötötte össze az egyik emeletet a másikkal, ezek a lépcsők labirintusban voltak, ahol nagyszámú szörny barangolt, vagyis megtalálni és átjutni rajta nem volt sima ügy. Habár, ha valakinek sikerült egyszer átjutnia rajta egy városba érkezett a felsőbb emeleten, ahol a „Teleportáló kapuk&amp;quot; összekötötték az alsóbb szintek kapuival így lehetővé tették, hogy bárki szabadon mozoghasson a szintek között.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezekkel a kritériumokkal, az óriási kastélyt lassan és kitartóan meghódítottuk igen hosszú idő alatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kastély neve &amp;quot;Aincrad&amp;quot;; egy lebegő világ a karddal vívott harcoknak, ami elnyelt több mint 6000 embert. Úgy is ismerik, mint…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Sword Art Online“&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===A sötét kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Február)===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek…ne hagyj egyedül…Piná…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Két oldalt folytak Silica könnyei, ahogy fénytöredékek törtek fel a földön heverő tollból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A világoskék toll volt a hagyatéka az ő egyetlen barátjának és partnerének, aki hosszú ideje vele volt már, a kis bizalmasa „Piná“. Pár pillanattal ezelőtt, Piná Silicát védve vesztette életét. Egy halálos seb, amit egy szörny fegyvere okozott, szomorú sírásra emlékeztető hangot adott ki, mielőtt széttört akár a jég. Mindössze egy hosszú farok tollát hátrahagyva, ami mindig vidáman lengett mikor a nevén szólították...&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372574</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372574"/>
		<updated>2014-07-23T12:06:16Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372572</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372572"/>
		<updated>2014-07-23T12:03:21Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet Útószó}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372571</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372571"/>
		<updated>2014-07-23T12:01:28Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet Utószó}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372570</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372570"/>
		<updated>2014-07-23T12:01:03Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet Utószó}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet&amp;diff=372569</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet&amp;diff=372569"/>
		<updated>2014-07-23T11:57:29Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* 22. fejezet */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===22. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harc több, mint egy órán át tartott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy éreztem, mintha egy örökkévalóság telt volna el a végéig. Mikor a vezér szörny hatalmas teste darabokra esett, senkinek sem maradt ereje az éljenzésre. Mindenki a földre rogyott, volt, aki ülve maradt az obszidián padlón, volt, aki elfeküdt rajta, mindenki szabálytalanul lélegezett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vége...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ja... vége...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután ezt megbeszéltük, úgy éreztem, hogy a „kapocs” köztem és Asuna közt szintén elmúlt. Fáradtság öntötte el a testem és a padlóra térdeltem. Asunával egymásnak vetett háttal ültünk. Úgy éreztük, hogy egy ideig mozdulni se bírunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindketten éltünk - de ez se tudott jobb kedvre deríteni. Túl sokan haltak meg. Az első három után a halál zord hangja folyamatosan felhangzott, ahogy az emberek szertefoszlottak. A hatodik után kényszerítenem kellett magamat, hogy ne számoljam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hányan haltak meg? - kérdezte ziháló hangon Klein. A balomon ült, mellette Agil széttárt kézzel és lábbal feküdt a földön, és ő is ide nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Intettem a jobb kezemmel, hogy megnyissam a térképet és megszámoltam rajta a zöld pontokat. Majd kivontam az eredményt az induláskori létszámból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tizennégy halott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Én is alig hittem el, pedig én számoltam össze. Mindannyian magas szintű, jó képességekkel bíró harcosok voltak, akik számtalan csatában szerezték a tapasztalataikat. Még így is, hogy nem tudtunk menekülni, vagy azonnal gyógyulni, ha a túlélésre fektetjük harcmodorunk, akkor nem vesztünk túl sok embert - legalábbis ezt gondoltuk, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Lehetetlen... - Agil hangjában nyoma se volt a szokásos erőnek. A nyomasztó hír sötét fellegként borult a túlélőkre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak a háromnegyedénél járunk, még 25 szint vissza van. Bár több ezer játékos van, csak néhány száz veszi komolyan, és harcol a szintek megtisztításáért. Ha minden szinten ennyien elesnek, mint most, akkor valószínűleg csak egy ember fog szembenézni az utolsó vezérrel. Ha tényleg így lesz, akkor az utolsó ember aki talpon marad, az minden bizonnyal ő lesz...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A terem egy távolabbi része felé tekintettem. Majdnem mindenki földön volt, csak egy vörös ruhás alak állt továbbra is egyenesen. Heathcliff.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rajta is nyomot hagyott a harc. Ahogy ránéztem, megjelent a kurzora és az életereje, így megállapíthattam, hogy ő is bekapott pár sérülést. Végig egyedül blokkolta a csontkaszát, amit Asunával ketten is alig bírtunk. Cseppet se csodálkoznánk azon, hogy ha az életerejétől függetlenül ő is összeesne a kimerültségtől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a leghalványabb jele sem látszott a fáradságnak nyugodt alakján. Nehéz elhinni, hogy ilyen szívós lenne, mintha egy harcoló gép lenne...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tompa volt az agyam a fáradtságtól, csak bámultam tovább Heathcliff arcát. Higgadt volt a legenda arckifejezése. Csendben nézte az üldögélő KoB harcosokat és a többi játékost. A tekintete meleg volt és könyörülettel teli... mintha...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha egy jól bezárt ketrecben játszadozó tucatnyi fehér egeret figyelne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Borzongás futott végig testemen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém hirtelen kitisztult. A testem lehűlt, az ujjaimból kiindulva végül elért az agyamig. Furcsa előérzetem támadt. Egy lehetetlen gondolat fészkelte be magát az elmémbe, mint egy mag, és gyanú nőtt ki belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff tekintete, a nyugodt, nem vigaszt árasztott sebesült bajtársai felé. Nem a mi szintünkön állt. A könyörülete valahonnan a magasból sugárzott le ránk... egy isten tekintete...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az embertelen reakcióidejére gondoltam, amit a párbajunk alatt produkált. Messze túlmutatott egy emberi lény sebességén. Nem, rosszul mondtam; messze túlmutatott a SAO játékosokra vonatkozó korlátain.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Adjuk hozzá ehhez a szokásait; ő a legerősebb klán vezére, mégse adott egyetlen parancsot se, csak hátradőlve figyelte, ahogy a többiek intézik az ügyeiket. Talán mégsem azért, mert bízik az embereiben... hanem mert talán vissza kell fognia magát, mert olyanokat is tud, amit egyszerű játékos nem!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Őt nem köti gúzsba ennek a gyilkos játéknak a szabályai. De nem NPC. Kizárt, hogy egy program képes lenne erre könyörülettel teli tekintetre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha nem NPC és nem egyszerű játékos, akkor csak egy lehetőség maradt. De hogy az ördögbe tudnék meggyőződni róla? Nincs rá mód... egyetlen egy sincs...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, mégis van egy. Egy olyan mód, amit csak itt és csak most tudok kipróbálni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff életerejére néztem. Sokat vesztett a nehéz küzdelem alatt. De nem érte el az 50 százalékot. Alig, éppen hogy, de a kék zónában maradt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Senki se látta, hogy akár egyetlen egyszer is a sárga zónába került volna az életereje. Olyan elsöprő védelme van, amihez foghatót senki se látott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A párbajunk alatt megváltozott az arckifejezése, mikor az életereje megközelítette az ötven százalékot. Talán félt, hogy eléri a sárga zónát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Talán... Valószínűleg...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan megmarkoltam a kardomat. Apró mozdulatokkal hátrahúztam a jobb lábamat. Hátrahajlítottam a derekam, lassan helyezkedtem. Heathcliff nem vett észre semmit. Fáradt embereire szegezte tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha tévedek, akkor bűnözőnek fognak tartani és könyörtelenül megbüntetnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha ez lesz... Bocsáss meg...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunára néztem, aki mellettem ült. Felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun? - Meglepettség ült ki az arcára, a szája mozgott, de hang nem jött ki rajta. Ebben a pillanatban elrúgtam magamat a földről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff és köztem tíz méter volt. Teljes sebességgel száguldottam felé, a testem szinte súrolta a talajt és már ott is voltam. Ferdén felfelé vágtam a karddal. Az alapszintű egykezes kardképesség, a „Dühös Tüske” volt. Ez egy gyenge képesség, akkor sem öli meg Heathcliff-et, ha kritikus találat éri. De ha jó a tippem...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A penge balról tört előre, fényes kék vonalat hagyva maga mögött. Heathcliff meglepően gyorsan reagált, és döbbenet jelent meg az arcán. Azonnal felemelte a pajzsát, hogy védekezzen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jó párszor láttam már ezt a mozdulatot párbajunk közben, és tisztán emlékeztem rá. A kardom fénycsíkká olvadt, menet közben irányt változtatott és súrolta a pajzs szélét miközben a mellkasa felé száguldott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mielőtt beleállhatott volna, a kard egy láthatatlan falba ütközött. Erőteljes ütés rázta meg a kezem. Lila fényszikrák pattantak és egy ugyanolyan színű üzenet - egy rendszerüzenet - jelent meg köztünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[Elpusztíthatatlan Tárgy] Ilyen státusz nem jár egy olyan gyenge lénynek, mint nekünk, játékosoknak. Amitől Heathcliff félt a párbajunk alatt, hogy lelepleződik mindenki előtt az istenszerű védelmezője.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, mit csi... - Asuna, aki meglepetten felkiáltott a hirtelen támadásom miatt, félbe hagyta kérdését és odafagyott, ahol állt, mikor meglátta az üzenetet. Én, Heathcliff, Klein és a többi játékos körülöttünk szintén megdermedt. A rendszerüzenet lassan eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Leeresztettem a kardomat és hátraugrottam, növelve a távolságot köztem és Heathcliff közt. Asuna előrelépett párat, és megállt mellettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Halhatatlanság, amit a rendszer biztosít... hogy lehet ez... klán vezér?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff nem válaszolt még azután sem hogy hallotta Asuna kérdését. Szigorú tekintettel nézett rám. Két karddal a kezemben szólásra nyitottam a szám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez az igazság, ami a legenda mögött áll. Az életerejét védi a rendszer, és bármi is történjék, nem engedi, hogy a sárga zónába essen. A halhatatlan státusz... nem számítva az NPC-ket, csak egy rendszer adminisztrátor rendelkezik ilyennel. De ennek a játéknak nincs egyetlen adminisztrátora se, kivéve talán egyetlen személyt... - itt megálltam és az ég felé emeltem a tekintetem. - Mióta beléptem ebbe a világba, midig is érdekelt, vajon honnan figyel minket és irányítja ezt a világot. De megfeledkeztem a legegyszerűbb válaszról, amit még egy kisgyerek is tud.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyenesen a vörös paladinra néztem, és folytattam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- „Nincs annál unalmasabb, mint azt nézni, ahogy mások játszanak.” Nem igaz? … Kayaba Akihiko?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Feszült csend terült el, mintha mindenki megfagyott volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff érzelemmentesen nézett rám. A körülöttünk lévő játékosoknak egyetlen izma sem mozdult. Nem, pontosítok: nem tudtak megmozdulni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna előre lépett. A szeme nem tükrözött semmilyen érzelmet, mintha feneketlen, sötét kútba vezetne. Kinyitotta a száját és száraz, alig hallható hangon megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vezér... ez... igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff nem törődött a kérdésével. Helyette kissé oldalra billentette a fejét, és feltett egy kérdést nekem:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Érdekelne, hogyan jöttél rá?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Először akkor gondoltam arra, hogy valami nem stimmel, mikor párbajoztunk. Az utolsó mozdulatod elképesztően gyors volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gondoltam. Akkor egy hatalmas hibát követtem el. Sarokba szorítottál a gyorsaságoddal, így végén a rendszer segítségét használtam - Heathcliff bólintott, majd az arca végre más kifejezést öltött; keserű mosoly jelent meg rajta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eredetileg azt terveztem, hogy elérjük a 95. szintet mielőtt ez kiderül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mosolya tekintélyt parancsolóvá változott, ahogy végignézett a játékosokon. Majd, a vörös paladin magabiztosan kijelentette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen. Én vagyok Kayaba Akihiko. Egyben én vagyok a legfelső szinten rátok váró vezér is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Éreztem, ahogy Asuna meginog mellettem. Érte nyúltam a jobb kezemmel, hogy támaszt nyújtsak neki, de a tekintetemet nem fordítottam el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elég kifordult humorod van. Gondolj bele, a legerősebb játékos hirtelen a legnagyobb ellenségünké változik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem gondolod, hogy ez egy érdekes végkifejlet volna? Azt gondoltam, hogy ez a hír megrázza egész Aincrad-ot, de nem gondoltam volna, hogy a játék három negyedénél kiderül. Tudtam, hogy te vagy ennek a játéknak a legkiszámíthatatlanabb tényezője, de nem képzeltem, hogy ilyen is lakozik benned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék készítője és tízezer játékos elméjének börtönőre, Kayaba Akihiko úgy mosolygott, hogy arra még mindig emlékszem, és vállat vont. Kayaba arckifejezése most teljesen más volt, mint Heathcliffé, a Paladiné. De az az erős, acélos jelenlét valahogy hasonlított ahhoz az arctalan avatárhoz, ami két éve ereszkedett le közénk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba keserű mosollyal folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy terveztem te leszel az, aki ki áll ellenem a végén. A tíz egyedi képesség közül a „Dupla Kard” képesség annak a játékosnak jut, akinek a leggyorsabb a reakcióideje, aki képes eljátszani a hős szerepét a végső vezér ellen, függetlenül attól, hogy győz, vagy veszít. De te olyan erőt mutattál nekem, ami felülmúlta a várakozásaimat. Nos... Gondolom ezek a váratlan fordulatok adják az online RPG-k esszenciáját...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor az egyik megdöbbent játékos lassan felállt. Egyike volt a KoB vezetőinek. Látszólag rideg szeme most megtelt gyötrelemmel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Te... Hogy merted kihasználni a hűségünket, a reményeinket... és... és... bemocskolni őket!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemelte hatalmas alabárdját, és egy kiáltással támadásba lendült. Időnk se volt, hogy megpróbáljuk megállítani. Csak figyeltük, hogy Kayaba felé vág...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Kayaba egy lépéssel előrébb járt. Meglegyintette balját és gyorsan állított valamit a megjelenő ablakban, mire a férfi megdermedt a levegőben, és hangos zajt csapva a földre esett. Zöld vonal villogott az életcsíkja körül jelezve a bénulást. Azonban Kayaba nem állt meg itt, keze folyamatosan mozgott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah... Kirito-kun!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megfordulva láttam, hogy Asuna a földön térdel, de nem csak ő, hanem Kayabán és rajtam kívül mindenki a földön nyöszörgött kényelmetlen testtartásban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kardjaimat eltéve letérdeltem Asuna mellé, hogy megtartsam a testét, és megfogjam a kezét. Majd visszanéztem Kayabára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most mit fog csinálni? Megöl mindenkit, hogy elrejtse az igazat?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Természetesen nem. Nem csinálnék ilyen oktalan dolgot - a vörös ruhás férfi fejét rázva mosolygott. - De mivel idáig fajultak a dolgok, nincs más választásom. Előre megyek és várok rátok a Skarlát Jáde Palotában a legfelső szinten. Sajnálom, hogy el kell hagynom a KoB-ot, és a frontharcosokat, akiket körültekintően képeztem, hogy meg tudjanak küzdeni a kilencvenes szintek erőteljes szörnyeivel. Hiszem, hogy van elég erőtök, hogy eljussatok a legfelső szintre. De előtte...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba hirtelen megállt a beszédében, és elsöprő erővel teli tekintetét rám irányította. Majd finoman az obszidián padlóhoz koppintotta kardját. Éles, tiszta, fémes hang zengte be a termet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito, mivel rájöttél kilétemre, ezért teszek neked egy ajánlatot: itt és most kiállhatsz ellenem egy egy-az-egy elleni párbajra. Természetesen kikapcsolom a halhatatlan státuszomat. Ha legyőzöl, a játék azonnal véget ér, és a játékosok ki tudnak lépni. Mit szólsz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint meghallotta, Asuna fészkelődni kezdett a karjaimban, kétségbeesetten próbálta megmozdítani bénult testét és megrázta a fejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kirito-kun, ne! Így próbál megszabadulni tőled. Most... most meg kell hátrálnod!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ösztöneim is ezt súgták. Ez a fickó a játék adminisztrátora, aki bele tud avatkozni a rendszerbe. Még ha azt is állítja, hogy tisztességes küzdelem lesz, akkor sem tudhatom, hogy nem piszkál-e bele a rendszerbe. Az lenne a legjobb döntés, ha most visszavonulnánk és fellépnénk ellene a többiekkel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mit mondott az az alak? Ő emelte fel a KoB-ot? Hogy biztosan elérjük őt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Milyen szemét... - csúszott ki a számon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a fickó zárta be tízezer ember elméjét a saját maga alkotta világba, ahol már négyezret megölt elektromágneses hullámokkal. Végignézte, hogy úgy ugrálnak az emberek, ahogy ő fütyül. Biztosan ez a legnagyobb öröm egy játékmesternek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna múltjára gondoltam, amit elmesélt nekem a 22. szinten. Emlékszem a könnyeire, amiket engem szorongatva ejtett. Ez az ember kreálta ezt a világot a saját maga szórakoztatására és ő sebezte meg Asuna szívét annyira, hogy már nagyon vérzik. Most nem hátrálhatok meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben. Rendezzük le ezt - bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna felsírt, ráirányítottam a tekintetem a kezeim közt fekvő alakjára. Fájdalom hasított a szívembe, mintha átszúrták volna, de sikerült mosolyt erőltetnem az arcomra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsáss meg. De most nem futhatok el...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna válaszra nyitotta a száját, de félúton feladta és megpróbálta a legjobb mosolyát adni. Egyetlen könnycsepp csurgott le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem akarod... feláldozni magad, ugye?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze. Én fogok győzni. Győzök és véget vetek ennek a világnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben. Bízok benned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha vesztek is és meghalok, neked élned kell - ezt szerettem volna mondani, de nem tudtam kipréselni magamból. Helyette csak megszorítottam Asuna kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elengedtem, és lefektettem Asuna testét az obszidián padlóra, majd felálltam. Lassan közeledtem Kayaba felé, aki csendben figyelt minket, és hangosan előhúztam mindkét kardot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito! Állj!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hangok felé fordítottam tekintetem, és láttam, hogy Agil és Klein kiáltott rám, és közben próbáltak felállni. Először Agilra néztem és enyhén bólintottam neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Agil, köszönöm, hogy segítetted a harcos játékosokat. Tudtam, hogy a pénzed nagy részét az alsóbb szinteken lévő játékosok megsegítésére költötted.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rámosolyogtam a hatalmas srácra, akinek tágra nyílt a szeme, majd tovább siklott a tekintetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A katana harcos, egy szimpla bandana-kendővel és szőrös ábrázattal, füstölgött a padlón fekve, mintha keresné a szavakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Belenéztem azokba a mély szemekbe, és nagyot sóhajtottam. Most képtelen voltam irányítani akadozó hangom, pedig erősen próbáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein. Akkor… Nagyon sajnálom, hogy akkor ott hagytalak. Mindig is bántam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint rekedt hangomon végigmondtam ezt a rövid sort, valami megcsillant régi barátom szeme sarkában, és könnyek gurultak le az arcán, egyik a másik után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A könnyek folytak a szeméből, Klein erőlködött, hogy fel tudjon állni, és közben hangosan kiabált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te… Te szemét! Kirito! Ne merj bocsánatok kérni! Ne most! Nem bocsájtok meg neked! Amíg meg nem hívsz egy ebédre a valóságban, addig biztosan nem bocsájtok meg neked!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bólintottam felé, ő még folytatni akarta a kiabálást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, ígérem. Találkozunk a másik oldalon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jobb kezemet feltartottam és kinyújtott hüvelykujjal intettem felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, a lány felé fordultam, aki erőt adott nekem, hogy kimondjam ezeket a szavakat, amik már két éve mélyen belém vésődtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néztem a mosolygó Asunát, az arcán csillogtak a könnyei…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bocsánatkérést mondtam neki magamban és megfordultam. Kayabára néztem, aki fölényes arccal állt ott, és szólásra nyitottam a szám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, lenne egy kérésem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi lenne az?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem szándékozok veszteni, de ha mégis meghalnék, tennél róla, hogy Asuna ne követhessen el öngyilkosságot, még ha csak egy rövid ideig is?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba meglepetten felvonta az egyik szemöldökét, de higgadtan bólintott a kérésemre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, beállítom, hogy ne hagyhassa el Salemburg-ot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, nem!! Nem teheted ezt!! – kiáltotta Asuna mögöttem. De nem néztem vissza. Hátracsúsztattam a jobb lábamat, előrevittem a bal kardomat, és lejjebb eresztettem a jobbat, beálltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba egy ablakon dolgozott, és ugyanarra a szintre hozta az életerőnket. Éppen hogy a vörös zóna előtt, ahol egyetlen erős ütés eldönti a csatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután megjelent a feje fölött egy [Átváltás elpusztítható tárgyra] rendszerüzenet. Kayaba bezárta az ablakot, kihúzta a földből a kardját, és felemelte pajzsa mögött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém tiszta és nyugodt volt. Gondolatok, mint „bocsáss meg, Asuna” eltűntek, ahogy a harci ösztönöm borotvaélessé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Őszintén nem tudom, mekkora esélyem van a győzelemre. Ha csak a kardképességeket nézzük, akkor a múltkori párbaj alapján semmivel se jobb nálam. De csak akkor, ha nem használja a „kisegítő lehetőségét”, amikor csak ő tud mozogni én meg teljesen megfagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden Kayaba ígéretén múlik. Az alapján mit mondott, csak a „Szent Kard” erejével tervez legyőzni. Ha ez a helyzet, akkor az egyetlen esélyem a túlélésre az, ha az előtt győzöm le, mielőtt használná a speciális képességeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A levegő szikrázott körülöttünk, mintha feltöltené a belőlünk kiáradó gyilkos vágy. Ez már nem párbaj volt, ez már halálig tartó küzdelemmé vált. Igen, meg foglak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ölni! – kiáltottam éles hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint közelebb értem vízszintesen lendítettem meg a jobb kardomat. Kayaba könnyedén blokkolta a pajzsával. Szikrák pattantak és egy pillanatra megvilágította az arcunkat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt mintha a fémes csengés jelezte volna a harcunk kezdetét; fegyvereink nyaktörő sebességre gyorsultak és uralták a köztünk lévő teret.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a harc volt a legerősebb, mégis a legemberibb küzdelem, amiben valaha részt vettem. Mindketten láttuk már a másik képességeit. Végül is ő tervezte a „Dupla Kard” képességet, így könnyen átlátott bármilyen szokásos kombináción. Ezért tudta blokkolni az összes támadásomat a legutóbbi párbajunk alatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem bízhattam a rendszer biztosította mozdulatokban, csak a saját képességeimre és ösztöneimre hagyatkozhattam. Természetesen így nem tudtam használni a rendszer segítségét, de még mindig gyorsan mozogtak a karjaim, köszönhetően az élesebb érzékszerveimnek. Még az utóképeket is láttam, úgy nézett ki így a harc, mintha egy tucat különböző kard lenne a kezemben. De…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba lenyűgöző pontossággal hárította a csapásaimat. Azonnal támadott, ha akár a legkisebb rést is hagytam. Nem látszott, hogy változna a helyzet. Heathcliff szemeire koncentráltam, próbálva kiolvasni belőle az ellenfelem gondolatainak vagy reakcióinak legalább egy parányi részét. Ebből az sült ki, hogy gyakran pillantottunk a másikra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Kayaba/Heathcliff borostyánszínű szemei hidegnek és sivárnak látszottak. Nyoma sem volt benne emberi érzelmeknek, mint legutóbb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen a hideg szaladt végig a hátamon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ellenfelem olyan alak, aki könyörtelenül végzett majd 4000 emberrel. Normális ember képes lenne ilyesmire? A 4000 halál, a 4000 lélek pusztulásának súlya, ilyen teher alatt is tökéletesen nyugodt… nem is ember ez, hanem szörnyeteg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááááá! – kiáltottam, hogy elhessegessem a félelem tüskéit az elmémből. Még tovább gyorsítottam a mozdulataimon és számtalan csapás záporozott rá másodpercenként. De Kayaba arckifejezése nem változott. Az összes támadásomat blokkolta a hosszú kardjával és pajzsával, mindezt olyan sebességgel, hogy a szem képtelen követni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Játszadozik velem!?&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 319.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A félelmem idegességgé változott. Lehetséges lenne, hogy Kayaba csak azért nem támad, mert bármikor véget vethetne ennek, amikor csak akarja és biztos benne, hogy túlélné azt is, ha közvetlenül eltalálnám?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A gyanú elöntötte az elmém. Még csak nem is volt szüksége a kisegítő lehetőségre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A fenébe!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor most hogy is van ez?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Változtattam a támadásaim mintáján, és aktiváltam az „Elsötétülés”-t, a Dupla Kard legerősebb képességét. Mint a korona tüskéi, a kardjaim 27 folyamatos támadást küldtek Kayaba felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De…Kayaba már várta, hogy használjam az egyik rendszer biztosította képességet. Az arcán a párbaj kezdete óta most először megjelent egy kifejezés. Ez teljesen ellentéte volt annak, amit legutóbb láttam rajta, olyan mosolya volt, mint aki biztos a győzelmében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rájöttem, hogy hibát követtem el, amint elindítottam, a támadást. Ezekben a mozdulatokban rábíztam magam a rendszerre, ahelyett, hogy magamra hagyatkoztam volna. De már nem tudtam megállítani a képességet, és amikor a támadás véget ér, egy rövid szünetre leszek kárhoztatva. Végül is Kayaba átlátott minden vágásomon, az elsőtől az utolsóig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy néztem, hogy Kayaba vakító sebességgel lendíti pajzsát, pontosan tudva, hogy melyik csapás hova fog érkezni, hárította a kardjaimat, magamban motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bocsáss meg…Asuna…legalább te…maradj életben…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 27. támadás is szikrázva akadt fenn a pajzson. Majd egy éles csikorgás kíséretében a balkezemben lévő kard eltört.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, itt a búcsú ideje, Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba magasra emelte a kardját, amíg én mozdulatlanul álltam. Mélyvörös fény ragyogott a penge körül. A vérvörös kard megindult felém…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a pillanatban erős vibráló hang hatolt fejembe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megvédelek Kirito-kun!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy személy sziluettje állt be hihetetlen sebességgel Kayaba vörös kardja és közém. A hosszú, mogyoróbarna haj a szemem előtt táncolt a szélben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna, hogy!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előttem állt annak ellenére, hogy mozdulni se tudhatott volna a bénítás miatt. Bátran, egyenes derékkal állt és széttárta karjait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba arcára kiült a sokk, de már senki sem tudta megállítani a támadását. Minden úgy mozgott, mintha lassított felvétel lenne, ahogy a hosszú kard végig vágott Asuna vállától mellkasáig, mielőtt megállt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kinyújtottam két kezemet Asuna felé, mikor hátra tántorodott. Hang nélkül csuklott össze. Ahogy tekintete találkozott az enyémmel, gyenge mosolyt küldött felém. Az élet csíkja eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az idő megállt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A napsütés. A rét. A lágy szellő. A kissé hideg időjárás.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fenn ültünk a hegyen és néztünk le a tóra. A vízen megcsillant a lemenő nap arany vörös fénye.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A susogó levelek zenéje. A fészkekbe visszatérő madarak éneke.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Finoman fogta a kezemet, fejét a vállamon pihentette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A felhők elúsznak. A csillagok egyenként megjelennek, pislognak az éjszakai égbolton. Néztük, ahogy a világ színei apránként megváltoznak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elfárdtam. Pihenhetek kicsit az öledben?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mosolyogva válaszoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát persze! Pihenj kellemesen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A karjaimban Asuna most is úgy mosolygott, mint akkor. Szemei megteltek végtelen szeretettel, ugyanakkor a régi idők súlya és melegsége teljesen eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna teste, aranyfényben apránként eltűnt. A fény egy része máris halványodni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez most csak vicc, ugye…Asuna…ez…ez…csak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogtam remegő hangon. A közönyös fény egyre erősebb és erősebb lett, majd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy könnycsepp gurult le Asuna szeméből és megcsillant, mielőtt eltűnt volna. Ajkai lassan mozogtak, mintha még próbálna valamit mondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sajnálom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ég veled!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Teste lebegni kezdett. Karjaimban a vakító fény számos levegőben úszó tollá robbant szét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nyoma sem maradt a testének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csendesen kiáltottam és kétségbe esetten próbáltam összegyűjteni a karjaimban az eltűnő fényt, de az aranytollak felrepültek az égbe, mintha a szél ragadná el őket, ahol elhalványodtak és eltűntek. Ugyanúgy, ahogy ő is eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem történhetett meg. Egyszerűen nem. Csak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy térdeltem a földön, mintha összecsuklottam volna. Az utolsó toll a tenyerembe szállt és ott tűnt el. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet|21. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet|23. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet&amp;diff=372568</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet&amp;diff=372568"/>
		<updated>2014-07-23T11:55:42Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* 21. fejezet */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===21. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy csoportnyi magas szintű játékos várt már a 75. szint kaputerén, Colliniában, gondolom ők is a vezér csapat tagjai. Amint kiléptünk a kapuból és feléjük fordultunk, mindannyian elhallgattak és feszült pillantást vetett felénk. Néhányuk még tisztelgett is előttünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megálltam a meglepettségtől. De Asuna csak tisztelgett majd oldalba bökött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gyerünk, Kirito-kun, te most egy vezető vagy, üdvözöld őket rendesen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ügyetlenül tisztelegtem feléjük. Részt vettem már számos vezérharcban, de most először tüntettek ki ennyi figyelemmel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Hé!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valaki vállon veregetett, megfordulva a katana-forgató Kleint pillantottam meg, aki mosolygott bandana kendője alatt. Meglepetten láttam, hogy a hatalmas termetű Agil is ott áll mellette, kétkezes fejszével felszerelkezve.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…Hát ti is részt vesztek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit kell ezen meglepődni? Nem veszel minket komolyan? - vágott vissza Agil. - Még a boltomat is bezártam, csak mert hallottam, hogy nehéz dolgotok lesz. És ti nem is méltatjátok az önfeláldozásom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megveregettem a karját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megértem az érzéseidet. Szóval ki is zárhatunk mikor felosztjuk a zsákmányt, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erre a kérdésemre az óriás megrázta a kopasz fejét, és úgy ráncolta a szemöldökét, hogy az már 八1 alakú lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, az ta-talán kissé...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy elhalt a hangja, Asunából és Kleinből egyszerre tört ki a nevetés. Ez gyorsan elterjedt a többi játékos közt is és mindenki szorongását eltörölte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pontosan egy órakor újabb játékosok érkeztek a kapun át. Heathcliff volt, a vörös ruháját viselte a hatalmas pajzsával a kezében, és a KoB elitjei. A feszültség újra szétterült a játékosok közt, amint meglátták az érkezőket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha csak a szinteket és a pontokat néznénk, csak Heathcliff lenne jobb nálunk. De a tervezéskor a csapatmunkára összpontosítottak. A fehér és piros klánszíneket leszámítva, a fegyvereik és pajzsaik mind különbözőek voltak, mégis sokkal erősebb volt köztük az összhang, mint „A Sereg” egységében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A paladin és négy beosztottja egyenesen felénk vette az irányt, amivel kétfelé osztották az összegyűlt játékosokat. Klein és Agil hátráltak néhány lépést, míg Asuna nyugodtan üdvözölte őket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff megállt biccentett nekünk, majd az összegyűlt csapathoz intézte szavait:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy látom, mindenki itt van. Köszönöm az egybegyűlteknek. Remélem, mindenki tisztában van a helyzettel. Nehéz csata elé nézünk, de hiszem, hogy az erőtökkel megnyerjük a csatát. Harcolunk, hogy kivívhassuk a szabadságunk! - kiáltotta Heathcliff, és a többiek vele ordítottak. Lenyűgözött ez a karizma, ami mágnesként vonzotta az embereket. Hihetetlen, hogy akad egy ilyen vezetői képességekkel megáldott ember a keményvonalas játékosok közt, akiknek rendszerint sivár a szociális életük. Talán ez a világ hozta ki belőle a tehetségét? Kíváncsi lennék mit is csinál a valóságban...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff felém fordult, mintha megérezte volna a tekintetem, és mosolyogva szólt hozzám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, alig várom már, hogy lássalak harc közben. Remélem, teljes erőbedobással fogod használni a „Dupla Kard” képességed.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nemhogy nyomást, de még csak félelmet sem lehetett hallani a hangjában. Tagadhatatlan, hogy elképesztett Heathcliff viselkedése, hogy a ránk váró harc ellenére ilyen figyelmet fordít ránk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután némán bólintottam, Heathcliff visszafordult a csapat felé és felemelte a kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor vágjunk bele. Megnyitok egy folyosót, ami közvetlenül a vezér ajtaja elé vezet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Közben elővett egy sötétkék kristályt a zsebéből, mormogást és áhítatot idézve elő a tömegben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A sima teleport kristályok csak a kiválasztott város kapujához képesek vinni a használóját, de ez a tárgy, amit Heathcliff elővett, egy „Folyosó Kristály”, ami képes bárhova teleport kaput nyitni. Mondanom se kell, hogy hihetetlenül értékes tárgy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De pont azért, mert ilyen hasznos, nagyon nehéz hozzájutni; NPC boltokban nem is kapni. Csak a labirintusok kincsesládáiban található, illetve néha elejt egyet egy-két szörny, így csak néhány játékos van, aki használni meri, ha a kezébe kerül egy. A játékosok nem azért morajlottak fel, mert egy ilyen ritka tárgyat láttak meg, hanem mert Heathcliff igenis hajlandó elhasználni ezt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff, mit sem törődve a játékosok bámuló tekintetével, felemelte a kristályt, és elkiáltotta magát:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Folyosó, tárulj!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A rendkívül drága kristály szertefoszlott és kék fényörvény jelent meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindenki kövessen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végigsiklott a tekintete a csapaton, majd belépett a kék fénybe; a vörös köpenye lobogott mögötte. A testét kapásból körülölelte a fény és azonnal elnyelte. A négy KoB beosztottja habozás nélkül követte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valamiért sok ember gyűlt össze a tér körül. Biztos hallottak a vezér harcról, és kijöttek megnézni minket. A harcosok sírás és biztatás közepette egyenként haladtak át a kapun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi voltunk az utolsók. Egymásra néztünk, és biccentettünk a másiknak mielőtt kézen fogva átléptünk az örvénylő fényen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután a teleportálás okozta szédülés elmúlt, kinyitottam a szemem és a labirintusban találtam magam. Feltűnően széles folyosó volt, két sor vastag pillér tartotta a tetejét, és egy hatalmas kapu állt a végében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 75. szint labirintusát valamilyen enyhén áttetsző obszidián kőből építették. Az alsóbb szintek nyers és durva labirintusaival ellentétben, itt minden szépen le van csiszolva, és hézagmentesen voltak rakva a kövek. A levegő hideg és nyirkos volt, és vékony köd borította a padlót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna átölelte magát, mintha fázna és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valahogy... Nagyon rossz előérzetem támadt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... - egyetértettem vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Két év alatt kitisztítottunk 74 szintet és ugyanennyi vezért győztünk le. Ennyi tapasztalattal a hátunk mögött, már a vezér környezetéből is gyanítani tudtuk az erejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harminc játékos körülöttünk épp a menüjükben ellenőrizték a felszerelésüket; mindnek nagyon komoly volt a tekintete.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillér mögé vezettem Asunát és átöleltem vékony testét. A szorongás, amit eddig visszatartottam, most a csata közeledtével újra elöntött. Még a testem is remegni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne aggódj - suttogta Asuna a fülembe. - Megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... nem a harc miatt aggódók...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fufu - nevetett halkan, majd folytatta. - Te is védj meg engem, Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen... Megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még egyszer megszorítottam, mielőtt elengedtem. Heathcliff felemelte pajzsát, és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindenki készen áll? Nincs információnk a vezér támadási mintáiról. A KoB visszaveri az ellenséges támadásokat, a többiek addig figyeljenek és próbálják kitalálni az ellenség stílusát és ennek megfelelően támadjanak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindenki rábólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor indulás - mondta Heathcliff. Magabiztosan az obszidián ajtóhoz lépett és a közepére helyezte a kezét. Ettől mindenkiben fokozódott a feszültség.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vállon veregettem Kleint és Agilt, akik előttem álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Meg ne haljatok - mondtam nekik, mikor megfordultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, inkább magad miatt aggódj.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem áll szándékomban meghalni, mielőtt megcsinálom a szerencsémet a ritka tárgyakkal, miket a mai harcban gyűjtök.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Míg ők arrogáns-vicces stílusban válaszoltak, az ajtó súlyos hangot adva nyílni kezdett. A játékosok mind felemelték a fegyvereik, én is kivontam hát a két kardomat. Asunára néztem, aki vívókardját tartotta a kezében, és bólintottam neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff volt az utolsó, aki kivonta kardját a pajzsából. Feltartotta a levegőbe és kiáltott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Támadás!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd belépett a szélesre tárt kapun, mindenki más azonnal követte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A terem belülről hatalmas kupolának nézett ki. Úgy tűnt legalább akkora, mint az aréna ahol Heatcliffel párbajoztam. A falak felettünk összehajoltak. Amint mind a harmincketten beléptünk és alakzatba rendeződtünk az ajtó mögöttünk becsapódott. Mostantól csak akkor lehet kinyitni, ha a vezér meghalt, vagy mi pusztultunk el mind egy szálig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú pillanatig az egész csoport csendben várt. Bár figyeltük a padlót körülöttünk a vezér még mindig nem jelent meg. Pattanásig feszült idegekkel vártunk, a másodpercek lassan teltek, egyik a másik után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint egyikünk már nem bírta tovább a feszült légkört...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Felettünk! - kiállotta Asuna mellettem. Meglepetten felnéztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kupola plafonján. Ott volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rendkívül nagy és hosszú.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy százlábú!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a gondolat suhant át az elmémen mikor megláttam. Körülbelül 10 méter hosszú volt. De a számos részre osztott teste inkább hasonlított emberi gerincre mind rovarra. Hegyes csontlábak meredtek elő minden ízületéből. Felfelé egyre vastagabb lett, míg végül egy förtelmes koponyában végződött. Ez azonban nem emberi koponya volt. Sima koponya végében két pár szemüreg volt, kék lángok parázslottak benne. Kiálló állkapcsában hegyes fogak meredtek elő. Míg két masszív kasza alakú kar állt ki a koponya két oldalán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor ráfókuszáltam, megjelent a sárga kurzora és mellette a neve: „Koponyakaszás” - a csontváz vadász-gyilkos.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a sokkolt játékosok nézték, a csontváz százlábú mászni kezdett a plafonon, majd hirtelen széttárta a lábait, és egyenesen felénk zuhant.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne csak álljatok ott! Szétszóródni!! - Heathcliff éles hangja hasított a fagyott levegőben. A játékosok magukhoz tértek és megmozdultak. Siettünk, hogy elhagyhassuk még a környékét is a landolási területnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De három ember, akik pont a csontváz százlábú alatt állt, lassúak voltak. Csak álltak ott és felfelé bámultak, mintha nem tudnák, merre fussanak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Erre! - kiáltottam gyorsan. A három végre megmozdult és futni kezdtek felém...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De ekkor a százlábú földet ért mögöttük, föld is bele rázkódott. A három játékos elvesztette egyensúlyát, és a százlábú meglendítette a jobb karját - a hatalmas csontkasza akkora volt, mint egy ember - és egyenesen beléjük hasított.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A három játékost egyetlen vágás érte a hátukon és egyszerre repültek el. Az életerejük gyorsan fogyott, ahogy szálltak a levegőben - már a sárga zónából váltott a veszélyes pirosba...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- !?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindegyikőjüké elérte a nullát, és a három test még a levegőben darabokra esett és eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- !!&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 299.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hallottam, hogy Asuna visszatartja a levegőt. Éreztem, ahogy a testem megmerevedik a sokktól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meghaltak... egyetlen vágástól?!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A SAO rendszerében, ami egyszerre szint és képesség alapú, a maximális életerő egyszerre nő a játékos szintjével, tehát a magasabb szintű játékost nehezebb megölni függetlenül annak harci képességeitől. A mai csapat kizárólag magas szintű játékosokból áll, ezért még egy vezér ellen is ki kellene bírniuk minimum egy rövidebb támadás sorozatot is - legalábbis mindenki ezt gondolta. Mégis egyetlen ütés...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez.. lehetetlen - suttogta Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csontváz százlábú, ami épp most vette el három ember életét, felemelte a felsőtestét és mennydörgő ordítással egy másik csoportra támadott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááá!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ott álló játékosok felsikoltottak. A csontkasza megint felemelkedett a levegőbe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a kritikus pillanatban, egy alak ugrott közvetlenül a kasza elé. Heathcliff volt. Felemelte nagy pajzsát és fülsiketítő hang meg szikrahullás mellett blokkolta a támadást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De két kasza volt. Míg a bal tovább támadta Heathcliffet, a jobb megindult a megdermedt játékosok felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fenébe...!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szinte öntudatlanul futottam, gyorsan átszelve a távolságot, mintha repülnék, és a kasza elé vetettem magam. Majd keresztbe tettem a kardokat és blokkoltam a támadását.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A becsapódás ereje megrázta a testem. De - a kasza nem állt meg. Szikrák pattantak, és a kasza visszanyomta a kardjaim és tovább közeledett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Túl erős!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor egy új kard vágott fehér fénnyel kaszába. Csattanó hang hallatszott. A kasza ereje meggyengült, és mindenem beleadva sikerült visszalöknöm.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mellettem Asuna nézett rám és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha mindketten egyszerre vágunk oda, akkor tudjuk blokkolni a támadásait! Nekünk sikerülhet!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, gyerünk! - bólintottam. Tudtam, hogy Asunával az oldalamon még erősebb vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kasza vízszintesen vágott felénk, mindketten jobbra és lefelé vágtunk, hogy blokkoljuk. A kardjaink tökéletes összhangban vágtak a kaszába, és ezúttal is sikerült visszaverni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erőt gyűjtöttem, és a többiekre kiáltottam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Blokkoljuk a kaszákat! Mindenki más támadjon oldalról!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt mintha a hangom megszüntetett volna valamilyen átkot, ami a többieken ült. A játékosok felkiáltottak, és felemelt fegyverekkel, a százlábú testére támadtak. A sok ütés mélyen a testébe vágott, és a vezér életereje végre csökkent kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De közvetlenül utána, néhány játékos felsikított. Megkockáztattam egy oldalpillantást, és láttam, hogy néhányukat földre terített a hosszú lándzsa szerű csont, ami a százlábú farka végén volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Argh! - csikorgattam a fogaim. Segítenünk kellene, de Asunának és nekem tele volt a kezem, ahogy Heathcliffnek is, aki kicsit távolabb egymaga védte a bal oldalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun! - Asuna hangja hallatszott, és odafordítottam a tekintetem. - Nem! Ha most nem figyelünk, eltalál!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, igazad van... Megint jön!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Blokkold egy függőleges vágással!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csupán pillantásokkal kommunikáltunk, és tökéletes szinkronban vertük vissza a kaszát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erőt vettünk magunkon és kizártuk a sikolyokat, amik időről időre felhangzottak, és az ellenség erőteljes vágásainak blokkolására koncentráltunk. Hihetetlen, de nem volt szükségünk se beszédre se pillantásokra. Olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna. Az ellenség olyan gyorsan támadt, hogy lélegzetvételnyi időnk se maradt, de mégis visszavertünk minden támadást, ugyanakkor, ugyanazt a képességet aktiválva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És akkor... ahogy ott harcoltam a túlélésért, olyan érzéssel találkoztam, amivel még soha. Szürreális tapasztalat volt... mintha Asuna és én egyetlen személlyé olvadtunk volna össze, és egyetlen kardot használnánk. Az életerőnk folyamatosan csökkent a visszavert csapások lökéshullámaitól, de már túl voltunk azon, hogy emiatt aggódjunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet|20. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet|22. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372565</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372565"/>
		<updated>2014-07-23T11:48:11Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Első kötet - Aincrad (Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3 Utószó]&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3&amp;diff=372563</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet Útószó</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_%C3%9At%C3%B3sz%C3%B3&amp;diff=372563"/>
		<updated>2014-07-23T11:44:07Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===Utószó===  A Sword Art Online-t a Dengeki Light Novel Díjra írtam hét éve, 2002-ben, ez volt a legelső regény, amit írtam.  Mikor valahogy befejeztem, a kézirat s...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===Utószó===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online-t a Dengeki Light Novel Díjra írtam hét éve, 2002-ben, ez volt a legelső regény, amit írtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor valahogy befejeztem, a kézirat sokkal több volt, mint 120 oldal, ami a felső határ volt. Mivel nem voltam rá képes, és nem is akartam megvágni, hogy beleférjek, a fallal szemben térdeltem és azt motyogtam, hogy „Nem érdekelnek…”&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A gyenge személyiségem miatt képtelen voltam kitörölni a kéziratot, helyette az az egyszerű gondolatom támadt, hogy „miért nem teszem fel az internetre?” Weboldalt készítettem annak a bukásnak. Szerencsére sok embertől kaptam pozitív visszajelzést. Ezt használva motivációként, tovább írtam a sorozatot, írtam egy folytatást, egy melléktörténetet, majd megint egy folytatást. Így dolgoztam vele és mire feleszméltem már el is telt hat év.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
2008-at írtunk, mikor úgy döntöttem, hogy megint megpróbálom. Írtam egy másik történetet (ami megint sokkal több volt, mint amit a szabályok megengedtek, éppen hogy, de sikerült leszorítani 120 oldalra) és beneveztem a Dengeki Light Novel Díjra. Köszönhetően valamilyen hatalmas szerencsének, elhozhattam a fődíjat. De a szerencsém nem fogyott el ezzel. Nem felejtettem el az örömöt és izgatottságot, amit akkor éreztem, mikor a szerkesztőm elolvasta a „SAO”-t, amit meggondolatlanul felhalmoztam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igazság szerint egy kis idegességet is éreztem azért, mert annyi probléma volt ezzel a történettel, hogy felsorolni se tudnám. A legnagyobb okom a hezitálásra az volt, hogy „minden rendben lesz, ha fogok mindent, amit leírtam és csak úgy publikálom?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ok amiért mégis a publikálás mellett döntöttem az a remek időzítés volt: pont akkor fejeztem be, mikor széles körben kezdtek terjedni az online játékok, és rengeteget köszönhetek Miki „munkája a szeretője” Kazuma-sannak (sokkolt, hogy tudta elolvasni a kéziratomat a zsúfolt naptára mellett). Soha nem lettem volna képes kiadni ezek nélkül ezt a történetet. Ha nem ragadtam volna meg az események szerencsés láncát, akkor sose váltam volna játékossá… úgy értem szerzővé! Erre jutottam, és végül ki tudtam adni papíron a „Sword Art Online 1: Aincrad” történetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
