Hesiris: /* Egy fölösleges vessző és gondolatjel */

2017-01-03T12:23:18Z

Egy fölösleges vessző és gondolatjel

← Older revision		Revision as of 12:23, 3 January 2017
Line 122:		Line 122:
	Most nem hibázhatok. A szívem a mellkasomon dörömbölt, ahogy mozgatni kezdtem a jobb kezem ujjait. A tárgylistám aljára pörgettem, kivettem valamit onnan, majd felszereltem az üres részre a felszerelés profilomon. Megnyitottam a képesség listát, és megváltoztattam a fegyverképességet.		Most nem hibázhatok. A szívem a mellkasomon dörömbölt, ahogy mozgatni kezdtem a jobb kezem ujjait. A tárgylistám aljára pörgettem, kivettem valamit onnan, majd felszereltem az üres részre a felszerelés profilomon. Megnyitottam a képesség listát, és megváltoztattam a fegyverképességet.

	Miután végeztem, megérintettem az OK gombot és bezártam, az ablakot. Ellenőriztem a plusz súlyt a hátamon, majd felemeltem a kardom és elkiáltottam magam:		Miután végeztem, megérintettem az OK gombot és bezártam az ablakot. Ellenőriztem a plusz súlyt a hátamon, majd felemeltem a kardom és elkiáltottam magam:

	- Végeztem!!		- Végeztem!!
Line 154:		Line 154:
	- Kkaaaaaaahh!!		- Kkaaaaaaahh!!

	- Mikor újra felfogtam a környezetem, észrevettem, hogy nem csak én ordítok. A hatalmas démon is ordított, a fejét a plafon felé fordítva a szájából és az orrából masszív levegő tört elő.		Mikor újra felfogtam a környezetem, észrevettem, hogy nem csak én ordítok. A hatalmas démon is ordított, a fejét a plafon felé fordítva a szájából és az orrából masszív levegő tört elő.

	Majd a teste megfagyott, és amint ezt észrevettem...		Majd a teste megfagyott, és amint ezt észrevettem...

Saohun at 20:59, 14 May 2013

2013-05-14T20:59:32Z

← Older revision		Revision as of 20:59, 14 May 2013
Line 165:		Line 165:

	A látásom elhomályosodott.		A látásom elhomályosodott.

			<noinclude>
			{\| border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" style="margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;"
			\|-
			\| [[Sword Art Online: 1. kötet 10. fejezet\|10. fejezet]]
			\| [[Sword Art Online Hungarian Version\|Főoldal]]
			\| [[Sword Art Online: 1. kötet 12. fejezet\|12. fejezet]]
			\|-
			\|}
			</noinclude>

Saohun at 20:34, 14 May 2013

2013-05-14T20:34:26Z

← Older revision		Revision as of 20:34, 14 May 2013
Line 1:		Line 1:
			===11. fejezet===
	Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc telt el, és még mindig nem találkoztunk egyetlen Sereg taggal sem.		Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc telt el, és még mindig nem találkoztunk egyetlen Sereg taggal sem.

Saohun: Created page with "Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc ..."

2013-05-14T19:55:15Z

Created page with "Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc ..."

New page

Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc telt el, és még mindig nem találkoztunk egyetlen Sereg taggal sem.

- Talán használták a kristályaikat, és már elmentek? - mondta Klein tréfásan, de egyikünk sem hitte, hogy ez történt volna. A végére ösztönösen gyorsítottunk a lépteinken, ahogy végighaladtunk a hosszú folyosón.

Már félúton voltunk, mikor egy hang, ami csak növelte félelmünk visszhangzott végig a falakon. Mind megálltunk, hogy hallgatózzunk.

- Ááááá...

Az elhaló hang, amit hallottunk, kétséget kizáróan sikoly volt.

De nem egy szörnyé. Egymásra néztünk, majd sprintelni kezdtünk. Mivel nekünk magas volt az ügyességünk, ezért Asunával mi ketten voltunk a leggyorsabbak, így hamar nőtt a távolság köztünk és Klein csoportja közt. De nem volt időnk bevárni egymást. Úgy száguldottunk keresztül a kéken ragyogó folyosón, mint a szél, most ellenkező irányban, mint legutóbb.

Hamarosan egy nagy kétszárnyú ajtó tűnt fel a távolban. Már nyitva volt, és láthattuk a táncoló kék lángokat, meg a hatalmas árnyat, ami odabent mozgott. Halottuk az időszakosan felhangzó sikolyokat és csendülő fémek zaját.