 &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a történet volt számomra a kezdet, mindig is egy témában írtam, hogy „egy online játék egyben egy másik valóság is?” Remélem képes leszek veletek, olvasókkal elérni ennek az utazásnak a végét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
 &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Őszinte köszönet illeti Abec-sant, aki színessé tette ezt a történetet számtalan kiváló dizájnnal, és lerajzolta a karaktereket, akik élénken harcoltak a ’nem-túl-távoli jövő virtuális fantasy játéka’ által támasztott nehéz körülmények ellenére; és szerkesztőmet is, Miki-sant, aki alaposan elolvasta a problémákkal küzdő írásomat és új életet adott a történetnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szintén meg szeretném köszönni mindazoknak az embereknek, akik sokáig ösztönöztek, míg az oldalamon olvasták a „Sword Art Online”-t. Ha nem bátorítjátok, Reki Kawahara sohase lett volna képes kijönni ebbe a világba, nemhogy kiadni ezt a könyvet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És végül a legnagyobb köszönet illeti azokat, aki végig olvasták ezt a könyvet!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Reki Kawahara, 2009. január 28. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet|25. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet|25. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet&amp;diff=372562</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet&amp;diff=372562"/>
		<updated>2014-07-23T11:42:56Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===25. fejezet===  A levegőt számos szag keveréke töltötte meg.  A tény, hogy még élek, sokkolt.  Az orromba beáramló levegő bővelkedett az információkban. Elős...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===25. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A levegőt számos szag keveréke töltötte meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tény, hogy még élek, sokkolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az orromba beáramló levegő bővelkedett az információkban. Először is a fertőtlenítő szúrós szagát éreztem. Majd a nap szárította ruhákét, a gyümölcsök édes illatát, és a saját testem szagát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan kinyitottam a szemem. Egy pillanatig mintha két erőteljes fénysugár hasított volna az elmémbe, ezért gyorsan becsuktam a szemem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kicsivel később megint megpróbáltam kinyitni a szemem. Sokszínű foltok táncoltak a szemem előtt, majd észrevettem, hogy sok folyadék lepi el a szememet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pislogtam, hogy eltüntessem. De a folyadék csak ömlött tovább. Tulajdonképpen könnyek voltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sírtam. Vajon miért? Vad, de mély fájdalom és a veszteség érzése mart a szívembe. Hangok visszhangoztak a fülemben, mintha valaki a nevemen szólongatna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hunyorogtam az erős fényben, de végül sikerült elűznöm a könnyeket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami puhán feküdtem. Mennyezethez hasonló csempék voltak a fejem fölött. Volt egy sor bézsszínű panel, számos közülük gyengéden fénylett, mintha hátulról megvilágítanák. A szemem sarkából láttam egy fém ventilátort, amiből halk hanggal áramlott ki a levegő.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy légkondicionáló… más szavakkal, egy gép. Hogy lehetséges ez? Nincs olyan kovács, legyen bármilyen magas is a képesség pontja, aki gépet tudna csinálni. Ha az ott tényleg egy gép, akkor ez a hely nem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez nem Aincrad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szélesre tártam szemeim. Ettől az egy gondolattól teljesen magamhoz tértem. Gyorsan felültem…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a testem nem hallgatott rám. Egyáltalán nem tudtam erőt kifejteni. Bár a jobb vállam pár centit megemelkedett, de azonnal visszaesett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak a jobb kezem mozgott. A testem fölé emeltem és ránéztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatig nem tudtam elhinni, hogy az a csontsovány kar az enyém. Kizárt, hogy azzal kardot tudnék forgatni. Mikor jobban megvizsgáltam a betegesen fehér bőrt, láttam, hogy számtalan szőrcsomó fedi. Láttam a kék vénákat a bőr alatt és a ráncokat az ízületeknél. Minden olyan ijesztő volt, olyan valóságos, olyan biológiai, hogy abnormálisnak tűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csuklómon egy tapasz egy kanült tartott a helyén, amihez hosszú cső csatlakozott, mintha azon keresztül bejuttatnának valamit. Követtem a tekintetemmel a csövet, ami egy ezüst tartón lógó átlátszó tasakhoz vezetett. A tasak kétharmada még tele volt valamilyen narancssárga folyadékkal, ami állandó ütemben csöpögött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megmozdítottam a bal kezemet, megpróbáltam, hogy tudok-e tapintani. Úgy tűnt teljesen meztelen vagyok és valamilyen tömör gélszerű anyagból készült ágyon fekszem. Kicsit hűvösebb volt a testemnél, ezért úgy éreztem, hogy hideg kúszik fel a testemen. Hirtelen eszembe jutott egy emlék: egyszer láttam egy hírt egy újfajta ágyról, amit olyan betegeknek fejlesztettek ki, akik nem tudtak mozogni. Megakadályozzák a felfekvést és lebontják a szerves hulladékot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Alaposabban megnéztem a környezetemet. Kicsi szoba volt. A falakat hasonló fehér csempe borította, mint a plafont. Jobbra volt egy túlságosan is hatalmas ablak, fehér függöny lógott előtte. Nem láttam a kinti világot, de a sárga napfény átsütött az anyagon. Négykerekű kocsi állt baloldalt messze az ágytól, rottan kosár feküdt rajta. Egy csokor egyszerű virág volt a kosárban, látszólag azok voltak a finom illat forrása. A kocsi mögött egy zárt téglalap ajtó volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezek alapján ez a hely egy kórház, egy kórterem volt, és egyedül voltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Magamhoz tértem és egy hirtelen gondolattól vezérelve felemeltem a jobb kezemet. Összenyomott hüvelyk- és mutatóujjal intettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi se történt. Nem volt hangeffekt, sem egy menü ablak. Megint intettem, ezúttal több erőt vittem bele, majd megint. A helyzet nem változott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tehát ez tényleg nem a SAO. Egy másik virtuális valóság lenne?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az öt érzékszervemen beáramló információk mást sugalltak. Ez – a valóság. Az a világ, amit két éve magam mögött hagytam, az, amiről nem hittem, hogy újra látom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A valóság… Sokáig tartott mire felfogtam a szavak mögötti jelentést. Számomra már hosszú ideje a kardok és csaták világa volt a valóság. Még mindig nem hittem el, hogy a másik világ nincs többé, hogy többé nem abban a világban vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor visszatértem?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem érzetem semmilyen örömöt vagy bármi mást. Csak kissé összezavarodtam és elveszettnek éreztem magam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a jutalom, amit Kayaba említett a játék kitisztításáért? Biztosan meghaltam abban a világban és a testem teljesen kitörlődött. Elfogadtam. Még értelemet is találtam benne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igen – semmi baj se lett volna azzal, hogy csak úgy eltűnök. Abban a világos fényben, eltűnni, szétszóródni, feloldódni a világ maradékában, vele együtt…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááá…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Önkéntelenül adtam ki azt a hangot. Erős fájdalom szúrt a torkomba, amit két éve nem használtam. Egyáltalán nem érdekelt. Kitágult szemmel egyetlen szót, egyetlen nevet mondtam ki, ami megjelent az elmémben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A… su… na…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna. A fájdalom szívembe mart, fellobbant. Asuna, szeretett feleségem, aki velem együtt nézte a világ végét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Álom lett volna? Egy gyönyörű káprázat, amit a virtuális világban láttam? Zavaró gondolatok jelentek meg elmémben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, létezik. Lehetetlen, hogy azok a napok, amiket nevetéssel, sírással és együtt alvással töltöttünk, álmok lennének csupán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba azt mondta: „Kirito-kun, Asuna-kun… gratulálok a játék kitisztításához”. Biztosan ezt mondta. Ha engem is a túlélők közé sorolt, akkor Asunának is vissza kellett térnie ebbe a világba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy erre gondoltam, az iránta érzett sóvárgásom és szeretetem eltöltött. Találkozni akartam vele. Meg akartam érinteni a haját. Meg akartam csókolni. Hallani akartam a hangját, ahogy engem szólít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megfeszítettem izmaim, és megpróbáltam felkelni. Csak ekkor vettem észre, hogy a fejem le van kötve. Körbetapogattam az ujjaimmal mielőtt megtaláltam a csatot az állam alatt és kicsatoltam. Valami nehéz volt a fejemen. Két kézzel is csak épp hogy le tudtam venni. Felültem és rábámulta a kezemben tartott dologra. Sima, mélykék sisak volt. Ugyanolyan színű kábel csatlakozott a hátuljára, ami lekígyózott a padlóra. Ez a-&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nerve Gear. Emiatt ragadtam bent két évre abban a világban. Már kikapcsolt. Utolsó emlékem erről egy csillogó sisak, de most a színe megfakult. Itt-ott lejött a festék és kilátszott a fémötvözet, amiből készült.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden emlékem a másik világról ebben a sisakban volt. Lekötött ez a gondolat és végig simítottam a sisakon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gondolom, soha többet nem fogom felvenni. De tökéletesen eleget tett céljának…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erre gondoltam, mielőtt az ágyra tettem a sisakot. A napok, amiket együtt végig küzdöttünk már csak a múlt. Másra van most szükségem ebben a világban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen tűntek fel a kintről beszűrődő zajok. Hegyeztem a fülem, sokféle hangot hallottam, mintha azt mondanák, hogy a hallásom végre újra normális.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Biztos, hogy embereket hallottam beszélni és kiáltozni. Sietős lépteket és ágyak kerekeit is hallottam, ahogy mozogtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudni, hogy Asuna ebben a kórházban van-e. A SAO játékosai Japán minden zugából érkeztek, vagyis az esélye, hogy pont itt van, kevés. De itt fogom kezdeni a keresést. Mindegy meddig fog tartani, biztosan megtalálom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lelöktem a takarót magamról. Számos cső és vezeték volt a gyenge testembe kötve. Talán az elektródák, amik az izmok elsorvadását lassítják le. Mindet kihúztam magamból. Egy narancssárga LED kezdett villogni az ágy szélén lévő panelen, és hangos riasztó szólalt meg, de nem törődtem vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kihúztam az infúziót és végre kiszabadítottam a testem. Talpamat a földre helyzetem, és lassan erőt vittem bele, hogy megpróbáljak felállni. Testem apránként emelkedett, de a térdeim bármelyik pillanatban feladhatják, ettől keserűen elmosolyodtam; lám a szuper erőm sehol se volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megkapaszkodtam az infúzió állványában, és végül sikerült felállni. Körbenéztem, a virágos kosár kocsiján találtam egy összehajtogatott kórházi ruhát és felvettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyszerű mozdulatok voltak, mégis ziháltam, mire végeztem. Az izmaim, amiket két éve nem használtam máris fájdalommal tüntettek. De nem adom fel ilyen könnyen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan, gyorsan, egy sürgető hangot hallottam. Az egész lényem csak rá vágyott. Addig nem ér véget a harcom, amíg Asuna- Yuuki Asuna nincs a karjaim között.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kard helyett az állványt markoltam szorosan, nekidőltem és megtettem az első lépést az ajtó felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet|24. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet Útószó|Útószó]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet&amp;diff=372561</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet&amp;diff=372561"/>
		<updated>2014-07-23T11:41:37Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===24. fejezet===  Mikor magamhoz tértem, egy másvilági helyen találtam magam.  Innen a naplemente fényében úgy látszott, mintha az egész égbolt lángolna.  Vastag k...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===24. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor magamhoz tértem, egy másvilági helyen találtam magam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Innen a naplemente fényében úgy látszott, mintha az egész égbolt lángolna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vastag kristály padlón álltam. Narancsszínű felhők úsztak lassan az átlátszó lap alatt. Felemeltem a fejem, az égbolt a látóhatárig ért. A naplemente festette végtelen ég világos narancsból vérvörössé vált, majd mély bíbor színt öltött. Gyengéden hallottam a szélfújást is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kicsi, kerek kristálylemez lebegett a felhők közt a végtelen égbolton, ennek a szélén álltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi ez a hely? A testemnek el kellett volna tűnnie, miután szétesett. Még mindig a SAO-ban vagyok… vagy ez már a túlvilág?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A saját testemet vizsgálgattam. A bőrkabát, a hosszú kesztyűk, minden felszerelésem ugyanolyan volt, mint mielőtt meghaltam, kivéve, hogy minden olyan átlátszó volt. Nem csak a felszerelésem, a naplemente fényében fürdő testem is olyan volt, mintha félig átlátszó üvegből készült volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a jobb kezemet, és intettem vele. Ismerős hang kíséretében megjelent egy ablak. Tehát ez még mindig a SAO.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ám az ablakban nem az avatár adatok jelentek meg, nem is a menü. Az üres képernyőn egyetlen üzenet volt látható: [Utolsó Fázis végrehajtása, 54%]. Ahogy néztem, a szám 55%-ra nőtt. Az gondoltam, hogy az elmém megszűnik a testemmel együtt, de akkor mi folyik itt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vállat vonva bezártam az ablakot, majd hirtelen megszólalt mögöttem valaki:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt mintha a mennyek hangját hallanám. Sokk rázta össze a testem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kérlek, ne legyen hallucináció – könyörögtem magamban, és lassan megfordultam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ott állt, mögötte a lángoló égbolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hosszú haját lágyan lengette a szél. Bár mosolygó arca kartávolságon belül volt, mégsem tudtam mozdulni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy éreztem, eltűnne, ha csak egy pillanatra is elveszem róla a tekintetem, csak álltam ott és csendben bámultam. Ő is félig átlátszó volt, és a leggyönyörűbb dolog a világon, amit csak láttam, ahogy ott állt a lemenő nap fényében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nehezen tartottam vissza a könnyeimet, és mosolyt erőltettem az arcomra. Szinte suttogó hangon szólaltam meg:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi, én is meghaltam…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hülye… - könnyek csurogtak mosolygó arcán miközben beszélt. Széttártam karomat és gyengéden a nevén szólítottam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szorosan átöleltem, mikor a karjaimba repült miközben sírt. Esküdöztem, hogy többé nem engedem el. Bármi is történjék, nem engedem el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hosszú csók után kibontakoztunk az ölelésből és egymásra néztünk. Annyi minden volt, amit meg akartam vele beszélni a végső csatáról, bocsánatot akartam kérni tőle. De úgy éreztem, többé nincs szükségünk szavakra. Inkább a végtelen égre emeltem tekintetem és kinyitottam a szám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez… Mi ez a hely?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna némán lenézett és rámutatott valamire. Oda fordítottam tekintetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mélyen alattunk valami lebegett az égen. Olyan volt mint egy levágott csúcsú kúp. Rengeteg egymásra épülő szintből állt. Ahogy jobban megnéztem, még a kicsi hegyeket, erdőket, tavakat és városokat is láttam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aincrad…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rábólintott szavaimra. Nem tévedés, az ott Aincrad. A hatalmas lebegő kastély úszott a végtelen égen. Két évet harcoltunk végig a kardok és csaták világában, most mégis alattunk volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Láttam már kívülről Aincrad-ot a SAO-ról szóló hírekben még mielőtt beléptem volna ebbe a világba. De most először láttam a saját szemeimmel. Elakadt a lélegzetem, egy félelmetes érzés töltött el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az acél kastély épp elpusztult.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben csendben néztük, a legalsó szint egy része számtalan darabra esett szét. Füleltem, sok száz zajt hozott a szél.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah… - kiáltott halkan Asuna. Egy nagyobb darab vált le az alsóbb szinteknél, a számtalan épület, fák és folyók lezuhantak és eltűntek a felhők tengerében. A mi házunk is valahol ott volt. Keserédes bánat szúrt belém mindig, mikor a kastély egy-egy emlékekkel teli szintje eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Karjaimban Asunával leültem a platform szélére.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Furcsa mód nyugodt voltam. Nem tudom mi történt vagy, hogy mi fog történni velünk, mégse voltam nyugtalan. Tisztában voltam vele mit tettem, hogy elvesztettem virtuális életem, és most a szeretett lánnyal együtt nézem a világ végét. Ez elég volt a szívemnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna is biztosan így érzett. A karjaimban, félig nyitott szemmel figyelte Aincrad összeomlását. Lágyan simogattam a haját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Lenyűgöző látvány – váratlanul egy hang szólalt meg mellettünk. Mikor jobbra tekintettünk, egy embert láttunk állni mellettünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba Akihiko volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem Heathcliff, a vörös paladin képében jelent meg, hanem a valódi alakjában, mint az SAO fejlesztője. Fehér galléros inget és fehér kezeslábast viselt. Csak a két fémes fényű szeme volt pontosan ugyanolyan. Ezekben a szemekben most gyenge fény látszott, ahogy az elpusztuló kastélyt nézte. Ő is félig átlátszó volt, mint mi.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár csak pár perce, hogy életre-halálra megvívtam vele, a nyugalmam azután sem szűnt meg, hogy feltűnt. Talán minden mérgünk és utálatunk Aincradban maradt. Visszafordultam a kastély felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Pontosan mi folyik itt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Talán úgy nevezhetnénk, hogy… metaforikus renderelés – Kayaba hangja ugyanolyan békés volt. - Jelenleg, az öt emelettel az Argus központja alatt elhelyezkedő SAO szerver törli minden adatát a memóriabankjaiból. Tíz perc múlva ez a világ teljesen eltűnik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi lesz azokkal az emberekkel, akik itt éltek? Mi történt velük? – kérdezte hirtelen Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem kell aggódni. Nemrég – Kayaba jobb kezével megnyitott egy ablakot – mind a 6.147 játékos sikeresen kijelentkezett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vagyis Klein, Agil, és a többiek, akiket a két év alatt megismertem sikeresen visszatértek a valóságba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szorosra zártam szemeimet, és hagytam, hogy könnyeim hulljanak, mielőtt kérdeztem:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi van azokkal, akik meghaltak? Mi mindketten meghaltunk, mégis tovább létezünk itt. Nem azt jelenti, hogy vissza tudod vinni az eredeti világba a többi 4000 embert is, akik meghaltak?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba arcán nem változott semmi. Bezárta az ablakot, zsebébe dugta kezeit és válaszolt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az életet nem lehet ilyen könnyen helyrehozni. A tudatuk soha nem fog visszatérni. A halál visszafordíthatatlan; ez minden világra igaz. Csak azért hoztam létre ezt a helyet, mert beszélni akartam veletek még egyszer, utoljára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ilyet mond az az ember, aki megölt 4000 embert? Bár erre gondoltam, valami különös oknál fogva nem éreztem dühöt. Helyette egy másik kérdés bukkant fel az elmémben. Egy olyan magától értetődő kérdés, amit minden játékos, nem, mindenki, aki tud erről az incidensről feltenne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért tette?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba keserűen mosolygott. Hosszú csend után választ adott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért… Már rég elfelejtettem. Miért is tettem? Mikor nekikezdtem a FullDive rendszer megalkotásának… nem, még jóval azelőtt meg akartam alkotni azt  kastélyt, egy helyet, ami túlmutat a valóság korlátain. Majd azokban az utolsó percekben… láttam, hogy még az én világom szabályait is áthágták.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba előbb rám nézett, majd gyorsan elkapta tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna haja és Kayaba ruhája lobogott az erősödő szélben. A kastély fele már elpusztult. Algade, a város teli emlékekkel, szétesett és elnyelték a felhők.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindenkinek gyerekkorunk óta rengeteg álma születik, nem igaz? Nem emlékszem, hogy hány éves voltam, mikor először magával ragadott az égben lebegő acél kastély képe. Olyan kép volt ez, ami az idő múlásával sem halványult, sőt, ahogy egyre öregebb lettem, még inkább valóságosnak tűnt, még inkább részletesebbnek. Otthagyva a valóság talaját, felszállni ebbe a kastélyba… régóta erről álmodom. Tudod, Kirito-kun, én még mindig hiszek benne, hogy az a kastély létezik valahol máshol, egy másik világban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen úgy éreztem, én is abba a világba születtem, ahol az volt az álmom, hogy kardforgatóvá váljak. Majd egy nap a fiú találkozik egy mogyoróbarna szemű lánnyal. Egymásba szeretnek, összeházasodnak, és az erdő közepén álló kis házban boldogan élnek, amíg…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, az szép lenne –mondtam. Asuna rábólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csend újra közénk telepedett. Megint a kastély felé néztem, és láttam, hogy újabb darabok szakadnak le róla. A végtelen felhőtengert és a vörös eget a távolban kezdte elnyelni egy fehér fény. Minden irányba elterjedt, és lassan közeledett felénk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, el is felejtettem. Kirito-kun, Asuna-kun… gratulálok a játék kitisztításához.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felnéztünk Kayabára, mikor gratulált. Nyugodt tekintettel nézett vissza ránk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, most már mennem kell.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szél mintha elfújta volna az alakját, mire észbe kaptunk, már sehol se volt. Csak a lemenő nap vörös fénye sütött át a kristály lapon. Megint magunk voltunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kíváncsi vagyok vajon hová ment? Visszatért a valóságba?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, biztos nem. Inkább kitörölte a saját elméjét is és elindult, hogy megkeresse az igazi Aincradot egy másik világban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már csak a kastély felső része maradt. A 76. szint, amit nem láthattunk, lezuhant. A fényfátyol, ami eltörli ezt a világot lassan közeledett felénk. Ahol elérte a felhőket és az eget, ott azok eltűntek, semmivé váltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Láttam a vörös palotát és a pompás tornyokat a Aincrad tetején. Ha a játék úgy zajlik, ahogy azt eltervezték, ott vívtunk volna meg a fővezérrel, Heathcliff-vel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már a felső szint alapja is eltűnt, a senki palotája még mindig ott lebegett az égen, mintha ellenállna sorsának. A narancssárga égbolton magányosan álló palota úgy nézett ki, mintha a lebegő kastély szíve lenne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül a vörös palotát is elérte a pusztulás. Széttört alulról felfelé, és számtalan darabkára esett szét, mielőtt elnyelték volna a felhők. A legmagasabb torony abban a pillanatban tűnt el, mikor a fényfátyol körülvette. Aincrad hatalmas kastélya teljesen elpusztult, csak pár felhő és ez a kis lap, amin ültünk, maradt ebből a világból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem lehetett sok időnk vissza. Kayaba adott nekünk még egy kevés időt. Ennek a világnak a pusztulásával a Nerve Gear is befejezi munkáját, és kitöröl mindent, ami maradt belőlünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arcát a kezembe vettem, és lassan a szájára nyomtam a sajátomat. Ez az utolsó csókunk. Minden másodpercet felhasználtam, hogy lelkembe véssem létezését.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gondolom itt a búcsú ideje…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megrázta a fejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem. Együtt tűnünk el. Így együtt leszünk, örökre –suttogta tiszta hangon, és megfordult, hogy egyenesen rám nézhessen. Kissé félrebillentett fejjel rám mosolygott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, elmondanád a nevedet Kirito-kun? Az igazi nevedet?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Először nem értettem, majd rájöttem, hogy a másik nevemet kérdezi, amit két éve magam mögött hagytam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt, mintha azok a napok, amiket a másik névvel éltem, egy távoli világból származó mesék lennének. Mikor felbukkant emlékezetem mélyéről a nevem, valahogy érzelem dús volt, ahogy kimondtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirigaya… Kirigaya Kazuto. Múlt hónapban töltöttem be a tizenhatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a pillanatban éreztem, hogy az idő ketyegni kezdett a másik énemnek. Kazuto elméje, amit mélyen maga alá temetett a kardforgató Kirito, lassan felrémlett. A vastag fal, amivel körülvettem magam ebben a világban darabokra hullott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirigaya… Kazuto-kun… - Asuna minden szótagot külön-külön megnyomta, majd zavart kifejezéssel az arcán elnevette magát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szóval fiatalabb vagy nálam. Én… Yuuki… Asuna vagyok. Tizenhét éves.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Yuuki… Asuna. Yuuki Asuna. Ismételgettem magamban ezt az öt szótagot újra és újra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Észrevettem, hogy az arcomon végigfolytak a könnyeim.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben az állandó naplementében érzelmeim végre elkezdtek megváltozni. Fájdalmas érzés töltötte el az egész lényemet, mintha a szívem szétszakadna. Ebbe a világba érkezésem óta most először folytak szabadon a könnyeim. Gombóc volt a torkomban, összeszorítottam kezeimet, és hangosan sírni kezdtem, mint egy kisgyerek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sajnálom… sajnálom… Megígértem… hogy visszajuttatlak... a másik oldalra… de…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudtam folytatni. Végül nem tudtam megmenteni azt, aki a legfontosabb volt számomra. Gyenge voltam, ezért a fényes, napsütötte útja most a végéhez közeledik. Bűnbánatom könnyek formáját öltötte, és megállás nélkül folyt a szemeimből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Semmi baj… semmi baj…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna is sírt. Szikrázó könnyei potyogtak, mint apró kristályok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Boldog voltam. Az idő, mikor találkoztam Kazuto-kunnal, és együtt éltünk, az volt a legszebb része az egész életemnek. Köszönöm… Szeretlek…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A világ vége már előttünk volt. Az acél kastélyt és a végtelen felhőtengert már kitörölte a világos fény, csak minket hagyott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunával szorosan öleltük egymást várva az utolsó pillanatokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt, mintha a fény eltörölte volna az érzelmeinket. Bennem nem maradt más, csak a szerelmem Asuna iránt. Folyamatosan a nevét mondogattam, akkor is, mikor minden felbomlott és oszlani kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fény töltötte ki látóteremet. Mindent beterített a tiszta, fehér fátyol, és eltűntek miután apró részeivé váltak a fénynek. Asuna mosolya elkeveredett a mindent elborító fényben, ami elnyelte ezt a világot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szeretlek… Szeretlek… - hangja, mint édesen csengő harangok, magával ragadott, ahogy a tudatom utolsó része is eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az utolsó vonal is eltűnt, ami szétválasztott minket és egyek lettünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lelkünk összefolyt, elkeveredett a másikéval, majd eloszlott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül eltűntünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet|23. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet|25. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet&amp;diff=372560</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet&amp;diff=372560"/>
		<updated>2014-07-23T11:40:31Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===23. fejezet===  Kayaba összepréselte ajkait, majd drámaian kitárta karjait.  - Ez tényleg meglepő. Nem olyan ez, mint egy egyedülálló RPG játék jelenete? Elvileg...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===23. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba összepréselte ajkait, majd drámaian kitárta karjait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez tényleg meglepő. Nem olyan ez, mint egy egyedülálló RPG játék jelenete? Elvileg lehetetlen, hogy kiszabaduljon a bénításból… Szóval ilyen mégis megtörténhet…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
El se jutott az agyamig, amit mondott. Olyan volt, mintha minden érzés kiégett volna belőlem, mintha a kétségbeesés feneketlen mélységeibe zuhannék.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem volt többé okom arra, hogy bármit is tegyek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bármi, harcok ebben a világban, visszatérés a másik világba, vagy csak tovább élni, mindez a jelentőségét vesztette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor kellett volna végeznem magammal, mikor az ügyetlenségem és az erőm hiánya a klán társaim halálához vezetett. Ha akkor megteszem, nem találkoztam volna Asunával, és nem követem el ugyanazt a hibát újra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megakadályozni, hogy Asuna öngyilkos legyen – milyen hülyeség és értelmetlen ilyet mondani. Nem értettem semmit. Hogy lehet így, üres szívvel, hogy tudnék így tovább élni…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Üres tekintettel néztem Asuna kardját, ami fényesen hevert a földön. Elértem a bal kezemmel, megragadtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna létezésének nyomait próbáltam felfedezni a vékony, fürge fegyveren, de nem találtam semmit. Semmi se maradt az értelmetlenül fénylő felületen, ami a tulajára emlékeztetne. Jobb kezemben a saját, bal kezemben Asuna pengéjével lassan felálltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Semmi se számít már. Nem akarok mást, mint megtalálni őt a rövid együtt töltött napok emlékeiben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt hiszem, hallottam, ahogy valaki a hátam mögött a nevemen szólít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem érdekelt, nem álltam meg. A jobb kardot felemelve tettem pár nehéz lépést Kayaba felé, és felé csaptam a karddal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba nézte a szánalmas mozdulatot, amit képességnek se lehetne hívni, nem hogy támadásnak, és egy könnyed mozdulattal a pajzsával kiütötte a kardot a kezemből, míg a hosszú kardjával egyenesen a mellkasomba döfött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Érzelemmentesen bámultam a fényes acélt, ami mélyen a testembe fúródott. Üres volt a fejem. Semmi se maradt, kivéve azt az üres tényt, hogy mindjárt mindennek vége. Látóterem peremén az életerőm vonala lassan fogyott. Nem tudom, hogy ez csak a harc miatt feljavított érzékelésemnek köszönhető, de úgy éreztem, látom minden egyes pontot eltűnni. Becsuktam a szemem, remélve, hogy Asuna mosolya jelenik meg előttem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hiába, az életerő csíkját csukott szemmel is láttam. Vörösen villogott és lassan, könyörtelen tempóban csökkent. Olyan volt mintha ez a rendszernek nevezett istenség, ami eddig tűrte a létezésemet, a végső pillanatra várna. Tíz pont maradt, már csak öt, most már…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen olyan düh öntött el, mit eddig még nem tapasztaltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez volt az a szemét. Ez ölte meg Asunát. A készítő Kayaba csak része volt. Ez szakította szét Asuna testét, ez semmisítette meg a lelkét, most is itt van, érzem a jelenlétét magam körül – a rendszer akarata, ez a digitális halálisten, ami a játékosok hülyeségén szórakozik, és könyörtelenül lengeti a kaszáját…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mik vagyunk mi? Csupán bábok lennénk, amiket a SAO rendszere eltéphetetlen szálakon rángat?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az életerőm eltűnt mintha a dühömön gúnyolódna. Bíbor üzenet jelent meg a szemem előtt: [Halott vagy]. Halálba küldő parancs az istentől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fagyos hideg járta át a testem. Az érzékeim eltompultak. Olyan volt, mintha a számtalan kódblokk bomlana fel, szakadna szét, elpusztítva a létezésemet. A hideg elérte a nyakamat, behatolt a fejembe. Tapintás, hallás, látás, minden ködös lett. A testem kezdet szétesni – szilánkokká válni – mielőtt szétszóródik minden irányba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt hiszed, hagyom megtörténni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kinyitottam a szemem. Láttam. Még mindig láttam. Láttam Kayaba arcát, rajta a meglepett kifejezést, a kardját, ami a mellkasomba szúródott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Talán visszatértek a felfokozott érzékeim, mintha az avatárom halála, ami általában egy pillanat műve, lelassult volna. A körvonalaim már elmosódtak, fényes darabok törtek le és tűntek el itt-ott. De még mindig léteztem. Még éltem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hiiiijaaaa! – kiáltottam minden erőmmel. Kiáltottam és ellenálltam. Ellenálltam a rendszernek, ennek a mindenható istennek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak hogy megmentsen, Asuna akaraterejével kitört a gyógyíthatatlan bénulásból és a kivédhetetlen támadás elé lökte magát. Hogy is eshetnék el anélkül, hogy tennék valamit. Most nem eshetek el, most biztos nem. Még ha nem is tudom elkerülni a halált… legalább…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szorítottam a bal kezemmel a fogáson. Visszatértek az érzékeim, mintha erővel húztam volna vissza őket. Az érzés, hogy tartok valamit a bal kezemben, visszatért. Asuna pengéje – éreztem az eltökéltségét, hallottam, hogy azt mondja, legyek erős.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bal kezem lassan mozdult. Zavaros volt az alakja, darabok törtek le róla minden egyes mozdulatkor. De nem állt meg. Apránként felemésztette a lelkemet, hogy felemeljem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Talán a szemtelen ellenállásomért, egy elképzelhetetlen fájdalom járta át a testem. De csak a fogamat csikorgattam és nem álltam meg. A tíz centis táv hihetetlenül messzinek tűnt. Mintha megfagytam volna, csak a bal karom mozgott. De már azt is elérte a hideg. Olyan volt, mintha jégszoborrá váltam volna, amiről folyamatosan darabok törnek le.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De végül az ezüst penge elérte Kayaba mellkasát. Kayaba nem mozdult. A meglepett kifejezés is eltűnt az arcáról, helyét kellemes, békés mosoly vette át.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Karom leküzdötte a megmaradt távot, félig az eltökéltségem hajtotta, félig valamilyen megmagyarázhatatlan erő. Kayaba becsukta szemeit, ahogy a kard hangtalanul belé vágott. Neki is eltűnt az életereje.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatig csak álltunk ott, kardjaink a másik testébe fúródva. Az utolsó erőmmel felfelé fordítottam a fejem, az égre néztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Így jó lesz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár nem hallottam a válaszát, enyhe melegséget éreztem a bal kezem körül. Végül elengedtem a testemet, ami teljesen készen állt a szétesésre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy elmém a sötétségbe zuhant, érzetem, ahogy a testem és Kayaba teste is ezer darabra hullik szét. A két tárgy pusztulásának hangja csendült fel, és keveredett egymással. Amint minden elképzelhetetlen sebességgel távolodott, hallottam, hogy gyenge hangok a nevemen szólítanak. Gondolom Klein és Agil hangjai. Ebben a pillanatban a rendszerüzenet érzelemmentes hangja szólalt meg:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék kitisztítva. A játék kitisztítva. A játék…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet|22. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet|24. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet&amp;diff=372559</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet&amp;diff=372559"/>
		<updated>2014-07-23T11:39:32Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===22. fejezet===  A harc több, mint egy órán át tartott.  Úgy éreztem, mintha egy örökkévalóság telt volna el a végéig. Mikor a vezér szörny hatalmas teste dar...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===22. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harc több, mint egy órán át tartott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy éreztem, mintha egy örökkévalóság telt volna el a végéig. Mikor a vezér szörny hatalmas teste darabokra esett, senkinek sem maradt ereje az éljenzésre. Mindenki a földre rogyott, volt, aki ülve maradt az obszidián padlón, volt, aki elfeküdt rajta, mindenki szabálytalanul lélegezett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vége...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ja... vége...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután ezt megbeszéltük, úgy éreztem, hogy a „kapocs” köztem és Asuna közt szintén elmúlt. Fáradtság öntötte el a testem és a padlóra térdeltem. Asunával egymásnak vetett háttal ültünk. Úgy éreztük, hogy egy ideig mozdulni se bírunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindketten éltünk - de ez se tudott jobb kedvre deríteni. Túl sokan haltak meg. Az első három után a halál zord hangja folyamatosan felhangzott, ahogy az emberek szertefoszlottak. A hatodik után kényszerítenem kellett magamat, hogy ne számoljam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hányan haltak meg? - kérdezte ziháló hangon Klein. A balomon ült, mellette Agil széttárt kézzel és lábbal feküdt a földön, és ő is ide nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Intettem a jobb kezemmel, hogy megnyissam a térképet és megszámoltam rajta a zöld pontokat. Majd kivontam az eredményt az induláskori létszámból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tizennégy halott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Én is alig hittem el, pedig én számoltam össze. Mindannyian magas szintű, jó képességekkel bíró harcosok voltak, akik számtalan csatában szerezték a tapasztalataikat. Még így is, hogy nem tudtunk menekülni, vagy azonnal gyógyulni, ha a túlélésre fektetjük harcmodorunk, akkor nem vesztünk túl sok embert - legalábbis ezt gondoltuk, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Lehetetlen... - Agil hangjában nyoma se volt a szokásos erőnek. A nyomasztó hír sötét fellegként borult a túlélőkre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még csak a háromnegyedénél járunk, még 25 szint vissza van. Bár több ezer játékos van, csak néhány száz veszi komolyan, és harcol a szintek megtisztításáért. Ha minden szinten ennyien elesnek, mint most, akkor valószínűleg csak egy ember fog szembenézni az utolsó vezérrel. Ha tényleg így lesz, akkor az utolsó ember aki talpon marad, az minden bizonnyal ő lesz...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A terem egy távolabbi része felé tekintettem. Majdnem mindenki földön volt, csak egy vörös ruhás alak állt továbbra is egyenesen. Heathcliff.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rajta is nyomot hagyott a harc. Ahogy ránéztem, megjelent a kurzora és az életereje, így megállapíthattam, hogy ő is bekapott pár sérülést. Végig egyedül blokkolta a csontkaszát, amit Asunával ketten is alig bírtunk. Cseppet se csodálkoznánk azon, hogy ha az életerejétől függetlenül ő is összeesne a kimerültségtől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De a leghalványabb jele sem látszott a fáradságnak nyugodt alakján. Nehéz elhinni, hogy ilyen szívós lenne, mintha egy harcoló gép lenne...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tompa volt az agyam a fáradtságtól, csak bámultam tovább Heathcliff arcát. Higgadt volt a legenda arckifejezése. Csendben nézte az üldögélő KoB harcosokat és a többi játékost. A tekintete meleg volt és könyörülettel teli... mintha...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mintha egy jól bezárt ketrecben játszadozó tucatnyi fehér egeret figyelne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Borzongás futott végig testemen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém hirtelen kitisztult. A testem lehűlt, az ujjaimból kiindulva végül elért az agyamig. Furcsa előérzetem támadt. Egy lehetetlen gondolat fészkelte be magát az elmémbe, mint egy mag, és gyanú nőtt ki belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff tekintete, a nyugodt, nem vigaszt árasztott sebesült bajtársai felé. Nem a mi szintünkön állt. A könyörülete valahonnan a magasból sugárzott le ránk... egy isten tekintete...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az embertelen reakcióidejére gondoltam, amit a párbajunk alatt produkált. Messze túlmutatott egy emberi lény sebességén. Nem, rosszul mondtam; messze túlmutatott a SAO játékosokra vonatkozó korlátain.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Adjuk hozzá ehhez a szokásait; ő a legerősebb klán vezére, mégse adott egyetlen parancsot se, csak hátradőlve figyelte, ahogy a többiek intézik az ügyeiket. Talán mégsem azért, mert bízik az embereiben... hanem mert talán vissza kell fognia magát, mert olyanokat is tud, amit egyszerű játékos nem!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Őt nem köti gúzsba ennek a gyilkos játéknak a szabályai. De nem NPC. Kizárt, hogy egy program képes lenne erre könyörülettel teli tekintetre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha nem NPC és nem egyszerű játékos, akkor csak egy lehetőség maradt. De hogy az ördögbe tudnék meggyőződni róla? Nincs rá mód... egyetlen egy sincs...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, mégis van egy. Egy olyan mód, amit csak itt és csak most tudok kipróbálni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff életerejére néztem. Sokat vesztett a nehéz küzdelem alatt. De nem érte el az 50 százalékot. Alig, éppen hogy, de a kék zónában maradt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Senki se látta, hogy akár egyetlen egyszer is a sárga zónába került volna az életereje. Olyan elsöprő védelme van, amihez foghatót senki se látott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A párbajunk alatt megváltozott az arckifejezése, mikor az életereje megközelítette az ötven százalékot. Talán félt, hogy eléri a sárga zónát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Talán... Valószínűleg...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan megmarkoltam a kardomat. Apró mozdulatokkal hátrahúztam a jobb lábamat. Hátrahajlítottam a derekam, lassan helyezkedtem. Heathcliff nem vett észre semmit. Fáradt embereire szegezte tekintetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha tévedek, akkor bűnözőnek fognak tartani és könyörtelenül megbüntetnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha ez lesz... Bocsáss meg...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunára néztem, aki mellettem ült. Felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun? - Meglepettség ült ki az arcára, a szája mozgott, de hang nem jött ki rajta. Ebben a pillanatban elrúgtam magamat a földről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff és köztem tíz méter volt. Teljes sebességgel száguldottam felé, a testem szinte súrolta a talajt és már ott is voltam. Ferdén felfelé vágtam a karddal. Az alapszintű egykezes kardképesség, a „Dühös Tüske” volt. Ez egy gyenge képesség, akkor sem öli meg Heathcliff-et, ha kritikus találat éri. De ha jó a tippem...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A penge balról tört előre, fényes kék vonalat hagyva maga mögött. Heathcliff meglepően gyorsan reagált, és döbbenet jelent meg az arcán. Azonnal felemelte a pajzsát, hogy védekezzen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jó párszor láttam már ezt a mozdulatot párbajunk közben, és tisztán emlékeztem rá. A kardom fénycsíkká olvadt, menet közben irányt változtatott és súrolta a pajzs szélét miközben a mellkasa felé száguldott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mielőtt beleállhatott volna, a kard egy láthatatlan falba ütközött. Erőteljes ütés rázta meg a kezem. Lila fényszikrák pattantak és egy ugyanolyan színű üzenet - egy rendszerüzenet - jelent meg köztünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[Elpusztíthatatlan Tárgy] Ilyen státusz nem jár egy olyan gyenge lénynek, mint nekünk, játékosoknak. Amitől Heathcliff félt a párbajunk alatt, hogy lelepleződik mindenki előtt az istenszerű védelmezője.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, mit csi... - Asuna, aki meglepetten felkiáltott a hirtelen támadásom miatt, félbe hagyta kérdését és odafagyott, ahol állt, mikor meglátta az üzenetet. Én, Heathcliff, Klein és a többi játékos körülöttünk szintén megdermedt. A rendszerüzenet lassan eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Leeresztettem a kardomat és hátraugrottam, növelve a távolságot köztem és Heathcliff közt. Asuna előrelépett párat, és megállt mellettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Halhatatlanság, amit a rendszer biztosít... hogy lehet ez... klán vezér?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff nem válaszolt még azután sem hogy hallotta Asuna kérdését. Szigorú tekintettel nézett rám. Két karddal a kezemben szólásra nyitottam a szám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez az igazság, ami a legenda mögött áll. Az életerejét védi a rendszer, és bármi is történjék, nem engedi, hogy a sárga zónába essen. A halhatatlan státusz... nem számítva az NPC-ket, csak egy rendszer adminisztrátor rendelkezik ilyennel. De ennek a játéknak nincs egyetlen adminisztrátora se, kivéve talán egyetlen személyt... - itt megálltam és az ég felé emeltem a tekintetem. - Mióta beléptem ebbe a világba, midig is érdekelt, vajon honnan figyel minket és irányítja ezt a világot. De megfeledkeztem a legegyszerűbb válaszról, amit még egy kisgyerek is tud.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyenesen a vörös paladinra néztem, és folytattam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- „Nincs annál unalmasabb, mint azt nézni, ahogy mások játszanak.” Nem igaz? … Kayaba Akihiko?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Feszült csend terült el, mintha mindenki megfagyott volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff érzelemmentesen nézett rám. A körülöttünk lévő játékosoknak egyetlen izma sem mozdult. Nem, pontosítok: nem tudtak megmozdulni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna előre lépett. A szeme nem tükrözött semmilyen érzelmet, mintha feneketlen, sötét kútba vezetne. Kinyitotta a száját és száraz, alig hallható hangon megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vezér... ez... igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff nem törődött a kérdésével. Helyette kissé oldalra billentette a fejét, és feltett egy kérdést nekem:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Érdekelne, hogyan jöttél rá?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Először akkor gondoltam arra, hogy valami nem stimmel, mikor párbajoztunk. Az utolsó mozdulatod elképesztően gyors volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gondoltam. Akkor egy hatalmas hibát követtem el. Sarokba szorítottál a gyorsaságoddal, így végén a rendszer segítségét használtam - Heathcliff bólintott, majd az arca végre más kifejezést öltött; keserű mosoly jelent meg rajta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eredetileg azt terveztem, hogy elérjük a 95. szintet mielőtt ez kiderül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mosolya tekintélyt parancsolóvá változott, ahogy végignézett a játékosokon. Majd, a vörös paladin magabiztosan kijelentette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen. Én vagyok Kayaba Akihiko. Egyben én vagyok a legfelső szinten rátok váró vezér is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Éreztem, ahogy Asuna meginog mellettem. Érte nyúltam a jobb kezemmel, hogy támaszt nyújtsak neki, de a tekintetemet nem fordítottam el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elég kifordult humorod van. Gondolj bele, a legerősebb játékos hirtelen a legnagyobb ellenségünké változik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem gondolod, hogy ez egy érdekes végkifejlet volna? Azt gondoltam, hogy ez a hír megrázza egész Aincrad-ot, de nem gondoltam volna, hogy a játék három negyedénél kiderül. Tudtam, hogy te vagy ennek a játéknak a legkiszámíthatatlanabb tényezője, de nem képzeltem, hogy ilyen is lakozik benned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék készítője és tízezer játékos elméjének börtönőre, Kayaba Akihiko úgy mosolygott, hogy arra még mindig emlékszem, és vállat vont. Kayaba arckifejezése most teljesen más volt, mint Heathcliffé, a Paladiné. De az az erős, acélos jelenlét valahogy hasonlított ahhoz az arctalan avatárhoz, ami két éve ereszkedett le közénk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba keserű mosollyal folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy terveztem te leszel az, aki ki áll ellenem a végén. A tíz egyedi képesség közül a „Dupla Kard” képesség annak a játékosnak jut, akinek a leggyorsabb a reakcióideje, aki képes eljátszani a hős szerepét a végső vezér ellen, függetlenül attól, hogy győz, vagy veszít. De te olyan erőt mutattál nekem, ami felülmúlta a várakozásaimat. Nos... Gondolom ezek a váratlan fordulatok adják az online RPG-k esszenciáját...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor az egyik megdöbbent játékos lassan felállt. Egyike volt a KoB vezetőinek. Látszólag rideg szeme most megtelt gyötrelemmel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Te... Hogy merted kihasználni a hűségünket, a reményeinket... és... és... bemocskolni őket!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemelte hatalmas alabárdját, és egy kiáltással támadásba lendült. Időnk se volt, hogy megpróbáljuk megállítani. Csak figyeltük, hogy Kayaba felé vág...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Kayaba egy lépéssel előrébb járt. Meglegyintette balját és gyorsan állított valamit a megjelenő ablakban, mire a férfi megdermedt a levegőben, és hangos zajt csapva a földre esett. Zöld vonal villogott az életcsíkja körül jelezve a bénulást. Azonban Kayaba nem állt meg itt, keze folyamatosan mozgott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah... Kirito-kun!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megfordulva láttam, hogy Asuna a földön térdel, de nem csak ő, hanem Kayabán és rajtam kívül mindenki a földön nyöszörgött kényelmetlen testtartásban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kardjaimat eltéve letérdeltem Asuna mellé, hogy megtartsam a testét, és megfogjam a kezét. Majd visszanéztem Kayabára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most mit fog csinálni? Megöl mindenkit, hogy elrejtse az igazat?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Természetesen nem. Nem csinálnék ilyen oktalan dolgot - a vörös ruhás férfi fejét rázva mosolygott. - De mivel idáig fajultak a dolgok, nincs más választásom. Előre megyek és várok rátok a Skarlát Jáde Palotában a legfelső szinten. Sajnálom, hogy el kell hagynom a KoB-ot, és a frontharcosokat, akiket körültekintően képeztem, hogy meg tudjanak küzdeni a kilencvenes szintek erőteljes szörnyeivel. Hiszem, hogy van elég erőtök, hogy eljussatok a legfelső szintre. De előtte...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba hirtelen megállt a beszédében, és elsöprő erővel teli tekintetét rám irányította. Majd finoman az obszidián padlóhoz koppintotta kardját. Éles, tiszta, fémes hang zengte be a termet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito, mivel rájöttél kilétemre, ezért teszek neked egy ajánlatot: itt és most kiállhatsz ellenem egy egy-az-egy elleni párbajra. Természetesen kikapcsolom a halhatatlan státuszomat. Ha legyőzöl, a játék azonnal véget ér, és a játékosok ki tudnak lépni. Mit szólsz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint meghallotta, Asuna fészkelődni kezdett a karjaimban, kétségbeesetten próbálta megmozdítani bénult testét és megrázta a fejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Kirito-kun, ne! Így próbál megszabadulni tőled. Most... most meg kell hátrálnod!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ösztöneim is ezt súgták. Ez a fickó a játék adminisztrátora, aki bele tud avatkozni a rendszerbe. Még ha azt is állítja, hogy tisztességes küzdelem lesz, akkor sem tudhatom, hogy nem piszkál-e bele a rendszerbe. Az lenne a legjobb döntés, ha most visszavonulnánk és fellépnénk ellene a többiekkel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mit mondott az az alak? Ő emelte fel a KoB-ot? Hogy biztosan elérjük őt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Milyen szemét... - csúszott ki a számon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a fickó zárta be tízezer ember elméjét a saját maga alkotta világba, ahol már négyezret megölt elektromágneses hullámokkal. Végignézte, hogy úgy ugrálnak az emberek, ahogy ő fütyül. Biztosan ez a legnagyobb öröm egy játékmesternek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna múltjára gondoltam, amit elmesélt nekem a 22. szinten. Emlékszem a könnyeire, amiket engem szorongatva ejtett. Ez az ember kreálta ezt a világot a saját maga szórakoztatására és ő sebezte meg Asuna szívét annyira, hogy már nagyon vérzik. Most nem hátrálhatok meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben. Rendezzük le ezt - bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna felsírt, ráirányítottam a tekintetem a kezeim közt fekvő alakjára. Fájdalom hasított a szívembe, mintha átszúrták volna, de sikerült mosolyt erőltetnem az arcomra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsáss meg. De most nem futhatok el...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna válaszra nyitotta a száját, de félúton feladta és megpróbálta a legjobb mosolyát adni. Egyetlen könnycsepp csurgott le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem akarod... feláldozni magad, ugye?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze. Én fogok győzni. Győzök és véget vetek ennek a világnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben. Bízok benned.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha vesztek is és meghalok, neked élned kell - ezt szerettem volna mondani, de nem tudtam kipréselni magamból. Helyette csak megszorítottam Asuna kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elengedtem, és lefektettem Asuna testét az obszidián padlóra, majd felálltam. Lassan közeledtem Kayaba felé, aki csendben figyelt minket, és hangosan előhúztam mindkét kardot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito! Állj!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hangok felé fordítottam tekintetem, és láttam, hogy Agil és Klein kiáltott rám, és közben próbáltak felállni. Először Agilra néztem és enyhén bólintottam neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Agil, köszönöm, hogy segítetted a harcos játékosokat. Tudtam, hogy a pénzed nagy részét az alsóbb szinteken lévő játékosok megsegítésére költötted.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rámosolyogtam a hatalmas srácra, akinek tágra nyílt a szeme, majd tovább siklott a tekintetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A katana harcos, egy szimpla bandana-kendővel és szőrös ábrázattal, füstölgött a padlón fekve, mintha keresné a szavakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Belenéztem azokba a mély szemekbe, és nagyot sóhajtottam. Most képtelen voltam irányítani akadozó hangom, pedig erősen próbáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein. Akkor… Nagyon sajnálom, hogy akkor ott hagytalak. Mindig is bántam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint rekedt hangomon végigmondtam ezt a rövid sort, valami megcsillant régi barátom szeme sarkában, és könnyek gurultak le az arcán, egyik a másik után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A könnyek folytak a szeméből, Klein erőlködött, hogy fel tudjon állni, és közben hangosan kiabált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te… Te szemét! Kirito! Ne merj bocsánatok kérni! Ne most! Nem bocsájtok meg neked! Amíg meg nem hívsz egy ebédre a valóságban, addig biztosan nem bocsájtok meg neked!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bólintottam felé, ő még folytatni akarta a kiabálást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, ígérem. Találkozunk a másik oldalon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jobb kezemet feltartottam és kinyújtott hüvelykujjal intettem felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül, a lány felé fordultam, aki erőt adott nekem, hogy kimondjam ezeket a szavakat, amik már két éve mélyen belém vésődtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Néztem a mosolygó Asunát, az arcán csillogtak a könnyei…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bocsánatkérést mondtam neki magamban és megfordultam. Kayabára néztem, aki fölényes arccal állt ott, és szólásra nyitottam a szám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, lenne egy kérésem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi lenne az?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem szándékozok veszteni, de ha mégis meghalnék, tennél róla, hogy Asuna ne követhessen el öngyilkosságot, még ha csak egy rövid ideig is?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba meglepetten felvonta az egyik szemöldökét, de higgadtan bólintott a kérésemre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, beállítom, hogy ne hagyhassa el Salemburg-ot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, nem!! Nem teheted ezt!! – kiáltotta Asuna mögöttem. De nem néztem vissza. Hátracsúsztattam a jobb lábamat, előrevittem a bal kardomat, és lejjebb eresztettem a jobbat, beálltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba egy ablakon dolgozott, és ugyanarra a szintre hozta az életerőnket. Éppen hogy a vörös zóna előtt, ahol egyetlen erős ütés eldönti a csatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezután megjelent a feje fölött egy [Átváltás elpusztítható tárgyra] rendszerüzenet. Kayaba bezárta az ablakot, kihúzta a földből a kardját, és felemelte pajzsa mögött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém tiszta és nyugodt volt. Gondolatok, mint „bocsáss meg, Asuna” eltűntek, ahogy a harci ösztönöm borotvaélessé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Őszintén nem tudom, mekkora esélyem van a győzelemre. Ha csak a kardképességeket nézzük, akkor a múltkori párbaj alapján semmivel se jobb nálam. De csak akkor, ha nem használja a „kisegítő lehetőségét”, amikor csak ő tud mozogni én meg teljesen megfagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden Kayaba ígéretén múlik. Az alapján mit mondott, csak a „Szent Kard” erejével tervez legyőzni. Ha ez a helyzet, akkor az egyetlen esélyem a túlélésre az, ha az előtt győzöm le, mielőtt használná a speciális képességeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A levegő szikrázott körülöttünk, mintha feltöltené a belőlünk kiáradó gyilkos vágy. Ez már nem párbaj volt, ez már halálig tartó küzdelemmé vált. Igen, meg foglak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ölni! – kiáltottam éles hangon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint közelebb értem vízszintesen lendítettem meg a jobb kardomat. Kayaba könnyedén blokkolta a pajzsával. Szikrák pattantak és egy pillanatra megvilágította az arcunkat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt mintha a fémes csengés jelezte volna a harcunk kezdetét; fegyvereink nyaktörő sebességre gyorsultak és uralták a köztünk lévő teret.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a harc volt a legerősebb, mégis a legemberibb küzdelem, amiben valaha részt vettem. Mindketten láttuk már a másik képességeit. Végül is ő tervezte a „Dupla Kard” képességet, így könnyen átlátott bármilyen szokásos kombináción. Ezért tudta blokkolni az összes támadásomat a legutóbbi párbajunk alatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem bízhattam a rendszer biztosította mozdulatokban, csak a saját képességeimre és ösztöneimre hagyatkozhattam. Természetesen így nem tudtam használni a rendszer segítségét, de még mindig gyorsan mozogtak a karjaim, köszönhetően az élesebb érzékszerveimnek. Még az utóképeket is láttam, úgy nézett ki így a harc, mintha egy tucat különböző kard lenne a kezemben. De…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba lenyűgöző pontossággal hárította a csapásaimat. Azonnal támadott, ha akár a legkisebb rést is hagytam. Nem látszott, hogy változna a helyzet. Heathcliff szemeire koncentráltam, próbálva kiolvasni belőle az ellenfelem gondolatainak vagy reakcióinak legalább egy parányi részét. Ebből az sült ki, hogy gyakran pillantottunk a másikra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Kayaba/Heathcliff borostyánszínű szemei hidegnek és sivárnak látszottak. Nyoma sem volt benne emberi érzelmeknek, mint legutóbb.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen a hideg szaladt végig a hátamon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ellenfelem olyan alak, aki könyörtelenül végzett majd 4000 emberrel. Normális ember képes lenne ilyesmire? A 4000 halál, a 4000 lélek pusztulásának súlya, ilyen teher alatt is tökéletesen nyugodt… nem is ember ez, hanem szörnyeteg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááááá! – kiáltottam, hogy elhessegessem a félelem tüskéit az elmémből. Még tovább gyorsítottam a mozdulataimon és számtalan csapás záporozott rá másodpercenként. De Kayaba arckifejezése nem változott. Az összes támadásomat blokkolta a hosszú kardjával és pajzsával, mindezt olyan sebességgel, hogy a szem képtelen követni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Játszadozik velem!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A félelmem idegességgé változott. Lehetséges lenne, hogy Kayaba csak azért nem támad, mert bármikor véget vethetne ennek, amikor csak akarja és biztos benne, hogy túlélné azt is, ha közvetlenül eltalálnám?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A gyanú elöntötte az elmém. Még csak nem is volt szüksége a kisegítő lehetőségre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A fenébe!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor most hogy is van ez?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Változtattam a támadásaim mintáján, és aktiváltam az „Elsötétülés”-t, a Dupla Kard legerősebb képességét. Mint a korona tüskéi, a kardjaim 27 folyamatos támadást küldtek Kayaba felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De…Kayaba már várta, hogy használjam az egyik rendszer biztosította képességet. Az arcán a párbaj kezdete óta most először megjelent egy kifejezés. Ez teljesen ellentéte volt annak, amit legutóbb láttam rajta, olyan mosolya volt, mint aki biztos a győzelmében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rájöttem, hogy hibát követtem el, amint elindítottam, a támadást. Ezekben a mozdulatokban rábíztam magam a rendszerre, ahelyett, hogy magamra hagyatkoztam volna. De már nem tudtam megállítani a képességet, és amikor a támadás véget ér, egy rövid szünetre leszek kárhoztatva. Végül is Kayaba átlátott minden vágásomon, az elsőtől az utolsóig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy néztem, hogy Kayaba vakító sebességgel lendíti pajzsát, pontosan tudva, hogy melyik csapás hova fog érkezni, hárította a kardjaimat, magamban motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bocsáss meg…Asuna…legalább te…maradj életben…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 27. támadás is szikrázva akadt fenn a pajzson. Majd egy éles csikorgás kíséretében a balkezemben lévő kard eltört.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, itt a búcsú ideje, Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba magasra emelte a kardját, amíg én mozdulatlanul álltam. Mélyvörös fény ragyogott a penge körül. A vérvörös kard megindult felém…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a pillanatban erős vibráló hang hatolt fejembe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megvédelek Kirito-kun!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy személy sziluettje állt be hihetetlen sebességgel Kayaba vörös kardja és közém. A hosszú, mogyoróbarna haj a szemem előtt táncolt a szélben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna, hogy!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előttem állt annak ellenére, hogy mozdulni se tudhatott volna a bénítás miatt. Bátran, egyenes derékkal állt és széttárta karjait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba arcára kiült a sokk, de már senki sem tudta megállítani a támadását. Minden úgy mozgott, mintha lassított felvétel lenne, ahogy a hosszú kard végig vágott Asuna vállától mellkasáig, mielőtt megállt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kinyújtottam két kezemet Asuna felé, mikor hátra tántorodott. Hang nélkül csuklott össze. Ahogy tekintete találkozott az enyémmel, gyenge mosolyt küldött felém. Az élet csíkja eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az idő megállt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A napsütés. A rét. A lágy szellő. A kissé hideg időjárás.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fenn ültünk a hegyen és néztünk le a tóra. A vízen megcsillant a lemenő nap arany vörös fénye.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A susogó levelek zenéje. A fészkekbe visszatérő madarak éneke.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Finoman fogta a kezemet, fejét a vállamon pihentette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A felhők elúsznak. A csillagok egyenként megjelennek, pislognak az éjszakai égbolton. Néztük, ahogy a világ színei apránként megváltoznak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elfárdtam. Pihenhetek kicsit az öledben?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mosolyogva válaszoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát persze! Pihenj kellemesen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A karjaimban Asuna most is úgy mosolygott, mint akkor. Szemei megteltek végtelen szeretettel, ugyanakkor a régi idők súlya és melegsége teljesen eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna teste, aranyfényben apránként eltűnt. A fény egy része máris halványodni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez most csak vicc, ugye…Asuna…ez…ez…csak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Motyogtam remegő hangon. A közönyös fény egyre erősebb és erősebb lett, majd…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy könnycsepp gurult le Asuna szeméből és megcsillant, mielőtt eltűnt volna. Ajkai lassan mozogtak, mintha még próbálna valamit mondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sajnálom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ég veled!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Teste lebegni kezdett. Karjaimban a vakító fény számos levegőben úszó tollá robbant szét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nyoma sem maradt a testének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csendesen kiáltottam és kétségbe esetten próbáltam összegyűjteni a karjaimban az eltűnő fényt, de az aranytollak felrepültek az égbe, mintha a szél ragadná el őket, ahol elhalványodtak és eltűntek. Ugyanúgy, ahogy ő is eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem történhetett meg. Egyszerűen nem. Csak…&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy térdeltem a földön, mintha összecsuklottam volna. Az utolsó toll a tenyerembe szállt és ott tűnt el. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet|21. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet|23. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet&amp;diff=372558</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet&amp;diff=372558"/>
		<updated>2014-07-23T11:37:47Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===21. fejezet===  Egy csoportnyi magas szintű játékos várt már a 75. szint kaputerén, Colliniában, gondolom ők is a vezér csapat tagjai. Amint kiléptünk a kapuból...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===21. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy csoportnyi magas szintű játékos várt már a 75. szint kaputerén, Colliniában, gondolom ők is a vezér csapat tagjai. Amint kiléptünk a kapuból és feléjük fordultunk, mindannyian elhallgattak és feszült pillantást vetett felénk. Néhányuk még tisztelgett is előttünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megálltam a meglepettségtől. De Asuna csak tisztelgett majd oldalba bökött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gyerünk, Kirito-kun, te most egy vezető vagy, üdvözöld őket rendesen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ügyetlenül tisztelegtem feléjük. Részt vettem már számos vezérharcban, de most először tüntettek ki ennyi figyelemmel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
-Hé!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valaki vállon veregetett, megfordulva a katana-forgató Kleint pillantottam meg, aki mosolygott bandana kendője alatt. Meglepetten láttam, hogy a hatalmas termetű Agil is ott áll mellette, kétkezes fejszével felszerelkezve.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi…Hát ti is részt vesztek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit kell ezen meglepődni? Nem veszel minket komolyan? - vágott vissza Agil. - Még a boltomat is bezártam, csak mert hallottam, hogy nehéz dolgotok lesz. És ti nem is méltatjátok az önfeláldozásom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megveregettem a karját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megértem az érzéseidet. Szóval ki is zárhatunk mikor felosztjuk a zsákmányt, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erre a kérdésemre az óriás megrázta a kopasz fejét, és úgy ráncolta a szemöldökét, hogy az már 八1 alakú lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, az ta-talán kissé...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy elhalt a hangja, Asunából és Kleinből egyszerre tört ki a nevetés. Ez gyorsan elterjedt a többi játékos közt is és mindenki szorongását eltörölte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pontosan egy órakor újabb játékosok érkeztek a kapun át. Heathcliff volt, a vörös ruháját viselte a hatalmas pajzsával a kezében, és a KoB elitjei. A feszültség újra szétterült a játékosok közt, amint meglátták az érkezőket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha csak a szinteket és a pontokat néznénk, csak Heathcliff lenne jobb nálunk. De a tervezéskor a csapatmunkára összpontosítottak. A fehér és piros klánszíneket leszámítva, a fegyvereik és pajzsaik mind különbözőek voltak, mégis sokkal erősebb volt köztük az összhang, mint „A Sereg” egységében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A paladin és négy beosztottja egyenesen felénk vette az irányt, amivel kétfelé osztották az összegyűlt játékosokat. Klein és Agil hátráltak néhány lépést, míg Asuna nyugodtan üdvözölte őket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff megállt biccentett nekünk, majd az összegyűlt csapathoz intézte szavait:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Úgy látom, mindenki itt van. Köszönöm az egybegyűlteknek. Remélem, mindenki tisztában van a helyzettel. Nehéz csata elé nézünk, de hiszem, hogy az erőtökkel megnyerjük a csatát. Harcolunk, hogy kivívhassuk a szabadságunk! - kiáltotta Heathcliff, és a többiek vele ordítottak. Lenyűgözött ez a karizma, ami mágnesként vonzotta az embereket. Hihetetlen, hogy akad egy ilyen vezetői képességekkel megáldott ember a keményvonalas játékosok közt, akiknek rendszerint sivár a szociális életük. Talán ez a világ hozta ki belőle a tehetségét? Kíváncsi lennék mit is csinál a valóságban...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff felém fordult, mintha megérezte volna a tekintetem, és mosolyogva szólt hozzám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, alig várom már, hogy lássalak harc közben. Remélem, teljes erőbedobással fogod használni a „Dupla Kard” képességed.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nemhogy nyomást, de még csak félelmet sem lehetett hallani a hangjában. Tagadhatatlan, hogy elképesztett Heathcliff viselkedése, hogy a ránk váró harc ellenére ilyen figyelmet fordít ránk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután némán bólintottam, Heathcliff visszafordult a csapat felé és felemelte a kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor vágjunk bele. Megnyitok egy folyosót, ami közvetlenül a vezér ajtaja elé vezet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Közben elővett egy sötétkék kristályt a zsebéből, mormogást és áhítatot idézve elő a tömegben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A sima teleport kristályok csak a kiválasztott város kapujához képesek vinni a használóját, de ez a tárgy, amit Heathcliff elővett, egy „Folyosó Kristály”, ami képes bárhova teleport kaput nyitni. Mondanom se kell, hogy hihetetlenül értékes tárgy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De pont azért, mert ilyen hasznos, nagyon nehéz hozzájutni; NPC boltokban nem is kapni. Csak a labirintusok kincsesládáiban található, illetve néha elejt egyet egy-két szörny, így csak néhány játékos van, aki használni meri, ha a kezébe kerül egy. A játékosok nem azért morajlottak fel, mert egy ilyen ritka tárgyat láttak meg, hanem mert Heathcliff igenis hajlandó elhasználni ezt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff, mit sem törődve a játékosok bámuló tekintetével, felemelte a kristályt, és elkiáltotta magát:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Folyosó, tárulj!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A rendkívül drága kristály szertefoszlott és kék fényörvény jelent meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindenki kövessen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végigsiklott a tekintete a csapaton, majd belépett a kék fénybe; a vörös köpenye lobogott mögötte. A testét kapásból körülölelte a fény és azonnal elnyelte. A négy KoB beosztottja habozás nélkül követte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valamiért sok ember gyűlt össze a tér körül. Biztos hallottak a vezér harcról, és kijöttek megnézni minket. A harcosok sírás és biztatás közepette egyenként haladtak át a kapun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi voltunk az utolsók. Egymásra néztünk, és biccentettünk a másiknak mielőtt kézen fogva átléptünk az örvénylő fényen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután a teleportálás okozta szédülés elmúlt, kinyitottam a szemem és a labirintusban találtam magam. Feltűnően széles folyosó volt, két sor vastag pillér tartotta a tetejét, és egy hatalmas kapu állt a végében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 75. szint labirintusát valamilyen enyhén áttetsző obszidián kőből építették. Az alsóbb szintek nyers és durva labirintusaival ellentétben, itt minden szépen le van csiszolva, és hézagmentesen voltak rakva a kövek. A levegő hideg és nyirkos volt, és vékony köd borította a padlót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna átölelte magát, mintha fázna és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valahogy... Nagyon rossz előérzetem támadt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... - egyetértettem vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Két év alatt kitisztítottunk 74 szintet és ugyanennyi vezért győztünk le. Ennyi tapasztalattal a hátunk mögött, már a vezér környezetéből is gyanítani tudtuk az erejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harminc játékos körülöttünk épp a menüjükben ellenőrizték a felszerelésüket; mindnek nagyon komoly volt a tekintete.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillér mögé vezettem Asunát és átöleltem vékony testét. A szorongás, amit eddig visszatartottam, most a csata közeledtével újra elöntött. Még a testem is remegni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne aggódj - suttogta Asuna a fülembe. - Megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... nem a harc miatt aggódók...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fufu - nevetett halkan, majd folytatta. - Te is védj meg engem, Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen... Megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még egyszer megszorítottam, mielőtt elengedtem. Heathcliff felemelte pajzsát, és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindenki készen áll? Nincs információnk a vezér támadási mintáiról. A KoB visszaveri az ellenséges támadásokat, a többiek addig figyeljenek és próbálják kitalálni az ellenség stílusát és ennek megfelelően támadjanak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindenki rábólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akkor indulás - mondta Heathcliff. Magabiztosan az obszidián ajtóhoz lépett és a közepére helyezte a kezét. Ettől mindenkiben fokozódott a feszültség.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vállon veregettem Kleint és Agilt, akik előttem álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Meg ne haljatok - mondtam nekik, mikor megfordultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, inkább magad miatt aggódj.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem áll szándékomban meghalni, mielőtt megcsinálom a szerencsémet a ritka tárgyakkal, miket a mai harcban gyűjtök.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Míg ők arrogáns-vicces stílusban válaszoltak, az ajtó súlyos hangot adva nyílni kezdett. A játékosok mind felemelték a fegyvereik, én is kivontam hát a két kardomat. Asunára néztem, aki vívókardját tartotta a kezében, és bólintottam neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff volt az utolsó, aki kivonta kardját a pajzsából. Feltartotta a levegőbe és kiáltott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Támadás!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd belépett a szélesre tárt kapun, mindenki más azonnal követte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A terem belülről hatalmas kupolának nézett ki. Úgy tűnt legalább akkora, mint az aréna ahol Heatcliffel párbajoztam. A falak felettünk összehajoltak. Amint mind a harmincketten beléptünk és alakzatba rendeződtünk az ajtó mögöttünk becsapódott. Mostantól csak akkor lehet kinyitni, ha a vezér meghalt, vagy mi pusztultunk el mind egy szálig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú pillanatig az egész csoport csendben várt. Bár figyeltük a padlót körülöttünk a vezér még mindig nem jelent meg. Pattanásig feszült idegekkel vártunk, a másodpercek lassan teltek, egyik a másik után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint egyikünk már nem bírta tovább a feszült légkört...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Felettünk! - kiállotta Asuna mellettem. Meglepetten felnéztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kupola plafonján. Ott volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rendkívül nagy és hosszú.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy százlábú!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a gondolat suhant át az elmémen mikor megláttam. Körülbelül 10 méter hosszú volt. De a számos részre osztott teste inkább hasonlított emberi gerincre mind rovarra. Hegyes csontlábak meredtek elő minden ízületéből. Felfelé egyre vastagabb lett, míg végül egy förtelmes koponyában végződött. Ez azonban nem emberi koponya volt. Sima koponya végében két pár szemüreg volt, kék lángok parázslottak benne. Kiálló állkapcsában hegyes fogak meredtek elő. Míg két masszív kasza alakú kar állt ki a koponya két oldalán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor ráfókuszáltam, megjelent a sárga kurzora és mellette a neve: „Koponyakaszás” - a csontváz vadász-gyilkos.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a sokkolt játékosok nézték, a csontváz százlábú mászni kezdett a plafonon, majd hirtelen széttárta a lábait, és egyenesen felénk zuhant.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne csak álljatok ott! Szétszóródni!! - Heathcliff éles hangja hasított a fagyott levegőben. A játékosok magukhoz tértek és megmozdultak. Siettünk, hogy elhagyhassuk még a környékét is a landolási területnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De három ember, akik pont a csontváz százlábú alatt állt, lassúak voltak. Csak álltak ott és felfelé bámultak, mintha nem tudnák, merre fussanak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Erre! - kiáltottam gyorsan. A három végre megmozdult és futni kezdtek felém...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De ekkor a százlábú földet ért mögöttük, föld is bele rázkódott. A három játékos elvesztette egyensúlyát, és a százlábú meglendítette a jobb karját - a hatalmas csontkasza akkora volt, mint egy ember - és egyenesen beléjük hasított.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A három játékost egyetlen vágás érte a hátukon és egyszerre repültek el. Az életerejük gyorsan fogyott, ahogy szálltak a levegőben - már a sárga zónából váltott a veszélyes pirosba...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- !?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindegyikőjüké elérte a nullát, és a három test még a levegőben darabokra esett és eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- !!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hallottam, hogy Asuna visszatartja a levegőt. Éreztem, ahogy a testem megmerevedik a sokktól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meghaltak... egyetlen vágástól?!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A SAO rendszerében, ami egyszerre szint és képesség alapú, a maximális életerő egyszerre nő a játékos szintjével, tehát a magasabb szintű játékost nehezebb megölni függetlenül annak harci képességeitől. A mai csapat kizárólag magas szintű játékosokból áll, ezért még egy vezér ellen is ki kellene bírniuk minimum egy rövidebb támadás sorozatot is - legalábbis mindenki ezt gondolta. Mégis egyetlen ütés...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez.. lehetetlen - suttogta Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csontváz százlábú, ami épp most vette el három ember életét, felemelte a felsőtestét és mennydörgő ordítással egy másik csoportra támadott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááá!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ott álló játékosok felsikoltottak. A csontkasza megint felemelkedett a levegőbe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a kritikus pillanatban, egy alak ugrott közvetlenül a kasza elé. Heathcliff volt. Felemelte nagy pajzsát és fülsiketítő hang meg szikrahullás mellett blokkolta a támadást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De két kasza volt. Míg a bal tovább támadta Heathcliffet, a jobb megindult a megdermedt játékosok felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fenébe...!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szinte öntudatlanul futottam, gyorsan átszelve a távolságot, mintha repülnék, és a kasza elé vetettem magam. Majd keresztbe tettem a kardokat és blokkoltam a támadását.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A becsapódás ereje megrázta a testem. De - a kasza nem állt meg. Szikrák pattantak, és a kasza visszanyomta a kardjaim és tovább közeledett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Túl erős!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor egy új kard vágott fehér fénnyel kaszába. Csattanó hang hallatszott. A kasza ereje meggyengült, és mindenem beleadva sikerült visszalöknöm.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mellettem Asuna nézett rám és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha mindketten egyszerre vágunk oda, akkor tudjuk blokkolni a támadásait! Nekünk sikerülhet!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, gyerünk! - bólintottam. Tudtam, hogy Asunával az oldalamon még erősebb vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kasza vízszintesen vágott felénk, mindketten jobbra és lefelé vágtunk, hogy blokkoljuk. A kardjaink tökéletes összhangban vágtak a kaszába, és ezúttal is sikerült visszaverni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erőt gyűjtöttem, és a többiekre kiáltottam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Blokkoljuk a kaszákat! Mindenki más támadjon oldalról!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt mintha a hangom megszüntetett volna valamilyen átkot, ami a többieken ült. A játékosok felkiáltottak, és felemelt fegyverekkel, a százlábú testére támadtak. A sok ütés mélyen a testébe vágott, és a vezér életereje végre csökkent kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De közvetlenül utána, néhány játékos felsikított. Megkockáztattam egy oldalpillantást, és láttam, hogy néhányukat földre terített a hosszú lándzsa szerű csont, ami a százlábú farka végén volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Argh! - csikorgattam a fogaim. Segítenünk kellene, de Asunának és nekem tele volt a kezem, ahogy Heathcliffnek is, aki kicsit távolabb egymaga védte a bal oldalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun! - Asuna hangja hallatszott, és odafordítottam a tekintetem. - Nem! Ha most nem figyelünk, eltalál!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, igazad van... Megint jön!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Blokkold egy függőleges vágással!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csupán pillantásokkal kommunikáltunk, és tökéletes szinkronban vertük vissza a kaszát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erőt vettünk magunkon és kizártuk a sikolyokat, amik időről időre felhangzottak, és az ellenség erőteljes vágásainak blokkolására koncentráltunk. Hihetetlen, de nem volt szükségünk se beszédre se pillantásokra. Olyan volt, mintha összekapcsolódtunk volna. Az ellenség olyan gyorsan támadt, hogy lélegzetvételnyi időnk se maradt, de mégis visszavertünk minden támadást, ugyanakkor, ugyanazt a képességet aktiválva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És akkor... ahogy ott harcoltam a túlélésért, olyan érzéssel találkoztam, amivel még soha. Szürreális tapasztalat volt... mintha Asuna és én egyetlen személlyé olvadtunk volna össze, és egyetlen kardot használnánk. Az életerőnk folyamatosan csökkent a visszavert csapások lökéshullámaitól, de már túl voltunk azon, hogy emiatt aggódjunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet|20. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet|22. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet&amp;diff=372557</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet&amp;diff=372557"/>
		<updated>2014-07-23T11:36:46Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===20. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A teljes felderítő osztag megsemmisült!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a megdöbbentő hír fogadott minket, mikor két hét után visszatértünk Grandumba, a KoB főhadiszállására.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg a vastorony legfelső szintjén voltunk, ami főhadiszállásként szolgált és itt volt a konferencia terem is, a hatalmas ablakkal, ahol legutóbb beszéltünk Heathcliff-fel. Heathcliff a hatalmas félkör alakú asztal közepén ült, a szokásos hosszú köpenyét viselte. A klán többi vezetője ott ült az oldalán, kivéve Godfree, aki már nem volt köztünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff összefűzte csontos ujjait az arca előtt és homlokát ráncolva bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tegnap történt. Feltérképezni a 75. szint labirintusát elég sok ideig tartott, de végül veszteségek nélkül végeztünk vele. Bár számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolgunk ezzel a vezérrel...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nekem is volt egy érzésem, hogy ilyen történhet. Ennek oka az, hogy az összes labirintus vezér közül csak a 25. szint és az 50. szint vezére volt rendkívül nagy és erős, amik a legsúlyosabb veszteségeket okozták a vezérharcok során.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kétfejű óriás elleni csata során a 25. szinten „A Sereg” elit egységét gyakorlatilag kiirtották, ez volt a fő oka a szervezet hanyatlásának. Mikor a hatkezű szörny, ami úgy nézett ki mit egy fém Buddha szobor, heves támadást indított ellenünk az 50. szint harca alatt, számos játékos megijedt és engedély nélkül elteleportált, ettől a frontvonal majdnem megtört. Ha az erősítés csak egy percet is késett volna, totális megsemmisüléssel néztünk volna szembe. Ami azt illeti, az a személy, aki egyedül tartotta a frontvonalat, míg az erősítés megérkezett, itt ül előttem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha minden huszonötödik szinten rendkívül erős vezér vár, akkor valószínű, hogy ez is az lesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...Szóval, kiküldtünk egy felderítő egységet, amit húsz fő alkotott, öt különböző klánból összeválogatva - folytatta monoton hangon Heathcliff. Semmit nem lehetett kiolvasni a félig lehunyt borostyán színű szemeiből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Óvatosak voltak a felderítés során. Tíz közülük kint maradt a terem ajtaja előtt, mint tartalék... de mikor az első tíz belépett és elérte a terem közepét, a kapuk becsukódtak, amint megjelent a vezér. A jelentések alapján az ajtó több mint öt percig zárva volt, és a kint maradók nem tudtak semmit se tenni, a zártörés és az ajtó betörése sem járt sikerrel. Mikor az ajtó végül kinyílt... - Heathcliff szája megfeszült. Lehunyta a szemét egy pillanatra majd folytatta. - Senki se volt a teremben. A vezér és a tíz ember eltűnt. Nincs jele teleportálásnak. Nem tértek vissza... és mikor elküldtem egy embert a Fekete Vas Palotába, hogy ellenőrizze a halálozási listát a fém emlékművön... - nem fejezte be a mondatot csak megrázta a fejét. Mellettem Asunának elakadt a lélegzete és alig bírta kinyögni:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tíz... ember... Hogy történhetett...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Anti-kristály mező?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff aprót biccentett a kérdésemre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez az egyetlen magyarázat. Asuna-kun jelentése alapján a 74. szinten is ilyen volt, így eléggé valószínű, hogy mostantól minden vezér terme anti-kristály terület.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fenébe... - átkozódtam. Ha vész esetén nem tudunk elmenekülni, akkor az emberek váratlan helyzetekben való elhalálozása drasztikus méreteket ölthetnek. Nem veszíthetünk senkit... ez a legfontosabb alapelv, amit követünk a játék kitisztítása során. De lehetetlen kitisztítani a játékot a vezérek legyőzése nélkül...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egyre inkább hasonlít egy igazi halálos játékhoz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De emiatt nem adhatjuk fel a harcot...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff lehunyta a szemét és halkan, de eltökélt hangon folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azon túl, hogy egy anti-kristály terület, a terem megakadályoz minden menekülési lehetőséget, amint a vezér megjelenik. Emiatt csak akkor nyerhetünk, ha a legnagyobb csapatot visszük be, amit irányítani tudunk. Eredetileg nem terveztem, hogy visszahívlak titeket, hisz csak most házasodtatok össze, de remélem, megértitek a helyzetünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vállvonogatva válaszoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben, segítünk. De Asuna biztonsága számomra az elsődleges. Ha veszélyes helyzetbe kerülünk, akkor mindenki más elé helyezem az ő épségét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff alig észrevehetően elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az, akinek a vágya, hogy megvédjen mást, képes hatalmas erőt felszabadítani. Várom már a harctéri eredményeidet. A támadás három óra múlva kezdődik. 32 ember várható, beleértve titeket is. Találkozunk a teleport kapu előtt Colliniában, a 75. szinten egy órakor. Leléphettek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor befejezte a vörös paladin, az emberei felálltak és távoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Három óra... Mit tegyünk? - kérdezte Asuna és szórakozottan leült egy acél padra. Csendben néztem. A teste, mit a fehér-vörös harci egyenruhája fedett, a hosszú és selymes haja, a ragyogó, barna szemei... olyan gyönyörű volt, mint egy felbecsülhetetlen értékű gyémánt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor észrevette, hogy rezzenéstelen tekintettel bámulom, Asuna elpirult és szégyenlős mosollyal az arcán megkérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...? Mi van?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hezitálva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek ne légy mérges és figyelj rám. A mai vezérharc... megtennéd, hogy nem veszel részt benne és itt vársz, míg visszatérek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna előbb rám nézett, majd lehajtotta a fejét és melankolikus hangon kérdezett:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért mondod ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Annak ellenére, amit Heathcliff mondott, egyszerűen nem tudjuk megjósolni, mi fog történni egy olyan helyen, ahol nem lehet használni a kristályokat. Nagyon félek attól... akárhányszor gondolok rá... hogy valami történik veled...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt várod tőlem, hogy várjak rád egy biztonságos helyen, míg te egy veszedelmes csatába indulsz? - Asuna felállt és magabiztos léptekkel idejött hozzám. A szemei lángoltak az indulattól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha ezt tenném, és te mégse térnél vissza, akkor öngyilkos lennék. Nem csak azt veszteném el, amiért élek, de soha nem bocsátanám meg magamnak azt, hogy csak itt vártam. Ha meg szeretnél szökni, akkor veled szökök. Ha ezt szeretnéd, benne vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Befejezte, és megérintette a mellkasomat az ujjbegyeivel. Gyengéd mosoly jelent meg az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De tudod... Mindenki, aki részt vesz a mai csatában, szintén fél, és mind el akar futni. Mégis, ennek ellenére, beleegyeztek a csatlakozásba. Azért, mert a vezér és Kirito-kun... mert e világ két legerősebb harcosa vezeti őket... ezt gondolom... Tudom, hogy nem szereted ezt a felelősséget. De remélem, hogy megpróbálod, csak most az egyszer, nem csak értük, hanem értünk is... Hogy visszatérhessünk a valóságba, és találkozzunk megint; remélem, hogy mindent beleadunk. Együtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a kezem és gyengéden megfogtam Asuna kezét. Nem akarom elveszteni, ez az érzés eltöltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi... Meginogtam egy pillanatra. Igazság szerint tényleg el akarok menekülni. Nem akarom, hogy meghalj, és én se akarok meghalni. Nem kell... - Asuna szemébe néztem és folytattam. - Nem baj, ha nem térnünk vissza a valóságba. Veled akarok élni abban a kis erdei kunyhóban. Mi ketten... Örökké...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna a szívéhez emelte a másik kezét. Lehunyta a szemét és a homlokát ráncolta. Majd egy apró nyögés hagyta el az ajkait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen... Mint egy álom... Nagyszerű lenne, ha megtehetnénk... A napjainkat együtt töltenénk... Örökké...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Itt megállt és lebiggyesztette az ajkát, mintha elengedne egy reménytelen kívánságot. Majd kinyitotta a szemét és komoly tekintettel rám nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, gondolkoztál már azon, hogy...? Arról, hogy mi történik most az igazi testünkkel?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Váratlanul ért a kérdés, elnémultam tőle. Ezen már valószínűleg minden játékos gondolkodott. De mivel semmilyen kapcsolatunk sincs a külvilággal, így értelmetlen ezen agyalni. Mindenki megrémült, és kerülik ezt a kérdést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Emlékszel? Azaz alak... Kayaba Akihiko bevezetője a játék elején. Azt mondta a Nerve Gear a kapcsolat megszakítását két óráig engedélyezi. De ennek azaz oka, hogy...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A testünket átvigyék a megfelelő kórházakba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rábólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd pár nappal később mindenki el volt vágva a rendszertől úgy egy órára, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami ilyesmi tényleg történt. Csak bámultam a kapcsolat megszakadt figyelmeztetést és azon aggódtam, hogy most a Nerve Gear megöl-e vagy sem két óra múlva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szerintem akkor mindenkit kórházba vittek. Lehetetlen egy eszméletlen embert évekig ápolni egy átlagos háztartásban. Valószínűleg átszállítottak minket egy kórházba és újra felcsatlakoztattak a hálózatra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, azt hiszem, igazad van...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha a testünk egy ágyban fekszik, és csak a rájuk csatlakoztatott csövek és vezetékek tartják életben... Nem hiszem, hogy biztonságban lennének a végtelenségig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megijesztett a gondolat, hogy a testem elenyészik; átöleltem Asunát, hogy létezésünket igazoljam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Más szavakkal... mindegy hogy kitisztítjuk a játékot vagy sem... mindig is lesz egy időkorlát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És ez az időkorlát minden embernél más és más... A „másik oldal” tabu itt, így nem beszélhettem erről mással... De te más vagy. Az egész életemet melletted szeretném leélni. Vissza akarok térni veled a valóságba, össze akarok veled házasodni rendesen, és veled megöregedni. Így... így...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudta folytatni. Asuna hozzám bújt, folytak a könnyek a szeméből. Lassan simogattam, segítve neki, hogy be tudja fejezni a mondanivalóját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Így nincs más választásunk. Harcolnunk kell most...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A félelmeim nem tűntek el. De hogy adhatnám fel, mikor Asuna a legjobbat nyújtja a jövőnk érdekében, és nem omlik össze alatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rendben van. Biztosan rendben is lesz. Amíg együtt vagyunk, addig biztosan...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még jobban magamhoz szorítottam Asunát, hogy elűzzem a kísértő, fenyegető érzéseimet. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet|19. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet|21. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372556</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372556"/>
		<updated>2014-07-23T11:34:44Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 22. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 23. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 24. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 25. fejezet}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372555</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=372555"/>
		<updated>2014-07-23T11:33:38Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Első kötet - Aincrad (Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword Art Online - Français|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet 19. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet 20. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_21._fejezet 21. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_22._fejezet 22. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_23._fejezet 23. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_24._fejezet 24. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_25._fejezet 25. fejezet]&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Light novel (Hungarian)]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet&amp;diff=372553</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_20._fejezet&amp;diff=372553"/>
		<updated>2014-07-23T11:31:51Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===20. fejezet===  - A teljes felderítő osztag megsemmisült!?  Ez a megdöbbentő hír fogadott minket, mikor két hét után visszatértünk Grandumba, a KoB főhadiszáll...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===20. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A teljes felderítő osztag megsemmisült!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a megdöbbentő hír fogadott minket, mikor két hét után visszatértünk Grandumba, a KoB főhadiszállására.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg a vastorony legfelső szintjén voltunk, ami főhadiszállásként szolgált és itt volt a konferencia terem is, a hatalmas ablakkal, ahol legutóbb beszéltünk Heathcliff-fel. Heathcliff a hatalmas félkör alakú asztal közepén ült, a szokásos hosszú köpenyét viselte. A klán többi vezetője ott ült az oldalán, kivéve Godfree, aki már nem volt köztünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff összefűzte csontos ujjait az arca előtt és homlokát ráncolva bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tegnap történt. Feltérképezni a 75. szint labirintusát elég sok ideig tartott, de végül veszteségek nélkül végeztünk vele. Bár számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolgunk ezzel a vezérrel...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nekem is volt egy érzésem, hogy ilyen történhet. Ennek oka az, hogy az összes labirintus vezér közül csak a 25. szint és az 50. szint vezére volt rendkívül nagy és erős, amik a legsúlyosabb veszteségeket okozták a vezérharcok során.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kétfejű óriás elleni csata során a 25. szinten „A Sereg” elit egységét gyakorlatilag kiirtották, ez volt a fő oka a szervezet hanyatlásának. Mikor a hatkezű szörny, ami úgy nézett ki mit egy fém Buddha szobor, heves támadást indított ellenünk az 50. szint harca alatt, számos játékos megijedt és engedély nélkül elteleportált, ettől a frontvonal majdnem megtört. Ha az erősítés csak egy percet is késett volna, totális megsemmisüléssel néztünk volna szembe. Ami azt illeti, az a személy, aki egyedül tartotta a frontvonalat, míg az erősítés megérkezett, itt ül előttem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha minden huszonötödik szinten rendkívül erős vezér vár, akkor valószínű, hogy ez is az lesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...Szóval, kiküldtünk egy felderítő egységet, amit húsz fő alkotott, öt különböző klánból összeválogatva - folytatta monoton hangon Heathcliff. Semmit nem lehetett kiolvasni a félig lehunyt borostyán színű szemeiből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Óvatosak voltak a felderítés során. Tíz közülük kint maradt a terem ajtaja előtt, mint tartalék... de mikor az első tíz belépett és elérte a terem közepét, a kapuk becsukódtak, amint megjelent a vezér. A jelentések alapján az ajtó több mint öt percig zárva volt, és a kint maradók nem tudtak semmit se tenni, a zártörés és az ajtó betörése sem járt sikerrel. Mikor az ajtó végül kinyílt... - Heathcliff szája megfeszült. Lehunyta a szemét egy pillanatra majd folytatta. - Senki se volt a teremben. A vezér és a tíz ember eltűnt. Nincs jele teleportálásnak. Nem tértek vissza... és mikor elküldtem egy embert a Fekete Vas Palotába, hogy ellenőrizze a halálozási listát a fém emlékművön... - nem fejezte be a mondatot csak megrázta a fejét. Mellettem Asunának elakadt a lélegzete és alig bírta kinyögni:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tíz... ember... Hogy történhetett...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Anti-kristály mező?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff aprót biccentett a kérdésemre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez az egyetlen magyarázat. Asuna-kun jelentése alapján a 74. szinten is ilyen volt, így eléggé valószínű, hogy mostantól minden vezér terme anti-kristály terület.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fenébe... - átkozódtam. Ha vész esetén nem tudunk elmenekülni, akkor az emberek váratlan helyzetekben való elhalálozása drasztikus méreteket ölthetnek. Nem veszíthetünk senkit... ez a legfontosabb alapelv, amit követünk a játék kitisztítása során. De lehetetlen kitisztítani a játékot a vezérek legyőzése nélkül...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egyre inkább hasonlít egy igazi halálos játékhoz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De emiatt nem adhatjuk fel a harcot...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff lehunyta a szemét és halkan, de eltökélt hangon folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azon túl, hogy egy anti-kristály terület, a terem megakadályoz minden menekülési lehetőséget, amint a vezér megjelenik. Emiatt csak akkor nyerhetünk, ha a legnagyobb csapatot visszük be, amit irányítani tudunk. Eredetileg nem terveztem, hogy visszahívlak titeket, hisz csak most házasodtatok össze, de remélem, megértitek a helyzetünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vállvonogatva válaszoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben, segítünk. De Asuna biztonsága számomra az elsődleges. Ha veszélyes helyzetbe kerülünk, akkor mindenki más elé helyezem az ő épségét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff alig észrevehetően elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az, akinek a vágya, hogy megvédjen mást, képes hatalmas erőt felszabadítani. Várom már a harctéri eredményeidet. A támadás három óra múlva kezdődik. 32 ember várható, beleértve titeket is. Találkozunk a teleport kapu előtt Colliniában, a 75. szinten egy órakor. Leléphettek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor befejezte a vörös paladin, az emberei felálltak és távoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Három óra... Mit tegyünk? - kérdezte Asuna és szórakozottan leült egy acél padra. Csendben néztem. A teste, mit a fehér-vörös harci egyenruhája fedett, a hosszú és selymes haja, a ragyogó, barna szemei... olyan gyönyörű volt, mint egy felbecsülhetetlen értékű gyémánt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor észrevette, hogy rezzenéstelen tekintettel bámulom, Asuna elpirult és szégyenlős mosollyal az arcán megkérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...? Mi van?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hezitálva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérlek ne légy mérges és figyelj rám. A mai vezérharc... megtennéd, hogy nem veszel részt benne és itt vársz, míg visszatérek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna előbb rám nézett, majd lehajtotta a fejét és melankolikus hangon kérdezett:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért mondod ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Annak ellenére, amit Heathcliff mondott, egyszerűen nem tudjuk megjósolni, mi fog történni egy olyan helyen, ahol nem lehet használni a kristályokat. Nagyon félek attól... akárhányszor gondolok rá... hogy valami történik veled...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt várod tőlem, hogy várjak rád egy biztonságos helyen, míg te egy veszedelmes csatába indulsz? - Asuna felállt és magabiztos léptekkel idejött hozzám. A szemei lángoltak az indulattól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha ezt tenném, és te mégse térnél vissza, akkor öngyilkos lennék. Nem csak azt veszteném el, amiért élek, de soha nem bocsátanám meg magamnak azt, hogy csak itt vártam. Ha meg szeretnél szökni, akkor veled szökök. Ha ezt szeretnéd, benne vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Befejezte, és megérintette a mellkasomat az ujjbegyeivel. Gyengéd mosoly jelent meg az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De tudod... Mindenki, aki részt vesz a mai csatában, szintén fél, és mind el akar futni. Mégis, ennek ellenére, beleegyeztek a csatlakozásba. Azért, mert a vezér és Kirito-kun... mert e világ két legerősebb harcosa vezeti őket... ezt gondolom... Tudom, hogy nem szereted ezt a felelősséget. De remélem, hogy megpróbálod, csak most az egyszer, nem csak értük, hanem értünk is... Hogy visszatérhessünk a valóságba, és találkozzunk megint; remélem, hogy mindent beleadunk. Együtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a kezem és gyengéden megfogtam Asuna kezét. Nem akarom elveszteni, ez az érzés eltöltött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi... Meginogtam egy pillanatra. Igazság szerint tényleg el akarok menekülni. Nem akarom, hogy meghalj, és én se akarok meghalni. Nem kell... - Asuna szemébe néztem és folytattam. - Nem baj, ha nem térnünk vissza a valóságba. Veled akarok élni abban a kis erdei kunyhóban. Mi ketten... Örökké...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna a szívéhez emelte a másik kezét. Lehunyta a szemét és a homlokát ráncolta. Majd egy apró nyögés hagyta el az ajkait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen... Mint egy álom... Nagyszerű lenne, ha megtehetnénk... A napjainkat együtt töltenénk... Örökké...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Itt megállt és lebiggyesztette az ajkát, mintha elengedne egy reménytelen kívánságot. Majd kinyitotta a szemét és komoly tekintettel rám nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, gondolkoztál már azon, hogy...? Arról, hogy mi történik most az igazi testünkkel?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Váratlanul ért a kérdés, elnémultam tőle. Ezen már valószínűleg minden játékos gondolkodott. De mivel semmilyen kapcsolatunk sincs a külvilággal, így értelmetlen ezen agyalni. Mindenki megrémült, és kerülik ezt a kérdést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Emlékszel? Azaz alak... Kayaba Akihiko bevezetője a játék elején. Azt mondta a Nerve Gear a kapcsolat megszakítását két óráig engedélyezi. De ennek azaz oka, hogy...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A testünket átvigyék a megfelelő kórházakba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rábólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd pár nappal később mindenki el volt vágva a rendszertől úgy egy órára, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami ilyesmi tényleg történt. Csak bámultam a kapcsolat megszakadt figyelmeztetést és azon aggódtam, hogy most a Nerve Gear megöl-e vagy sem két óra múlva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szerintem akkor mindenkit kórházba vittek. Lehetetlen egy eszméletlen embert évekig ápolni egy átlagos háztartásban. Valószínűleg átszállítottak minket egy kórházba és újra felcsatlakoztattak a hálózatra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, azt hiszem, igazad van...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha a testünk egy ágyban fekszik, és csak a rájuk csatlakoztatott csövek és vezetékek tartják életben... Nem hiszem, hogy biztonságban lennének a végtelenségig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megijesztett a gondolat, hogy a testem elenyészik; átöleltem Asunát, hogy létezésünket igazoljam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Más szavakkal... mindegy hogy kitisztítjuk a játékot vagy sem... mindig is lesz egy időkorlát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És ez az időkorlát minden embernél más és más... A „másik oldal” tabu itt, így nem beszélhettem erről mással... De te más vagy. Az egész életemet melletted szeretném leélni. Vissza akarok térni veled a valóságba, össze akarok veled házasodni rendesen, és veled megöregedni. Így... így...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tudta folytatni. Asuna hozzám bújt, folytak a könnyek a szeméből. Lassan simogattam, segítve neki, hogy be tudja fejezni a mondanivalóját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Így nincs más választásunk. Harcolnunk kell most...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A félelmeim nem tűntek el. De hogy adhatnám fel, mikor Asuna a legjobbat nyújtja a jövőnk érdekében, és nem omlik össze alatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rendben van. Biztosan rendben is lesz. Amíg együtt vagyunk, addig biztosan...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még jobban magamhoz szorítottam Asunát, hogy elűzzem a kísértő, fenyegető érzéseimet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet|19. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 21. fejezet|21. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372552</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=372552"/>