- Nem...! - sikította Asuna, majd még jobban felgyorsított. Szorosan mögötte futottam én is. Talpaink alig érték a földet, szinte repültünk a levegőben. Úgy véltem, elértük a rendszer támogatásának határát. Az oszlopok a folyosó mentén elvillantak mellettünk.

Ahogy az ajtó közelébe értünk, gyorsan lelassítottunk. Szikrák pattantak a csizmáink alatt, és megálltunk közvetlen az ajtó előtt.

- Hé! Srácok, jól vagytok!? - kiabáltam be és előrehajoltam, hogy jobban lássak.

Ott bent - úgy nézett ki, mint a pokol.

A kékesfehér lángok mind a szint túloldalán égtek. A hatalmas figura a szoba közepén állt, a teste úgy ragyogott, mintha fémből készült volna. Ez a kék démon volt: A Ragyogószemű.

Ahogy A Ragyogószemű óriási zanbato szerű kardját lóbálta körbe, hatalmas lángoló lehelet tört elő hegyi kecskére emlékeztető fejéből. A sérülés, amit eddig szerzett, még a felét sem érte el a HP-ja egyharmadának. A szoba túlsó felén egy csomó sziluett volt, a méretük eltörpült a démon mellett. Ők voltak A Sereg csapata, és a tagok az életükért küzdöttek.

Már nem volt rend köztük. Ellenőriztem az emberek számát és hirtelen feltűnt, ketten hiányoznak. Jó lenne, ha már kijutottak volna a teleport tárgyakat használva, de...

Míg ezen gondolkodtam, egyiküket oldalról eltalálta a zanbato és elrepítette. Az életereje elérte a piros zónát. Nem tudom, hogy történhetett, de a démon A Sereg tagjai és a kijárat közé került, elzárva előlük a menekülés útját. Rákiáltottam a játékosra, aki most ért földet.

- Mit csináltok!? Használjátok a teleportációs tárgyaitokat!

A férfi rám nézett. Az arcán visszatükröződött a lángok kékes fénye és a kétségbeesésé. Visszakiabált:

- Nem működik...! A kristályok nem működnek!

- Mi?

Szótlanná váltam. Ez azt jelenti, hogy ez a szoba egy „Anti-Kristály Terület”? Ez elég ritka, amik az útvesztőkben tűnnek fel időnket, de sosem fordultak elő egy vezér termében mostanáig.

- Hogy lehet ez!?

Asuna nehezen lélegzett. Ebben az esetben nem rohanhatunk be csak úgy, hogy megmentsük őket. Majd egy játékos, a démon felemelte a kardját, és felkiáltott.

- Mit mondtok!! A visszavonulás szót nem ismeri A Felszabadító Sereg! Harcoljatok!! Harcoljatok, én parancsolom!!

Egyértelműen Cobert hangja volt.

- Te gazember! - kiáltottam. A tény, hogy két ember eltűnt egy Anti-Kristály Területen - ez azt jelenti, hogy már halottak, már elmentek. Ezt el lehetett volna kerülni, de már megtörtént, erre még mindig ilyesmit mond ez az idióta? Éreztem, ahogy felforr a vérem.

Klein és csapata utolért minket.

- Hé, mi történik itt!?

Gyorsan beszámoltam neki a jelenlegi helyzetről. Amint megtudta, Klein arca elsötétült.

- Nem... Nem tehetünk semmit?

Berohanhatnánk és utat vághatnánk nekik. De most, hogy nem tudunk vészhelyzet esetén elmenekülni, nem tudtunk figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy akár meg is halhatunk. Nincs elég emberünk. Ahogy ezzel a gondolattal küzdöttem, Cobertnek sikerült valahogy rendezni az embereit, és felkiáltott.

- Támadás!

Kettő a tíz közül már majdnem elvesztette az összes életerejét, és a földön feküdt. A másik nyolc négy vonalba rendeződött Cobert körül, aki a támadást vezette magasra emelt kardjával.

- Ne!!

De a hangom nem érte el őket.

Ez egy értelmetlen támadás. Ha mind a nyolc egyszerre támad rá, nem fogják tudni használni a képességeiket, és csak fokozná a harc zűrzavarát. Védekezőként kéne harcolniuk, folyamatosan cserélgetve egy embert az élen, aki felfogná a sérüléseket, majd gyorsan lecserélni a következőre.