		<updated>2014-07-23T11:29:34Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet&amp;diff=372551</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_19._fejezet&amp;diff=372551"/>
		<updated>2014-07-23T11:27:43Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===19. fejezet===  Három nappal később Nishida informált minket, hogy reggel megpróbálja kifogni a helyi istent. Körülbelül harminc ember is ott lesz, hogy nézze, ú...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===19. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Három nappal később Nishida informált minket, hogy reggel megpróbálja kifogni a helyi istent. Körülbelül harminc ember is ott lesz, hogy nézze, úgy látszik elmesélte az összes horgász ismerősének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez gond. Asuna... most mit tegyünk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm-hm.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azaz igazság, hogy nem örültünk ennek. Azért költöztünk ide, hogy rejtve maradjunk a pletykások és az Asuna fanok előtt, ezért kissé haboztunk megjelenni ennyi ember előtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit szólsz ehhez?!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna összefogta a haját és felkötötte, majd egy hatalmas sálat tekert a fejére, hogy csak a szeme látszott ki. Nem állt meg itt, tovább nyomkodta a menüje gombjait, és felvett egy sima nagykabátot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha. Nagyon jó. Úgy nézel ki, mint egy farmer helyes kis felesége.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez most bók volt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze. Ami engem illet, nem fognak felismerni, amíg fel nem veszem a harci szerelésemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
 &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még napfelkelte előtt kiléptünk a házból. Asuna cipelte a piknikkosarunkat. Előhívhatta volna ott is, mikor megérkezünk, de ragaszkodott ahhoz, hogy ez is az álcája része.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meleg volt a kora téli napokhoz képest. Miután átértünk a hatalmas fenyők erdején, megláttuk a szikrázó vizet a fatörzsek közt. Már most sok ember gyűlt össze. Ideges voltam, ahogy közeledtünk. Egy ismerős tömzsi ember integetett nekünk nevetve.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Va-ha-ha, szép napunk van!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Helló, Nishida úr - biccentettünk Asunával. Elmondta, hogy az itt összegyűlt, több korosztályt képviselő emberek mind az általa vezetett horgász klán tagjai. Idegesen üdvözültünk mindenkit, de látszólag senki se ismerte fel Asunát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezt félretéve, Nishida úr sokkal aktívabb volt, mint ahogy azt képzeltem. Bizonyára jó csapatvezér a társaságban. A légkörben már most lelkesedés érződött, mivel a csoport horgászversenyt tartott mielőtt megérkeztünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eh... Elkezdjük a mai nap fő eseményét! - jelentette be hangosan Nishida, miközben felénk közeledett a kezében tartva egy hosszú horgászbotot. A nézők lelkesen éljeneztek. Figyelmem a horgászbotra irányult, végignéztem rajta, s meglepett a végén lévő tárgy.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy gyík volt, egy abnormálisan nagy példány. Olyan hosszú volt, mint egy felnőtt ember alkarja. Mérgezőnek látszó bőre vöröses feketén ragyogott, mintha friss lenne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hiiii...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna egy pillanattal később vette észre, mint én. Megdermedt arccal hátrált pár lépést. Ha ilyen volt a csali, akkor az, amit ki próbálunk fogni, biztosan hihetetlen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mielőtt megkérdezhettem volna, Nishida a tó felé fordult, és felemelte a botot. Rövid kiáltással meglendítette azt, és a hatalmas gyík ívet húzva a levegőben hangos csobbanással a vízbe esett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A SAO-ban szinte semmit se kell várni a horgászáskor. Ha egyszer a vízbe ért a csali, pár tucat másodpercen belül horogra akad egy hal, vagy elvesztetted a csalit. Önkéntelenül nyeltünk egyet mikor a zsineg a vízbe ért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár pillanattal később már meg is rándult a bot párszor, de Nishida egy centit se mozdult.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Itt, itt van, Nishida-san!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Még korai!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida szemüvege mögött a szemei, amik általában egy jóságos nagypapa szemeire hasonlítanak, felragyogtak. Továbbra is figyelte a bot végét anélkül, hogy megmozdult volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd a botot erősen megrántotta valami.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida megfordult és teljes testsúlyával húzni kezdte a botot. Szemre meg tudtam mondani, hogy mennyire feszes volt a zsineg, ami most még pengő hangot is adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bekapta a csalit!! A többit rád bízom!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Óvatosan átvettem a botot Nishidától, de az meg se mozdult. Olyan volt mintha a horog beakadt volna valamibe a tó fenekén. Visszanéztem Nishidára, hogy a hal tényleg ráakadt-e, majd egy szempillantás alatt...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A zsineg egy robbanás erejével kezdett a víz felé húzni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ahhh!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan kitámasztottam a lábam és visszahúztam. Az erőmérő műszer gyorsan túllépte a normál tartományt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem baj, ha megfeszítem? - kérdeztem Nishidától, mert aggódtam a bot tartóssága miatt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez a legjobb minőség - mondta Nishida. - Húzhatod, ahogy akarod- biccentett, az arca piros volt az izgatottságtól. Fogást váltottam a boton és teljes erőből húzni kezdtem. A horgászbot középen U alakba hajlott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden játékos, mikor szintet lép, akkor dönthet, hogy az ügyesség vagy az erő pontokat növeli. A fejszés harcosok, mint Agil, inkább az erőre koncentrálnak, míg Asuna és a többi vívókard használó az ügyességet fejleszti. Bár én csak egy egyszerű kardforgató vagyok, így mindkettőt fejlesztem, mégis valamiért jobban fejlesztettem az ügyességet, mint az erőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De úgy néz, ki én nyerem ezt a kötélhúzást, valószínűleg azért, mert olyan magas a szintem. Lassan hátrálni kezdtem, egyenletesen húztam ki a hatalmas valamit a vízből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, látom már! - Asuna a tó fölé hajolt és rámutatott. Hátrafelé hajoltam, pont a másik irányba, így nem láttam. A nézők hangosabbak lettek és előreszaladtak, hogy belenézzenek a tóba, ami a parttól távolodva hirtelen mélyült. Nem tudtam legyőzni a kíváncsiságomat, minden erőmmel a botot húztam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen valami megriasztotta a nézőket. Mindenki hátrált néhány lépést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi van...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mielőtt befejezhettem volna, mindenki megfordult és elszaladt. Még Asuna és Nishida is fehér arccal szaladt el mellettem, egyik jobbról, a másik balról. Már-már utánuk néztem, mikor... a súly eltűnt a kezemből és hátsómra estem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Á, elszakadt a zsineg!? - gondoltam, eldobtam a botot, és a tó felé futottam. Ebben a pillanatban a csillogó víztükör felcsapott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eh?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A földbe gyökerezett a lábam, és meghallottam Asuna távoli hangját:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kuun, túl veszélyees!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hátrafordultam, és láttam, hogy Asuna meg a többiek már felértek a tavat körbeölelő töltésre, ami elég messze volt tőlem. A víz csobogása hangosabbá vált, és végre megértettem, hogy mi a helyzet. Nyugtalanul visszafordultam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hal ott állt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy pontosabb legyek, a teremtmény olyan volt, mint egy Coelacanth, félúton a hal és a hüllő közt, bár ebben több volt a hüllő. Hat erős lábán állt a part füvén, és lenézett rám, miközben vízesés módjára folyt róla le a víz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azért mondom, hogy „lenézett”, mert legalább két méter magas volt. A szája akkora volt, hogy egy egész tehén is befért volna rajta, kicsivel magasabban volt a fejemnél, és egy ismerősnek látszó gyík láb lógott ki belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatalmas hal fejének mindkét oldalán egy-egy kosárlabda méretű szem nézett az enyéimbe. A sárga kurzor automatikusan megjelent felette, jelezve, hogy egy szörny.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida szerint a tó istene más szörny, mint a mezőkön élő társai.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mitől lenne más? Ez a valami egy szörny, a szó minden értelmében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vigyort erőltettem az arcomra és hátráltam pár lépésnyit. Majd megfordultam és futni kezdtem. A nagy hal mennydörgő üvöltést hallatott mögöttem és követett, a lépéseitől remegett a föld.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miden ügyességpontomat beleadtam a futásba, már majdnem repültem. Pár másodperc alatt elértem Asunát és hangosan panaszkodni kezdtem:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- E-E-Ez nem ér! Otthagytatok!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vááá, mostnincsidőnkerreKirito-kun!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megfordultam és láttam, hogy a hatalmas hal a testméretei ellenére lenyűgöző sebességgel fut felénk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, tud futni a szárazon... Tüdőshal lenne?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san, most nincs időnk ilyen értelmetlen dolgokra. Gyorsan, meneküljünk!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezúttal Nishida kiabált félelmében. A nézők többsége a szituációtól sokkot kaptak, páran üres tekintettel ültek a földön.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, elhoztad a fegyvereid? - kérdezte Asuna. Hát igen, elég nehéz lenne rendbe szedni az embereket ebben a helyzetben, hogy elmenekülhessünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, nem...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor nincs más választásom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megrázta a fejét, és a közeledő hal felé fordult. Gyorsan, biztos kézzel nyúlt a menüjéhez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida és a többi néző meglepetten figyelték, ahogy Asuna levette a sálát és a kabátját. Gesztenyebarna haja táncolt a szélben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak egy hosszú fűzöld inget, és szoknyát viselt, a kardja megcsillant a dereka bal oldalán. Kivonta a kardot a jobbjával, a kard tiszta csengő hangot adott, ahogy Asuna várta a hatalmas halat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida végre magához tért, megrázta a karom és a fülembe kiabált:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-san, veszélyben a feleséged!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, hagyjuk csak had csinálja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit mondasz!? Ha így áll a helyzet, akkor majd én...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kikapta a horgászbotot a legközelebb álló társának kezéből, és felkészült, hogy Asunához rohanjon. Gyorsan megfékeztem az öreg horgászt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A gigantikus hal kicsit se lassított. Kinyitotta hatalmas száját, amiben ott sorakoztak az éles fogai, és Asunára vetette magát, mintha égészben akarná lenyelni őt. Asuna kifordult balra és fellendítette a jobbját, egy ezüst-fehér fény villant.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vakító fény tört elő a hal szájából, és robbanás hangja hallatszott. A hal magasra repült a levegőbe, de Asuna nem mozdult a helyéről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár a szörny méretei félelmet keltenek, szerintem a szintje nem volt magas. Kizárt, hogy egy alacsony szinten egy szörny, főleg egy horgász esemény szörnye, erős legyen. Végül is a SAO követi az online játékok mintáit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hal a földbe csapódott, Asuna támadásának köszönhetően az életerejéből sokat vesztett. Majd Asuna könyörtelenül lecsapott egy sor egymásba kapcsolt támadással, a titulusához méltóan, mint a „Villám”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida és a többi néző szótlanul nézte, ahogy aktiválta az egyik képességet a másik után, és közben úgy lépkedett, mintha táncolna. Vajon Asuna szépsége, vagy az ereje nyűgözte le őket? Szerintem mindkettő.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna meglendítette a kardját, de észrevette, hogy az ellenfele életereje a vörös zónában van és hátraugrott, hogy növelje a távolságot. Miután földet ért, egyenesen támadt. A hal felé száguldott, fénycsíkot húzva maga mögött mintha üstökös lenne. Ez az egyik legerősebb vívóképesség, a: „Villám Átszúró”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hangrobbanás-szerű hang hallatszott, és az üstökös végig hasította a halat szájától a farkáig. Míg Asuna csúszva megállt, a szörny mögötte számos fénydarabra esett szét és eltűnt. Csak a tó hangos csobogása hallatszott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna egy „klink” hang kíséretében visszacsúsztatta kardját a helyére, és felénk sétált. Nishida és a többi horgász álla leesett, megmozdulni se tudtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, szép munka.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem ér, hogy hagytad, hogy egyedül küzdjek. Te fizeted a következő ebédet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A pénzünk közös már.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, igaz...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Míg Asunával nyugodtan beszélgettünk, Nishida végre pislogott párat és szólása nyitotta a száját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah, ez meglepő volt... Madame, maga, maga igazán erős. Kissé talán nyers leszek, de hányas szintű tetszik lenni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egymásra néztünk Asunával. Ha sokáig feszegetik ezt a témát, az veszélyes lehet számunkra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- El-Előbb nézze, a hal dobott egy tárgyat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megnyomott pár dolgot az ablakban és egy ezüst horgászbot jelent meg a kezében. Mivel egy esemény szörny dobta, biztos ritka, és eladhatatlan tárgy volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, óó, ez az!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida csillogó szemmel vette át a botot. Mindegyik néző kíváncsi lett a botra. Épp arra gondoltam, hogy megúsztuk a krízist...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Te Asuna vagy a Vér Lovagjaitól? - egy fiatal játékos pár lépést tett Asuna felé, és elszántan nézte az arcát. Majd a fiú arca felragyogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, te vagy! Még képem is van rólad!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah... - Asuna mosolyt erőltetett az arcára, és hátrált pár lépést. A nézők izgatottsága tovább fokozódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez, ez egy csoda! Hogy ilyen közelről láthattam Asuna-sant küzdeni... Ó, igen! Kér... Kérhetek egy autogra... - a fiatalembernek elakadt a szava, és a tekintete kettőnk közt ugrált. Végül meglepett arccal megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ti... Ti ketten... összeházasodtatok?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Rajtam volt a sor, hogy mosolyt erőltessek az arcomra. Ahogy ott álltunk természetellenes mosollyal az arcunkon, kiáltások szálltak körülöttünk. Csak Nishida pislogott értetlenül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Titkos nászutunk így ért véget mindössze két hét után. De talán szerencsések vagyunk, hogy a végén részt vehettünk ebben a mulatságban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezen az éjszakán levelet kaptunk Heathcliff-től. Hívott, hogy vegyünk részt a 75. szint vezérharcában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
 &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Másnap reggel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ágy szélén ültem és a padlót néztem. Asuna, végezve az előkészületekkel, odajött hozzám, a csizmája vastalpa kopogott a padlón.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, nem ülhetsz itt a végtelenségig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De csak két hét volt - válaszoltam gyerekesen és felemeltem a fejem. Asuna tagadhatatlanul vonzó volt a fehér-vörös egyenruhájában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tekintettel arra, hogy ideiglenesen távoztunk a klánból, visszautasíthatnánk a kérést. De az üzenet utolsó sora, hogy „páran máris meghaltak” mélyen az agyunkba ivódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, legalább menjünk és hallgassuk meg, mi folyik ott. Gyerünk, induljunk!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megérintette a hátam, mire vonakodva felálltam és megnyitottam a felszerelésem ablakát. Mivel most nem vagyunk a klánban, a fekete bőrkabátomat vettem fel kevés páncélzattal, majd a hátamra vettem a két kardot, hogy a tokjaik keresztezték egymást. A nehézsúly a hátamon olyan érzést keltett, mintha azok panaszkodnának, hogy oly sokáig a cuccok közt feküdtek. Gyors mozdulattal kihúztam kissé, majd visszaraktam őket; magas, tiszta és fémes hang csengett a levegőben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen. Ez illik hozzád - Asuna mosolygott és a jobb karomba kapaszkodott. Hátranéztem és búcsút intettem az új otthonunknak, távol leszünk tőle egy ideig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendezzük le ezt gyorsan és jöjjünk vissza.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egymásra néztünk és bólintottunk. Majd kinyitottuk az ajtót és kiléptünk a hideg télies levegőre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 22. szint kaputerénél Nishidát találtuk, aki ránk várt pecabottal a kezében. Csak neki mondtuk meg, mikor távozunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Beszélhetnénk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bólintottam Nishida kérésére, és mindhárman leültünk egymás mellé a tér egyik padjára. Nishida lassan kezdett beszélni és közben felfelé a következő szint felé nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azaz igazság, hogy tegnapig a történetek arról, hogyan harcolnak az emberek, hogy kitisztítsák a játékot, úgy hangzottak, mintha egy másik világból származnának... Talán csak én adtam fel, hogy valaha is kijuthatok innen..&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunával csendben hallgattuk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt hiszem ti is tudjátok, de az IT ipari ág fejlődése szinte napi szintű. Fiatalon kezdtem a karrieremet, így képes voltam lépést tartani az ágazat fejlődésével. De most már két éve kiestem, és szerintem már képtelen lennék behozni a lemaradást. Nem tudom, hogy visszatérhetek-e a munkámhoz, vagy sem, vagy talán csak problémának tartanak, és félreállítanak, egyszóval lehet, hogy jobb lenne nekem, ha csak horgásznék itt... - megakadt, és mosoly terült szét öreg, ráncos arcán. Nem tudtam, hogy mit mondjak. El sem tudom képzelni mi mindent veszthetett, mikor bezárták a SAO-ba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Engem is... - Asuna hirtelen megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fél évvel ezelőttig, engem is ilyen gondolatok gyötörtek és minden éjszaka magányosan sírtam. A napok múltak, és úgy éreztem, hogy minden: a barátaim, a családom, a terveim a főiskoláról, minden, mi a valósághoz köt, romba dől. Mindig a másik világról álmodtam mikor aludtam... Azt gondoltam, hogy az egyetlen megoldás az, hogy hamar megerősödök és gyorsan kitisztítom a játékot, és az egyetlen mód, hogy elérjem ezt az, hogy szinte fanatikus módjára fejlesztem a fegyverforgató képességeimet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Meglepve néztem Asunára. Bár sose fordítottam sok figyelmet másokra... de sohase éreztem ilyet felőle. Bár nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki személyiségét rosszul mértem fel...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna elkapta a tekintetem és rám mosolygott mielőtt folytatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De egy napon, úgy fél éve, épp miután a frontvonal városába teleportáltam, láttam, hogy valaki a tér füvén sziesztázik. Magas szintűnek nézett ki, így mérgesen rászóltam, hogy „Ha van időd lopni a napot, menj le a labirintusba és próbálj meg egy kis részét kipucolni!”&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szája elé tette a kezét és nevetett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azaz alak váratlanul visszavágott, „Ez Aincrad legszebb évszaka, és az idő is kiváló. Bűn lenne egy ilyen szép napon a labirintusba menni.” Majd maga mellé mutatott és folytatta: „Miért nem pihensz le te is?” Nyers volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna abbahagyta a nevetést; a tekintete a távolba révedt és folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Amit mondott az meglepett. Rájöttem, hogy „ez az alak tényleg él még ebben a világban is.” Nem törődik azzal, hogy elvesztegeti a napjait a valóságban, helyette azon van, hogy ne csak túl, hanem át is élje a napjait ebben a világban. Felfedeztem, hogy tényleg vannak ilyen emberek, ezért elküldtem a többi klántagot és mellé feküdtem. Talán mert a szél olyan jól esett... pont olyan meleg volt, mint amilyen jól esik az embereknek, és elaludtam. Nem voltak rémálmaim. Talán ez volt az első alkalom, hogy ilyen jót aludtam, mióta ebbe a világba kerültem. Mire felébredtem, már délután volt, és azaz ember türelmetlenül nézett rám. Az ő volt... - A végén megszorította a kezemet. Zavarba jöttem. Emlékeztem erre, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsi, Asuna... Nem gondoltam ilyen mélyre szántó dolgokat; csak kicsit lazítani akartam...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor is rájöttem erre, ha nem is mondtad! - mondta Asuna és visszafordult Nishida felé, újra mosoly ült az arcán és folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Attól a naptól fogva... úgy mentem aludni, hogy rá gondoltam, és így nem gyötörtek tovább a rémálmok. Megkerestem a várost, ahol él és néha mindet félredobtam, csak hogy láthassam... A következő napokra kezdtem figyelni... Mikor rájöttem, hogy belé szerettem, boldog voltam és megesküdtem, hogy kincsként őrzöm ezt az érzést. Akkor gondoltam először, hogy nagyszerű volt ebbe a világba jönni...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna leeresztette a fejét, megtörölte minkét szemét a kesztyűs kezeivel, és vett egy mély levegőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun az értelme annak a két évnek, amit itt töltöttem. Egyben ő a bizonyíték arra, hogy élek és az ok, hogy a holnapba nézzek. Azért vettem fel a NerveGeart és jöttem ebbe a világba, hogy találkozzak vele, Nishida úr. Talán nem az én tisztem ezt mondani, de biztos elért valamit ebben a világban. Kétség kívül virtuális világban élünk, és minden, amit tapasztalunk csupán illúzió, amit az adatokból épít a program. De számunkra a szívünk valóságossá teszi mindezt. Ha ez igaz, akkor mindaz mit itt élünk át, az is igaz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida folyamatosan pislogott és jó párszor bólogatott. Szemei fátyolossá váltak a szemüvege mögött. Nekem is nehezemre esett visszatartani a könnyeimet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Én vagyok, gondoltam. Én vagyok, akit megmentett mikor nem találtam célt, amiért élhetnék a valóságban vagy itt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen. Igen. Igazad van... - Nishida megint felnézett az égre és megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Amit itt hallottam az egy felbecsülhetetlen tapasztalat. Kifogni egy 5 méteres halat szintén ilyen... Úgy tűnik, mégsem értelmetlen az itteni életem. Egyikünké sem az - Nishida bólintott és felállt. - Á, csak rabolom itt az időtöket . Hiszem, ha mindenki, aki a szabadságunkért harcol, olyan, mint ti, akkor hamarosan kijutunk innen... Bár semmit sem segíthetek ebben, de biztatlak és drukkolok nektek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida megfogta a kezünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nemsokára visszajövünk. Majd látogasson meg minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida bólintott, nagy könnycsepp szaladt le az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kezet fogtunk vele és a teleport kapuhoz sétáltunk. Ahogy beléptünk a kapuba, ami úgy csillogott, mint egy illúzió, Asunával egymásra néztünk majd egyszerre kinyitottuk a szánk:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Teleportálás, Grandum!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kék fény elborított mindent és eltakarta előlünk az integető Nishida képét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet|18. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet|20. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=288173</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=288173"/>
		<updated>2013-09-18T10:27:14Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=288172</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=288172"/>
		<updated>2013-09-18T10:26:36Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Sword Art Online */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_(Français)|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet 17. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet 18. fejezet]&lt;br /&gt;
*19. fejezet&lt;br /&gt;
*20. fejezet&lt;br /&gt;
*21. fejezet&lt;br /&gt;
*22. fejezet&lt;br /&gt;
*23. fejezet&lt;br /&gt;
*24. fejezet&lt;br /&gt;
*25. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Alternative Languages]]&lt;br /&gt;
[[category:Hungarian]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet&amp;diff=288170</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_18._fejezet&amp;diff=288170"/>
		<updated>2013-09-18T10:24:08Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===18. fejezet===  A horgászzsinegre fűzött úszó meg se moccant. Zsibbadtság kúszott az agyamra, ahogy a táncoló napfény megtört a hullámzó tó szikrázó vizén....&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===18. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A horgászzsinegre fűzött úszó meg se moccant. Zsibbadtság kúszott az agyamra, ahogy a táncoló napfény megtört a hullámzó tó szikrázó vizén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hatalmas ásítással kihúztam a zsinórt. Csak az üres ezüst horog csillogott a végén; a csali, amit rátettem eltűnt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már tíz napja hogy a 22. szintre költöztünk. Hogy élelmet tudjak szerezni, kitöröltem a kétkezes kardképességemet, amit régen fejlesztgettem egy rövid ideig, lecseréltem a horgász képességre. Megpróbáltam Taikoubou-t utánozni a horgászásban, de még semmit se sikerült fognom. Az képességpontok még csak alig haladták meg a 600-at, így nem számítottam semmi nagyra, de azt gondoltam, hogy mostanra már csak fogok valamit. Ehelyett nap nap után csak pocsékolom a csalit, amit a faluban vettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gah, ez idegesítő... - panaszkodtam magamnak, félredobtam a horgászfelszerelést, és a földre vetettem magam. A tó fölött fújó szél hideg volt, de a nagykabát, amit Asuna varrt nekem saját kezűleg, melegen tartott. Asuna még csak most tanulja a varrásképességet, ezért ez a kabát nem volt olyan jó, mint amit az NPC-k árulnak, de használható volt, és meleg, semmi bajom nem volt vele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A „Ciprus hónapja” volt Aincradban, ez a Novembernek felel meg Japánban. Bár már majdnem tél volt, a horgászást nem befolyásolják az évszakok a SAO-ban. Talán csak elhasználtam minden szerencsémet, mikor ilyen gyönyörű feleséget fogtam magamnak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor idáig jutottam, elöntötte a boldogság a belsőmet, és széles mosoly terült el az arcomon. Majd hirtelen, egy hang ütötte meg a fülemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hogy megy?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A meglepettségtől felugrottam és hátrafordulva egy embert láttam ott állni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vastag ruhákba öltözött, még fülvédős sapkája is volt, és hozzám hasonlóan egy horgászfelszerelést tartott a kezében. A meglepő benne a kora volt. Akárhonnan is nézem, legalább ötven évesnek tűnt. A fémkeretes szemüveg mögött ülő szemek nyugdíjas korról árulkodtak. A SAO keményvonalas játékfüggői közt nagyon ritkán látni valakit, aki ilyen öreg. Tulajdonképp még egyet sem láttam, Talán...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem vagyok NPC - mosolygott keserűen, mintha olvasna a gondolataimban. És lassan leereszkedett a lejtőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánat, csak csodálkoztam...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Semmi baj. Érthető. Valószínűleg én vagyok itt a legöregebb játékos.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az egész testét rázta a szívből jövő „Va-ha-ha” nevetés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánat - mondta, és leült mellém. Kivett a farzsebéből egy csalis dobozt, ügyetlenül megnyitott egy felugró menüt, elővette a horgászbotját, és felcsalizta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A nevem Nishida. Horgász vagyok itt. Japánban én voltam a karbantartók feje a Tohto Szélessávú Kapcsolatoknál. Elnézést, de nincs nálam névjegykártya.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megint nevetett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Volt egy remek tippem arra, hogy miért van bent a játékban. A Tohto egy hálózatkezelő cég volt, ami együttműködött az Argussal. Ők feleltek a SAO szervereinek hálózati kapcsolataiért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito vagyok. Nemrég költöztem ide a felsőbb szintekről. Nishida úr...biztos dolgozott... a SAO hálózatának karbantartásán...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Én feleltem érte - bólintott Nishida. Zavaros érzésem támadt. Eszerint ez az ember pusztán a munkája miatt keveredett bele itt mindenbe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Haha, a feletteseim azt mondták, hogy nem kell bejelentkezni, de nem lehetek teljesen nyugodt, ha nem látom a munkámat a saját szememmel, ez egy öregember rigolyája - mondta, miközben meglendítette a botot. Bárki láthatta rajta, hogy kiváló képességű horgász. Látszólag szeret beszélni, mivel választ sem várva folytatta. - Rajtam kívül úgy húsz, harminc idősebb ember került ide, más-más okokból. A legtöbbjük a Kezdetek Városában él biztonságban, de én jobban élvezem ezt annál, hogy csak üljek a városban és naponta háromszor egyek - kicsit feljebb emelte a botját. - Végig kiváló folyókat és tavakat kerestem, és végül ide vezetett az utam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, igazán... Nos, itt alig vannak szörnyek - mondtam, de Nishida csak mosolygott, és nem válaszolt, helyette egy kérdést tett fel nekem:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vannak más jó horgászhelyek a magasabb szinteken?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmmm... Hát a 61. szint egy hatalmas tó, vagy még jobb szó rá a tenger, és azt mondják, ott nagy halakat szoktak fogni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó! El fogok menni oda valamikor.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a pillanatban az úszója táncolni kezdett. Nishida nem vesztegette az időt és bevágott. Úgy tűnt a horgászképessége elég magas, pont úgy, mint a tényleges horgász jártassága.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Váó, ez hatalmas!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előrehajoltam, Nishida pedig nyugodtan feltekerte a zsinórt, és kihúzta a kéken csillogó halat. A hal csapkodott párszor, majd eltűnt Nishida leltárában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bámulatos!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Semmiség - válaszolt zavart mosollyal Nishida. - Csak fejlesztened kell a horgász képességed.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fejét vakargatva hozzátette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bár meg tudom fogni, de nem tudom rendesen elkészíteni... Úgy ennék egy jó sashimit vagy grillezett halat, de kellene hozzá szójaszósz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ah... Ja... - hezitáltam. Azért költöztünk ide, hogy távol legyük a többi embertől, de szerintem ez az ember nem igazán pletykás. - Én tudok olyanról, aminek szójaszósz íze van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- MI!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida közel hajolt hozzám, a szemei ragyogtak a szemüvege mögött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna üdvözölt mikor visszatértem, de mikor meglátta Nishidát, a meglepettségtől tágra nyílt a szeme, de csak mosolygott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Üdv itthon. Egy vendég?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen. Ő itt Nishida úr, egy horgász. És... - elhalkultam, mikor Nishida felé fordultam. Nem voltam biztos benne, hogy mutassam be neki Asunát. Asuna mosolygott, és bemutatta magát:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna vagyok, a felesége. Üdvözlöm minálunk - bólintott magabiztosan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida tátott szájjal bámulta Asunát. Asuna sima hosszú szoknyát és kenderből készített inget viselt köténnyel, és hozzá fejkendőt. Teljesen másképp nézett ki, mint a KoB impozáns harcosaként, de a szépsége nem változott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida pislogott néhányat, majd mikor magához tért, megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Áá, ahh, elnézést kérek. Csak megdermedtem egy pillanatra. Bocsánat, hogy így megbámultam... - vakargatta a fejét és nevetett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna bevettette az összes főzési tapasztalatát azon a halon, amit Nishida fogott, és az asztalra rakta a sashimit és a grillezett halat szójaszósszal körítve. Mikor a házi szójaszósz illata belengte a házat, Nishida orrlyukai kitágultak, és örömtelien tekintett az asztalra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az íze sokkal inkább hasonlított egy sárgafarkú izére kevés olajjal, mint egy édesvízi haléra. Nishida szerint legalább 950 horgász pont kell ahhoz, hogy ezt ki tudd fogni. Rövid beszélgetés után mindhárman enni kezdtünk a pálcákkal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tányérok egy szempillantás alatt kiürültek, és Nishida hálás arckifejezéssel tartotta a forró teáscsészét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Áá, ez kiváló volt. Nem is gondoltam volna, hogy létezik szójaszósz ebben a világban...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, ez házi készítésű. Ha ízlett elvihet magával egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna kis üveggel tért vissza a konyhából, és átnyújtotta Nishidának. Szerintem jó ötlet volt, hogy nem adta meg a receptet. Asuna rámosolygott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Semmiség, máskor is hozhat még ilyen finom halat - mondta. - Kirito-kun még semmit se fogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Övön alul ért a támadás, csendben kortyoltam egyet a teából, mielőtt válaszoltam volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tehetek róla, a környék tavai túl nehezek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem igazán. Az egyetlen nehéz tó az, ahol Kirito-san horgászott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eh...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nishida szavaitól némává váltam. Asuna a hasát fogva nevetett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért pont így állították be...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos az a tó... - Nishida lehalkította a hangját, így Asunával előrehajoltunk. - Szerintem az ad otthont egy helyi istennek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Helyi isten? - visszhangoztuk mindketten. Nishida mosolygott, feljebb tolta a szemüvegét, és folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A falu boltjában van egy csali, ami sokkal drágább, mint a többi. Kíváncsi voltam, hogy milyen, ezért vettem egyet kipróbálásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nagyot nyeltem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De nem fogtam semmit azzal a csalival. Miután már több helyen is kipróbáltam, arra gondoltam hogy megpróbálom annál a magas szintű tónál is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fogott valamit?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hát valami elvitte a csalit - bólintott Nishida, és sajnálkozóra vált arckifejezéssel folytatta. - De nem voltam elég erős ahhoz, hogy kihúzzam, és a végén még a botot is elvitte. Csak az árnyékát láttam az utolsó pillanatban. Nem egyszerűen hatalmas volt; talán szörnynek nevezhetnénk, de nem olyan, mint amik a mezőkön jelennek meg - tárta szélesre a karjait. Ez állhat a sokatmondó mosolyának a hátterében, mikor azt mondtam, hogy „itt alig vannak szörnyek”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Váó, látni akarom! - kiáltott fel Asuna szikrázó szemekkel. Nishida elkapta a tekintetem és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor van egy ajánlatom... Mennyire bízol az erőpontjaidban, Kirito-san?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, elég jók...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor mit szólnál hozzá, ha együtt horgásznánk? Én tartom, amíg ráharap, és a többit rád hagyom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm, „Váltás” horgászat közben... Lehetséges ez? - oldalra billentettem a fejem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Próbáljuk meg, Kirito-kun! Izgalmasnak hangzik! - mondta Asuna, az arcára volt írva az izgatottság. Bár az is igaz, hogy én is érdekesnek találtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor gyerünk!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor válaszoltam, Nishida arcán egy mosoly terült el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez a beszéd, va-ha-ha!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Este.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna egy „Hideg-hideg” kiáltással az ágyba mászott, és elégedett hangot hallatva hozzám bújt. Álmosan pislogott, majd elmosolyodott, mintha eszébe jutott volna valami.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sok különböző ember él itt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Érdekes volt, nem?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arcáról eltűnt a mosoly.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mostanáig csak a felsőbb szinteken harcoltam - suttogta. - El is felejtettem, hogy vannak itt olyanok is, akik normális életet próbálnak élni...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem úgy értem, hogy mi különlegesek lennénk, de mivel olyan magas a szintünk, hogy a frontvonalon harcolunk, szerintem felelősséggel tartozunk a többiek iránt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sose gondolkoztam így... Úgy éreztem, hogy úgy élhetem túl, ha megerősödök.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szerintem sok ember számít rád. Természetesen én is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az én személyiségemmel, ilyen elvárásokat hallva elfutni támadna kedvem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, te - duzzogott Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megsimogattam a haját, és azt reméltem ez az élet még sokáig fog tartani. Nishidáért és a többi játékosért, előbb-utóbb vissza kell térnünk a frontvonalra. De legalább most...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Agil és Klein leveleiből tudom, hogy nehéz idők járnak a 75. szinten. De a szívem legmélyén hittem, hogy a legfontosabb dolog jelenleg az életem Asunával.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet|17. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 19. fejezet|19. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet&amp;diff=288169</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_17._fejezet&amp;diff=288169"/>
		<updated>2013-09-18T10:23:07Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: Created page with &amp;quot;===17. fejezet===  A SAO-ban két ember közt négyféle kapcsolat lehet.  Először is, mikor a két ember nem igazán ismeri egymást. A második esetben, barátok. Azok, ak...&amp;quot;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===17. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A SAO-ban két ember közt négyféle kapcsolat lehet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Először is, mikor a két ember nem igazán ismeri egymást. A második esetben, barátok. Azok, akik megjelölték egymást barátnak, képesek rövid üzeneteket küldeni a másiknak függetlenül attól hol tartózkodnak éppen. Továbbá képesek megkeresni a másikat a térképen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harmadik fajta a klántársak. A fent említett előnyökön kívül, ha egy klántárssal alkotsz csapatot, akkor kissé több pontot tudsz gyűjteni. Bár kénytelenek lemondani a szerzett Col egy részéről, ez amolyan adó a klán felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mostanáig Asuna és én barátok voltunk és ugyanannak a klánnak a tagjai, eltekintve attól a ténytől, hogy szabadságot vettünk ki. De úgy döntöttünk, hogy az utolsó típusú kapcsolatba lépünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Házasság. Összeházasodni könnyű. Az egyik fél küld egy kérést, a másik elfogadja azt, és máris házasok. De a különbség a házasság és a barátság, vagy a klántárs közt összehasonlíthatatlan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A házasság azt jelenti a SAO-ban, hogy megosztunk minden információt és tárgyat egymással. Láthatod a másik státusz ablakát, ha akarod, és még a leltáratok is eggyé válik. Más szavakkal megosztod a másikkal a legfontosabb biztosítékaidat. Aincradban, ahol az árulás és csalás mindennapos, csak páran jutottak el a házasságig még a leginkább összetartó párok közül is. Persze az sem mellékes tény, hogy a férfi-nő arány eléggé kiegyensúlyozatlan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A 22. szint az egyik leggyérebben lakott terület Aincradban. Mivel egyike az alsóbb szinteknek, így hatalmas volt, de a nagy részét erdők és a mindenfelé szétszórt tavak foglalták el, a lakóövezet olyan kicsi volt, hogy falucskának is lehetne nevezni. Szörnyek ritkán jelentek meg a mezőn, és mivel a labirintus szintje is kivételesen alacsony volt, a szintet három nap alatt kitisztítottuk, és a legtöbben nem is emlékeznek sokra belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunával úgy döntöttünk, hogy veszünk egy kis, kerek kunyhót az erdőben. Bár kicsi volt, mégis jelentős összeget fizettünk érte, mivel a SAO-ban magasak az ingatlanárak. Asuna felajánlotta, hogy eladja salemburgi házát, de erősen elleneztem, mivel eladni egy olyan jól berendezett házat túlságosan is sajnálnám. Végül összeszedtük az összes ritka tárgyunkat és Agil segítségével eladtunk őket, így szerezve elég pénzt a ház vásárlásához.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár Agil szomorú képpel felajánlotta, hogy használhatjuk boltja második szintjét, de úgy gondoltam, hogy a mézesheteket egy kereskedésben tölteni túlságosan is tragikus lenne. Továbbá el se merem képzelni, mi történne, ha elterjed a hír hogy a híres Asuna férjhez ment. Úgy gondoltam, jobb, ha békességben töltjük napjainkat a ritkán lakott 22. szinten.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Váó... Micsoda kilátás! - Asuna kihajolt a hálószoba ablakán; bár hálószobának hívjuk, mindössze két szoba volt a házban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kinti táj lélegzetelállító volt. Aincrad szélének közelében voltunk, így egyszerre lehetett látni a csillogó tavakat, a zöldellő erdőket, és a széles, nyílt eget. Eddig általában a kőplafon volt a fejünk felett 100 méternyire, így a nyílt égbolt leírhatatlan szabadságérzetet adott nekünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne ess ki, míg bámulod a tájat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Abbahagytam a ház berendezésének elrendezését, és átöleltem Asunát. Ez a nő most már a feleségem... ahogy belegondoltam, eltöltött a téli napsütés melege, a csodálatos érzés, és a meglepettség is, hogy meddig jutottunk el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amíg benn nem ragadtam a játékban, csak egy kölyök voltam, aki iskolába járt majd hazament, de nem volt célja az életemnek. De most, a való világ távoli múlttá vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha... Ha a játék ki lesz tisztítva, visszatérünk a valóságba... Ez minden játékos vágya, beleértve Asunát és engem. És mégis nyugtalan érzés fog el, mikor belegondolok ebbe. Észre se vettem, szorosabban öleltem Asunát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez fáj, Kirito-kun... Valami baj van?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- B-Bocs... Hé, Asuna... - egy pillanatra megakadtam, de befejeztem a kérdést. - A kapcsolatunk csak erre a játékra vonatkozik? Eltűnik, ha visszatérünk a valóságba?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mérges leszek, Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megfordult és érzelmekkel teli szemmel rám nézett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Még ha csak egy átlagos játék is lenne ez, nem egy ilyen különös, akkor se tudnék így szeretni mást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindkét kezével megszorította az arcomat, így folytatta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megtanultam itt valamit, és azért próbálkozok tovább és nem adom fel. Ha kijutunk, megkeresem Kirito-kunt megint, és tovább szeretlek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hányszor csodálkozok még el Asuna őszinteségén és erős szívén? Vagy talán az enyém túl gyenge.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De ha én is vagyok a gyengébb, mindez igaz. Rég elfeledtem milyen kényelmes függeni valakitől, és hogy ők is függenek tőlem. Nem tudom, meddig leszünk itt, de amíg távol vagyunk a csatatértől, ez az idő...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elengedtem a gondolataimat, és az érzéseimre koncentráltam, a puha és édes illatra, ami a karjaim közt volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet|16. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 18. fejezet|18. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=282140</id>
		<title>Sword Art Online - Első kötet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet&amp;diff=282140"/>
		<updated>2013-08-27T19:30:40Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;{{:Sword Art Online: 1. kötet Prológus}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 1. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet}}&lt;br /&gt;
{{:Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=282139</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=282139"/>
		<updated>2013-08-27T19:30:18Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Első kötet - Aincrad (Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_(Français)|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*17. fejezet&lt;br /&gt;
*18. fejezet&lt;br /&gt;
*19. fejezet&lt;br /&gt;
*20. fejezet&lt;br /&gt;
*21. fejezet&lt;br /&gt;
*22. fejezet&lt;br /&gt;
*23. fejezet&lt;br /&gt;
*24. fejezet&lt;br /&gt;
*25. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Alternative Languages]]&lt;br /&gt;
[[category:Hungarian]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet&amp;diff=281707</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet&amp;diff=281707"/>
		<updated>2013-08-25T13:31:16Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===16. Fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna elmondta, hogy végig figyelte a térképet miközben Grandumban várakozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Abban a pillanatban, mikor Godfree jele eltűnt, kiszáguldott a városból és maga mögött hagyott öt kilométert; ami nekünk egy órába tellett, neki mindössze 5 percbe. Mikor rámutattam, hogy ez az ügyesség pontok határain is túlmegy, lágy mosollyal válaszolt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A szerelem ereje.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor visszaértünk a főhadiszállásra, elmondtuk Heathcliffnek, hogy mi történt, és arra kértük, hogy ideiglenesen elmehessünk a klántól. Mikor Asuna kifejtette az okait, hogy „megrendült a bizalma a klánban,” Heathcliff egy ideig csendben gondolkodott, de végül megadta az engedélyt. Majd misztikus mosollyal az arcán azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De nemsokára úgyis visszatértek a harcmezőre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mire távoztunk a főhadiszállásról, már esteledett. Kézen fogva sétáltunk a teleport kapu teréig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyikünk se szólalt meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a tornyok árnyékai és a narancs fény közt sétáltunk, ami a lebegő kastélyon kívülről sütött be, azon gondolkoztam, hogy honnan ered Kuradeel gyűlölete.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Van egy pár ember, aki élvezi a bűnözést ebben a világban. A tolvajoktól és a rablóktól kezdve a „Nevető Koporsó” hidegvérű gyilkosaiig, mint Kuradeel; a pletykák szerint már elérte az ezer főt a bűnözők száma. Már úgy gondolnak rájuk az emberek, mint a szörnyekre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De akárhogy is gondolkozok rajta, még mindig nagyon furcsa csoportnak tartom őket. Egyértelműnek kellene lennie mindenkinek, hogy ha más játékosnak ártasz, akkor kétségtelenül ártasz az esélynek, hogy kitisztítsuk a játékot. Más szavakkal, ez azt jelenti, hogy ők nem akarják elhagyni a játékot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mégis a Kuradeellel való találkozás után úgy gondolom, rá nem illik ez a megállapítás. Nem segítette, de nem is hátráltatta a játék kitisztítását; szinte már nem is gondolkozott. Nem emlékezett a múltra, nemhogy a jövőn gondolkozzon, egyszerűen csak a végtelen vágyait próbálta kielégíteni, ez eredményezte az aljas szándékait...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És mi van velem? Nem tudom magabiztosan kijelenteni, hogy komolyan a játék kitisztítására koncentráltam. Pontosabb megállapítás az, hogy csak megszokásból fedeztem fel a labirintusokat csak a tapasztalati pontokért. Ha csak azért küzdök, hogy erősebbé váljak, hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam, akkor valahol a mélyen én sem akarom, hogy véget érjen ez a világ?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha kiszaladt volna a lábam alól a fém talaj. Megálltam és megszorítottam Asuna jobbját, amibe belekapaszkodtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna felém fordult. Lehajtottam a fejem és úgy szólaltam meg, mintha magamnak mondanám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem számít, mi történik... Ígérem, hogy... visszajuttatlak abba a világba...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezúttal Asuna szorította meg a kezemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mikor eljön az ideje, együtt térünk vissza - elmosolyodott a végén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Észre se vettük, máris elértük a teleport kapu terét. Csak pár ember járkált erre összehúzódva a hideg széltől, ami a közelgő tél jele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyenesen Asunára néztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt gondoltam, hogy a meleg, amit az ereje sugároz az egyetlen fény, ami a helyes irányba vezet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna... Ma este... veled szeretnék lenni... - mondtam gondolkodás nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem akartam távol kerülni tőle. Ez az összecsapás szörnyű halálfélelmet ébresztett bennem, olyat, amit még soha sem éreztem, és nem bírom lerázni magamról.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Biztosra veszem, hogy rémálmaim lennének, ha egyedül aludnék. Annak az embernek az őrületéről álmodnék, a kardjáról, ahogy belém szúrta, és arról, ahogy a jobbommal belé vágtam; biztos vagyok ebben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna nagy szemekkel nézett rám, mintha értené a kérésem mögött álló érveket...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd vörösre vált arccal bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna Salemburgi háza, amit másodjára látogatok meg, még mindig pazarul nézett ki; mégis mintha most barátságosabb lenne. A tárgyak, amik szétszórva hevertek a tulajdonosuk kiváló ízléséről árulkodtak. Mégis Asuna ezt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- U-Uváá... Micsoda kupi van itt. Mostanában alig voltam itthon és... - szégyellős mosollyal az arcán feltakarította a rendetlenséget.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gyorsan összeütök valamit vacsorára. Olvass újságot, vagy amit szeretnél, amíg vársz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, oké.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kanapéra rogytam és Asunát figyeltem, ahogy leveszi a harci felszerelését, és kötényt húz, majd eltűnik a konyha irányában. Felvettem a nagy újságot az asztalról. Bár újságnak nevezzük, ez inkább csak az információval kereskedő játékosoktól származó pletykák gyűjteménye. De mivel ebben a világban kevés lehetőség van a szórakozásra, így az újság értékes média lett rengeteg előfizetővel. Az újság mindössze 4 oldalból állt, csak egy pillantást vetettem az első oldalra mielőtt félredobtam volna, mivel a főcím a Heathcliffel vívott párbajuk volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[Az új Dupla Kard képességet használó játékos vesztett a Szent Kard ellen]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A főcím alatt egy kép rólam, amit elterülve fekszek Heathcliff előtt, ezt egy Felvevő Kristállyal készítették. Erre csak azt lehet mondani, hogy tovább mélyítettem Heathcliff legyőzhetetlenségének legendáját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nos, talán nem fognak többet zaklatni engem annyit, ha csökkenek az elvárások a képességem felé... könnyen találtam magamnak elfogadható mentséget. Majd, épp akkor, mikor elkezdtem átnézni a tárgyaim listáját, csábító illatot érzetem a konyha felől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vacsora főfogása egy tehénszerű szörny húsából készült steak volt Asuna speciális szójaszószával tálalva. Bár az alapanyagok minősége nem volt valami magas, az íze mégis tökéletes volt. Asuna széles mosollyal nézett, ahogy a számba tömtem a húst.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vacsora után a kanapén ültünk és teát ittunk. Asuna valamiért beszédesebb lett. Folyamatosan beszélt olyan témákról, mint például, hogy milyen fegyvereket kedvel, és melyik szinteken vannak híres látnivalók.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eleinte meglepetten hallgattam, de egyszer csak Asuna hirtelen elhallgatott, amitől aggódni kezdtem. Teljesen mozdulatlanul ült és a csészéjébe bámult, mintha keresne benne valamit. Komoly kifejezés ült az arcán, majdnem olyan, mintha harcba indulna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, mi a baj...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mielőtt befejezhettem volna, Asuna hangos csörömpöléssel az asztalra tette a csészéjét, felállt és kijelentette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ablakpárkányhoz sétált, megérintette a falat, hogy megnyissa a Szoba Vezérlő Menüt, és hirtelen lekapcsolta a világítást. Sötétségbe borult a szoba; a felderítő képességem kiegészítő képessége automatikusan bekapcsolt és a normál látásom átváltott éjszakai módba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szobát sötétkék fényben láttam és Asuna ragyogó fehér volt az utcai lámpák fényétől, ami az ablakon világított be. Bár összezavart a viselkedése, a szépségétől elakadt a lélegzetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A haja sötétkéknek látszott, vékony karjai és lábai kinyúltak a tunikája alól, és megvilágította a gyenge fény, úgy nézett ki, mintha ragyogna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna csendben álldogált az ablak előtt. Nem láttam jól az arcát, mert lehajtotta a fejét. A jobb karját a mellkasának nyomta, úgy tűnt, hogy hezitál.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Épp meg akartam kérdezni, hogy mi folyik itt, mikor Asuna megmozdította a bal kezét. A hüvelyk és mutatóujja meglendült, és a szokott hang kíséretében megjelent a menü ablaka.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kék színű sötétségben Asuna ujjai mozogtak a ragyogó lila ablak felett. Úgy tűnt a bal oldali menün állítgat, ami a játékos felszerelését irányítja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint ez átsuhant a fejemen, Asuna térdig érő harisnyája eltűnt, finom lábai meztelenül álltak a szemem előtt. Megint megmozdultak az ujjai, ezúttal az egyrészes ruháját vette le. Nem tehettem róla, de szélesre tátottam a szám és kidülledtek a szemeim; teljesen leállt az agyam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna nem viselt mást, csak a fehérneműjét. Kis fehér ruhadarabok, amik alig takartak valamit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- N-Ne nézz... ide... - mondta remegő hangján. Mégsem tudtam elfordítani a tekintetemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megpróbálta eltakarni magát a kezeivel, de miután felemelte a fejét és egyenesen rám nézett, leengedte a kezeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 242.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
Sokkolt a látvány, mintha kiszakadtam volna a testemből és csak néztem őt üres tekintettel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A „Gyönyörű” szó nem elég jó, hogy leírjam. A bőre, amit kékre festett a fény puha és sima volt. A haja, mintha a legfinomabb selyemből szőtték volna. A mellei olyan tökéletesen domborodtak, hogy ironikus, de úgy tűnt, nem létezik olyan grafikus motor, ami képes lenne ilyesmit létrehozni. Sokan úgy gondolnák, a lábainak vonalai olyanok, akár egy vadmacskáé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hihetetlen, hogy a megjelenése csupán egy 3D-s kép. Ha megpróbálnám leírni, azt mondanám, hogy olyan, mint egy szobor, amit Isten alkotott, és életet lehelt belé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az adatok, amiket a Nerve Gear gyűjtött a regisztráció kalibrációs részénél, határozzák meg a játékos testének körvonalait. Ennek tudatában az, hogy egy ilyen test létezik, ez egy csoda.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mindig úgy néztem a majdnem meztelen testét, mintha a lelkem elhagyta volna a testemet. Ha Asuna nem takargatná magát a kezeivel, és nem szólalna meg, akkor még órákig így bámulnám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arca olyan vörös lett, hogy még ebben a kék sötétségben is láttam. Lehajtotta a fejét és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- K-Kirito-kun, te is vedd le a ruháid... Nagyon zavarba ejtő, ha csak én teszem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor fogtam fel végre, hogy mi áll Asuna cselekedeteinek hátterében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, ő másképp értette, amit mondtam - hogy vele akarom tölteni az éjszakát, csak mélyebb értelemben, mint ahogy én gondoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amit ezt megértettem pánik fogott el. Következtében elkövettem a legnagyobb hibát, amihez foghatót eddigi életemben még soha.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Err... Félreértettél, én csak arra gondoltam... hogy jó lenne, ha egy szobában lennénk ma este...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eh...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint őszintén, de hülye módjára válaszoltam, ezúttal Asuna fagyott meg szélesre tátott szájjal. Majd heves düh és zavar keveréke jelent meg az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Te...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ökölbe szorított jobbja már felért egy gyilkos szándékkal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Idiótaaa!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna ökle, ami olyan gyorsan száguldott, hogy abban benne volt az összes ügyesség pontja, épp azelőtt állt meg, hogy az arcomba csapódott volna, köszönhetően a Bűnözést Megelőző Kódnak, helyette csak hangos zaj hallatszott és lila szikrák pattantak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á-Ááá! Várj!! Bocsánat, bocsánat! Felejtsd el, amit mondtam! - magyarázkodni próbáltam, kétségbeesetten hadonásztam Asuna felé, aki a második ütésre készült és nem is figyelt rám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánat, tévedtem! De... De különben is, lehetséges... ez... egyáltalán? Itt a SAO-ban?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna leeresztett és hátrébb lépett, bár még mindig fúria-szerű volt. Majd megkérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te, te tényleg nem tudod...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, én...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor Asuna arcán hirtelen helyet cserélt a düh a zavarodottsággal, majd halkan magyarázatot adott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Van egy... Az opciók menüben, a legalján... van egy opció, az „Etikus Kód Kikapcsolás”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most először hallok erről. Biztos vagyok benne hogy nem volt elérhető a béta teszt alatt, és nem említi a kézikönyv se. Belegondolva ez egy újabb ár, amit meg kell fizessek a szólózásért, és mert nem érdekelt más csak a harc.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De ez az információ felvetett egy újabb kérdést, ami mellett nem tudtam elmenni. Mivel még nem tértem teljesen magamhoz, és nem gondolkodtam tisztán, sajnos kimondtam hangosan:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- …Csináltad... már azt...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna vasökle megint szikrákat hányt az orrom előtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze hogy nem te idióta!! Csak hallottam a többi lánytól a klánban!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan a lábai elé térdeltem és bocsánatáért esedeztem. Jó pár percbe telt mire sikerült lenyugtatnom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy gyertya égett az asztalon; a fényében Asuna bőre halványan ragyogott, ahogy aludt a karjaim közt. Óvatosan végighúztam az ujjam a hátán; a meleg és sima érzés mámorító volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Pislogott kétszer majd elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, felébresztettelek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha. Furcsa álmom volt. A való világról... - továbbra is mosolygott miközben hozzám bújt. - Az álmomban azon tűnődtem, hogy Aincrad-beli életem, és a veled való találkozásom csak egy álom, és ettől nagyon megrémültem. Örülök... hogy ez nem csak egy álom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon furcsa vagy. Nem akarsz visszatérni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze, hogy akarok. Vissza szeretnék térni, de nem akarom, hogy minden, ami itt történt semmissé váljon. Bár... eltartott egy ideig... de ez a két év fontos számomra. Mostanra biztos vagyok ebben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arcán hirtelen megjelent egy komoly kifejezés és megragadta a jobb kezem, ami eddig a vállán volt, magához húzta, és szorosan átölelte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon sajnálom, Kirito-kun. Egyedül... kellett volna megoldanom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mély lélegzetet vettem és kifújtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... Kuradeel célpontja, az ember, aki ezt kihozta belőle, én voltam. Ez az én harcom volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna szemébe néztem és lassan bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Könnyek gyűltek mogyoróbarna szemeiben. Asuna csendben a kezemhez nyomta ajkait. Éreztem a puha érintését.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Segítek elviselni. És segítek cipelni minden terhedet. Megígérem. Mindenképpen megvédelek...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez volt...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A pont, ameddig egyetlen szót se tudtam kinyögni. Mégis, ebben a pillanatban az ajkam megremegett, és halottam a szavakat, melyek kiáradtak a számból, a lelkem legmélyéről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Én is - vékony hang szállt a levegőben. - Én is megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár ezek egyszerű szavak voltak, mégis szánalmasan csendesnek és megbízhatatlannak tűnt. Enyhén elmosolyodtam és Asuna kezét fogva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna... Erős lány vagy. Sokkal erősebb, mint én...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna pislogott párat majd elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, nem vagyok. Általában mások mögé bújok a valóságban. Még ezt a játékot sem én vettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nevetett mintha most jutott volna eszébe valami.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezt is a bátyám vette, de üzleti ügy miatt el kellett mennie; így én léptem be a megnyitó napján. Biztos nagyon csalódott emiatt. Biztos nagyon mérges, hogy már két éve foglalom a helyét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szerintem Asuna a pechesebb, hogy a bátyja helyett ő került ide, de csak bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Jobb, ha gyorsan visszamész, és bocsánatot kérsz tőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... Jobban kell próbálkoznom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna hangja vontatottá vált, lesütötte a szemét mintha félne valamitől, és közelebb húzódott hozzám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Umm... Kirito-kun, tudom, hogy ez ellentétben áll azzal, amit mondtam... de nem maradhatnánk távol kicsit a frontvonaltól?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valamiért félek... Végre bevallottuk egymásnak az érzéseinket, de úgy érzem, hogy valami rossz történne megint, ha most kimegyünk a frontvonalra... Talán csak kissé kimerültem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csendben hátrasimítottam Asuna haját és meglepően szelíden bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, igazad van... Én is fáradt vagyok kicsit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha a számok nem is változnak, de a nap nap után vívott csatákból rengeteg kipihenni való gyűlt össze. Kifejezetten azokból, amik olyan extrémek voltak, mint a mai. Egyértelműen szükségünk van a pihenésre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Éreztem, hogy az impulzus, ami a harcba hajtott eltűnik. Már nem vágytam másra, csak hogy elmélyítsem kettőnk kapcsolatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Átöleltem Asunát, és a selymes hajába bújva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A 22. szint északnyugati részén az erdők és a tavak között... van egy kis falu. Kellemes hely szörnyek nélkül. Van pár eladó kunyhó ott. Odaköltözhetnénk... és aztán...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rám nézett mikor megakadtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aztán?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nagy nehezen megmozdítottam a lefagyott nyelvemet és folytattam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Összeházasodhatnánk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt a tökéletes mosolyt, ami ekkor megjelent Asuna arcán, azt soha nem fogom elfelejteni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké - bólintott és egy nagy könnycsepp folyt le vörös arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet|15. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet|17. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet&amp;diff=281706</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 13. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet&amp;diff=281706"/>
		<updated>2013-08-25T13:29:50Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===13. fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az újonnan megnyitott lakóterület a 75. szinten egy olyan város volt, ami az ősi Rómára emlékeztetett. A térkép szerint a neve „Collinia”. Az egész város élettel telt meg köszönhetően annak a sok harcosnak és kereskedőnek, aki itt telepedett le, és azoknak is, akik ugyan nem vettek részt a játék kitisztításában, de eljöttek nézelődni. Mindennek a tetejébe ritka speciális eseményt tartanak itt ma, ezért reggel óta vendégek özönlöttek ki a teleport kapuból.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A város javarészt mészkő tömbökből épült. Egy épület lógott ki a többi közül, egy hatalmas kolosszeum, ami a kapu térrel szemben magasodott. Tökéletes arra, hogy itt rendezzük le a párbajt Heathcliffel. De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tűzokádó popcorn tíz Col egy pohár! Tíz Col!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hideg barna sör eladó.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Számtalan kereskedő árulta portékáit a kolosszeum bejáratánál, a hosszú sornyi néző felé kiáltoztak, és kínálták nekik a furcsán kinéző frissítőiket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...Ez, mi a fene ez...? - sokkolt az előttem kibontakozó látvány, csak ennyit tudtam kérdezni a mellettem álló Asunától.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- É-én nem tudom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, az ott nem egy KoB tag, aki a jegyeket árulja!? Hogy a fenébe vált ez egy ekkora eseménnyé?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- É-én nem tudom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez lenne Heathcliff igazi célja?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, szerintem a pénzügyesünk, Daizen-san áll e mögött. Nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget. Míg Asuna nevetett, megroggyant a vállam, és teljesen erőtlennek éreztem magam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fussunk el, Asuna. Élhetnénk egy kis faluban a 20. emeleten, és művelhetnénk a földeket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Én benne lennék, de... - Asuna incselkedően folytatta - Elég rossz néven vennék, ha most elfutnál.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Francba...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, ez a te hibád, nem? Á... Daizen-san.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy felemeltem a fejem egy kövér embert pillantottam meg, aki kacsázva közeledett felénk; olyan széles volt, hogy keresve se találhatnánk olyan alakot, akin kevésbé állna jól a KoB egyenruhája.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Széles mosoly ült ki az arcára, majd beszélni kezdett hozzánk:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kösz, Kirito-san sok lóvét kereshetünk. Ha minden hónapban csinálná&#039; ilyet, azé&#039; nagyon hálás lennék.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kizárt!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gyere, gyere, a váróterem arra van. Gyere má&#039;, erre parancsolj!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lemondva a sorsomról követtem őt. Már az sem érdekelt, hogy mi fog történni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A váróterem egy kis szoba volt az arénával szemben. Miután Daizen elkísért a bejáratig, mondott valamit a fogadások áráról és eltűnt. Átkozódni se volt erőm. A váróból hallani lehetett a rengeteg éljenzés elmosódó hangját kintről beszűrődni. Úgy tűnik máris ellepték a teljes lelátót.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor kettesben maradtunk, Asuna megfogta a kezem mindkét kezével és komoly kifejezéssel az arcán megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az Első Csapás mód ellenére ez még mindig veszélyes, ha közvetlenül eltalál egy erős kritikus csapás. Főleg, hogy a vezér sok mozdulata még nem is ismert, és azonnal fel kell adnod ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel, megértetted? Nem felejtem el, ha megint olyan veszélyes dolgot csinálsz, mint múltkor!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Inkább Heathcliff miatt kéne jobban aggódnod - rámosolyogtam, és mindkét kezem Asuna vállára tettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy egy hang a párbaj kezdetét hirdette, a tömeg mennydörgő üvöltést hallatott. Kissé kihúztam a két kardot a hátam mögött, majd egy „klang” hanggal hagytam őket visszacsúszni a hüvelyükbe. Ezután a pálya fénye felé vettem lépteim.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A lépcsőzetes lelátó, ami körülvette az amfiteátrumot teljesen tele volt emberekkel. Úgy sejtem, legalább ezer néző volt ott. Láttam Kleint és Agilt az első sorban, olyan veszélyes dolgokat kiáltoztak, mint „Aprítsd fel” és „Öld meg”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az aréna közepére sétáltam, ott megálltam. Majd egy vörös sziluett bukkant fel a túloldali váróból, és az éljenzés még erősebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szokásos Vér Lovagjai egyenruhával ellentétben, ami fehér alapon vörös volt, Heathcliff egy vörös köpenyt viselt. Hasonlóan hozzám, ő is alig viselt páncélt, de hatalmas tiszta-fehér, kereszt alakú pajzsot tartott a baljában, ami rögtön magára vonta a figyelmem. A kardja a páncélban volt elrakva, láttam kilógni a markolatát a pajzs felett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff könnyedén sétált, míg közvetlenül elém nem ért. A tömeg felé nézett, majd keserű mosollyal az arcán megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánatodat kérem Kirito-kun. Nem gondoltam, hogy ez fog történni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Majd kérem a részem a bevételből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... A harc után már a klán tagja leszel. Úgy tekintek erre a párbajra, mint a klán egyik küldetésére.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eltűnt a mosoly az arcáról, és a borostyánszín szeme elsöprő energiát sugárzott. Hirtelen öntudatlanul tettem egy fél lépést hátrafelé. A valóságban valószínűleg messze fekszünk egymástól, csak a digitális adatok áramlanak köztünk. De mégis olyan érzés fogott el, amit csak gyilkos szándéknak tudok nevezni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém átváltott harci üzemmódba, a szemeim elfogták Heathcliff tekintetét. A hangos éljenzés mintha eltávolodott volna. Még fel se fogtam, de az érzékszerveim kiélesedtek, úgy éreztem, hogy még a környezet színei is megváltoztak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff elfordította tekintetét, és tíz méterrel távolabb sétált. Majd felemelte a jobbját és a menüjében kezdett lépkedni, anélkül, hogy ránézett volna. Egy párbaj üzenet jelent meg előttem. Elfogadtam és beállítottam az első csapás módot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A visszaszámlálás elkezdődött. Már alig halottam a kiáltozásokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szívem gyorsabban kezdett verni. Száműztem a hezitálás utolsó darabkáit is, és teret engedtem a harci kedvemnek. Egyszerre húztam elő a két kardot a hátam mögül. Az ellenfelemet csak úgy győzhetem le, ha az elejétől fogva beleadok mindet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff előhúzta vékony, hosszú kardját a pajzsából, majd határozottan tartva azt, felvette a harci állását.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pajzsát felém fordítva állt, teste jobb oldala volt távolabb tőlem. Nem éreztem erőlködést ebben az állásban. Rájöttem, ha megpróbálom előre kitalálni a lépéseit, az csak még jobban összezavarna, ezért úgy döntöttem, hogy egyszerűen teljes erővel nekirontok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Annak ellenére, hogy egyikünk se nézett az ablakra, azonnal ugrottunk, ahogy a „Párbaj” üzenet megjelent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Futás közben lejjebb vittem az állásom, a testem majdnem súrolta a földet, ahogy elsuhantam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jobbra perdültem, mielőtt elértem Heathcliffet és a jobb kardommal felfelé vágtam. Ezt blokkolta a pajzsával, ami így szikrákat vetett. De a támadásom csak egy része volt egy kétütéses kombinációnak. Pont egy másodperccel az első csapás után, a bal kardom a pajzs mögé csusszant.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a Dupla Kard hirtelen támadás típusú képessége volt, a „Double Circular”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bal kard támadását a hosszú kard fogta meg, a körkörös fényeffekt félbeszakadt. Bár ez elkeserítő, de ez a mozdulat még csak a harc kezdetének a jele volt. A képesség erejét használva eltávolodtam tőle, majd újra támadtam az ellenfelem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezúttal Heathcliff visszavágott a pajzsával. A jobbját eltakarta a pajzsa, így azt nem láthattam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Cse!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan jobbra léptem, hogy elkerüljem a támadását. Azt gondoltam, hogy ha a pajzsos oldalán maradok, akkor lesz elég időm, hogy reagáljak a támadására akkor is, ha nem látom, honnan jön az.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Heathcliff vízszintes állapotba emelte a pajzsát.&lt;br /&gt;
[[Image:Sword Art Online Vol 01 - 197.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Haa! - ezzel a halk kiáltással útjára indított egy szúró támadást a pajzsával. Az felém száguldott, tiszta fehér, fényes nyomot hagyva maga után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááá!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Épp hogy kivédtem a keresztbe tett kardokkal. Az erőteljes csapás megrázta a testem, és jó pár méterrel hátra lökött. Leszúrtam a jobb kardomat a földbe, hogy ne essek el, és megfordultam a levegőben, mielőtt landoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Váratlanul ért, de úgy tűnik, a pajzsot fegyverként is tudja használni. Ez hasonlóvá teszi a Dupla Kardhoz. Eredetileg azt hittem, hogy a mindent felülmúló támadási sebességem elég lesz ahhoz, hogy legyőzzem egy első csapás párbajban, de úgy látszik tévedtem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff felém lendült, csökkentve a köztünk lévő távolságot, megvonva tőlem az időt, hogy összeszedjem magam. A jobb kezében lévő kard olyan gyorsan bökött felém, hogy az vetekedett Asuna a „Villám” gyorsaságával.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint az ellenfél kombinált támadást indított, mindkét kard kellett a védekezéshez. A párbaj előtt Asuna elmondott mindent a „Szent Kard”-ról, amit csak tudott, de látszólag annyi nem elég. Ezért minden bizalmam a másodpercek törtrésze alatt hozott döntéseimbe kellett vetnem, hogy blokkolhassam a vágásait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután a bal kardommal hárítottam a nyolc ütéses kombináció utolsó vágását is, azonnal támadtam a „Vorpal Strike” nevű együtéses képességgel a jobb kardot használva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hi-jaaa!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A sugárhajtómű hangjához hasonló zaj kíséretében a kardképesség vörös fénycsíkot húzva maga után a pajzsa közepébe csapott. Olyan érzés volt, mintha egy kőfalba vágtam volna, de a kezeim befejezték a támadást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Klaang!!” A becsapódás hangja szétterült és ezzel egy időben Heathcliff hátratántorodott. Nem tudtam átszúrni a pajzsát, mégis úgy éreztem, hogy „áthatoltam” a védelmén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff életereje csökkent kissé, de nem eléggé, hogy az eldöntse a harcot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff landolt, majd gyorsan eltávolodott tőlem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...Lenyűgöző reakció idő.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A védelmed is tökéletes...!! - mondtam, ezzel együtt támadtam. Heathcliff is felemelte a kardját és közeledett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szemkápráztató sebességgel kezdtük osztogatni a vágásokat. A kardomat blokkolta a pajzsa, a kardját visszavertem az enyémmel. Sokféle színű fénycsík jelent meg és tűnt el körülöttünk, míg a fegyverek hangja megrázta az arénát. Kisebb vágások jutottak át minden alkalommal, és az életerőnk szép lassan csökkent. Még ha nem is tudunk tiszta vágást produkálni, az fog veszteni, akinek az életereje 50% alá csökken.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De már ez sem érdekelt. Úgy éreztem, hogy nőttön nő az örömöm, hisz most először nézek szembe ilyen erős ellenféllel, mióta bent ragadtam az SAO-ban. A támadásaim gyorsasága minden alkalommal nőtt egy kicsit, mikor az érzékeim élesedtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még nem értem el a korlátaimat. Még mindig lehetek gyorsabb. Kövess, ha tudsz, Heathcliff!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy minden csepp erőmet is beleadtam, úgy merültem el a kardok tánca által keltett vad örömben. Talán még nevettem is. Ahogy a vágások még intenzívebbé váltak, mindkét oldal életereje lecsökkent, már majdnem elérték az 50%-ot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor Heathcliff rezzenéstelen arcán végre megjelent egy villanásnyi érzelem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi lehetett az? Idegesség? Éreztem, hogy lelassult egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Háááá! - ebben a pillanatban felhagytam a védekezéssel, és rárontottam mindkét kardommal, a „Starburst Stream”-et használva. A pengék Heathcliff felé száguldottak, mint egy napkitörés izzó lángjai.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááá!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Heathcliff felemelte a pajzsát, hogy megóvja magát. De nem törődtem vele, csak támadtam tovább minden irányból. Ezalatt a válaszcsapásai még jobban lelassultak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Át tudok törni!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Biztos voltam benne, hogy az utolsó csapásom rést üt a védelmén. A pajzsa túlságosan jobbra volt, így a támadásom, fényt húzva maga után, balról bejutott. Amint eltalálom, egész biztos, hogy az életereje a fele alá fog csökkenni, és megnyerem a...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor az egész világom megrázkódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- !?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy írjam le? Mintha az időm egy részét elvették volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár tized másodpercig úgy tűnt, mintha minden megfagyott volna körülöttem. Minden, kivéve Heathcliff. A pajzs, aminek jobb oldalon kellene lennie, hirtelen megjelent a balomon, mintha stop motion videót1 néztem volna, és blokkolta a vágásom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi a...!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megdöbbentem egy végzetes pillanat erejéig, miután blokkolta a támadásom. Heathcliff nem hagyta futni a lehetőséget.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hosszú karddal útjára indított egy együtéses képességet, ami utálatos pontossággal jött felém, és ami biztosan eldönti a meccset. Csúnyán összeomlottam. Láttam a lila rendszerüzenetet a szemem sarkából, ami a párbaj végét hirdette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A harci kedvem eltűnt. Csak feküdtem ott üres fejjel, és megint hallottam az éljenzést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun!! - Asuna rohant oda hozzám, és térített magamhoz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á... ja... rendben vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna aggódva nézte az üres tekintetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vesztettem?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mindig nem hittem el. Heathcliff földöntúli sebessége az utolsó pillanatban felülmúlta egy játékos képességeit... bármelyik ember képességeit. Még az avatárját alkotó pontokat is elmosódva láttam csak a lehetetlen gyorsaságtól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A földön ülve felemeltem a fejem, és Heathcliff arcába néztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De valamiért a győztes arcára a harag ült ki. A vörös hős ránk nézett fémes szemével, majd szó nélkül elfordult, és az éljenzések közepette a várótermébe sétált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet|12. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 14. fejezet|14. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet&amp;diff=281705</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet&amp;diff=281705"/>
		<updated>2013-08-25T13:28:33Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===9. fejezet===&lt;br /&gt;
Több mint egy éve már, hogy a Vér Lovagjai az első számú klán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azóta a klán vezére, az „Élő Legenda”, és az alvezér, Asuna, a „Villám”, úgy híresültek el, mint a két legjobb harcos Aincradban. Most lehetőségem adódott figyelni Asunát, aki már befejezte azoknak a képességeinek a fejlesztését, amikre egy vívónak szüksége van, most egy normál szörny ellen harcolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg egy harc közepén vagyunk és az ellenség egy csontváz kardforgató, a „Démoni Szolga”. Két méter magas, kísérteties kék fény veszi körül, és egy hatalmas egyenes kardot tartott a jobb kezében és kerek fém pajzsot a baljában. Természetesen nem volt egyetlen izma sem, ennek ellenére az erő pontja nagyon magas volt, ez tette nehézzé a harcot ellene.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De Asuna esélyt se adott neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hrrrrgrrrr!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezzel a furcsa hanggal a csontváz jó párszor meglendítette a kardját, kék fénycsíkot hagyva a nyomában. Ez egy négyütéses képesség: a „Vertical Square”. Ahogy aggódva figyeltem pár lépésről, Asuna balra majd jobbra lépett, elegánsan kikerülve az összes vágást.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha ez egy 2-az-1 elleni helyzet is, akkor sem tudunk mindketten egyszerre harcolni, mikor egy teljesen felfegyverzett ellenséggel nézünk szembe. Ez nem a rendszer hibája, csak mikor két ember túl közel kerül egymáshoz egy harcban, ahol kardok lendülnek ide-oda olyan sebességgel, amit a szem nem tud követni, nos, ez mindennél nagyobb akadállyá válik. Tehát mikor csapatban küzdünk, egy képességet használunk, a „váltás”- t, ami szükséges a magas szintű csapatmunkához.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A teljes vágás után az utolsó csapás is célt tévesztett a négyből és a Démoni Szolga kissé kibillent egyensúlyából. Asuna nem szalasztotta el a lehetőséget és átment egyenesen ellentámadásba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ezüst vívókard szúrásai egymás után találtak, mindegyik látványos nyomot hagyva, és a csontváz életereje lecsökkent. Egyenként a csapások nem okoztak nagy sérülést, de az ütések száma elsöprő volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Három rövid lökésből álló ütéstől a csontváz páncélja kissé felcsúszott, és Asuna stílust váltott, hogy kétszer megvághassa a csontváz lábát. Majd a kard hegye vakító fehéren felragyogott, és bevitt két erős szúrást fent és lent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy 8 ütéses kombináció volt. Nagy valószínűséggel a „Star Splash” nevű magas szintű kardképesség volt. Ilyen pontossággal csapást mérni a csontvázra ezzel a vékony pengével, ami általában hatástalan az ilyen ellenfelekkel szemben, egy hihetetlen képesség megjelenése.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az erő, ami 30%-ot vett le a csontváz életerejéből, szintén elképesztő, de én elvesztem a játékos eleganciájában. Biztos ez jelenti a kard táncot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rám kiáltott, mintha hátul is lenne szeme, én meg csak némán álltam ott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun, váltás!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oo-ké!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan felemeltem a kardom, ugyanabban a pillanatban Asuna bevitt egy erős döfést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csontváz kivédte a csapást a baljában tartott pajzsával és fényes szikrák pattantak a levegőbe. De ez volt a vért hatás. Az ellenség megállt egy pillanatra miután hárította az erős támadást, így nem tudott azonnal visszatámadni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Természetesen Asuna is megdermedt miután blokkolták a támadását, de a „rés” a fontos.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azonnal támadtam egy robbanó típusú képességgel. Direkt töréspontot előidézni egy harc kellős közepén, és helyet cserélni egy csapattárssal, ezt hívjuk „váltás”-nak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután megbizonyosodtam, hogy Asuna hatókörön kívülre ment, hevesen támadni kezdtem az ellent. Hacsak nem vagy olyan mesteri, mint ő, akkor a szokásos vagdalkozó támadás a leghatásosabb az ilyen ellenfelekkel szemben, mint a Démoni Szolga, és sokkal több „rést” eredményez. Ebben az esetben egy zúzófegyver lenne a legjobb, például a buzogány. De nekem nincs, és valószínűleg Asunának sincs ilyen zúzó típusú képessége.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A „Vertical Square”, amit a támadásra használtam, mind a négy ütése sok HP-t vett le tőle. A csontváz lassan reagált. Ez azért van, mert a szörnyek M.I.- jébe bele van építve egy pillanatnyi késleltetés mielőtt reagálna, mikor hirtelen megváltozik a támadó stílusa. Tegnap sok időmbe és erőfeszítésembe került, hogy ezt előidézzem a Gyíkembernél, de ha van egy csapattársad, akkor csak egy váltásra van szükséged. Ez a legnagyobb előnye a csapatmunkának.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hárítottam a támadást és egy fontos képességet kezdtem használni, hogy befejezzem a harcot. Bevittem egy erős lefelé irányuló csapást jobboldalon, majd megcsavartam a csuklóm és visszavágtam ugyanazon a vonalon, amin az előbb lefelé mentem, olyan mozdulatot hajtva végre ezzel, mintha golfoznék. Minden alkalommal, mikor a kard hozzáütődött az ellenség testéhez, ami csak csontokból állt, az ütés hangja hallatszott, és narancssárga fény áradt ki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csontváz felemelte a pajzsát, hogy blokkolja a csapást, amiről azt hitte felülről fog érkezni, de keresztülhúztam a számításait, és meglöktem a bal vállammal. Majd egy függőleges vágást küldtem a tántorgó csontváz felé, majd szünet nélkül újra meglöktem, ezúttal a jobb vállammal. Ez egy olyan képesség, ami megoldja és kezeli az erős támadások egymásba kapcsolását és kombinálását: a „Meteor Break”. Nem nagydolog, de ez olyan képesség, ami elengedhetetlen a puszta-kezes képességekhez, ahogy az egykezes kard képességekhez is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ellenség életpontjai a túl nagy ütés miatt, amit a támadásokból szedett be, már a piros zónában voltak. Minden erőmet beleadtam a hétütéses kombináció végső vízszintes, balról induló vágásába. A kard egyenesen a csontváz nyaka felé száguldott, fényes ívet rajzolt a levegőbe. A csont egy pattanó hang kíséretében eltört, és míg a koponya felrepült a levegőbe, a test a földre zuhant, mint egy báb, aminek elvágták az összes zsinórját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Győztünk!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megveregette a hátam, ahol már ott pihent a kard.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Félretoltuk a tárgy szétosztást és újra sétálni kezdtünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mostanáig harcoltunk a szörnyekkel, eddig négy alkalommal, de szinte sérülés nélkül jutottunk át rajtuk. Míg Asuna stílusa rövid szúrásokból állt, addig az enyém nagy képességek összekapcsolásából, ez megzavarta a szörnyek M.I.- jét – csak az érzékelő algoritmusokat, nem a CPU feldolgozó képességét – és ezzel lehetőséget adva arra, hogy jól összepárosítsuk képességeinket. Valószínűleg nincs sok különbség a szintjeink közt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Óvatosan haladtunk a pillérek szegélyezte pazar folyosón. Esélytelen, hogy a felderítő képességem mellett rajtunk üssenek, de a lépteink vízhangja zavart. Nem volt fényforrás a labirintusban, de a környezet egy gyenge, misztikus izzást bocsájtott ki magából, így elég jól láttunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Óvatosan vizsgálgattam a folyosót, ami visszatükrözte a lágy kék fényt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A labirintus lejjebb vöröses-barna mészkőből készült. De ahogy feljebb jöttünk benne, a környezetünk ismeretlen kőből készült, ami egy már-már ragadós, kék fényt árasztott. A pillérekbe megkapó, de kísérteties képek voltak vésve, és sekély víz rohant a lábunk közt, beborítva a padlót. Azt lehet mondani, hogy összességében az atmoszféra „nehezebb lett”. Nem sok fehér folt volt már a térképen. Ha helyes a sejtésem, az előttünk lévő terület valószínűleg...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A folyosó végén egy kétszárnyú szürkés-kék ajtó fogadott minket. A faragványok az ajtón hasonlóak voltak a pilléreken lévőkhöz. Még ha az egész világ kizárólag csak adatból áll is, ezekből az ajtókból akkor is egy megmagyarázhatatlan aura áradt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez az...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valószínűleg... Ez a vezér terme.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna szorosan markolta a kabátom ujját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit tegyünk...? Nem lesz baj, ha csak egy pillantást vetünk rá, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bátor szavak ellenére a hangjában aggódás hallatszott. Még ha egy csúcskategóriás kardforgató volt is, úgy tűnik ezt ő is ijesztőnek találja. Igaz, ez várható volt. Engem is megrémített.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben, készítsünk elő egy-egy teleportációs kristályt, csak a biztonság kedvéért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Jó.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna bólintott, és egy kék kristályt vett elő a zsebéből. Én is előkészítettem egyet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Készen állsz? Kinyitom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Míg Asuna erősen szorította a jobb karom, én megérintettem a vasajtót a bal kezemmel, amiben a kristályt fogtam. Ha ez most a valóság lenne, a tenyerem izzadságban úszna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy lassan egyre nagyobb erővel toltam az ajtót, ami legalább kétszer magasabb volt, mint én, az meglepően könnyen kinyílt. Miután megmozdult, a két szárny olyan gyorsan szétnyílt, hogy az kissé megzavart minket. Asunával együtt visszatartottam a lélegzetem, majd a hatalmas ajtó egy utolsó reccsenéssel megállt, feltárva ellőttünk, hogy mi van odabent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
… Vagy legalábbis azt hittük; teljes sötétség fogadott minket. A fény, ami elárasztotta a folyosót nem érte el a szoba végét. A sűrű hideg sötétség nem mutatott semmit, akárhogy is meresztettük a szemünket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- …&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Alighogy kinyitottam a szám, két kékes-fehér láng lobbant fel kissé beljebb, majd még kettő és aztán még egy pár.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Huss”... ezzel a folyamatos hanggal kísérve egy szempillantás alatt készen állt a szoba közepe felé vezető út. A végén, egy nagy tűzoszlop lángolt fel, és az egész téglalap alakú szobát kék fény töltötte el. Nagyon tágas volt. Úgy tűnik az egész fehér folt a térképen ez az egy szoba volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna belém karolt, mintha az idegesség sakkban tartaná, de nem volt elég hely a fejemben, hogy élvezhessem ezt az érzést. Ennek oka a tűzoszlop mögött megjelenő hatalmas alak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Image:Sword Art Online Vol 01 - 145.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az óriási testen domborultak az izmok. A bőre sötétkék volt, és a vastag mellvért felett ülő fej nem emberé volt, hanem inkább egy hegyi kecskéé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Két hajlított szarv állt ki a feje két oldalán. A szemeivel, amik szintén fényes kékben izzottak, ránk nézett. Az alsó testét tengerészkék szőr borította, és - bár ez nem látszott tisztán a tűz miatt - de úgy tűnik, hogy az is állati volt. Egyszóval, és a szó minden értelmében, ez egy démon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elég nagy távolság volt a bejárat és a terem közepe közt ahol az állt. Ennek ellenére a küszöbre fagytunk, egyetlen izmunk sem mozdult. Minden szörny közül, amikkel idáig találkoztunk, ez az első, ami démoni kinézetű volt. Ez olyasmi volt, amiért nem bírok elég hálát rebegni a temérdek RPG - nek amivel eddig játszottam. De most, hogy ezt láttam, nem tudtam visszatartani a félelmet, ami kitörni készült a testemből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hezitálva ráfókuszáltam, és elolvastam a szavakat, amik megjelentek: „A Ragyogószemű”. Kétséget kizáróan ez a szint vezére. Az „A” a neve előtt is ezt bizonyítja. Ragyogószemű – a szemek, amik ragyogtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint elolvastam ezt messziről, a kék démon hirtelen rázni kezdte a hosszú pallosát és üvöltött. A kék tűz hevesen megremegett, és vibráció futott végig a padlón. Tüzes lélegzet robbant ki az orrából és a szájából, ahogy felemelte a pallosát. Aztán a kék démon hihetetlen sebességgel egyenesen felénk támadt – ezzel megremegtetve a talajt – anélkül, hogy időt hagyott volna a gondolkozásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááááááá!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kyaaaaaaaa!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiabálni kezdtünk és ugyanakkor 180°-os fordulatot téve olyan gyorsan futottunk el, ahogy a lábunk bírta. Tudtuk, hogy elméletileg a vezér nem tud kijönni a terméből, de egyszerűen nem tudtunk ott maradni. Az ügyesség pontjainkra bízva magunkat, amit mostanáig fejlesztettünk, szélsebesen futottunk végig a folyosón.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet|8. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet|10. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet&amp;diff=281704</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet&amp;diff=281704"/>
		<updated>2013-08-25T13:27:44Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===8. fejezet===&lt;br /&gt;
A levegő meleg volt az erdőn áthaladó ösvény mentén. Olyan volt mintha a tegnapesti sötét hangulat csak egy illúzió lett volna. A reggeli fény átragyogott a sűrűn, arany pilléreket alkotva, amin pillangók repkedtek át. Sajnos ezek csak vizuális effektek, tehát egyet sem kaphatsz el, még ha vadászni is kezdenél rájuk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy átvágott a gyér aljnövényzeten, Asuna incselkedően megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindig ugyanazt viseled.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ááá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lenéztem a testemre: laza fekete bőrkabát, nadrág és póló ugyanabban a színben. Gyakorlatilag nem volt fém páncél felszerelésem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És akkor mi van? Ha már van elég pénzed ruhára, akkor jobb, ha azt inkább ennivalóra költöd...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Praktikus okból viselsz feketét? Vagy ez csak karakter jellemző?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És mi van veled? Te meg állandóan azt a fehér és piros dolgot viseled...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amíg beszéltem, megszokásból elkezdtem felderíteni a területet, nem is gondolkodva ezen. Nem volt szörny a környéken. De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tudok ezzel mit tenni. Ez a klán egyen... huh? Miért?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Várj...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a jobb kezem és megállítottam Asunát. Volt egy játékos az ellenőrzött terület határán. Ahogy a mögöttem lévő területre fókuszáltam rengeteg zöld kurzor jelent meg, mutatva, hogy sok játékos van ott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem valószínű, hogy banditák csoportja lenne. A banditák midig náluk gyengébb játékosokat támadnak meg, tehát nagyon ritkán látni őket a frontvonalon, ahol a legerősebb játékosok vannak. Még fontosabb, hogy azoknak akik bűnt követnek el, a kurzoruk narancssárgára vált, és nem lesz zöld egy jó ideig. Ami aggasztott, az a számuk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előhívtam a térképet a főmenüből, és bemutató módba kapcsoltam, hogy Asuna is láthassa. A környék térképe megerősítette a felderítésemet és mutatta a zöld kurzorokat. Tizenkettő volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez sok...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bólintottam Asuna szavaira. Általában mikor túl sok tag van egy csapatban, akkor sokkal nehezebbé válik csoportként harcolni, tehát öt vagy hat a megszokott szám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nézd azt a méretet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A csoportnyi fény gyorsan közeledett felénk két rendezett sorban menetelve. Ilyen előfordulhat egy veszélyes útvesztőben, de elég ritkán látni ilyen nagy egységes csoportot a mezőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha láthatnánk a szintjüket, akkor talán ki tudnánk találni mire készülnek, de a játékosok még a másik nevét sem láthatják az első alkalommal. Ez egy alaprendszer, amit azért vezettek be, hogy megelőzzék a PK-t&amp;lt;sup&amp;gt;1&amp;lt;/sup&amp;gt; - a játékos gyilkolást - de nekünk nem hagy más választást, mint hogy a felszerelésből tippeljük meg a közeledők szintjét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bezártam a térképet és Asunára néztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Meg kéne néznünk őket. Bújjunk el a fák mögött míg elmennek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ja, igazad van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna feszült arckifejezéssel bólintott. Felkapaszkodtunk egy kis dombra, és elbújtunk a bokrok mögé, amik körülbelül olyan magasak voltak, mint mi. Ez jó hely volt ahhoz, hogy megfigyelhessük az elhaladó csoportot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna hirtelen a ruháira nézett. A piros és fehér egyenruha könnyen észrevehető volt a zöld növények közt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit tegyek? Nincs más felszerelésem...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A pontok már nagyon közel voltak. Épp látótávba értek.&lt;br /&gt;