A démon felegyenesedett és földrengető ordítást hallatott, mielőtt vakító lángcsóvát fújt ki. Úgy tűnt sérülést okozó támadásnak lehet besorolni, és a nyolc lelassult, ahogy a kék lángok körülölelték őket. A démon kihasználta a lehetőséget, és meglendítette a hatalmas kardját. Az ember teste, akit eltalált, felrepült a levegőbe, átrepült a démon feje felett, és erősen a padlóba csapódott előttünk.

Cobert volt.

Az életereje eltűnt. Hitetlenség látszott az arcán, és lassan megszólalt.

- Ez lehetetlen - mondta csendesen. Majd idegtépő hang kíséretében, ami lelkünkbe hasított, a teste darabokra esett. Mellettem Asuna röviden sikított ettől az értelmetlen haláltól.

Ahogy a vezérük elment, A Sereg tagjai hirtelen káoszba zuhantak. Sikítva szétszaladtak. Mindegyikük életereje már a fél jelzés alatt volt.

- Ne... Ne... Ne többet... - ahogy meghallottam Asuna furcsa hangját, oldalra néztem. Hirtelen a karja felé kaptam...

De elkéstem.

- Ne!!

Ezzel a kiáltással Asuna beszaladt, mint a szélroham. Előhúzta vívótőrjét és rátámadt A Ragyogószeműre, mint a villám.

- Asuna!! - kiáltottam. Nem hagyva választás, előhúztam a kardom és követtem.

- Eh, mindegy is!!

Klein és a csapata kiáltott, majd követett minket.

Asuna vakmerő támadása a démon hátát ütötte meg, míg az másfelé figyelt. De sokat veszített életerejéből.

A Ragyogószemű felordított, majd megfordult és lefelé vágott a zanbatoval. Asuna gyorsan oldalra lépett, hogy elkerülje az ütést, de nem volt elég gyors, és a lökéshullám a földre terítette. A következő vágás máris repült felé.

- Asuna!!

A testemet jeges félelem árasztotta el, ahogy Asuna és a penge közé álltam. A kardommal alig tudtam kivédeni a támadást. Majd egy ütést éreztem az egész testemen, és a lökéshullám eltalált.

A két penge szikrázott, és a démon kardja csak pár centire Asunától csapódott a földbe. Nagy lyukat ütött a padlóba robbanásszerű hang kíséretében.

- Vissza! - kiáltottam, és felkészültem a démon támadására. A kard ismételtem felém repült, olyan erővel, amitől azaz érzésem támadt, hogy az el tudná venni az egész életemet egyetlen ütéssel. Nem volt időm ellentámadásra.

A Ragyogószemű technikái alapvetően a kétkezes kardképességek. De kissé egyediek is, ami lehetetlenné teszi, hogy olvassunk belőle. A védekezésre koncentráltam oldalazással és hárítással. De a támadások ereje monumentális volt, és minden egyes lendítés lecsípett egy kicsit az életerőmből.

- Ááá!!

Végül csak eltalált az egyik ütés. Éreztem a becsapódást, és a HP-m nagyot zuhant.

A képességeim és a felszerelésem messze állt egy tank játékosétól. Ha így folytatom, akkor ez egyenes út a halálhoz. A halálfélelemtől hideg futott végig a testemben. Már nem menekülhettem.

Csak egy dolgot tehettem. Mindent be kell vetnem ellene, amim csak van.

- Asuna! Klein! Tartsátok fel tíz másodpercig! - kiáltottam és erősen meglendítettem a kardom, hogy blokkoljam a démon vágását, és töréspontot készítsek. Majd hasra vetettem magam, és odébb gurultam. Klein azonnal átvette a helyem és feltartotta a démont a katanájával.

De Klein katanája és Asuna vívókardja a gyorsaságra lett kitalálva, vagyis könnyűek. Azt hiszem, nem lehetett könnyű nekik visszaverni a démon zanbatoját. A földön feküdve gyorsan megnyitottam a menüt a bal kezemmel.

Most nem hibázhatok. A szívem a mellkasomon dörömbölt, ahogy mozgatni kezdtem a jobb kezem ujjait. A tárgylistám aljára pörgettem, kivettem valamit onnan, majd felszereltem az üres részre a felszerelés profilomon. Megnyitottam a képesség listát, és megváltoztattam a fegyverképességet.

Miután végeztem, megérintettem az OK gombot és bezártam, az ablakot. Ellenőriztem a plusz súlyt a hátamon, majd felemeltem a kardom és elkiáltottam magam:

- Végeztem!!