[[Image:Sword Art Online Vol 01 - 132.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elnézést kérek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kinyitottam a kabátom és ráborítottam Asunára is. Asuna rám nézett majd engedte, hogy betakarjam. A kabát nem csak jól nézett ki, de nagy rejtőzködő bónuszt is adott. Ezzel együtt elég nehéz volt minket észrevenni magas felderítő képesség nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, nem csak jól néz ki, hanem hasznos is, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tudom! Sss, itt vannak!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna suttogott és az ajkára tette ujját. Összehúzódtam, a füleimet lépések hangja érte el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül megláttuk az ösvényen közeledő csoportot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Harcosok voltak. Mindegyikük ugyanazt a fekete fémpáncélt és zöld harci ruházatot viselte. A felszerelésük praktikus dizájnú volt, kivéve a pajzsukon lévő feltűnő képet egy kastélyról.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az első hatnak egykezes kardja, a hátsó hatnak alabárdja volt. Mindannyiuk sisakrostélya lenn volt, így nem láthattuk az arckifejezésüket. Ahogy néztük a tizenkét játékost, akik tökéletes rendben meneteltek, azon kezdtem gondolkozni, hogy ez egy csoport NPC.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már biztos voltam benne. Ők a hatalmas csoport tagjai, aminek az első szint városában van a főhadiszállása: „A Sereg”. Éreztem, hogy Asuna visszatartja a lélegzetét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem voltak ellenségei a normális játékosoknak. Igazság szerint, ők voltak azok, akik a legtöbb erőfeszítést tették a bűnözés megállítására a mezőn.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De az eljárásuk kissé durva, és azt tartják, hogy előbb támadd meg a narancssárga játékosokat - akiket a kurzoruk színe miatt hívnak így - ahogy meglátod őket, és csak utána kérdezz. Aztán elveszik a narancssárga játékosok felszerelését, és bebörtönözik őket a Fekete Vas Palota tömlöceibe. Azt pletykálják, hogy „A Sereg” elég ijesztően bánik azokkal akik nem adták meg magukat és nem sikerült elmenekülniük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az is ismert róluk hogy hatalmas csapatokban utaznak és az összes vadászmező fölött átveszik az irányítást, közismerté vált a játékosok közt hogy „Nem kéne A Sereg közelébe menni” Nos, általában az 50. szint alatt tevékenykednek, erősítik a csoportjukat és fenntartják a rendet, szóval ritkán látni őket a frontvonalon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy csendben néztük, a tizenkét erősen felfegyverzett harcos csörgő hang kíséretében, amit páncéljuk és csizmájuk adott ki, eltűnt az erdőben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tekintve hogy minden játékos, aki meg tudta szerezni a szoftvert, úgyis mondhatjuk, hogy mindenki, aki csapdába esett az SAO belsejében, mind játékmániás volt, akik olyan faj voltak, hogy nem igazán foglalkoztak a világ „Szabályaival”. Ennek ellenére tény, hogy ezek a játékosok szabályos rendben mozogtak, ez elképesztő. Ők lehettek „A Sereg” legerősebb egysége.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miután megbizonyosodtunk arról a térképen, hogy hatótávon kívülre értek, Asuna megkönnyebbülten felsóhajtott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A pletykák igazak...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Visszasuttogtam Asunának, a kabátom még mindig rajta volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Pletykák?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ja. Hallottam a klángyűlésen, hogy „A Sereg” változtatott a hozzáállásán és kezd megjelenni magasabb szinteken. Egykor olyan csoport voltak, akik próbálták kitisztítani a játékot, ugye? De azután a veszteség után, amit a 25. szint vezére elleni csatában szereztek, a csoport megerősítésére koncentráltak, és visszavonultak a frontvonalról. Szóval ahelyett, hogy óriási számban a labirintusba vonulnának hatalmas kavarodást okozva ezzel, úgy döntöttek, hogy kisebb, elit egységeket küldenek, próbálva mutatni, hogy igyekeznek kitisztítani a játékot. A jelentés szerint nemsokára megjelenhet az első egység.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Tehát reklámozni akarják a képességeiket. De rendben van az, hogy csak úgy betámadnak egy felfedezetlen területre? Ránézésre magas a szintjük, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Talán... meg akarnak ütközni a vezérrel...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden labirintusban egy vezér őrzi a következő szintre vezető lépcsőt. Ezek nem regenerálódnak újra, és nagyon erősek, de a hírnév és népszerűség, amit legyőzésükkel szerezni lehet, hatalmas. Nagyon hatásos reklám lenne.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szóval összeszedték azokat az embereket? De ez hülyeség. Senki sem látta még a 74. szint vezérét. Általában felderítő csoportokat szoktunk küldeni, hogy felmérjük a vezér erejét, és harci szokásait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, igen, mikor a klánok együttműködve hívják ki a vezéreket. Talán ők is ezt teszik...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tudom... Ők is tudhatnák, hogy így felvonulni a vezér ellen értelmetlen. Aggódnunk kéne. Remélem nem találkozunk velük itt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felálltam, és csalódott voltam, hogy el kell engednem Asunát. Megborzongott amikor ő is kibújt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Már majdnem tél van... Nekem is vennem kéne egy kabátot. Melyik boltban vetted ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm... Azt hiszem, egy játékos bolt volt Algade nyugati részén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Akkor vigyél el oda, miután végeztünk a felderítéssel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezt mondva Asuna könnyedén leugrott az ösvényre. Követtem. A rendszernek köszönhetően, nem volt probléma számomra ilyen magasságból leugrani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A nap már magasan járt. Asunával gyorsan folytattuk utunk, miközben odafigyeltünk a környezetünkre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szerencsésen kiértünk az erdőből anélkül, hogy egyetlen szörnnyel is találkoztunk volna, és egy kék virágokkal borított rét jelent meg előttünk. Az ösvény egyenesen keresztülvágott a réten, és a büszkén álló Labirintusnál ért véget.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valahol a torony magasabb részén van egy hatalmas terem és egy vezér, ami a következő szintre vezető lépcsőt őrzi, jelen esetben a 75. szintre vezet. Ha a vezért legyőzik és valaki eléri a következő szint lakóterületét és aktiválódik a teleport kapu, akkor ez a szint kitisztítottnak számít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A „Város Megnyitását” hatalmas tömeg fogja ünnepelni, akik az alsóbb szintekről jönnek, hogy megnézzék az új várost, és az egész terület megtelik élettel, mintha fesztivál lenne. Jelenleg kilenc napja, hogy az emberek nekikezdtek aktívan felderíteni a 74. szintet. Lassan ideje, hogy valaki felfedezze a vezért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hengeres alakú torony vörösesbarna mészkőből épült. Asunával mindketten rengetegszer jártunk már itt, de még mindig félelmetes a roppant mérete miatt. Ekkora méret csak százszor fordul elő Aincradban. Reménytelen kívánság, de titokban szeretném látni kívülről ezt a kolosszális lebegő kastélyt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem láttuk „A Sereg” egységét. Valószínűleg már bementek. A bejárathoz sétáltunk öntudatlanul is gyorsítva lépteinket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;sub&amp;gt;1 PK: (Player kill) játékos gyilkolás&amp;lt;/sub&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet|7. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 9. fejezet|9. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet&amp;diff=281703</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 7. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet&amp;diff=281703"/>
		<updated>2013-08-25T13:26:49Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===7. fejezet===&lt;br /&gt;
Reggel 9 óra van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az időjárás ma enyhén felhős és a reggeli köd, ami a városra borult még nem szállt fel. A fény, ami kívülről szűrődött be, megtört rajta, citromsárgára festve a környéket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az aincradi naptár szerint ez volt a „Kőrisfa Hava”, ami azt jelentette, hogy őszbe fordul az idő. A hőmérséklet kicsit hűvös volt, ez teszi az év legfrissítőbb hónapjává ezt. De most kissé rosszul éreztem magam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asunára vártam a kaputéren, a 74. szint lakóterületén. Bizonyos okok miatt múlt éjszaka nem tudtam aludni, csak feküdtem Algadeben az egyszerű ágyamban és forgolódtam. Szerintem lehetett hajnali három is mire elaludtam. Rengeteg játékost segítő funkció van a SAO-ban, de sajnos olyan gomb, amitől elaludnál nincs.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Furcsa módon az ellenkezője létezik. A menü idő beállításai közt van egy „Ébresztőórának” nevezett valami, ami erővel felkelti a játékosokat. Persze a választás, hogy visszaalszol-e, vagy sem teljesen rajtad áll, de volt elég akaraterőm ahhoz, hogy kimásszak az ágyamból, mikor a rendszer tíz perccel kilenc előtt felkeltett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Talán a lusta játékosok áldásáért, a játékban nem kell se fürödni, se átöltözni – bár van néhány furcsa játékos, aki napi rendszerességgel fürdik. De még a Nerve Gear számára is nehéz lemásolni egy teljesen folyékony közeget, ezért nem képes egy igazi fürdőt reprodukálni. Miután felkeltem rövid idővel a találkozó előtt, felvettem minden felszerelésemet mindössze 20 másodperc alatt és elsétáltam Algade teleportkapuján át ide, ahol állok, kissé idegesen az alváshiánytól, várok rá, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Késik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már tíz perccel múlt kilenc. Szorgalmas játékosok jelentek meg egyik a másik után a kapuban és sétáltak el a Labirintus felé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem sok mindent tehettem, nézegettem a labirintus térképét meg a képességeim állapotait, státuszokat, amiket már fejből tudtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Á, azt kívánom bár lenne egy hordozható játékkonzolom vagy valami hasonló.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Némává váltam ettől a hirtelen jött gondolattól. Egy játékkal játszani egy játékban, egyre rosszabb vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Vissza kéne mennem aludni... Gondolkozni kezdtem. Még egy kék teleport effektus jelent meg a kapuban már az isten tudja hányadik. Nem sok reménnyel figyeltem. De aztán-&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kyaaaaa! Kérlek, menj félre!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááááá!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játékosok, akik teleportáltak, általában a földön jelennek meg, de ez az alak pár méterrel felette jelent meg és egyenesen felém repült a levegőben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Huh, huh...!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem volt időm sem elkapni sem kitérni előle, összeütköztünk, majd egy kupacban a földre estünk. A fejem a kőnek csapódott erősen. Ha nem lennék egy településen, akkor most sok pont veszett volna oda az életerőmből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez azt jelentette, hogy ez az idióta valószínűleg beugrott a kapuba a másik oldalon, és ugyanúgy jelent meg itt. Ez a gondolat villant át az agyamon. Még mindig kába voltam, felemeltem a karom és megragadtam a rajtam fekvő idiótát hogy ellökjem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valami furcsa és nagy dolgot éreztem a kezemben. Másodszor is megmarkoltam, majd harmadjára, hogy rájöjjek mi ez a rugalmas és telt érzés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- K-Kyaaa!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen hangos sikítás hatolt a fülembe, majd a fejem megint a földnek csapódott. Ugyanakkor, a súly felemelkedett a testemről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előttem egy női játékos ült a földön, piros és fehér egyenruhát viselt térdig érő szoknyával és a tokjában pihenő ezüstfehér vívókarddal. És valami oknál fogva, megmagyarázhatatlan dühvel a szemében bámult rám. Az arcán a legerősebb fokú érzelmi jelek látszódtak, az egész arca fülig vörös volt, a két karját védekezően fonta keresztbe a mellkasa... Mellkas?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen ki tudtam találni mit fogtam meg a jobb kezemmel. Arra is rájöttem, kissé későn, hogy milyen veszélyes helyzetbe kerültem. Minden, a veszélyes helyzetek elkerülésére kidolgozott módszereim, amik a fejemben voltak, eltűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben kinyitottam, majd újra becsuktam, nem is tudatosult bennem ez a mozdulat, kinyitottam a szám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Sz-Szia. Jó reggelt, Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A düh a szemében még világosabban lobbant fel. És ezek pontosan olyan valaki szemei voltak, aki tenni készül valamit a fegyverével.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azon kezdtem gondolkozni, hogy kellene egy „menekülés” opció, ez villant át az agyamon mikor a kapu újra felragyogott kéken. Asuna meglepett kifejezéssel nézett hátra, majd gyorsan felkelt, és a hátam mögé bújt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- E...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Anélkül, hogy tudnám miért, én is felálltam. A kapu még fényesebben ragyogott, mikor az újonnan érkező megjelent a közepén. Ezúttal a játékos mindkét lába a földön volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a fény elenyészett, felismertem az érkező személyt, és a rajta lévő impozáns fehér köpenyt a vörös szimbólumokkal. A fickó, aki egy KoB egyenruhát viselt, és egy túldekorált kardot hozott magával, az a hosszú hajú testőr volt, aki tegnap Asunát követte. Kuradeel volt a neve, azt hiszem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel ráncai a homlokán elmélyültek, mikor meglátta Asunát mögöttem. Nem tűnt öregnek. A húszas éveinek az elején járhatott, de az arcán lévő ráncok miatt öregebbnek nézett ki. Olyan erősen szorította össze a fogait, hogy azt szinte már hallani lehetett, majd alig titkolt dühvel a hangjában megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A...Asuna-sama, nem kéne ilyet tennie...!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt gondoltam, hogy ez egyre bonyolultabb lesz mikor meghallottam a hangját, ami már a hisztérikussal volt határos és behúztam a nyakamat. A mélyen ülő szemeiben düh látszott, miközben Kuradeel megint megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most, Asuna-sama, menjünk vissza a főhadiszállásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem. Még csak szolgálatban sem vagyok ma! ...És Kuradeel, miért álltál korán reggel a házam előtt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna ingerülten vágott vissza mögülem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fufu, tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni, ezért már egy hónapja Salemburgba mentem, hogy figyeljem a házát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak nekem kellett volna meglepődnöm Kuradeel büszke válaszán. Asuna is megdermedt. Hosszú csend után erőltetett hangon kérdezett rá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez is a vezér parancsainak része?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Az a kötelességem, hogy fedezzem magát, Asuna-sama. A házának figyelése is beletartozik...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit értesz beletartozik alatt, idióta!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel hozzánk sétált, az arckifejezése még dühösebb és idegesebb lett, félretolt engem az útból és megragadta Asuna kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem értetted meg. Kérem, ne legyen ilyen... Most térjünk vissza a főhadiszállásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy tűnt Asuna megrémült a hangjától, ami mintha valami alig titkolt dolgot rejtegetne. Könyörgő pillantást vetett felém.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igazság szerint azon gondolkoztam, hogy el kéne futni, ahogy azt mindig is tettem ilyen helyzetekben. De most látva Asuna szemeit, a kezem magától megmozdult. Megragadtam Kuradeel Asunát tartó kezét, és addig növeltem az erőt a kezemben, amíg a bűnözést megelőző kód engedte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, de kölcsönveszem az alvezéredet a mai napra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mondat hülyén hangzott még az én füleimnek is, de már nem szívhattam vissza. Kuradeel, aki szándékosan levegőnek nézett mostanáig, fogcsikorgatva elhúzta a kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Érdes hangon kiáltott fel. Még ha a rendszer túlzott is, akkor is volt valami furcsa a hangjában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Garantálom Asuna biztonságát. Különben sem akarjuk kihívni ma a vezért. Visszatérhetsz a főhadiszállásra egyedül is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne szórakozz velem! Azt hiszed egy olyan szánalmas játékos, mint te meg tudja védeni Asuna-samát!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valószínűleg jobban, mint te.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te arcátlan bolond! Ha ilyen nagy a szád, akkor feltételezem, be is tudod bizonyítani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel arca most falfehér volt, előhívta a menüjét a jobbjával, majd gyorsan matatott rajta. Pillanatokkal később egy félig átlátszó rendszerüzenet jelent meg előttem. Ki tudtam találni, hogy mi, mielőtt még elolvastam volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[Egy 1-az-1 ellen párbaj felkérés érkezett Kuradeel-től. Elfogadod?]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kifejezéstelenül ragyogó betűk alatt az Igen/Nem gombok és még pár másik opció volt. Vetettem egy pillantást Asunára. Nem láthatta az üzenetet, de úgy néz ki, kitalálta mi folyik itt. Azt gondoltam, hogy megpróbál megállítani, de meglepődve láttam, hogy rideg arckifejezéssel bólint.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké? Nem lesz baj a klánban?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A suttogva feltett kérdésemre Asuna ugyanúgy válaszolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rendben lesz. Magam jelentem ezt a vezérnek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Válaszul bólintottam, majd megnyomtam az Igent és kiválasztottam az „Első Csapás Mód”-ot az opciók közül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez egy olyan párbajmód, amit az nyer meg, aki az első tiszta vágást ejti ellenfelén, vagy le tudja venni az ellenfél életerejének a felét. Az üzenet az [Elfogadtad az 1-az-1 ellen párbajt Kuradeellel]-re változott és megjelent alatta egy visszaszámlálás 60 másodpercről. Mikor az eléri a nullát, a HP védő rendszer, ami a városokban működik, ideiglenesen kikapcsol, és össze tudjuk mérni kardunk erejét, míg egyikünk nem győz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Úgy tűnik, Kuradeel sajátosan értelmezte Asuna beleegyezését.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kérem, figyeljen, Asuna-sama! Bebizonyítom, hogy a maga védelmére senki sem alkalmasabb nálam!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan arckifejezéssel kiabálta ezt, ami alig rejtette el mennyire élvezi ezt a helyzetet. Előhúzta a hatalmas kétkezes kardját a hüvelyéből, és csengő hang kíséretében elhelyezkedett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megbizonyosodtam arról, hogy Asuna távolabb húzódott, mielőtt kivontam volna az egykezes kardomat a hátam mögül. Ahogy egy híres klán tagjától elvárható, az ő kardja jobban nézett ki az enyémnél. Nem csak az egykezes és a kétkezes kard mérete volt a különbség, hanem az is, hogy az enyém egyszerű és praktikus fegyver volt, míg az övé teljesen feldíszített volt egy csúcskategóriás mesterember keze által.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott álltunk egymástól öt méterrel várva a visszaszámlálás végét, az emberek elkezdtek körénk gyűlni. Nem volt meglepő. Egy kaputéren álltunk egy város közepén, és mindketten elég jól ismert játékosok voltunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito, a szóló játékos és egy KoB tag párbajoznak!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint valaki ezt kiabálta, éljenzések hallatszottak innen és onnan is. Mióta a párbajok általában csak a képességek összemérése volt barátok közt, a nézők éljeneztek és fütyültek, nem törődve a helyzettel, ami idáig vezetett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De amint az időzítő visszaszámol, mindez kezdett homályba merülni. Hűvös nyugalom járta át testem, mint mikor egy szörnnyel küzdök. Arra fókuszáltam, hogy olvasni tudjak a levegőből, ami Kuradeelt körülveszi, aki idegesen nézelődött jobbra-balra, és figyeltem az állását, meg ahogy a lábát mozdítja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az emberek nagyon is hajlamosak bizonyos viselkedéseket mutatni, mikor egy képességet használnak. Mindegy, hogy támadó vagy védekező képesség vagy, hogy alulról indul felfelé, ha a testük elárulja ezeket az információkat, az egy kritikus gyengeséggé válhat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel kardja kicsit hátradől a törzse és az alsó teste lefelé hajlik. Ez egyértelműen egy jel arra, hogy egy nagyra törő robbanó típusú támadást fog használni. Persze ez lehet egy átverés is. Magamat és a kardomat egy alacsony és nyugodt tartásba helyeztem azt a benyomást keltve, hogy az első csapásom egy gyenge vágás lesz az alsó teste felé. Csak a tapasztalataidban és az érzéseidben bízhatsz, amikor átverések után kutatsz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor a számlálás egy számjegyűvé vált, bezártam az ablakot. Már nem hallottam a tömeg zajait.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Láttam Kuradeelt, aki gyorsan kapkodta tekintetét köztem és az ablak közt, az izmai megfeszültek. Egy szó [PÁRBAJ!!] jelent meg a köztünk lévő térben, és ugrottam. Szikrák pattantak a csizmám talpa alól, és a levegő fütyült a fülem mellett, ahogy átvágtam rajta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pillanatnyi késlekedés nélkül mozdult Kuradeel teste is. De meglepetés látszott az arcán, mikor eloszlattam a gyenge védekező típusú képességgel kapcsolatos várakozásait és támadtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel első csapása, ahogy azt sejtettem, a kétkezes kard egy erős robbanó képessége volt: az „Avalanche”. Ha a védelem gyenge, akkor a védekező fél még blokkolhatja a vágást, de nem fog tudni visszatámadni az azonnali csapás miatt, azaz, aki ezt használja, az időt tud nyerni, hogy újra készen álljon, amíg a robbanás köztük elterült. Ez egy nagyon jó magas szintű képesség. Nos, legalábbis szörnyek ellen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jómagam, aki előre tudta, mit fog Kuradeel tenni, a robbanó típusú képességet, a „Sonic Leap”-et választottam. Ha mindketten támadunk, akkor a képességeink összeütköznek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha csak a képességek erejét nézzük, az övé volt az erősebb, és a játék a nagyobb erejű képességnek kedvez, ha két támadás találkozik. Ebben az esetben a kardom elgörbülne, és a képessége megüt, gyengébben, de az még mindig elég lenne, hogy befejezze a párbajt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kard, ami hátrahajlott, narancsszínű fényt kezdett árasztani magából, amint felém száguldott. A státuszai elég magasak voltak, ahogy azt a legjobb klántól elvárható, mivel a támadás elkezdéséhez szükséges idő rövidebb volt, mint amire számítottam. A fényesen ragyogó penge száguldott. Ha ezt a képességet egyenesen megütöm, minden bizonnyal elég sérülést szereznék a párbaj végéhez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel arcán az eksztázis látszott a nyilvánvaló győzelemtől. De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Image:Sword Art Online Vol 01 - 124.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kardom, ami fejmagasságból indult, kicsit gyorsabban mozgott, ferde zöld vonalat húzva maga után és megütötte a kardját, mielőtt az befejezhette volna a támadást. A játék kiszámolta a sérülést, amit a kardom adott, és hatalmas szikrát produkált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy másik eredménye annak, ha két kard összeütközik, a „Fegyver Törés”. Csak akkor következik be, ha a fegyver egy súlyos vágást kap egy gyenge pontjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De biztos voltam benne, hogy el fog törni. A fegyvereknek, amiken túl sok dísz volt, alacsony volt az ellenálló-képességük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy az várható volt - egy fülsértő hanggal - Kuradeel kétkezes pengéje eltört. Olyan effekt volt, mint egy robbanás.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elrepültünk egymás mellett a levegőben és ott értünk földet ahonnét a másik elugrott. A kardjának letört fele megperdült a levegőben, megcsillant rajta a napfény mielőtt beleállt köztünk a kőbe. Azután, mind a letört fél és az ami Kuradeel kezében maradt rengeteg darabra esett szét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csönd terült szét a téren. Minden néző lefagyva, tágra nyílt szájjal állt. De miután földet értem, felálltam, és szokásomhoz híven meglendítettem a kardom balról jobbra, elkezdtek éljenezni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Csodálatos!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Vajon tényleg ez volt a célja!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy hallottam mindenki kritizálni kezdte a rövid harcot, felsóhajtottam. Még ha csak egy egyszerű képesség volt csak, felfedve még egy lapot a kezemből, nem volt valami örömteli.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kardommal a kezemben odasétáltam ahol Kuradeel ült háttal nekem. A hátat, ami fehér köpeny borított, erősen rázkódott. Miután szándékosan hangosan elraktam a kardom, halkan megszólaltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha akarsz támadni egy másik fegyverrel, újra megküzdök veled... De ennyi elég volt, nem?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kuradeel meg sem próbált rám nézni. Mindkét kezét megrázta a földön, mintha beteg lenne. De aztán, csikorgó hangon megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Lemondok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt is mondhatta volna, hogy „Feladom” vagy, hogy „Vesztettem” japánul.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Közvetlen azután bíbor sorok jelentek meg pontosan ott, ahol a csata kezdetét jelző szó is, ezúttal a párbaj végét és a győztest adva hírül. Még egy éljenzés hangzott fel, majd Kuradeel felállt és a nézők felé ordított.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit néztek!? Tűnjetek el!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd lassan felém fordult.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Megöllek... Meg foglak ölni...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem tagadhatom le, kissé felkavartak azok a szemek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az érzelmek a SAO-ban szerintem kissé túlzottak, de még azzal együtt is a gyűlölet, ami Kuradeel mélyen ülő szemeiben látszódott ijesztőbb volt, mint bármilyen szörny.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy ott álltam a meglepetéstől, valaki mellém lépett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kuradeel, mint a Vér Lovagjainak alvezére, parancsot adok neked. Felmentelek a testőri pozícióból. Térj vissza a főhadiszállásra, és maradj ott további utasításig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna szavai és arckifejezése hideg volt. De szorongást éreztem mögötte és önkéntelenül a vállára tettem a kezem. Asuna merev, feszült teste kissé megdőlt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- M... Mi... ez...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hang alig ért a füleinkhez. A többi, valószínűleg a káromkodás szavai elvesztek a szájában. Kuradeel ránk bámult. Kétség kívül azon gondolkozott, hogy ránk támad a tartalék fegyverével, még ha tudta is, hogy a bűnözést megelőző kód meg fogja állítani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De, bárcsak alig, de visszafogta magát, és kivett egy teleport kristályt a ruhájából. Felemelte, olyan erősen szorítva, hogy azt gondoltam el fogja törni, és azt motyogta „Teleportálás... Grandum”. Gyűlölettel bámult ránk, miközben eltűnt a kék fényben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a fény eltűnt csend söpört végig a téren. A nézők döbbentek látszódtak Kuradeel haragjától, de aztán kis csoportokban távoztak. Csak Asuna és én maradtunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mit kéne mondanom? Ez a gondolat kavargott a fejemben, de mivel két évig egyedül éltem, semmi hasznos nem jutott eszembe. Még csak nem is éreztem, hogy mi lenne a helyes dolog.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végül aztán Asuna ellépett és gyenge hangon megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánat. Belekevertelek ebbe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... Jól vagyok, de te jól vagy?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan megrázta a fejét, a legnagyobb klán alvezére egy lelkes, de gyenge mosolyt adott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, azt hiszem, én vagyok a hibás, mert olyan durván ráerőltettem mindenkire a szabályokat, csak azért, hogy gyorsabban kitisztítsuk a játékot...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt hiszem... nem tehettél mást. Ha nem lenne valaki, aki olyan, mint te, az előretörésünk lassabb lenne. Nos, ez nem igazán olyan, amit egy hozzám hasonló lusta szóló játékos mondhat... Á, nem úgy értettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem igazán tudtam mit próbálok mondani, ezért mindent mondani kezdtem, ami eszembe jutott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- …Szóval senki sem mondhatna ilyet, te... kivehetnél egy pihenőt valakivel, aki olyan meggondolatlan, mint én.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erre Asuna pislogott párat összezavarodott kifejezéssel, aztán kissé keserűen elmosolyodott, és meglágyult az arca.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, köszönettel tartozom. A mai napot élvezni fogom, amennyire lehet. Te mész elől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lendületesen elfordult és elindult a városból kivezető úton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi? Hé! Felváltva kéne elfoglalnunk az elől haladó pozícióját!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha panaszkodtam is, sóhajtottam egyet a megkönnyebbüléstől és követtem a finoman lengedező mogyoróbarna hajat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet|6. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 8. fejezet|8. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet&amp;diff=281702</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 5. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet&amp;diff=281702"/>
		<updated>2013-08-25T13:24:38Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===5. fejezet===&lt;br /&gt;
Miután végeztem a félelmetes ellenséggel, ami a „Labirintus Területen” portyázott a 74. szinten, visszafelé vettem utam, és megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor megláttam a bejárat felől áradó fényt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiürítettem fejem, gyorsan végighaladtam a folyosón, és vettem egy mély lélegzetet a tiszta friss levegőből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Előttem egy keskeny ösvény indult egy sűrű, magas erdő felé. Mögöttem a labirintus magasra nyúlt az égbe – egészen a következő szint aljáig, hogy pontosak legyünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék a kastély tetejének elérésén alapszik, ezért a labirintusok nem a föld alatt vannak, hanem tornyokban. Viszont az alapfelállás nem változott: szörnyek, amik erősebbek, mint a többi, amivel addig találkoztál a mezőkön, barangolnak bent, és a vezérszörny vár rád a legbelsőbb ponton.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg a 74. szint labirintusának a 80%-a van felfedezve, vagy más szavakkal, ennyi lett idáig „feltérképezve”. Pár nap és valószínűleg meg lesz a vezér terme is, és nagyméretű csapat fog összeállni. Ebben még én, egy szóló játékos is részt vesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mosolyognom kellett magamon, mert egyszerre voltam várakozással teli és frusztrált is, és lefelé kezdtem sétálni az ösvényen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg az otthonom Aincrad legnagyobb városában, „Algade”-ben volt, ami az 50. szinten terült el. Igaz, méretben a Kezdetek Városa volt a nagyobb, de az mostanra már teljes mértékben A Sereg irányítása alatt áll, szóval kissé kényelmetlen volt oda besétálni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint átértem a sötétedő síkságon az erdő öreg fái tornyosodtak előttem. Ha még 30 percig sétálok, elérem a 74. szint „Lakóterületét” és a „Teleport Kapu” segítségével azonnal Algadebe juthatok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bármikor használhatnám az egyik azonnali teleportációs tárgyat is a leltárból, hogy visszatérjek Algadebe. De ez egy kicsit drága lenne, nem szívesen használnám, hacsak nincs vészhelyzet. Van még egy kis idő, amíg a nap teljesen eltűnik, szóval ellenálltam a kísértésnek, hogy a leggyorsabb módon térjek haza, és beléptem az erdőbe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aincrad minden szintjének széle általában nyitott az ég felé, eltekintve a támpillérektől. Az erdő vörösen izzott a réseken beáradó fénytől. A köd, ami a fénysugarak közt folyt, ragyogott, ahogy visszaverte a naplemente fényét. A madarak hangja, amit egész nap hallani lehetett, most nem volt sehol, míg a szél hangjai egyre erősebbnek tűntek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Biztosan tudtam, bármelyik szörnyet le tudom győzni még félálomban is, amik itt megjelenhetnek, de a sötétséggel érkező félelmet nehéz elnyomni. Egy érzés, ami hasonló ahhoz, amit gyerekként éreztem, mikor hazafelé az iskolából eltévedtem, töltött el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De nem volt bajom ezzel. Elfelejtettem ezt a primitív félelmet, mikor még a másik oldalon éltem. A magány érzése, ami akkor fog el, mikor a vadonban utazol és senki nincs körülötted – ezt hívhatod akár az RPG lényegének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben ezek a nosztalgikus emlékek töltöttek el, egy olyan hangot hallottam, amit azelőtt még sohasem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak egyszer hangzott fel, olyan tisztán és magas hangon, mint a nádsípé. Megálltam és óvatosan keresgélni kezdtem abban az irányban, ahonnét a hang jött. Ha hallasz valamit, amit még soha nem tapasztaltál ebben a világban, akkor vagy szerencséd van, vagy pont ellenkezőleg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szóló játékosként felfejlesztettem az „Ellenség Keresése” képességemet. Ez a képesség segít elkerülni a csapdákat, és ha elég jártas vagy benne, akkor ez képessé tesz arra, hogy felfedezd a rejtőzködő szörnyeket is. Ennek segítségével most láthattam 10 méterrel beljebb, a sűrűben bujkáló szörnyet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem volt nagy. Zöld szőre volt, aminek segítségével bele tudott olvadni a környezetébe, és a testénél is hosszabb füle volt. Ahogy ráösszpontosítottam, automatikusan a célpontommá vált és megjelent a feje felett egy sárga kurzor a nevével együtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Visszatartottam a lélegzetem, ahogy elolvastam a nevet: „Ragu Nyúl”. Elég ritka volt ahhoz, hogy a „szuper” jelzővel illessük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez volt az első alkalom, hogy ilyet látok. A kövér nyúl, ami itt élt a sűrűben, nem volt erős, nem is adott sok tapasztalati pontot, de...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kihúztam egy vékony dobótűt az övemből. A „Késdobó Képességem” nem volt magas. Egyszerűen kiválasztottam a képességfám egyik ágáról. Azt hallottam, hogy a Ragu Nyúl a leggyorsabb szörny azok közül, amiket ismerünk, szóval nem bízhattam abban, hogy a kardommal el tudom fogni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak egy esélyem volt mielőtt az ellenfél észrevesz. Felemeltem a tűt, elmondtam magamban egy imát, és felvettem az „Egyszeri Lövés” pozícióját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bármennyire is volt alacsony a képességem, nagy kézügyességgel dobtam el a tűt, ami a mozgástól elmosódottan látszott. A tű megcsillant egyszer, majd eltűnt a fák közt. Amint támadtam, a kurzor, ami a Ragu Nyúl irányát mutatta, pirosra váltott, és egy HP csík jelent meg alatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Magas sikoly hallatszott abból az irányból, amerre a tűt dobtam. A HP csík megremegett, majd nullára csökkent. A széttörő objektumok hangja hallatszott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ökölbe szorítottam a bal kezem, és megnyitottam a menüt a jobbommal. A leltárba mentem gyorsan, még így is lassúnak tűntek kezem mozdulatai, és a lista tetején ott volt a legújabb megszerzett tárgy: „Ragu Nyúl hús”. Ritka tárgy volt, más játékosoknak akár százezer Colért is el lehet adni. Ez a pénz elég lenne ahhoz, hogy készíttessek a legjobb páncélból egy teljes szettel, és még maradna is. Az ok, amiért ilyen drága elég egyszerű, ez a legfinomabb étel alapanyag az összes közül, amik a játékban megtalálhatók.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az evés az egyetlen öröm a SAO-ban, de az egyetlen, amit általában ehetsz az a leves és a kenyér, amiknek olyan az íze mintha egy európai vidéki tájról származna – nem mintha tudnám, de tény, hogy elég egyhangú. Az a néhány játékos, akik foglalkoztak a főzés képességük fejlesztésével még inkább megalapozták ezt miután úgy gondolták, lehetőséget adnak a többi játékosnak, hogy szélesebb választékból étkezzenek. De ezt nem könnyű megoldani, szóval a játékosok rendszerint rászorulnak az ízekre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Természetesen én se vagyok kivétel, és nincs bajom a levessel és a teljes kiőrlésű kenyérrel, amit abban az NPC étteremben szoktam enni, amit gyakran látogatok. De időről időre muszáj ennem legalább egy falat ínycsiklandozó húst.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Míg a tárgy nevét bámultam, azon gondolkoztam, hogy mit is csináljak. Az esély arra, hogy megint a kezeim közé kerül egy ilyen hozzávaló elég kevés volt. Hogy őszinte legyek, meg szeretném enni. De minél magasabb rangú az alapanyag, annál nagyobb szintű képesség kell hozzá, hogy elkészítsük. Tehát találnom kell egy mesterszakácsot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De nem ismertem egyet se. Na jó, ismertem párat, de megkeresni őket ilyesmiért kissé idegesítő lenne. És különben is eljött az idő arra, hogy vegyek egy új készlet felszerelést. Végül úgy döntöttem, hogy eladom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bezártam az ablakot, mielőtt még megbánnám, és ellenőriztem a környéket a képességemmel. Nincs sok esély arra, hogy banditák bukkanjanak fel a frontvonalon, de nem lehetsz elég óvatos, ha egy S-osztályú tárgy van a kezedben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megvehetek minden teleportációs eszközt, amit csak akarok, ha egyszer eladtam ezt, szóval úgy döntöttem, hogy minimalizálom a kockázatot, és a táskámban kezdtem kotorászni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A dolog, amit kivettem egy kristály volt, alakja olyan, mint egy nyolcoldalú oszlop, és telt kék színben ragyogott. Az a pár mágikus tárgy ebben a világban, amikre a „Mágia” korlátozódik mind drágakő alakú volt. A kék az azonnali teleportáció, a rózsaszín a HP visszaállítás, a zöld a méreg ellenszere, és így tovább. Ezek mind olyan tárgyak, amik azonnali hatást eredményeznek, de elég költségesek. A legtöbb esetben az emberek inkább olcsóbb eszközöket használnak miután messze futottak a harctól, mint a lassú hatású italok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Magamnak mondogatva, hogy ez kétséget kizáróan egy vészhelyzet, megfogtam a kék kristályt és felkiáltottam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Teleportálás! Algade!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felhangzott a rengeteg csengő frissítő hangja és a kristály darabokra esett a kezemben. Ugyanebben a pillanatban a testemet kék fény vette körbe, és az erdő eltűnt a látóteremből mintha elolvadt volna. A fény felvillant, és mikor eltűnt véget ért a teleportáció. A zörgő levelek hangjának helyét átvette egy kovács kalapácsának hangja, és a város hangos zajai hatoltak fülembe.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az a hely, ahol megjelentem, a „Teleport Kapu” Algade közepe volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Maga a kapu, ami egy kör alakú tér közepén állt, fémből készült, és öt méter magas volt. A levegő örvénylett benne, mintha délibáb lenne, és az emberek, akik teleportálnak, vagy akik most teleportáltak, jöttek és mentek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Négy nagy út vezetett ki a térről a négy égtáj felé. Ezeken az utakon rengeteg kis bolt helyezkedett el. A játékosok, akik rövid időre menedéket kerestek a felfedezéssel teli napjuk után, az éttermek és a kocsmák előtt beszélgettek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha valaki egy szóval akarná leírni Algadet, az a „rendetlen” szót használná.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Itt nincsenek olyan nagy utcák, mint a Kezdetek Városában, hanem sikátorok voltak mindenfelé. Olyan boltok is voltak, amikről nem lehetett megmondani, mit is árulnak, és olyan kocsmák, amikbe ha egyszer bemész, akkor soha többé nem jössz ki, legalábbis így néztek ki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igazság szerint, volt pár játékos, akik eltévedtek Algade sikátoraiban, és napokig bolyongtak, mire kijutottak. Én már majdnem egy éve élek itt, de a felére nem emlékszem. Az NPC-k is olyan furcsák itt, nehéz megállapítani melyik osztályba tartoznak, és azt gondolhatod, hogy azok a játékosok, akik ezt használják otthonukként, azok is mind furcsák.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De nekem tetszettek ezek az utcák. Nem lenne túlzás azt mondani, hogy csak akkor lelek békére, amikor egy csésze furcsa illatú teát kortyolgatok a sarki boltban, ahová gyakran járok. Az e mögött álló ok az a kissé szentimentális érzés, ami egy elektronikai áruházra emlékeztet, amit elég gyakran látogattam – nos igazából nem olyan gyakran, vagy legalábbis remélem, hogy nem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Arra gondoltam, hogy elrendezem a tárgyat mielőtt hazamegyek, ezért egy bolt felé vettem az utam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A nyugati úton haladva átvágtam a tömegen, és a bolthoz értem. A bolt belül olyan kicsi volt, hogy öt játékos is csak szorosan férne el benne, és szédületes kínálata volt: eszközök, fegyverek, és még ételalapanyagok is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bolt tulajdonosa épp serényen alkudozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kétféleképp lehet tárgyakat eladni. Egyik lehetőség, hogy NPC-nek adsz el, egy rendszer vezérelte karakternek. Nincsen kockázat, nem fog átverni, de az árak mindig ugyanazok. Hogy megakadályozzák az inflációt, az eladási ár itt mindig alacsonyabb, mint az aktuális piaci érték.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A másik mód az, hogy egy másik játékossal kereskedsz. Ekkor el tudod adni a tárgyat magasabb áron, ha jól alkudozol, de találnod kell valakit, aki megveszi, és nem ritka a vita a játékosok közt, az üzlet megkötése után.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Épp ezért megjelentek a kereskedő játékosok, akik a tárgyak adás-vételére szakosodtak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kereskedők nem tudnának csak ebből megélni. Mint a kézműves osztályoknak, úgy nekik is a képességtárolóik felét a harccal össze nem függő képességekkel kell megtölteniük. De ez nem azt jelenti, hogy távol maradnának a mezőktől. A kereskedők a termékekért harcolnak, a kézművesek az alapanyagokért, és kevesebb idejük van erre, mint a harcosoknak. Így nehéz azt a felvidító érzést érezni, amit az ellenség legyőzése okoz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezek miatt, akik ezeket az osztályokat választják, azok nagylelkűek, segítenek a frontvonalon küzdő játékosoknak. Titokban mélyen tiszteltem őket ezért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nos, tiszteltem őket, de azaz igazság, hogy a velem szemben álló karakter messze volt az önfeláldozástól.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, ennyi! Huszonöt „Porgyík bőr” 500 Colért!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bolt tulaja, Agil, megveregette vastag karjával a játékost, egy gyengének tűnő lándzsás hátát. Gyorsan megnyitotta a kereskedés ablakot, és beütötte az értéket a listába.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A lándzsás tűnődni látszott, de miután ránézett Agil arcára, ami ijesztő volt, mit egy tapasztalt harcosé – tény, hogy Agil egy pont olyan első rangú fejszés harcos volt, mint amilyen jó kereskedő – gyorsan berakta a tárgyakat a kereskedés listába, és megnyomta az OK gombot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Köszönöm! Jöjjön megint!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Agil még egyszer megveregette a lándzsás hátát, és szélesen vigyorgott. A Porgyík bőréből jó minőségű páncélt lehet készíteni. Szerintem 500 Col túl olcsó volt, akárhonnan is nézzük. De csendben maradtam és néztem, ahogy a lándzsás elmegy.Vedd ezt leckének, nem szabad teret hagyni az alkudozásnál.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, te még mindig szégyentelenül üzletelsz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kopasz óriás e hallatán felém fordult, és vigyorgott mikor meglátott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Szia, Kirito! A boltunk mottója Vegyél olcsón és adj el olcsón - mondta mind megbánás nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, nekem kissé gyanús ez az „adj el olcsón”, de nem számít. Én is eladni jöttem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te rendes vagy, nem tudlak átverni. Akkor lássuk...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Agil kinyújtotta vastag rövid nyakát, és ránézett a kereskedés ablakra, amit felajánlottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A SAO avatárjai, amiket a szkennelés és a kalibráció hozott létre, mind a játékosok igazi testének másolatai. De akárhányszor Agilra nézek, mindig azt kérdezem magamtól, hogy lehet valakinek olyan teste, ami ennyire illik hozzá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Testének mind a 180 centimétere izmos volt, és a feje úgy nézett ki, mintha egy birkózó gazembertől vette volna kölcsön. A hajstílusát, ami az egyike a pár megmaradt dolognak, amit testre szabhatsz, kopaszra állította. Az összhatás olyan ijesztő lett, mint egy barbár szörny.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek ellenére elragadó arca volt, ami kisfiús volt, mikor mosolygott. A húszas éveinek a végén járt, de el nem tudtam képzelni mit csinál a való világban. Senkit nem kérdezünk a „másik oldalról”, ez íratlan szabály ebben a világban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A két szem a vastag szemöldök alatt szélesre nyílt, mikor ránézett a kereskedés ablakra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Váó, egy S-osztályú tárgy. „Ragu Nyúl hús”, ez az első alkalom, hogy ilyet látok... De Kirito, te nem vagy pénzszűkében, igaz? Nem gondoltál arra, hogy megedd ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze, hogy gondoltam rá. Nem biztos, hogy még egyszer egy ilyen kerülne a kezeim közé... De elég nehéz lenne találni valakit, aki el tud készíteni ilyesmit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ebben a pillanatban valaki mögöttem megfogta a vállam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito-kun.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Női hang volt. Nem sok női játékos ismeri a nevem. Igazság szerint, a helyzetet figyelembe véve, csak egy volt. Megragadtam a bal vállamon lévő kezet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megvan a szakácsom – mondtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- M-Mi?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kezével az enyémben, az illető meglepett arckifejezéssel dadogott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kis arc, amit hosszú egyenes gesztenyebarna haj egy-egy tincse keretezi, tojásformájú volt, és a két csillogó mogyoróbarna szeme káprázatos. Vékony testén piros és fehér lovagi harci egyenruhát viselt, és egy elegáns ezüst-fehér kétélű kardja volt a fehér bőrből készült tokjában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A neve Asuna. Olyan híres, hogy majdnem mindenki ismeri a SAO-ban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sok oka volt ennek, de az első az, hogy ő az egyike a pár női játékosnak, és olyan arca volt, amihez fogható nincs.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nehéz ilyet mondani ebben a világban, ahol mindenki a valós testét viseli, de a gyönyörű nő nagyon ritka jelenség itt. Meg tudod számolni az ujjaidon azokat a játékosokat, akik olyan szépek, mint Asuna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A másik ok, amiért híres, azt a piros és fehér egyenruha okozza, ami a „Vér Lovagjai” kláné. A tagok csak KoB-nak nevezik a „Vér Lovagjai” angol kezdőbetűinek összeolvasásával, és úgy ismerik őket, mint a legjobb klánt mind közül. (Vér Lovagjai: Knights of the Blood)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csak egy közepes méretű csapat úgy 30 fővel, de mindegyikük magas szintű és tapasztalt harcos, a vezetőjük pedig a legerősebb játékos, és szinte legenda a SAO-ban. Továbbá, ellentétben a finom vonásaival, Asuna volt az alvezér. Olyan kivételesek voltak a kardképességei, hogy megkapta a „Villám” címet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tehát a megjelenése és a kardképessége a többi 6000 játékos felett állt. Furcsa lett volna, ha nem megy híre. Rengeteg rajongója van, de ezek között is vannak olyan követők, akik gyakorlatilag imádják őt, és olyanok is, akik gyűlölik, ezért elég nehéz neki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sőt, mióta első rangú harcos, nem sokan hívnák ki őt közvetlenül. De, mintha csak a klán meg akarná mutatni, hogy mennyire védik őt, gyakran két vagy több testőr kíséri. Most is ott állt mögötte pár lépésnyire két teljesen felszerelt fém páncélt és KoB egyenruhát viselő férfi. Egyikük, aki a haját lófarokba kötve viselte, rám bámult, aki meg merte fogni Asuna kezét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elengedtem a kezét, és intettem a sajátommal a testőr felé, majd válaszoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi újság, Asuna? Ritkán látni téged egy ilyen szemétdombon, mint ez.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A lófarkas fickó és a bolt tulaj arca megvonaglott, előbbié azért, mert nem hívtam Asunát a címén, a másiknak meg azért, mert szemétdombnak hívtam a boltját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Rég találkoztunk, Agil-san.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bolt tulaja fényesen mosolygott, miután Asuna üdvözölte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna visszafordította tekintetét rám, és lebiggyesztette ajkát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, mi ez? Annyi mindenen mentem keresztül, hogy lássam, életben vagy-e még, mert közeledik a következő vezér harc.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Fent vagyok a barátaid listáján, szóval ezt úgyis megtudhattad, hogy ha megnézed azt. Különben is csak úgy találhattál meg, ha használtad a barát követését a térképeden.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna elfordította a fejét válaszom hallatán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A klánon belül ő, mint alvezér felel a játék előrehaladásáért. Ez a munka magába foglalja az olyan önző szóló játékosok keresését, mint én, és csapatba szervezi őket a vezér elleni harchoz. De az, hogy eljött megnézni, mutatja, hogy milyen odaadó tud lenni az ember.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nézve a félig fáradt, félig meghökkent arckifejezésemet, Asuna csípőre tette a kezét, mielőtt megszólalt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mindegy, élsz, és csak ez számít. A-Amúgy mire gondoltál? Mondtál valamit egy séfről, vagy valami ilyesmiről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ó, igaz is. Milyen magas a főzés jártasságot?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tudtam, Asuna részben a főzés képességének szintjét is emelte, mikor időt talált rá a kardképességek fejlesztése közben. Büszke mosollyal válaszolt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Figyelj és csodálkozz! Múlt héten „Mester” szintre emeltem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez... egy idióta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Erre gondoltam egy pillanatig, természetesen nem mondtam ki hangosan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A képességek fejlesztése idegölően unalmas és rettenetesen időrabló, és csak az lehet „Mester” szintű, amit 1000 alkalommal fejlesztettél. Megjegyzésként, a szintek nem változtatnak semmit a képességeken, csak növekednek a tapasztalati pontok gyűjtésével. A szintekkel együtt csak a HP, az erőnlét, az olyan értékek, mint az ügyesség, és a képesség tárak száma, ami meghatározza, hány képességet tanulhatsz meg, növekszik.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Jelenleg nekem 12 ilyen táram van, de csak az egykezes egyenes kardképesség, az Ellenség Keresése, és a Fegyveres Védekezés lett befejezve. Ez azt jelenti, hogy ez a lány rengeteg időt és erőfeszítést áldozott egy olyan képességre, aminek nem veszi hasznát a harcban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, meg szeretnélek kérni valamire, bízva a képességeidben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Intettem neki, és átváltottam az ablakomat bemutató módba, így ő is láthatta. Asuna meglepetten nézte, majd tágra nyíltak a szemei a tárgy neve láttán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Váá!! Ez... ez egy S-osztályú alapanyag!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kössünk üzletet. Elkészíted nekem, és adok belőle egy keveset.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még be sem fejeztem a mondatot, „Villám” Asuna galléron ragadott. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Add. Nekem. A felét!!&lt;br /&gt;
[[Image:Sword Art Online Vol 01 - 092.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szívem is megállt egy pillanatra ettől a hirtelen támadástól, és gondolkodás nélkül bólintottam. Mire észhez tértem, már késő volt, és ő izgatott lett. Igaz, belegondolva, jó dolog volt, hogy ilyen közelről nézhettem egy ilyen finom arcba, ezzel vigasztaltam magam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bezártam az ablakot, és Agilhoz fordultam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, mégse adom el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Semmi baj, de... Hé, mi barátok vagyunk, igaz? Eh? Nem tudnál adni belőle egy kóstolót?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Írok neked róla egy 800 szavas esszét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne légy ilyen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy hátat fordítottam Agilnak, olyan hangot hallatott, mintha vége lenne a világnak. Ahogy elindultam, Asuna megfogta a köpenyem ujját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Főzni jó, de hol csináljuk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aa...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha főzni akarsz, akkor szükséged lesz néhány eszközre, mint például tűzhely, vagy sütő, valamint az alapanyagokra. Nem mintha az én házam nem rendelkezne a kellő felszereléssel, de nem hívhatom meg a KoB alvezérét egy olyan rendetlen helyre, mint a házam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna kétkedő arckifejezéssel nézett rám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, nálad biztos nincs meg a megfelelő felszerelés. De most az egyszer vendégül látlak nálam – nyugodt hangon mondta ezt a megdöbbentő kijelentést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna nem is foglalkozott velem, én meg úgy álltam ott lefagyva, mintha laggolnék&amp;lt;sup&amp;gt;1&amp;lt;/sup&amp;gt;, miközben az agyam feldolgozta ezt, és a testőreihez fordult.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Salemburgba teleportálok nemsokára, szóval végeztetek. Köszönöm a kemény munkát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A-Asuna-sama! Ebbe a nyomornegyedbe jönni is elég rossz volt, nemhogy meghívni valakit a házába, aki ilyen gyanús alak, mint ő. Mégis mit gondolt!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem akartam elhinni, amit hallottam. Azt mondta „Sama”. Ő is bizonyára az egyik rajongó. Ezekkel a gondolatokkal néztem Asunára, a fent említett személy arcára pedig kiült egy ideges arckifejezés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké, talán gyanúsnak nevezheted őt, de a képességei megkérdőjelezhetetlenek. Úgy 10 szinttel lehet feletted, Kuradeel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A férfi hangja az egész sikátorban hallatszott. Rám nézett tágra nyílt szemmel. Majd megrándult az arca, mintha hirtelen észrevett volna valamit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igaz... Te, te biztosan egy „Beater” vagy!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Beater a „Bétatesztelő” és a „Cheater&amp;lt;sup&amp;gt;2&amp;lt;/sup&amp;gt;” szavak összevonásából jött létre. Azokra mondják, akik tisztességtelen eszközöket használtak, ez egy egyedi szitokszó a SAO-ban. Már sokszor hallottam. De mindegy hányszor mondták nekem, mindig mélyen megsért. Ilyenkor annak az arca jelenik meg előttem, aki ezt először mondta nekem, és aki barát volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ja. Igazad van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor kifejezéstelen arccal megerősítettem ezt, a testőr izgatottan kezdett beszélni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna-sama, ezeket a fickókat semmi sem érdekli, amíg ők jól érzik magukat. Semmit sem lehet nyerni azzal, ha ezekkel az emberekkel társulunk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna, aki idáig nyugodt volt, hirtelen undorodva húzta össze a szemöldökét. Tömeg jelent meg körülöttünk, és a „KoB” meg az „Asuna” szavak hangzottak fel innen és onnan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna körbenézett, és a férfihoz szólt, aki percről percre izgatottabbá vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, kérlek, távozzatok holnapig. Ez parancs – mondta ilyen nyersen, majd megragadott az övemnél fogva, és elindult a kapu tér felé, maga után húzva engem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Err... hé! Nem lesz baj belőle, hogy csak úgy ott hagyjuk őket?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem lesz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nos, nem volt okom a panaszra. Átvágtunk a tömegen, otthagyva a két testőrt és Agilt, aki még mindig csalódott volt. Mikor utoljára visszanéztem, a Kuradeelnek hívott férfi dühös ábrázata lebegett a szemem előtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;sub&amp;gt;1 Laggolás: online játékoknál nevezik így, mikor valakinek a netkapcsolata gyenge, és emiatt szaggatottan mozog, cselekszik&amp;lt;/sub&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;sub&amp;gt;2 Cheater: csaló&amp;lt;/sub&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet|4. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 6. fejezet|6. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet&amp;diff=281701</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet&amp;diff=281701"/>