Láttam, hogy Klein bekap még egy ütést, és csökken az életereje, ahogy hátrált. Normális esetben használhatna egy kristályt, hogy meggyógyítsa magát, de itt ez nem lehetséges. Most Asuna harcolt a démon ellen és ezalatt a pár másodperc alatt az életereje már a fél jelző alá csökkent és sárgára váltott.

Miután hallotta a szavaim, Asuna bólintott majd bevitt még egy rövid csapást mielőtt végrehajtott volna egy szúró támadást.

- Jáááá!

Egy fehér fénycsík repült a levegőbe, majd eltalálta A Ragyogószemű kardját, szikrák repültek mindenfelé. Ahogy egy hangos zaj felhangzott, Asuna és a démon közti táv nőni kezdett.

- Váltás!!

Nem szalasztottam el a lehetőséget és egyenesen az ellenségre támadtam. A démon gyorsan magához tért a rövid kábulatából, és magasra emelte a kardját. A jobbomban tartott kardal blokkoltam a támadását. Majd a bal kezem elérte a hátam és megragadtam az új kard markolatát. Kihúztam és egyenesen odavágtam. A démon HP-ja jelentősen csökkent, ahogy megszerezte az első tiszta vágást.

- Kvááá! - ordított dühösen a démon, és megpróbálkozott még egy lefelé irányuló vágással. Ezúttal keresztbe tett kardokkal teljesen blokkolni tudtam. Ahogy egyensúlyát vesztette, úgy döntöttem kitörök a védekező pocizómból, és elindítottam egy kombinált támadást.

A jobb kardom vízszintesen vágott a démon közepe felé. A bal szorosan követte egy függőleges vágással. Jobb, bal, majd megint jobb. Úgy vagdostam a kardokkal, mintha az idegeim épp túlterhelődnének. Fémes csendülés hallatszott egyik a másik után, és fehér fény lobbant a levegőben.

Ez volt azaz extra képesség, amit rejtegettem, a „Dupla Kard”, és a technika, amit használtam egy magas osztályú kardképesség a „Starburst Stream”, egy tizenhat ütéses támadás.

- Áááá!!

Ügyet sem vetve pár ütésre, amit a démon kardja blokkolt, kiáltozva tovább aprítottam a kardokkal. A látásom beszűkült, csak a démont láttam. Bár a démon kardja még mindig gyakran eltalált, a csapásait mégis úgy éreztem, minta egy távoli világban történnének. Az adrenalin elöntötte a testem, az agyhullámaim megugrottak minden alkalommal, mikor a kardom talált.

Gyorsabban, gyorsabban. A vágásaim ritmusa már meghaladta a normális sebesség kétszeresét, de még mindig lassúnak éreztem a felfokozott érzékszerveimmel. Olyan ütemben folytattam tovább a támadást, hogy az már - már túllépte a rendszer képességeit.

- ...Ááááááááááá!! - ezzel a kiáltással útjára indítottam az utolsó 16 ütést, amivel A Ragyogószemű mellkasát céloztam.

- Kkaaaaaaahh!!

- Mikor újra felfogtam a környezetem, észrevettem, hogy nem csak én ordítok. A hatalmas démon is ordított, a fejét a plafon felé fordítva a szájából és az orrából masszív levegő tört elő.

Majd a teste megfagyott, és amint ezt észrevettem...

A Ragyogószemű számtalan kék darabra esett szét. Kék fény darabjai hullottak a szobában.

Vége...?

A harc utóhatásától kábultnak éreztem magam. Megszokásból meglendítettem mindkét kardom mielőtt egyszerre a hüvelyükbe tettem volna őket, amik keresztben lógtak a hátamon. Hirtelen ránéztem az életerőmre. Csak pár pontnyi vörös vonal maradt. Ahogy a HP-t bámultam, hirtelen úgy érzetem, hogy kiszáll a testemből az erő, és egy hang nélkül a padlóra rogytam.

A látásom elhomályosodott.

Sword Art Online: 1. kötet 11. fejezet - Revision history

Hesiris: /* Egy fölösleges vessző és gondolatjel */

Saohun at 20:59, 14 May 2013

Saohun at 20:34, 14 May 2013

Saohun: Created page with "Sajnálatos módon, belefutottunk egy csapat Gyíkemberbe a felfelé vezető úton. Mire nyolcunknak sikerült átverekednie magát a felső szint folyosójáig, már 30 perc ..."