		<updated>2013-08-25T13:23:04Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===3. fejezet===&lt;br /&gt;
Ding, ding... Egy harangéhoz - vagy talán egy vészcsengőéhez - hasonló csengő hang hallatszott, mitől Klein és én meglepetten ugrottunk fel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi ez!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ugyanakkor kiáltottunk fel, tágra nyílt szemmel nézve egymásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindkettőnket tiszta kék fény vett körül. A kék függönyön át egyre homályosabban láttam a mezőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Átéltem már párszor ezt a béta teszt alatt. Ez egy tárgy által indított „Teleportálás”. De nekem még csak nincs is ilyen tárgyam, nem hogy kimondtam volna a szükséges parancsot. Az operátorok indíthatták ezt a kényszerített teleportálást? Ha igen, miért nem informáltak minket előtte?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben gondolataim versenyeztek, a fény egyre erősebben lüktetett körülöttem, és homály vett körül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a kék fény elenyészett, a környezetemet újra tisztán láttam. De az már nem a naplementében fürdő mező volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy nagy kövezett út. Középkori utcák lámpásokkal szegélyezve, és szemben, tisztes távolságra egy hatalmas sötét fényt árasztó palota.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a kiinduló pont, a Kezdetek Városának központi tere.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinre néztem, aki mellettem állt nyitva felejtett szájjal. Aztán a nyüzsgő tömegre, akik körbevettek minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nézve a rengeteg lélegzetelállítóan szép embert, akik mind különféle felszerelést és hajszínt viseltek, kétségem sem volt afelől, hogy ők is játékosok, mint én. Pár ezer - pontosan tízezer ember volt itt. Úgy néz ki mindenki aki jelenleg be volt jelentkezve, a központi térre lett teleportálva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár másodpercig mindenki csak némán nézelődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán suttogások és motyogások hallatszottak, majd egyre hangosabbak lettek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi történik?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kijelentkezhetünk végre?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tudják gyorsabban megoldani?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezek és még más hasonló megjegyzések hangzottak fel időről időre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a játékosok egyre idegesebbek lettek, olyanokat is hallani lehetett, hogy „Ez most valami vicc?” és „Menjetek a pokolba, GM-ek!”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán hirtelen...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valaki túlkiabálta a tömeget:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááá... Nézzetek fel!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel szinte egyszerre emeltük fel tekintetünk. Furcsa látvány fogadott minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A második szint alja, száz méterrel a fejünk felett, kockás vörösre változott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor jobban megnéztem, láttam hogy a minta két szóból áll: a szavak a [Figyelmeztetés] és a [Rendszer Közlemény] vörössel voltak írva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatra meglepődtem de aztán arra gondoltam, hogy „Ó, az operátorok végre tájékoztatni fognak bennünket”, és a vállaimra nehezedő nyomás könnyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A zaj elhalt a téren, érezni lehetett, ahogy mindenki a bejelentésre vár.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Viszont ami ezután történt, arra nem számítottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mintázat közepéből olyan folyadék kezdett lassan folyni, mint a vér. Olyan sebességgel jött lefelé ami azt érzékeltette, hogy milyen sűrű is valójában, ám ahelyett hogy teljesen lefolyt volna, egy alak bontakozott ki belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy húsz méter magas alak jelent meg csuklyás köpenyben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, ez nem teljesen igaz. Ahol álltunk, onnan könnyen be lehetett látni a csuklya alá - nem volt arca. Abszolút üres volt. Tisztán látszott a belső anyag és a hímzés a csuklya belső felén. Ugyanez volt a helyzet a köpennyel, mind beláttunk az éleknél ahol csak az árnyékok voltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 043.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Láttam már ezt a köpenyt ezelőtt. Ugyanolyan, mint amit a GM-ként dolgozó Argus munkatársak viseltek a béta teszt alatt. De visszaemlékezve, a férfi GM-ek arca olyan volt mint egy öreg varázslóé hosszú szakállal, míg a nők úgy néztek ki mint egy szemüveges lány. Talán azért használták most is a köpenyt, hogy időt spóroljanak az avatár elkészítésével, de az üresség a csuklya alatt megmagyarázhatatlan szorongást okozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A számtalan játékos körülöttem ugyanezt érezhette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egy GM?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért nincs arca?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sok ilyen suttogás hallatszott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán a köpeny jobb ujja megmozdult, hogy csendre intse őket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tiszta fehér kesztyű tűnt elő a hosszú ujj alól. De ez az ujj, csakúgy mint a köpeny többi része nem takart semmilyen testrészt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán a bal ujj is lassan felemelkedett. Aztán, mikor mindkét üres kesztyű, mint kitárt kéz lebegett a játékosok előtt, az arctalan ember szólásra nyitotta száját - nem, olyan érzés volt mintha ezt tette volna. Egy mély, hideg, férfihang töltötte be a levegőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, üdvözöllek benneteket a világomban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem értettem azonnal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Világom”? Ha a vörös köpeny egy GM, akkor az istenekhez hasonló ereje van ebben a világban, bármit megváltoztathat kedve szerint, de ezt most mért kellett ilyen nyíltan kimondani?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel meglepetten néztünk egymásra. Az ismeretlen vörös köpeny leengedte karjait és folytatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A nevem Kayaba Akihiko. Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki képes irányítani ezt a világot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...?!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A karakterem merevvé vált a döbbenettől, egy gombóc volt a toromban (és valószínűleg az igaziban is a való világban) pár pillanatig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba – Akihiko!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ismertem ezt a nevet. Hogy a fenébe ne ismertem volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az ember, játékkészítő és a kvantum fizika zsenije, az oka, hogy az Argus (ami pár éve még csak egy kis vállalat volt a sok közül) a területének egyik vezető cégévé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő volt az, a SAO fejlesztési igazgatója, és ugyanakkor ő tervezte meg a Nerve Geart.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mint keményvonalas játékos, mélyen tiszteltem Kayabát. Megvettem az összes magazint amiben szerepelt, és addig olvastam azt a pár interjút újra és újra, amíg fejből nem tudtam őket. Szinte mindig láttam abban a fehér overallban amit mindig visel, ha meghallottam a hangját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindig is a színfalak mögött maradt, visszautasítva a média felkéréseit. Soha nem volt GM se, szóval most miért csinálja ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kényszerítettem az agyam, próbáltam értelmet keresni az eseményeknek. De a szavak, mik elhagyták az üres csuklyát, mintha csak ki akarták volna gúnyolni az erőfeszítéseimet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt hiszem már mindannyian észrevettétek, hogy eltűnt a „Kijelentkezés” gomb a főmenüből. Ez nem hiba, ez is része a Sword Art Online rendszerének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A rendszer... része? - Motyogta Klein vontatottan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bejelentés mély hangon folytatódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Amíg fel nem értek ennek a kastélynak a tetejére, addig nem fogtok tudni kijelentkezni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek a kastélynak? Nem értettem ezt a kifejezést. Nincs kastély a Kezdetek Városában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A következő dolog, amit Kayaba mondott elűzte a zavarom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Továbbá, a Nerve Gear megsértése vagy eltávolítása kívülről szigorúan tilos. Ha ezek mégis megtörténnének...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hatásszünet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezer ember csendje nyomasztó volt. A következő szavak lassan jöttek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ... a jeladók a Nerve Gear-etekben erős elektromágneses impulzust fognak kibocsájtani, ami elpusztítja az agyatokat, és leállítja az alap létfunkciókat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel pár másodpercig döbbenten néztünk egymásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt, mintha az elmém nem hinné el amit hallottam. De Kayaba rövid állítása tömör és kemény kegyetlenséggel hatolt belém.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elpusztítja az agyunkat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szóval, megöl minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bárki, akinek lekapcsolják a Nerve Gear-jét vagy kicsatolják a csatot és megpróbálják levenni, meghal. Ezt állítja Kayaba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tömegben elkezdtek sugdolózni, de nem volt kiabálás vagy pánikolás. Vagy még nem értették, vagy nem hitték még el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein lassan felemelte jobb kezét, és megpróbálta megfogni a sisakot, ami csak a valóságban volt a fején. Ezután száraz nevetést hallatott, majd elkezdett beszélni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Haha... mit mondott? Bedilizett? Ennek semmi értelme. A Nerve Gear... Ez csak egy játék. Elpusztítani az agyunkat... Hogy képzeli ezt? Igaz, Kirito?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megcsuklott hangja az utolsó kijelentésénél. Engem bámult, de nem tudtam bólintani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A sok jeladó a Nerve Gear sisakban kis elektromágneses hullámokkal küldik a virtuális jeleket az agyba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legújabb ultra-tehnológiának is nevezhetnénk, de azon az ötleten alapszik, amit a háztartási gépek egy része már 40 éve használ Japánban - a mikrohullám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha elég nagy hullámot ad ki, lehetséges, hogy a Nerve Gear rezgésbe hozza a víz részecskéket az agyunkban és megfőzze a súrlódásból származó hővel. De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elméletileg lehetséges, de... biztos blöfföl. Mert ha kihúzzák Nerve Geart a konnektorból, nem fog tudni kiadni magából ilyen erős jelet. Hacsak az akkumulátorok kapacitása nem akkora...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein megértette miért hagytam félbe a mondatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Van... benne. - A szavai szinte sikításnak hatottak, az arca beesetté vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A sisak súlyának harminc százalékát az akkuk teszik ki. De... ez őrület! Mi van ha hirtelen elmegy az áram vagy ilyesmi?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba magyarázatba fogott, mintha csak meghallotta volna Kleint.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Pontosabban, ha tíz percnél hosszabb időre lecsatlakoztatják a külső áramforrásról, vagy két óránál hosszabb időre elvágják a rendszertől, vagy megpróbálják kicsatolni, szétszedni, vagy elpusztítani a Nerve Geart. Ha bármelyik ezek közül bekövetkezne, az agy elpusztítása beindul. Ezeket a feltételek a valóságban már ismertetve lettek a kormány és a nyilvánosság előtt a médián keresztül. Ennek ellenére, volt pár rokon és barát akik nem vették komolyan a figyelmeztetéseket, és megpróbálták eltávolítani a Nerve Geart. Ennek eredményeképp...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fémes hang egy kis levegőt vett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- már 213 játékos kilépett a játékból és a valódi világból is, örökre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú, vékony sikoly hallatszott. A legtöbb játékos még nem hitte el amit mondtak nekik, és csak szájtátva, vagy félmosollyal az arcukon álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém megpróbálta kilökni magából amit Kayaba mondott. A testem elárult és a térdeim remegni kezdtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hátrafelé botladoztam pár lépést a gyenge térdeimmel, vigyázva hogy el ne essek. Klein a hátsójára ült, élettelen kifejezéssel az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már 213 játékos...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyre csak ez a pár szó visszhangzott a fejemben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha igaz amit Kayaba mond, akkor már több mint 200 ember halott?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lehet, hogy volt köztük pár béta tesztelő is. Lehet hogy ismertem is néhányuk karakterét. Ezeknek az embereknek kiégették az agyát és... meghaltak, ezt állítja Kayaba?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem hiszem el... Nem hiszem el... - Klein még mindig a földön ült, úgy kezdett el feszült hangon beszélni. - Most csak ránk akar ijeszteni. Hogy tudna ilyen dolgokat csinálni? Hagyja abba a szórakozást, és engedjen el minket. Nincs időnk a maga beteg megnyitó ceremóniáján részt venni. Ja... ez csak egy esemény. Egy megnyitó, nem igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Magamban én is hasonló dolgot kiabáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mintha csak szét akarná oszlatni reményeinket, Kayaba üzleties hangon folytatta magyarázatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, nem kell aggódnotok a valódi testetekért. Jelenleg minden TV, rádió, és internetes média erről a helyzetről szóló jelentéseket ismételgetnek, beleértve a számos halálesetet is. A Nerve Gear eltávolításának veszélye már szinte biztosan eltűnt. Jelenleg, azt a két órát használva amit biztosítottam, mindegyikőtöket átszállítják a kórházakba vagy hasonló helyekre, ahol a legjobb ellátást kapjátok. Szóval megnyugodhattok... és koncentráljatok a játék végigvitelére.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végre magas hangon kiáltozni kezdtem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit mondtál!? Végigvinni a játékot? Azt akarod, hogy ilyen körülmények között még játszunk!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiabáltam tovább, ellenségesen nézve a felső szintről leszivárgott vörös köpenyre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez már többé nem játék!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba Akihiko csendesen folytatta bejelentését monoton hangján.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megkérlek titeket értsétek meg, a Sword Art Online nem egy egyszerű játék. Ez egy másodig valóság... Mostantól a felélesztés semmilyen formában sem elérhető. Ha a HP-tek eléri a nullát, a karakteretek eltűnik örökre. Ezzel egy időben...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ki tudtam találni mit fog mondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- … A Nerve Gear megsemmisíti az agyatokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen, hangos nevetés akart kitörni belőlem. Visszafojtottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú, vízszintes vonal ragyogott a látóterem bal felső sarkában. Amint ráfókuszáltam, megjelentek rajta a 342/342 számok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
HP. Az életerőm.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha ez eléri a nullát, meghalok - az elektromágneses hullámok megsütik az agyam, azonnal megölve engem. Ez az amit Kayaba állít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez kétség nélkül egy játék, ahol az életed a tét. Más szavakkal, egy haláljáték.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Legalább százszor meghaltam a béta teszt két hónapja alatt. Mindig enyhén zavart mosollyal az arcomon respawnoltam a főtértől északra lévő „Fekete Vas Palotában”, és megint rohantam ki a vadászmezőkre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az RPG: egy játék ahol meghalsz, tanulsz belőle, és közben növeled a szinted. De ha nem halhatsz meg? Ha egyszer is meghalsz, az életedet is elveszted? És másfelől nézve... még csak nem is szállhatsz ki a játékból?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ilyen nincs. - motyogtam gyengén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ki az aki ilyen körülmények közt kimenne a mezőkre? Természetesen mindenki a városban marad ahol biztonságban van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán, mintha csak az elmémben (és talán a többi játékoséban is) olvasna, jött a következő üzenet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, csak egy módja van annak, hogy kiszabaduljatok a játékból. Ahogy már korábban is mondtam, el kell érnetek Aincrad tetejét, a századik szintet, és le kell győznötök az ott várakozó vezért. Akik még életben lesznek azonnal ki fognak jelentkezni a játékból. Szavamat adom rá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezer ember csöndben állt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most jöttem csak rá mit jelent amit Kayaba mondott, hogy „felértek ennek a kastélynak a tetejére”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Ennek a kastélynak” jelentése ez a hatalmas monstrum, ami bebörtönözte az első szintjén a játékosokat, még 99 szint van a tetejéig, az égbe nyúlva lebeg. Magáról Aincradról beszélt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kitisztítani... mind a 100 szintet!? - Klein hirtelen kiabálni kezdett. Gyorsan felkelt és az öklét az ég felé emelte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És hogy gondolod, hogy csináljuk!? Azt hallottam még a béta teszt alatt is őrülten nehéz volt feljebb jutni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez igaz. A béta teszt két hónapja alatt az ezer ember csak egy kis részét foglalta el, csak a hatodik szintig jutottunk. Akkor is ha mind az ezren itt vagyunk, mennyi időbe fog telni a száz szint meghódítása?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legtöbb játékos ugyanezt a költői kérdést tette fel magának.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A feszült csend átadta helyét a halk zúgolódásnak. De félelemnek vagy kétségbeesésnek nem volt jele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legtöbb ember megzavarodott, hogy vajon ez „valós veszély” vagy egy „durván elferdült megnyitó”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden amit Kayaba mondott annyira horrorisztikus, hogy valótlannak érződött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem jelentkezhetek ki többé. Nem térhetek vissza a szobámba, az életemhez. Az egyetlen út ahhoz, hogy visszatérjek az, ha valaki legyőzi az utolsó vezért a lebegő kastély tetején. Ha ez az idő alatt a HP-m eléri a nullát, meghalok. Meghalok a valóságban, örökre távozok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bármennyire is próbálom elfogadni ezeket a tényeket, ez lehetetlen. Csak öt vagy hat órája, hogy anyám főztjéből ettem, váltottam pár szót a húgommal, és felsétáltam a házunk lépcsőjén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem mehetek vissza oda? És mostantól ez a valóság?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vörös köpeny, ami mindig egy lépéssel előttünk járt, intett egyet jobb kesztyűjével és érzelemmentes hangon kezdett beszélni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bizonyítékát adom nektek, hogy ez valóság. A leltáratokban találtok egy ajándékot. Kérlek nézzétek meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint meghallottam, összenyomtam a hüvelyk és a mutató ujjam és intettem velük egyet lefelé. Mindenki ugyanezt csinálta és a tér megtelt csengő hangokkal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megnyomtam a „Tárgyak” gombot a menüben ami megjelent, és az ajándék ott volt a listám elején.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tárgy neve: „Kézi Tükör.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miért adta ezt nekünk? Mivel kíváncsi voltam, megnyomtam a nevét és utána a „Hozza létre az objektumot” gombot. Csilingelő hang kíséretében megjelent egy kicsit, szögletes tükör.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hezitáltam, majd megragadtam, de semmi sem történt. Csak a karakterem arcát mutatta, amivel sokat vesződtem, hogy megcsináljam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a fejem és Kleinre néztem. A szamuráj üres arckifejezéssel bámulta a kezében tartott tükröt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein és az összes többi karakter eltűnt egy fehér fényben. Mire felfogtam mi történt, már én is körbe voltam véve, és minden amit láttam csak a fehérség volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kettő - három másodperccel később a fény úgy tűnt el ahogy jött...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem hiszem el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A velem szemben lévő arc nem az volt amit megszoktam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fémlemezekből összefűzött páncél, a bandana-kendő és a tüskés vörös haj ugyanaz maradt. De az arc más vonásokat öltött. A hosszú, éles szemeit mélyen ülő és fényesebben csillogó szemek váltották fel. Gyengéd, hegyes orra horgassá vált, és szakáll nőtt ki az arcán és az állán. Ha az avatár arca egy fiatal, gondtalan szamurájé volt, akkor ez egy bukott harcosé - vagy egy banditáé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatra elfelejtett, hogy milyen helyzetben vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ki... vagy te? - motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hasonló szavak jöttek elő az előttem álló szájából is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé... te ki vagy?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy rossz előérzet kerített hatalmába, és rájöttem mit jelent Kayaba ajándéka a „Kézi Tükör”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Késlekedés nélkül felemeltem a tükröt, és az arc visszanézett rám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fekete haj simult a fejhez, két gyengéd szem látható az enyhén hosszú haj alatt, és egy gyengéd arc, ami miatt néztek már lánynak még mostanában is, pedig már nem úgy öltözök mint a húgom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hidegvérű arc ami egy harcosé is lehetne, ami „Kirito” volt még pár másodperce, eltűnt. Az arc a tükörben...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az igazi arcom amitől szabadulni próbáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á... ez én vagyok...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein, aki szintén a tükröt bámulta, hátratántorodott. Mindketten egymásra néztünk, és ugyanakkor kiáltottuk fel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 057.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te vagy Klein!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te vagy Kirito!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hangunk is megváltozott. Valószínűleg a hangmodulátorok is leálltak. De nem volt időnk ilyesmivel foglalkozni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tükrök kiestek a kezeinkből, és a földnek csapódtak. Lágy hang kíséretében darabokra törtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor körbenéztem, a tömeg nem azokból az emberekből állt, akik úgy néztek ki mint a fantasy játékok karakterei. Egy csomó fiatalnak tűnő normális ember állt a helyükön. Olyan volt mint amit olyankor látsz, ha összeszedsz egy rakat embert egy játékos találkozóra a valós életben, és páncélba öltözteted őket. Aggasztó, hogy még a nemek aránya is nagyban megváltozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy a fenébe lehet ez? Klein, én, és valószínűleg minden játékos körülöttünk elvesztette a semmiből készített avatárját, és a valós önmagunk jelent meg helyettük. Persze a textúra még mindig úgy néz ki mint egy sokszög modell, és ez egy kissé furcsa érzetet ad, de félelmetesen pontos lett. Mintha a sisak teljes test szkennelést hajtott volna végre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szkennelés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, hát persze!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinre néztem és kipréseltem magamból a szavakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon érzékeny szenzorok vannak a Nerve Gear-ben ami a teljes fejünket beborítja. Szóval nem csak az agyunkat tudja leírni, hanem az arcunkat is...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De honnan tudja, hogy milyen a testünk... Például, hogy milyen magasak vagyunk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein egyre csendesebben beszélt, körbe-körbe nézve a környezetünkben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játékosok, akik most egymás és a saját arcukat nézegették különböző arckifejezésekkel, átlagmagassága szemmel láthatólag lecsökkent. Én és valószínűleg Klein is, ugyanakkorára állítottuk a magasságunk mint az igazi magasságunk megelőzve, hogy az extra centik zavarjanak a mozgásban. De úgy néz ki a legtöbb játékos tíz húsz centivel is magasabbra állította magát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez nem minden. A testfelépítés és a körvonalak mérete is megnőtt. Ötletem sincs arra, hogy a Nerve Gear honnan tudná ezeket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein volt az, aki megválaszolta a kérdést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á... várj. Csak tegnap volt, hogy megvettem a Nerve Geart, szóval még emlékszem. Volt egy része az üzembe helyezésnek... hogy is hívták, kalibráció? Mindegy is, szóval ez alatt párszor meg kellett érintened a tested itt és ott, talán ez volt...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... ez lehetett...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kalibráció alatt a Nerve Gear azt mérte fel, hogy „mennyit kell mozdítanod a kezed, hogy elérd a tested”. Ez azért kellett, hogy a Nerve Gear pontosan le tudja utánozni a kinetikai érzékelést a játékban. Úgy is mondhatnám, a Nerve Gear-nak volt mentett adata a valós körvonalunkat illetően.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Így már lehetséges, hogy a játékosok avatárjait lecseréljék a valós kinézetük majdnem pontos mására. Mostanra az oka is tisztázódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valóság. - motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt mondta, ez a valóság. Ez a kinézet... és a HP-nk a valós testünk és életünk. Arra szolgál, hogy elhiggyük, ezért létrehozta a tökéletes másunkat...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De... De Kirito, te tudod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein durván megvakarta fejét és a szemei ragyogtak a bandana-kendő alatt, ahogy beszélni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért? Mi a fenéért csinál ilyesmit?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem válaszoltam erre, csak a fejünk fölé mutattam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Várj egy kicsit. Valószínűleg mindjárt meg válaszolja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba nem hagyott cserben. Pár másodperccel később egy hang, ami szinte ünnepélyesen csengett, hangzott a vérvörös égből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most valószínűleg kíváncsiak vagytok. „Miért”. Miért csinálok én - a Nerve Gear és aa SAO készítője, Kayaba Akihiko – ilyen dolgokat? Ez egy terrorista támadás? Váltságdíjat akar kérni értünk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba hangja, mely eddig érzelemmentes volt, most hirtelen mintha érzelem jeleit mutatta volna. Hirtelen az „empátia” szó villant át agyamon, még ha tudtam is, hogy ez nem lehet igaz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem ezek miatt csináltam. Nincs, legalábbis számomra, nincs többé ok vagy cél amiért ezt tettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a helyzet volt a szándékom, ez az oka. Hogy létrehozhassak és figyelhessek egy világot, ezért készítettem a Nerve Geart és az SAO-t. És most mindez valóra vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy rövid szünet után Kayaba hangja ismét érzelemmentesen folytatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, befejeztem az Sword Art Online hivatalos bevezetését. Játékosok - Sok sikert kívánok nektek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az utolsó mondat is elhalkult gyenge visszhang kíséretében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatalmas köpeny felemelkedett, és elkezdett eltűnni a rendszerüzenetben, ami beborította az eget, előbb a csuklya, mintha csak elolvadna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vállai, aztán a mellkasa, a két kar, majd a lábak is eltűntek a vörös felszínben, aztán az utolsó vörös folt is hamar felszívódott. Közvetlen utána a rendszerüzenet, ami beborította az eget, oly hirtelen tűnt el ahogy megjelent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szél végigsöpört a tér felett, és a háttérzene, amit az NPC zenekar játszott, lágyan a fülünkhöz ért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék visszatért a normális állapotba, eltekintve attól a ténytől, hogy pár szabály megváltozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És végül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezernyi embertömeg pontosan úgy reagált, ahogy az ilyenkor elvárható.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, a számtalan hang egyre hangosabb lett, betöltve a teret.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egy vicc, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez a pokol?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne szórakozz! Engedj ki! Engedj ki innen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem! Nem teheted! Találkozóm van valakivel!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tetszik ez! Haza akarok menni! Haza akarok menni!!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiáltások. Kiabálások. Átkok. Könyörgések. Sikolyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az emberek akik egy perc alatt játékosokból rabokká váltak, a fejüket fogták, a karjaikkal hadonásztak, megragadták egymást és hangosan káromkodni kezdtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezekkel a zajok körbevettek, mégis az elmém furcsa mód nyugodttá vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez... a valóság.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amit Kayaba Akihiko állít, az igaz. Ha ez a helyzet akkor ezekre kell számítanunk. Furcsa lenne ha nem tennénk ezt. Kayabának a zsenialitása volt az ami érdekessé tette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most nem tudok visszamenni a valóságba jó ideig - talán pár hónap vagy több is. Ez idő alatt nem láthatom anyámat és a húgomat, még csak nem is beszélhetek velük. Lehet, hogy soha nem is lesz rá esélyem. Ha meghalok itt - Meghalok a valóságban is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Nerve Gear, ez a játékgép a börtön zára és a halál fegyvere, ami képes megsütni az agyamat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Szólásra nyitottam szám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein, gyere velem egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megragadtam a harcos karját, aki öregebbnek tűnt hozzám képest, és keresztül vágtam a tömegen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan kiértünk a tömegből, valószínűleg a szélén lehettünk. Bementünk az egyik kis utcába a sok közül, amik a térről vezettek kifelé, és az egyik álló kocsi mögötti árnyékba léptünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein. - Szólítottam újra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mindig üres arckifejezéssel ült az arcán. Folytattam, igyekeztem hogy hangom komolyan hasson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Figyelj ide. Elhagyom a várost és a következő falu felé veszem az irányt. Gyere velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein nagyra nyitotta szemét. Halkan folytattam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha amit mond igaz, akkor élhetjük túl, ha megerősödünk. Jól tudod, hogy az MMORPG-k a játékosok közti harcról szól az erőforrásokért. Csak az az ember erősödhet meg aki a legtöbb pénzt és tapasztalatot gyűjti össze. Az emberek akik rájönnek erre, le fogják vadászni az összes szörnyet a Kezdetek Városa körül. Sokat kéne várni mire a szörnyek respawn-olnak. Egy másik faluba kell menni, az most jobb. Ismerem az utat és az összes veszélyes területet, szóval el tudok érni oda, még ha csak egyes szintű is vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelembe véve hogy milyen vagyok, ez elég hosszú szöveg volt, ennek ellenére nem szólt egy szót se.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár másodperccel később válaszolt csak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De... De tudod. Mondtam már korábban, hogy sok ideig álltam sorban a barátaimmal, hogy megvehessem ezt a játékot. Ők is bejelentkeztek, valószínűleg most is a téren vannak. Nem mehetek nélkülük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sóhajtottam és az ajkamba haraptam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megértettem mit akar Klein mondani az ideges tekintetével.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő.. okos és könnyen ki lehet vele jönni, és valószínűleg jól gondját viseli az embereknek. Minden bizonnyal azt reméli, a többieket is magammal viszem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De nem tudtam rábólintani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha csak Klein jönne, át tudnék jutni a következő faluba megvédve magunkat az agresszív szörnyektől. De ha még két - nem, ha csak egy ember is jön pluszba - az már veszélyes lehet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha valaki meghal az úton, akkor az halott, ahogy Kayaba mondta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A felelősség kétségkívül az enyém lenne, én vettem rá őket, hogy jöjjenek ki a biztonságos városból és én buktam el a bajtárs megvédésében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ilyen teherrel a vállamon, képtelen lennék rá. Ez egyszerűen lehetetlen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein szemmel láthatólag kiolvasta ezeket a felvillanó aggodalmakat a fejemből. Egy mosoly jelent meg szőrös arcán, és megrázta fejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... Nem kényszeríthetlek erre. Klánvezér voltam egy másik játékban, amivel játszani szoktam. Megleszek. Boldogulni tudok azokkal a technikákkal amiket idáig tanítottál. És... még mindig meg van rá az esély hogy ez csak egy hülye vicc, és ki fogunk tudni jelentkezni. Szóval ne aggódj miattunk és indulj abba a faluba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csukott szájjal álltam ott, mardosott a bizonytalanság, amilyet még soha életemben nem éreztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán kimondtam azokat a szavakat, amiken utána két évig rágódtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- OK. - Bólintottam, hátrébb léptem, a torkom száraz volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hát akkor itt különválnak útjaink. Ha valami történik, küldj egy üzenetet... Hát, viszlát Klein.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein utánam szólt, mikor elfordultam, hogy induljak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Küldtem felé egy kérdő pillantást. De nem mondtam semmit. Az arca megremegett egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Intettem egyet és északnyugatnak fordultam, a falu felé amit a következő bázisomnak akarok használni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Öt lépést tettem meg, mikor egy hang mögülem megint megszólított.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé Kirito! Jól nézel ki a valóságban. Egészen az én stílusom!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elmosolyodtam, és a vállam fölött kiáltottam vissza.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te meg tízszer jobban nézel ki így!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hátat fordítottam az első barátomnak akit ebben a világban szereztem, és futni kezdtem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár perc alatt az utca végére értem, és visszanéztem. Természetesen már nem volt ott senki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem törődtem a szorongató érzéssel a mellkasomban és futottam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kétségbeesetten futottam át a Kezdetek Városa északnyugati kapuján, majd átkeltem a hatalmas síkságokon és a mély erdőn, a kis falu felé, mely ezek után helyezkedett el - és ezek után volt az a végtelen, magányos játék a túlélésért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet|4. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet&amp;diff=281700</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 3. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet&amp;diff=281700"/>
		<updated>2013-08-25T13:21:33Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===3. fejezet===&lt;br /&gt;
Ding, ding... Egy harangéhoz - vagy talán egy vészcsengőéhez - hasonló csengő hang hallatszott, mitől Klein és én meglepetten ugrottunk fel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi ez!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ugyanakkor kiáltottunk fel, tágra nyílt szemmel nézve egymásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mindkettőnket tiszta kék fény vett körül. A kék függönyön át egyre homályosabban láttam a mezőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Átéltem már párszor ezt a béta teszt alatt. Ez egy tárgy által indított „Teleportálás”. De nekem még csak nincs is ilyen tárgyam, nem hogy kimondtam volna a szükséges parancsot. Az operátorok indíthatták ezt a kényszerített teleportálást? Ha igen, miért nem informáltak minket előtte?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miközben gondolataim versenyeztek, a fény egyre erősebben lüktetett körülöttem, és homály vett körül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a kék fény elenyészett, a környezetemet újra tisztán láttam. De az már nem a naplementében fürdő mező volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy nagy kövezett út. Középkori utcák lámpásokkal szegélyezve, és szemben, tisztes távolságra egy hatalmas sötét fényt árasztó palota.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a kiinduló pont, a Kezdetek Városának központi tere.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinre néztem, aki mellettem állt nyitva felejtett szájjal. Aztán a nyüzsgő tömegre, akik körbevettek minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nézve a rengeteg lélegzetelállítóan szép embert, akik mind különféle felszerelést és hajszínt viseltek, kétségem sem volt afelől, hogy ők is játékosok, mint én. Pár ezer - pontosan tízezer ember volt itt. Úgy néz ki mindenki aki jelenleg be volt jelentkezve, a központi térre lett teleportálva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár másodpercig mindenki csak némán nézelődött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán suttogások és motyogások hallatszottak, majd egyre hangosabbak lettek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi történik?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kijelentkezhetünk végre?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tudják gyorsabban megoldani?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezek és még más hasonló megjegyzések hangzottak fel időről időre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a játékosok egyre idegesebbek lettek, olyanokat is hallani lehetett, hogy „Ez most valami vicc?” és „Menjetek a pokolba, GM-ek!”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán hirtelen...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Valaki túlkiabálta a tömeget:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ááá... Nézzetek fel!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel szinte egyszerre emeltük fel tekintetünk. Furcsa látvány fogadott minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A második szint alja, száz méterrel a fejünk felett, kockás vörösre változott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor jobban megnéztem, láttam hogy a minta két szóból áll: a szavak a [Figyelmeztetés] és a [Rendszer Közlemény] vörössel voltak írva.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatra meglepődtem de aztán arra gondoltam, hogy „Ó, az operátorok végre tájékoztatni fognak bennünket”, és a vállaimra nehezedő nyomás könnyebb lett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A zaj elhalt a téren, érezni lehetett, ahogy mindenki a bejelentésre vár.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Viszont ami ezután történt, arra nem számítottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A mintázat közepéből olyan folyadék kezdett lassan folyni, mint a vér. Olyan sebességgel jött lefelé ami azt érzékeltette, hogy milyen sűrű is valójában, ám ahelyett hogy teljesen lefolyt volna, egy alak bontakozott ki belőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy húsz méter magas alak jelent meg csuklyás köpenyben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem, ez nem teljesen igaz. Ahol álltunk, onnan könnyen be lehetett látni a csuklya alá - nem volt arca. Abszolút üres volt. Tisztán látszott a belső anyag és a hímzés a csuklya belső felén. Ugyanez volt a helyzet a köpennyel, mind beláttunk az éleknél ahol csak az árnyékok voltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[image:Sword Art Online Vol 01 - 043.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Láttam már ezt a köpenyt ezelőtt. Ugyanolyan, mint amit a GM-ként dolgozó Argus munkatársak viseltek a béta teszt alatt. De visszaemlékezve, a férfi GM-ek arca olyan volt mint egy öreg varázslóé hosszú szakállal, míg a nők úgy néztek ki mint egy szemüveges lány. Talán azért használták most is a köpenyt, hogy időt spóroljanak az avatár elkészítésével, de az üresség a csuklya alatt megmagyarázhatatlan szorongást okozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A számtalan játékos körülöttem ugyanezt érezhette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egy GM?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért nincs arca?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sok ilyen suttogás hallatszott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán a köpeny jobb ujja megmozdult, hogy csendre intse őket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Tiszta fehér kesztyű tűnt elő a hosszú ujj alól. De ez az ujj, csakúgy mint a köpeny többi része nem takart semmilyen testrészt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán a bal ujj is lassan felemelkedett. Aztán, mikor mindkét üres kesztyű, mint kitárt kéz lebegett a játékosok előtt, az arctalan ember szólásra nyitotta száját - nem, olyan érzés volt mintha ezt tette volna. Egy mély, hideg, férfihang töltötte be a levegőt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, üdvözöllek benneteket a világomban.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem értettem azonnal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Világom”? Ha a vörös köpeny egy GM, akkor az istenekhez hasonló ereje van ebben a világban, bármit megváltoztathat kedve szerint, de ezt most mért kellett ilyen nyíltan kimondani?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel meglepetten néztünk egymásra. Az ismeretlen vörös köpeny leengedte karjait és folytatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A nevem Kayaba Akihiko. Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki képes irányítani ezt a világot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mi...?!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A karakterem merevvé vált a döbbenettől, egy gombóc volt a toromban (és valószínűleg az igaziban is a való világban) pár pillanatig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba – Akihiko!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ismertem ezt a nevet. Hogy a fenébe ne ismertem volna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az ember, játékkészítő és a kvantum fizika zsenije, az oka, hogy az Argus (ami pár éve még csak egy kis vállalat volt a sok közül) a területének egyik vezető cégévé vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő volt az, a SAO fejlesztési igazgatója, és ugyanakkor ő tervezte meg a Nerve Geart.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mint keményvonalas játékos, mélyen tiszteltem Kayabát. Megvettem az összes magazint amiben szerepelt, és addig olvastam azt a pár interjút újra és újra, amíg fejből nem tudtam őket. Szinte mindig láttam abban a fehér overallban amit mindig visel, ha meghallottam a hangját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mindig is a színfalak mögött maradt, visszautasítva a média felkéréseit. Soha nem volt GM se, szóval most miért csinálja ezt?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kényszerítettem az agyam, próbáltam értelmet keresni az eseményeknek. De a szavak, mik elhagyták az üres csuklyát, mintha csak ki akarták volna gúnyolni az erőfeszítéseimet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt hiszem már mindannyian észrevettétek, hogy eltűnt a „Kijelentkezés” gomb a főmenüből. Ez nem hiba, ez is része a Sword Art Online rendszerének.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A rendszer... része? - Motyogta Klein vontatottan.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A bejelentés mély hangon folytatódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Amíg fel nem értek ennek a kastélynak a tetejére, addig nem fogtok tudni kijelentkezni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ennek a kastélynak? Nem értettem ezt a kifejezést. Nincs kastély a Kezdetek Városában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A következő dolog, amit Kayaba mondott elűzte a zavarom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Továbbá, a Nerve Gear megsértése vagy eltávolítása kívülről szigorúan tilos. Ha ezek mégis megtörténnének...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hatásszünet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezer ember csendje nyomasztó volt. A következő szavak lassan jöttek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ... a jeladók a Nerve Gear-etekben erős elektromágneses impulzust fognak kibocsájtani, ami elpusztítja az agyatokat, és leállítja az alap létfunkciókat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinnel pár másodpercig döbbenten néztünk egymásra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Olyan volt, mintha az elmém nem hinné el amit hallottam. De Kayaba rövid állítása tömör és kemény kegyetlenséggel hatolt belém.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elpusztítja az agyunkat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szóval, megöl minket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bárki, akinek lekapcsolják a Nerve Gear-jét vagy kicsatolják a csatot és megpróbálják levenni, meghal. Ezt állítja Kayaba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tömegben elkezdtek sugdolózni, de nem volt kiabálás vagy pánikolás. Vagy még nem értették, vagy nem hitték még el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein lassan felemelte jobb kezét, és megpróbálta megfogni a sisakot, ami csak a valóságban volt a fején. Ezután száraz nevetést hallatott, majd elkezdett beszélni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Haha... mit mondott? Bedilizett? Ennek semmi értelme. A Nerve Gear... Ez csak egy játék. Elpusztítani az agyunkat... Hogy képzeli ezt? Igaz, Kirito?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megcsuklott hangja az utolsó kijelentésénél. Engem bámult, de nem tudtam bólintani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A sok jeladó a Nerve Gear sisakban kis elektromágneses hullámokkal küldik a virtuális jeleket az agyba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legújabb ultra-tehnológiának is nevezhetnénk, de azon az ötleten alapszik, amit a háztartási gépek egy része már 40 éve használ Japánban - a mikrohullám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha elég nagy hullámot ad ki, lehetséges, hogy a Nerve Gear rezgésbe hozza a víz részecskéket az agyunkban és megfőzze a súrlódásból származó hővel. De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Elméletileg lehetséges, de... biztos blöfföl. Mert ha kihúzzák Nerve Geart a konnektorból, nem fog tudni kiadni magából ilyen erős jelet. Hacsak az akkumulátorok kapacitása nem akkora...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein megértette miért hagytam félbe a mondatot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Van... benne. - A szavai szinte sikításnak hatottak, az arca beesetté vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A sisak súlyának harminc százalékát az akkuk teszik ki. De... ez őrület! Mi van ha hirtelen elmegy az áram vagy ilyesmi?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba magyarázatba fogott, mintha csak meghallotta volna Kleint.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Pontosabban, ha tíz percnél hosszabb időre lecsatlakoztatják a külső áramforrásról, vagy két óránál hosszabb időre elvágják a rendszertől, vagy megpróbálják kicsatolni, szétszedni, vagy elpusztítani a Nerve Geart. Ha bármelyik ezek közül bekövetkezne, az agy elpusztítása beindul. Ezeket a feltételek a valóságban már ismertetve lettek a kormány és a nyilvánosság előtt a médián keresztül. Ennek ellenére, volt pár rokon és barát akik nem vették komolyan a figyelmeztetéseket, és megpróbálták eltávolítani a Nerve Geart. Ennek eredményeképp...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fémes hang egy kis levegőt vett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- már 213 játékos kilépett a játékból és a valódi világból is, örökre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú, vékony sikoly hallatszott. A legtöbb játékos még nem hitte el amit mondtak nekik, és csak szájtátva, vagy félmosollyal az arcukon álltak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az elmém megpróbálta kilökni magából amit Kayaba mondott. A testem elárult és a térdeim remegni kezdtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hátrafelé botladoztam pár lépést a gyenge térdeimmel, vigyázva hogy el ne essek. Klein a hátsójára ült, élettelen kifejezéssel az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Már 213 játékos...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyre csak ez a pár szó visszhangzott a fejemben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha igaz amit Kayaba mond, akkor már több mint 200 ember halott?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lehet, hogy volt köztük pár béta tesztelő is. Lehet hogy ismertem is néhányuk karakterét. Ezeknek az embereknek kiégették az agyát és... meghaltak, ezt állítja Kayaba?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem hiszem el... Nem hiszem el... - Klein még mindig a földön ült, úgy kezdett el feszült hangon beszélni. - Most csak ránk akar ijeszteni. Hogy tudna ilyen dolgokat csinálni? Hagyja abba a szórakozást, és engedjen el minket. Nincs időnk a maga beteg megnyitó ceremóniáján részt venni. Ja... ez csak egy esemény. Egy megnyitó, nem igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Magamban én is hasonló dolgot kiabáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De mintha csak szét akarná oszlatni reményeinket, Kayaba üzleties hangon folytatta magyarázatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, nem kell aggódnotok a valódi testetekért. Jelenleg minden TV, rádió, és internetes média erről a helyzetről szóló jelentéseket ismételgetnek, beleértve a számos halálesetet is. A Nerve Gear eltávolításának veszélye már szinte biztosan eltűnt. Jelenleg, azt a két órát használva amit biztosítottam, mindegyikőtöket átszállítják a kórházakba vagy hasonló helyekre, ahol a legjobb ellátást kapjátok. Szóval megnyugodhattok... és koncentráljatok a játék végigvitelére.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Végre magas hangon kiáltozni kezdtem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mit mondtál!? Végigvinni a játékot? Azt akarod, hogy ilyen körülmények között még játszunk!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiabáltam tovább, ellenségesen nézve a felső szintről leszivárgott vörös köpenyre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez már többé nem játék!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba Akihiko csendesen folytatta bejelentését monoton hangján.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Megkérlek titeket értsétek meg, a Sword Art Online nem egy egyszerű játék. Ez egy másodig valóság... Mostantól a felélesztés semmilyen formában sem elérhető. Ha a HP-tek eléri a nullát, a karakteretek eltűnik örökre. Ezzel egy időben...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ki tudtam találni mit fog mondani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- … A Nerve Gear megsemmisíti az agyatokat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen, hangos nevetés akart kitörni belőlem. Visszafojtottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy hosszú, vízszintes vonal ragyogott a látóterem bal felső sarkában. Amint ráfókuszáltam, megjelentek rajta a 342/342 számok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
HP. Az életerőm.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha ez eléri a nullát, meghalok - az elektromágneses hullámok megsütik az agyam, azonnal megölve engem. Ez az amit Kayaba állít.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez kétség nélkül egy játék, ahol az életed a tét. Más szavakkal, egy haláljáték.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Legalább százszor meghaltam a béta teszt két hónapja alatt. Mindig enyhén zavart mosollyal az arcomon respawnoltam a főtértől északra lévő „Fekete Vas Palotában”, és megint rohantam ki a vadászmezőkre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez az RPG: egy játék ahol meghalsz, tanulsz belőle, és közben növeled a szinted. De ha nem halhatsz meg? Ha egyszer is meghalsz, az életedet is elveszted? És másfelől nézve... még csak nem is szállhatsz ki a játékból?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ilyen nincs. - motyogtam gyengén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ki az aki ilyen körülmények közt kimenne a mezőkre? Természetesen mindenki a városban marad ahol biztonságban van.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán, mintha csak az elmémben (és talán a többi játékoséban is) olvasna, jött a következő üzenet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Játékosok, csak egy módja van annak, hogy kiszabaduljatok a játékból. Ahogy már korábban is mondtam, el kell érnetek Aincrad tetejét, a századik szintet, és le kell győznötök az ott várakozó vezért. Akik még életben lesznek azonnal ki fognak jelentkezni a játékból. Szavamat adom rá.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezer ember csöndben állt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most jöttem csak rá mit jelent amit Kayaba mondott, hogy „felértek ennek a kastélynak a tetejére”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
„Ennek a kastélynak” jelentése ez a hatalmas monstrum, ami bebörtönözte az első szintjén a játékosokat, még 99 szint van a tetejéig, az égbe nyúlva lebeg. Magáról Aincradról beszélt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kitisztítani... mind a 100 szintet!? - Klein hirtelen kiabálni kezdett. Gyorsan felkelt és az öklét az ég felé emelte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- És hogy gondolod, hogy csináljuk!? Azt hallottam még a béta teszt alatt is őrülten nehéz volt feljebb jutni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez igaz. A béta teszt két hónapja alatt az ezer ember csak egy kis részét foglalta el, csak a hatodik szintig jutottunk. Akkor is ha mind az ezren itt vagyunk, mennyi időbe fog telni a száz szint meghódítása?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legtöbb játékos ugyanezt a költői kérdést tette fel magának.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A feszült csend átadta helyét a halk zúgolódásnak. De félelemnek vagy kétségbeesésnek nem volt jele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A legtöbb ember megzavarodott, hogy vajon ez „valós veszély” vagy egy „durván elferdült megnyitó”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Minden amit Kayaba mondott annyira horrorisztikus, hogy valótlannak érződött.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem jelentkezhetek ki többé. Nem térhetek vissza a szobámba, az életemhez. Az egyetlen út ahhoz, hogy visszatérjek az, ha valaki legyőzi az utolsó vezért a lebegő kastély tetején. Ha ez az idő alatt a HP-m eléri a nullát, meghalok. Meghalok a valóságban, örökre távozok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bármennyire is próbálom elfogadni ezeket a tényeket, ez lehetetlen. Csak öt vagy hat órája, hogy anyám főztjéből ettem, váltottam pár szót a húgommal, és felsétáltam a házunk lépcsőjén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem mehetek vissza oda? És mostantól ez a valóság?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vörös köpeny, ami mindig egy lépéssel előttünk járt, intett egyet jobb kesztyűjével és érzelemmentes hangon kezdett beszélni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bizonyítékát adom nektek, hogy ez valóság. A leltáratokban találtok egy ajándékot. Kérlek nézzétek meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint meghallottam, összenyomtam a hüvelyk és a mutató ujjam és intettem velük egyet lefelé. Mindenki ugyanezt csinálta és a tér megtelt csengő hangokkal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megnyomtam a „Tárgyak” gombot a menüben ami megjelent, és az ajándék ott volt a listám elején.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tárgy neve: „Kézi Tükör.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Miért adta ezt nekünk? Mivel kíváncsi voltam, megnyomtam a nevét és utána a „Hozza létre az objektumot” gombot. Csilingelő hang kíséretében megjelent egy kicsit, szögletes tükör.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hezitáltam, majd megragadtam, de semmi sem történt. Csak a karakterem arcát mutatta, amivel sokat vesződtem, hogy megcsináljam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Felemeltem a fejem és Kleinre néztem. A szamuráj üres arckifejezéssel bámulta a kezében tartott tükröt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein és az összes többi karakter eltűnt egy fehér fényben. Mire felfogtam mi történt, már én is körbe voltam véve, és minden amit láttam csak a fehérség volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kettő - három másodperccel később a fény úgy tűnt el ahogy jött...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem hiszem el.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A velem szemben lévő arc nem az volt amit megszoktam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A fémlemezekből összefűzött páncél, a bandana-kendő és a tüskés vörös haj ugyanaz maradt. De az arc más vonásokat öltött. A hosszú, éles szemeit mélyen ülő és fényesebben csillogó szemek váltották fel. Gyengéd, hegyes orra horgassá vált, és szakáll nőtt ki az arcán és az állán. Ha az avatár arca egy fiatal, gondtalan szamurájé volt, akkor ez egy bukott harcosé - vagy egy banditáé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy pillanatra elfelejtett, hogy milyen helyzetben vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ki... vagy te? - motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hasonló szavak jöttek elő az előttem álló szájából is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé... te ki vagy?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy rossz előérzet kerített hatalmába, és rájöttem mit jelent Kayaba ajándéka a „Kézi Tükör”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Késlekedés nélkül felemeltem a tükröt, és az arc visszanézett rám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Fekete haj simult a fejhez, két gyengéd szem látható az enyhén hosszú haj alatt, és egy gyengéd arc, ami miatt néztek már lánynak még mostanában is, pedig már nem úgy öltözök mint a húgom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hidegvérű arc ami egy harcosé is lehetne, ami „Kirito” volt még pár másodperce, eltűnt. Az arc a tükörben...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az igazi arcom amitől szabadulni próbáltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á... ez én vagyok...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein, aki szintén a tükröt bámulta, hátratántorodott. Mindketten egymásra néztünk, és ugyanakkor kiáltottuk fel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te vagy Klein!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te vagy Kirito!?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hangunk is megváltozott. Valószínűleg a hangmodulátorok is leálltak. De nem volt időnk ilyesmivel foglalkozni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tükrök kiestek a kezeinkből, és a földnek csapódtak. Lágy hang kíséretében darabokra törtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor körbenéztem, a tömeg nem azokból az emberekből állt, akik úgy néztek ki mint a fantasy játékok karakterei. Egy csomó fiatalnak tűnő normális ember állt a helyükön. Olyan volt mint amit olyankor látsz, ha összeszedsz egy rakat embert egy játékos találkozóra a valós életben, és páncélba öltözteted őket. Aggasztó, hogy még a nemek aránya is nagyban megváltozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hogy a fenébe lehet ez? Klein, én, és valószínűleg minden játékos körülöttünk elvesztette a semmiből készített avatárját, és a valós önmagunk jelent meg helyettük. Persze a textúra még mindig úgy néz ki mint egy sokszög modell, és ez egy kissé furcsa érzetet ad, de félelmetesen pontos lett. Mintha a sisak teljes test szkennelést hajtott volna végre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szkennelés.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, hát persze!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kleinre néztem és kipréseltem magamból a szavakat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon érzékeny szenzorok vannak a Nerve Gear-ben ami a teljes fejünket beborítja. Szóval nem csak az agyunkat tudja leírni, hanem az arcunkat is...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De honnan tudja, hogy milyen a testünk... Például, hogy milyen magasak vagyunk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein egyre csendesebben beszélt, körbe-körbe nézve a környezetünkben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játékosok, akik most egymás és a saját arcukat nézegették különböző arckifejezésekkel, átlagmagassága szemmel láthatólag lecsökkent. Én és valószínűleg Klein is, ugyanakkorára állítottuk a magasságunk mint az igazi magasságunk megelőzve, hogy az extra centik zavarjanak a mozgásban. De úgy néz ki a legtöbb játékos tíz húsz centivel is magasabbra állította magát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez nem minden. A testfelépítés és a körvonalak mérete is megnőtt. Ötletem sincs arra, hogy a Nerve Gear honnan tudná ezeket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein volt az, aki megválaszolta a kérdést.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á... várj. Csak tegnap volt, hogy megvettem a Nerve Geart, szóval még emlékszem. Volt egy része az üzembe helyezésnek... hogy is hívták, kalibráció? Mindegy is, szóval ez alatt párszor meg kellett érintened a tested itt és ott, talán ez volt...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... ez lehetett...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kalibráció alatt a Nerve Gear azt mérte fel, hogy „mennyit kell mozdítanod a kezed, hogy elérd a tested”. Ez azért kellett, hogy a Nerve Gear pontosan le tudja utánozni a kinetikai érzékelést a játékban. Úgy is mondhatnám, a Nerve Gear-nak volt mentett adata a valós körvonalunkat illetően.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Így már lehetséges, hogy a játékosok avatárjait lecseréljék a valós kinézetük majdnem pontos mására. Mostanra az oka is tisztázódott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valóság. - motyogtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Azt mondta, ez a valóság. Ez a kinézet... és a HP-nk a valós testünk és életünk. Arra szolgál, hogy elhiggyük, ezért létrehozta a tökéletes másunkat...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De... De Kirito, te tudod.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein durván megvakarta fejét és a szemei ragyogtak a bandana-kendő alatt, ahogy beszélni kezdett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Miért? Mi a fenéért csinál ilyesmit?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem válaszoltam erre, csak a fejünk fölé mutattam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Várj egy kicsit. Valószínűleg mindjárt meg válaszolja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba nem hagyott cserben. Pár másodperccel később egy hang, ami szinte ünnepélyesen csengett, hangzott a vérvörös égből.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Most valószínűleg kíváncsiak vagytok. „Miért”. Miért csinálok én - a Nerve Gear és aa SAO készítője, Kayaba Akihiko – ilyen dolgokat? Ez egy terrorista támadás? Váltságdíjat akar kérni értünk?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kayaba hangja, mely eddig érzelemmentes volt, most hirtelen mintha érzelem jeleit mutatta volna. Hirtelen az „empátia” szó villant át agyamon, még ha tudtam is, hogy ez nem lehet igaz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem ezek miatt csináltam. Nincs, legalábbis számomra, nincs többé ok vagy cél amiért ezt tettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez a helyzet volt a szándékom, ez az oka. Hogy létrehozhassak és figyelhessek egy világot, ezért készítettem a Nerve Geart és az SAO-t. És most mindez valóra vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy rövid szünet után Kayaba hangja ismét érzelemmentesen folytatta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nos, befejeztem az Sword Art Online hivatalos bevezetését. Játékosok - Sok sikert kívánok nektek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az utolsó mondat is elhalkult gyenge visszhang kíséretében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A hatalmas köpeny felemelkedett, és elkezdett eltűnni a rendszerüzenetben, ami beborította az eget, előbb a csuklya, mintha csak elolvadna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vállai, aztán a mellkasa, a két kar, majd a lábak is eltűntek a vörös felszínben, aztán az utolsó vörös folt is hamar felszívódott. Közvetlen utána a rendszerüzenet, ami beborította az eget, oly hirtelen tűnt el ahogy megjelent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szél végigsöpört a tér felett, és a háttérzene, amit az NPC zenekar játszott, lágyan a fülünkhöz ért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A játék visszatért a normális állapotba, eltekintve attól a ténytől, hogy pár szabály megváltozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És végül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A tízezernyi embertömeg pontosan úgy reagált, ahogy az ilyenkor elvárható.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, a számtalan hang egyre hangosabb lett, betöltve a teret.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez egy vicc, igaz?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez a pokol?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ne szórakozz! Engedj ki! Engedj ki innen!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem! Nem teheted! Találkozóm van valakivel!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem tetszik ez! Haza akarok menni! Haza akarok menni!!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kiáltások. Kiabálások. Átkok. Könyörgések. Sikolyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az emberek akik egy perc alatt játékosokból rabokká váltak, a fejüket fogták, a karjaikkal hadonásztak, megragadták egymást és hangosan káromkodni kezdtek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezekkel a zajok körbevettek, mégis az elmém furcsa mód nyugodttá vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ez... a valóság.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amit Kayaba Akihiko állít, az igaz. Ha ez a helyzet akkor ezekre kell számítanunk. Furcsa lenne ha nem tennénk ezt. Kayabának a zsenialitása volt az ami érdekessé tette.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most nem tudok visszamenni a valóságba jó ideig - talán pár hónap vagy több is. Ez idő alatt nem láthatom anyámat és a húgomat, még csak nem is beszélhetek velük. Lehet, hogy soha nem is lesz rá esélyem. Ha meghalok itt - Meghalok a valóságban is.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Nerve Gear, ez a játékgép a börtön zára és a halál fegyvere, ami képes megsütni az agyamat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Szólásra nyitottam szám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein, gyere velem egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megragadtam a harcos karját, aki öregebbnek tűnt hozzám képest, és keresztül vágtam a tömegen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan kiértünk a tömegből, valószínűleg a szélén lehettünk. Bementünk az egyik kis utcába a sok közül, amik a térről vezettek kifelé, és az egyik álló kocsi mögötti árnyékba léptünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Klein. - Szólítottam újra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mindig üres arckifejezéssel ült az arcán. Folytattam, igyekeztem hogy hangom komolyan hasson.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Figyelj ide. Elhagyom a várost és a következő falu felé veszem az irányt. Gyere velem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein nagyra nyitotta szemét. Halkan folytattam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ha amit mond igaz, akkor élhetjük túl, ha megerősödünk. Jól tudod, hogy az MMORPG-k a játékosok közti harcról szól az erőforrásokért. Csak az az ember erősödhet meg aki a legtöbb pénzt és tapasztalatot gyűjti össze. Az emberek akik rájönnek erre, le fogják vadászni az összes szörnyet a Kezdetek Városa körül. Sokat kéne várni mire a szörnyek respawn-olnak. Egy másik faluba kell menni, az most jobb. Ismerem az utat és az összes veszélyes területet, szóval el tudok érni oda, még ha csak egyes szintű is vagyok.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Figyelembe véve hogy milyen vagyok, ez elég hosszú szöveg volt, ennek ellenére nem szólt egy szót se.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár másodperccel később válaszolt csak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De... De tudod. Mondtam már korábban, hogy sok ideig álltam sorban a barátaimmal, hogy megvehessem ezt a játékot. Ők is bejelentkeztek, valószínűleg most is a téren vannak. Nem mehetek nélkülük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sóhajtottam és az ajkamba haraptam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Megértettem mit akar Klein mondani az ideges tekintetével.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ő.. okos és könnyen ki lehet vele jönni, és valószínűleg jól gondját viseli az embereknek. Minden bizonnyal azt reméli, a többieket is magammal viszem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De nem tudtam rábólintani.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha csak Klein jönne, át tudnék jutni a következő faluba megvédve magunkat az agresszív szörnyektől. De ha még két - nem, ha csak egy ember is jön pluszba - az már veszélyes lehet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha valaki meghal az úton, akkor az halott, ahogy Kayaba mondta.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A felelősség kétségkívül az enyém lenne, én vettem rá őket, hogy jöjjenek ki a biztonságos városból és én buktam el a bajtárs megvédésében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ilyen teherrel a vállamon, képtelen lennék rá. Ez egyszerűen lehetetlen.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein szemmel láthatólag kiolvasta ezeket a felvillanó aggodalmakat a fejemből. Egy mosoly jelent meg szőrös arcán, és megrázta fejét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... Nem kényszeríthetlek erre. Klánvezér voltam egy másik játékban, amivel játszani szoktam. Megleszek. Boldogulni tudok azokkal a technikákkal amiket idáig tanítottál. És... még mindig meg van rá az esély hogy ez csak egy hülye vicc, és ki fogunk tudni jelentkezni. Szóval ne aggódj miattunk és indulj abba a faluba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csukott szájjal álltam ott, mardosott a bizonytalanság, amilyet még soha életemben nem éreztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Aztán kimondtam azokat a szavakat, amiken utána két évig rágódtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- OK. - Bólintottam, hátrébb léptem, a torkom száraz volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hát akkor itt különválnak útjaink. Ha valami történik, küldj egy üzenetet... Hát, viszlát Klein.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Klein utánam szólt, mikor elfordultam, hogy induljak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Kirito!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- ...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Küldtem felé egy kérdő pillantást. De nem mondtam semmit. Az arca megremegett egy kicsit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Intettem egyet és északnyugatnak fordultam, a falu felé amit a következő bázisomnak akarok használni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Öt lépést tettem meg, mikor egy hang mögülem megint megszólított.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé Kirito! Jól nézel ki a valóságban. Egészen az én stílusom!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Elmosolyodtam, és a vállam fölött kiáltottam vissza.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te meg tízszer jobban nézel ki így!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hátat fordítottam az első barátomnak akit ebben a világban szereztem, és futni kezdtem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Pár perc alatt az utca végére értem, és visszanéztem. Természetesen már nem volt ott senki.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem törődtem a szorongató érzéssel a mellkasomban és futottam tovább.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kétségbeesetten futottam át a Kezdetek Városa északnyugati kapuján, majd átkeltem a hatalmas síkságokon és a mély erdőn, a kis falu felé, mely ezek után helyezkedett el - és ezek után volt az a végtelen, magányos játék a túlélésért.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 2. fejezet|2. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 4. fejezet|4. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=281697</id>
		<title>Sword Art Online Hungarian Version</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Hungarian_Version&amp;diff=281697"/>
		<updated>2013-08-25T13:20:07Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: /* Első kötet - Aincrad (Teljes kötet) */&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;[[Image:Sword_Art_Online_Vol_01_cover.jpg|thumb|Első kötet]]&lt;br /&gt;
A Sword Art Online (ソードアート・オンライン, Sōdoāto Onrain) eredetileg egy light novel, mely Reki Kawahara tollából származik.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
2002-ben web novel-ként kezdett &amp;quot;Kunori Fumio&amp;quot; néven és 2009 januárja óta jelenget meg.&amp;lt;br/&amp;gt;&lt;br /&gt;
Később manga formában is napvilágot látott, továbbá egy animeadaptációt is kapott, ami a 2012-es év nyarán indítottak útjára.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online elérhető a következő nyelveken is:&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online|English]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Deutsche_Version~|Deutsch (German)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Czech_Version~|Česky (Czech)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_PL|Polski (Polish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Russian_Version~|Русский (Russian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bahasa_Indonesia|Bahasa Indonesia (Indonesian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Italian_Version~|Italiano (Italian)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Brazilian_Portuguese~|Português Brasileiro (Brazilian Portuguese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Vietnamese_Version~|Tiếng Việt (Vietnamese)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_~Versión_Española~|Español (Spanish)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_(Français)|Français (French)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Saling Tagalog|Filipino (Tagalog)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_BE|Nederlands (Dutch)]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online_Bikol|Bikolano]]&lt;br /&gt;
*[[Sword_Art_Online ~Lithuanian~|Lietuvių (Lithuanian)]]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
== Alaptörténet ==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A Sword Art Online egy virtuális világban játszódik, mely a névadója is a műnek. A főhősünk Kirito, aki a játékon kívül Kirigaya Kazuto, egy béta-teszter, akit az a szerencse ér, hogy elsőként próbálhatja ki a játékot. Eleinte nagyon boldog, hiszen a játék felülmúlja elődjeit. Egy hosszú és izgalmas nap után főhősünk egy buggal találkozik: nincs kilépési lehetőség a rendszerből. Mivel mindenkinél fennáll ez a gond, az emberek egy városban találkoznak, mi több, saját akaratukon kívül. Miközben tanácstalanul álldogálnak, fény derül rá, hogy Kayaba Akihiko a játék tervezője és egyben játékmester miatt nem képesek elhagyni a játékot, de, hogy még nagyobb letargiába taszítsa az embereket, a kinézetüket is az eredeti arcképükre változtatta. Egy feltételt szab az embereknek, hogy a játék teljesítésével visszajuthatnak a valós világba. Több mint 10000 játékos rekedt benn, és mindenkinek más a reakciója. Akik megpróbálták a Nervgeart eltávolítani, azokkal a gépezet végzett. A Nervgear egyfajta sisak, mely az idegrendszerre csatlakozik, ezzel alkotva virtuális világot. Főhősünk története innen veszi kezdetét...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Idővonal==&lt;br /&gt;
[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_Id%C5%91vonal &#039;&#039;&#039;Figyelem&#039;&#039;&#039;:Az itt feltüntetett események spoilereket tartalmazhatnak!]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==Sword Art Online==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Első kötet - Aincrad [http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet (Teljes kötet)] ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 01 cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
{|style=&amp;quot;width: 60%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Els%C5%91_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_Prol%C3%B3gus Prológus]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_1._fejezet 1. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_2._fejezet 2. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_3._fejezet 3. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_4._fejezet 4. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_5._fejezet 5. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_6._fejezet 6. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_7._fejezet 7. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_8._fejezet 8. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_9._fejezet 9. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_10._fejezet 10. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_11._fejezet 11. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_12._fejezet 12. fejezet]&lt;br /&gt;
||&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_13._fejezet 13. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_14._fejezet 14. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 15. fejezet]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_15._fejezet 16. fejezet]&lt;br /&gt;
*17. fejezet&lt;br /&gt;
*18. fejezet&lt;br /&gt;
*19. fejezet&lt;br /&gt;
*20. fejezet&lt;br /&gt;
*21. fejezet&lt;br /&gt;
*22. fejezet&lt;br /&gt;
*23. fejezet&lt;br /&gt;
*24. fejezet&lt;br /&gt;
*25. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Második kötet - Aincrad (melléktörténetek)(Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 02 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_M%C3%A1sodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*A Sötét Kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Febráur)&lt;br /&gt;
*A Szív melege (Aincrad 48. emelet, 2024 Július)&lt;br /&gt;
*Hajnali harmatos Lány (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Vörös orrú rénszarvas (Aincrad 46. emelet, 2023 December)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Harmadik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 03 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Harmadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Negyedik kötet - Tündértánc (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online 4 - 001.jpg|thumb]] &lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Negyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Ötödik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 05 - cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_%C3%96t%C3%B6dik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hatodik kötet - Fantom töltény (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 06 cover.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hatodik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*13. fejezet&lt;br /&gt;
*14. fejezet&lt;br /&gt;
*15. fejezet&lt;br /&gt;
*16. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Hetedik kötet - Anyák rózsafüzére (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 07 -001.jpeg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Hetedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Prológus&lt;br /&gt;
*1. fejezet&lt;br /&gt;
*2. fejezet&lt;br /&gt;
*3. fejezet&lt;br /&gt;
*4. fejezet&lt;br /&gt;
*5. fejezet&lt;br /&gt;
*6. fejezet&lt;br /&gt;
*7. fejezet&lt;br /&gt;
*8. fejezet&lt;br /&gt;
*9. fejezet&lt;br /&gt;
*10. fejezet&lt;br /&gt;
*11. fejezet&lt;br /&gt;
*12. fejezet&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Nyolcadik kötet - Korán s Későn (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 08 - cover.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Nyolcadik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Egy gyilkos eset A területen (Aincrad 57. emelet, 2024 Április)(SAO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Caliber (Alfheim, 2025 December)(ALO mellékszál)&lt;br /&gt;
*Az első nap (Aincrad 1. emelet, 2022 November)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Kilencedik kötet - Alicializáció, a kezdet (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword_Art_Online_Vol_09_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Kilencedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Első prológus&lt;br /&gt;
*Második prológus&lt;br /&gt;
*Első közjáték&lt;br /&gt;
*1. fejezet - Alvilág (3. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizedik kötet - Alicializáció, futtatás (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Vol 10 - 001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*2. fejezet - Alicializációs projekt (2026 Július)&lt;br /&gt;
*3. fejezet - Zakkariai Kardművészetek vidala (8. hónapja az Emberi világi calendár 378. évében)&lt;br /&gt;
*4. fejezet - Mester Kard Akadémia (3. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Második közjáték&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenegyedik kötet - Alicializáció, fordulat (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[Image:Sword_Art_Online_Vol_11_-_001.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenegyedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*5. fejezet - A jobb szem pecsétje (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*6. fejezet - A lovag és a fegyencek (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
=== Tizenkettedik kötet - Alicializáció, felemelkedés (Teljes kötet) ===&lt;br /&gt;
[[File:9114 452540228156521 85759699 n.jpg|thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online_-_Tizenkettedik_k%C3%B6tet_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*7. fejezet - A két felügyelő (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Harmadik közjáték&lt;br /&gt;
*8. fejezet - A központi katedrális (5. hónapja az Emberi világi calendár 380. évében)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Melléktörténetek===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*A víz hangja, A pöröly hangja (SAO Listbeth mellékszála) (Aincrad 48. emelet, 2024 Augusztus)&lt;br /&gt;
*Az előtte való nap (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*A napfény helye a télen (Új Aincrad 22. emelet, 2025 December 31.)&lt;br /&gt;
*A hold bölcsője (Aincrad 22. emelet, 2024 Október)&lt;br /&gt;
*Csak egyetlen végső út (Alvilág, 2026 Augusztus) (&#039;&#039;&#039;Figyelem:&#039;&#039;&#039;Alicializáció spoiler)&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==A &#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039; sorozat Reki Kawahara által==&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&#039;&#039;&#039;Sword Art Online: Progressive&#039;&#039;&#039; mondhatni egy &#039;&#039;újratöltése&#039;&#039; az Aincrad kötetnek, ami egy-két nappal az első emelet szörnye előtt játszódik, valamint onnantól tovább. Habár ez nem része az eredeti történetnek mégis megjelent az animében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
===Első kötet===&lt;br /&gt;
[[File:Sword Art Online Progressive Vol 1 - 001.jpg| thumb]]&lt;br /&gt;
*[http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_Progressive_-_Novella_illusztr%C3%A1ci%C3%B3k Novella illusztrációk]&lt;br /&gt;
*Ária a fénytelen éjszakában (Aincrad 1. emelet, 2022 December)&lt;br /&gt;
*Felvonásköz - Ok a szakálhoz&lt;br /&gt;
*A mulandó kard Rondoja (Aincrad 2. emelet, 2022 December 8.)&lt;br /&gt;
*Utószó&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
{| style=&amp;quot;width: 100%&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[[Category:Alternative Languages]]&lt;br /&gt;
[[category:Hungarian]]&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet&amp;diff=281696</id>
		<title>Sword Art Online: 1. kötet 16. fejezet</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_1._k%C3%B6tet_16._fejezet&amp;diff=281696"/>
		<updated>2013-08-25T13:19:28Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Saohun: &lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;div&gt;===16. Fejezet===&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna elmondta, hogy végig figyelte a térképet miközben Grandumban várakozott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Abban a pillanatban, mikor Godfree jele eltűnt, kiszáguldott a városból és maga mögött hagyott öt kilométert; ami nekünk egy órába tellett, neki mindössze 5 percbe. Mikor rámutattam, hogy ez az ügyesség pontok határain is túlmegy, lágy mosollyal válaszolt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A szerelem ereje.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mikor visszaértünk a főhadiszállásra, elmondtuk Heathcliffnek, hogy mi történt, és arra kértük, hogy ideiglenesen elmehessünk a klántól. Mikor Asuna kifejtette az okait, hogy „megrendült a bizalma a klánban,” Heathcliff egy ideig csendben gondolkodott, de végül megadta az engedélyt. Majd misztikus mosollyal az arcán azt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- De nemsokára úgyis visszatértek a harcmezőre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mire távoztunk a főhadiszállásról, már esteledett. Kézen fogva sétáltunk a teleport kapu teréig.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyikünk se szólalt meg.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ahogy a tornyok árnyékai és a narancs fény közt sétáltunk, ami a lebegő kastélyon kívülről sütött be, azon gondolkoztam, hogy honnan ered Kuradeel gyűlölete.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Van egy pár ember, aki élvezi a bűnözést ebben a világban. A tolvajoktól és a rablóktól kezdve a „Nevető Koporsó” hidegvérű gyilkosaiig, mint Kuradeel; a pletykák szerint már elérte az ezer főt a bűnözők száma. Már úgy gondolnak rájuk az emberek, mint a szörnyekre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De akárhogy is gondolkozok rajta, még mindig nagyon furcsa csoportnak tartom őket. Egyértelműnek kellene lennie mindenkinek, hogy ha más játékosnak ártasz, akkor kétségtelenül ártasz az esélynek, hogy kitisztítsuk a játékot. Más szavakkal, ez azt jelenti, hogy ők nem akarják elhagyni a játékot.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mégis a Kuradeellel való találkozás után úgy gondolom, rá nem illik ez a megállapítás. Nem segítette, de nem is hátráltatta a játék kitisztítását; szinte már nem is gondolkozott. Nem emlékezett a múltra, nemhogy a jövőn gondolkozzon, egyszerűen csak a végtelen vágyait próbálta kielégíteni, ez eredményezte az aljas szándékait...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És mi van velem? Nem tudom magabiztosan kijelenteni, hogy komolyan a játék kitisztítására koncentráltam. Pontosabb megállapítás az, hogy csak megszokásból fedeztem fel a labirintusokat csak a tapasztalati pontokért. Ha csak azért küzdök, hogy erősebbé váljak, hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam, akkor valahol a mélyen én sem akarom, hogy véget érjen ez a világ?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha kiszaladt volna a lábam alól a fém talaj. Megálltam és megszorítottam Asuna jobbját, amibe belekapaszkodtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna felém fordult. Lehajtottam a fejem és úgy szólaltam meg, mintha magamnak mondanám:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem számít, mi történik... Ígérem, hogy... visszajuttatlak abba a világba...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ezúttal Asuna szorította meg a kezemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Mikor eljön az ideje, együtt térünk vissza - elmosolyodott a végén.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Észre se vettük, máris elértük a teleport kapu terét. Csak pár ember járkált erre összehúzódva a hideg széltől, ami a közelgő tél jele.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egyenesen Asunára néztem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt gondoltam, hogy a meleg, amit az ereje sugároz az egyetlen fény, ami a helyes irányba vezet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna... Ma este... veled szeretnék lenni... - mondtam gondolkodás nélkül.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nem akartam távol kerülni tőle. Ez az összecsapás szörnyű halálfélelmet ébresztett bennem, olyat, amit még soha sem éreztem, és nem bírom lerázni magamról.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Biztosra veszem, hogy rémálmaim lennének, ha egyedül aludnék. Annak az embernek az őrületéről álmodnék, a kardjáról, ahogy belém szúrta, és arról, ahogy a jobbommal belé vágtam; biztos vagyok ebben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna nagy szemekkel nézett rám, mintha értené a kérésem mögött álló érveket...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Majd vörösre vált arccal bólintott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna Salemburgi háza, amit másodjára látogatok meg, még mindig pazarul nézett ki; mégis mintha most barátságosabb lenne. A tárgyak, amik szétszórva hevertek a tulajdonosuk kiváló ízléséről árulkodtak. Mégis Asuna ezt mondta:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- U-Uváá... Micsoda kupi van itt. Mostanában alig voltam itthon és... - szégyellős mosollyal az arcán feltakarította a rendetlenséget.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Gyorsan összeütök valamit vacsorára. Olvass újságot, vagy amit szeretnél, amíg vársz.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á, oké.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kanapéra rogytam és Asunát figyeltem, ahogy leveszi a harci felszerelését, és kötényt húz, majd eltűnik a konyha irányában. Felvettem a nagy újságot az asztalról. Bár újságnak nevezzük, ez inkább csak az információval kereskedő játékosoktól származó pletykák gyűjteménye. De mivel ebben a világban kevés lehetőség van a szórakozásra, így az újság értékes média lett rengeteg előfizetővel. Az újság mindössze 4 oldalból állt, csak egy pillantást vetettem az első oldalra mielőtt félredobtam volna, mivel a főcím a Heathcliffel vívott párbajuk volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
[Az új Dupla Kard képességet használó játékos vesztett a Szent Kard ellen]&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A főcím alatt egy kép rólam, amit elterülve fekszek Heathcliff előtt, ezt egy Felvevő Kristállyal készítették. Erre csak azt lehet mondani, hogy tovább mélyítettem Heathcliff legyőzhetetlenségének legendáját.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nos, talán nem fognak többet zaklatni engem annyit, ha csökkenek az elvárások a képességem felé... könnyen találtam magamnak elfogadható mentséget. Majd, épp akkor, mikor elkezdtem átnézni a tárgyaim listáját, csábító illatot érzetem a konyha felől.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vacsora főfogása egy tehénszerű szörny húsából készült steak volt Asuna speciális szójaszószával tálalva. Bár az alapanyagok minősége nem volt valami magas, az íze mégis tökéletes volt. Asuna széles mosollyal nézett, ahogy a számba tömtem a húst.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A vacsora után a kanapén ültünk és teát ittunk. Asuna valamiért beszédesebb lett. Folyamatosan beszélt olyan témákról, mint például, hogy milyen fegyvereket kedvel, és melyik szinteken vannak híres látnivalók.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Eleinte meglepetten hallgattam, de egyszer csak Asuna hirtelen elhallgatott, amitől aggódni kezdtem. Teljesen mozdulatlanul ült és a csészéjébe bámult, mintha keresne benne valamit. Komoly kifejezés ült az arcán, majdnem olyan, mintha harcba indulna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hé, mi a baj...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mielőtt befejezhettem volna, Asuna hangos csörömpöléssel az asztalra tette a csészéjét, felállt és kijelentette:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az ablakpárkányhoz sétált, megérintette a falat, hogy megnyissa a Szoba Vezérlő Menüt, és hirtelen lekapcsolta a világítást. Sötétségbe borult a szoba; a felderítő képességem kiegészítő képessége automatikusan bekapcsolt és a normál látásom átváltott éjszakai módba.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A szobát sötétkék fényben láttam és Asuna ragyogó fehér volt az utcai lámpák fényétől, ami az ablakon világított be. Bár összezavart a viselkedése, a szépségétől elakadt a lélegzetem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A haja sötétkéknek látszott, vékony karjai és lábai kinyúltak a tunikája alól, és megvilágította a gyenge fény, úgy nézett ki, mintha ragyogna.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna csendben álldogált az ablak előtt. Nem láttam jól az arcát, mert lehajtotta a fejét. A jobb karját a mellkasának nyomta, úgy tűnt, hogy hezitál.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Épp meg akartam kérdezni, hogy mi folyik itt, mikor Asuna megmozdította a bal kezét. A hüvelyk és mutatóujja meglendült, és a szokott hang kíséretében megjelent a menü ablaka.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A kék színű sötétségben Asuna ujjai mozogtak a ragyogó lila ablak felett. Úgy tűnt a bal oldali menün állítgat, ami a játékos felszerelését irányítja.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint ez átsuhant a fejemen, Asuna térdig érő harisnyája eltűnt, finom lábai meztelenül álltak a szemem előtt. Megint megmozdultak az ujjai, ezúttal az egyrészes ruháját vette le. Nem tehettem róla, de szélesre tátottam a szám és kidülledtek a szemeim; teljesen leállt az agyam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna nem viselt mást, csak a fehérneműjét. Kis fehér ruhadarabok, amik alig takartak valamit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- N-Ne nézz... ide... - mondta remegő hangján. Mégsem tudtam elfordítani a tekintetemet.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna megpróbálta eltakarni magát a kezeivel, de miután felemelte a fejét és egyenesen rám nézett, leengedte a kezeit.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sokkolt a látvány, mintha kiszakadtam volna a testemből és csak néztem őt üres tekintettel.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A „Gyönyörű” szó nem elég jó, hogy leírjam. A bőre, amit kékre festett a fény puha és sima volt. A haja, mintha a legfinomabb selyemből szőtték volna. A mellei olyan tökéletesen domborodtak, hogy ironikus, de úgy tűnt, nem létezik olyan grafikus motor, ami képes lenne ilyesmit létrehozni. Sokan úgy gondolnák, a lábainak vonalai olyanok, akár egy vadmacskáé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hihetetlen, hogy a megjelenése csupán egy 3D-s kép. Ha megpróbálnám leírni, azt mondanám, hogy olyan, mint egy szobor, amit Isten alkotott, és életet lehelt belé.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az adatok, amiket a Nerve Gear gyűjtött a regisztráció kalibrációs részénél, határozzák meg a játékos testének körvonalait. Ennek tudatában az, hogy egy ilyen test létezik, ez egy csoda.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még mindig úgy néztem a majdnem meztelen testét, mintha a lelkem elhagyta volna a testemet. Ha Asuna nem takargatná magát a kezeivel, és nem szólalna meg, akkor még órákig így bámulnám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arca olyan vörös lett, hogy még ebben a kék sötétségben is láttam. Lehajtotta a fejét és megszólalt:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- K-Kirito-kun, te is vedd le a ruháid... Nagyon zavarba ejtő, ha csak én teszem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor fogtam fel végre, hogy mi áll Asuna cselekedeteinek hátterében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Más szavakkal, ő másképp értette, amit mondtam - hogy vele akarom tölteni az éjszakát, csak mélyebb értelemben, mint ahogy én gondoltam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amit ezt megértettem pánik fogott el. Következtében elkövettem a legnagyobb hibát, amihez foghatót eddigi életemben még soha.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Err... Félreértettél, én csak arra gondoltam... hogy jó lenne, ha egy szobában lennénk ma este...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Eh...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Amint őszintén, de hülye módjára válaszoltam, ezúttal Asuna fagyott meg szélesre tátott szájjal. Majd heves düh és zavar keveréke jelent meg az arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te... Te...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ökölbe szorított jobbja már felért egy gyilkos szándékkal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Idiótaaa!!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna ökle, ami olyan gyorsan száguldott, hogy abban benne volt az összes ügyesség pontja, épp azelőtt állt meg, hogy az arcomba csapódott volna, köszönhetően a Bűnözést Megelőző Kódnak, helyette csak hangos zaj hallatszott és lila szikrák pattantak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Á-Ááá! Várj!! Bocsánat, bocsánat! Felejtsd el, amit mondtam! - magyarázkodni próbáltam, kétségbeesetten hadonásztam Asuna felé, aki a második ütésre készült és nem is figyelt rám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocsánat, tévedtem! De... De különben is, lehetséges... ez... egyáltalán? Itt a SAO-ban?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna leeresztett és hátrébb lépett, bár még mindig fúria-szerű volt. Majd megkérdezte:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Te, te tényleg nem tudod...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, én...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ekkor Asuna arcán hirtelen helyet cserélt a düh a zavarodottsággal, majd halkan magyarázatot adott:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Van egy... Az opciók menüben, a legalján... van egy opció, az „Etikus Kód Kikapcsolás”.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Most először hallok erről. Biztos vagyok benne hogy nem volt elérhető a béta teszt alatt, és nem említi a kézikönyv se. Belegondolva ez egy újabb ár, amit meg kell fizessek a szólózásért, és mert nem érdekelt más csak a harc.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De ez az információ felvetett egy újabb kérdést, ami mellett nem tudtam elmenni. Mivel még nem tértem teljesen magamhoz, és nem gondolkodtam tisztán, sajnos kimondtam hangosan:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- …Csináltad... már azt...?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna vasökle megint szikrákat hányt az orrom előtt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze hogy nem te idióta!! Csak hallottam a többi lánytól a klánban!!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Gyorsan a lábai elé térdeltem és bocsánatáért esedeztem. Jó pár percbe telt mire sikerült lenyugtatnom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy gyertya égett az asztalon; a fényében Asuna bőre halványan ragyogott, ahogy aludt a karjaim közt. Óvatosan végighúztam az ujjam a hátán; a meleg és sima érzés mámorító volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Pislogott kétszer majd elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Bocs, felébresztettelek?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha. Furcsa álmom volt. A való világról... - továbbra is mosolygott miközben hozzám bújt. - Az álmomban azon tűnődtem, hogy Aincrad-beli életem, és a veled való találkozásom csak egy álom, és ettől nagyon megrémültem. Örülök... hogy ez nem csak egy álom.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon furcsa vagy. Nem akarsz visszatérni?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Persze, hogy akarok. Vissza szeretnék térni, de nem akarom, hogy minden, ami itt történt semmissé váljon. Bár... eltartott egy ideig... de ez a két év fontos számomra. Mostanra biztos vagyok ebben.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna arcán hirtelen megjelent egy komoly kifejezés és megragadta a jobb kezem, ami eddig a vállán volt, magához húzta, és szorosan átölelte.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nagyon sajnálom, Kirito-kun. Egyedül... kellett volna megoldanom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mély lélegzetet vettem és kifújtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem... Kuradeel célpontja, az ember, aki ezt kihozta belőle, én voltam. Ez az én harcom volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna szemébe néztem és lassan bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Könnyek gyűltek mogyoróbarna szemeiben. Asuna csendben a kezemhez nyomta ajkait. Éreztem a puha érintését.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Segítek elviselni. És segítek cipelni minden terhedet. Megígérem. Mindenképpen megvédelek...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ez volt...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A pont, ameddig egyetlen szót se tudtam kinyögni. Mégis, ebben a pillanatban az ajkam megremegett, és halottam a szavakat, melyek kiáradtak a számból, a lelkem legmélyéről.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Én is - vékony hang szállt a levegőben. - Én is megvédelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Bár ezek egyszerű szavak voltak, mégis szánalmasan csendesnek és megbízhatatlannak tűnt. Enyhén elmosolyodtam és Asuna kezét fogva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Asuna... Erős lány vagy. Sokkal erősebb, mint én...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna pislogott párat majd elmosolyodott.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Nem, nem vagyok. Általában mások mögé bújok a valóságban. Még ezt a játékot sem én vettem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nevetett mintha most jutott volna eszébe valami.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Ezt is a bátyám vette, de üzleti ügy miatt el kellett mennie; így én léptem be a megnyitó napján. Biztos nagyon csalódott emiatt. Biztos nagyon mérges, hogy már két éve foglalom a helyét.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Szerintem Asuna a pechesebb, hogy a bátyja helyett ő került ide, de csak bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Jobb, ha gyorsan visszamész, és bocsánatot kérsz tőle.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aha... Jobban kell próbálkoznom...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna hangja vontatottá vált, lesütötte a szemét mintha félne valamitől, és közelebb húzódott hozzám.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Umm... Kirito-kun, tudom, hogy ez ellentétben áll azzal, amit mondtam... de nem maradhatnánk távol kicsit a frontvonaltól?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Hmm?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Valamiért félek... Végre bevallottuk egymásnak az érzéseinket, de úgy érzem, hogy valami rossz történne megint, ha most kimegyünk a frontvonalra... Talán csak kissé kimerültem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Csendben hátrasimítottam Asuna haját és meglepően szelíden bólintottam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Igen, igazad van... Én is fáradt vagyok kicsit...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Még ha a számok nem is változnak, de a nap nap után vívott csatákból rengeteg kipihenni való gyűlt össze. Kifejezetten azokból, amik olyan extrémek voltak, mint a mai. Egyértelműen szükségünk van a pihenésre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Éreztem, hogy az impulzus, ami a harcba hajtott eltűnik. Már nem vágytam másra, csak hogy elmélyítsem kettőnk kapcsolatát.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Átöleltem Asunát, és a selymes hajába bújva megszólaltam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- A 22. szint északnyugati részén az erdők és a tavak között... van egy kis falu. Kellemes hely szörnyek nélkül. Van pár eladó kunyhó ott. Odaköltözhetnénk... és aztán...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Asuna rám nézett mikor megakadtam.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Aztán?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Nagy nehezen megmozdítottam a lefagyott nyelvemet és folytattam:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Összeházasodhatnánk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Azt a tökéletes mosolyt, ami ekkor megjelent Asuna arcán, azt soha nem fogom elfelejteni.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
- Oké - bólintott és egy nagy könnycsepp folyt le vörös arcán.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;noinclude&amp;gt;&lt;br /&gt;
{| border=&amp;quot;1&amp;quot; cellpadding=&amp;quot;5&amp;quot; cellspacing=&amp;quot;0&amp;quot; style=&amp;quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&amp;quot;&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 15. fejezet|15. fejezet]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]&lt;br /&gt;
| [[Sword Art Online: 1. kötet 17. fejezet|17. fejezet]]&lt;br /&gt;
|-&lt;br /&gt;
|}&lt;br /&gt;
&amp;lt;/noinclude&amp;gt;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Saohun</name></author>
	</entry>
</feed>