https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?action=history&feed=atom&title=Sword_Art_Online%3A_2._k%C3%B6tet_2._fejezet 2026-05-03T22:33:17Z Revision history for this page on the wiki MediaWiki 1.43.1 https://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Sword_Art_Online:_2._k%C3%B6tet_2._fejezet&diff=372585&oldid=prev 2014-07-23T12:20:23Z

<p>Created page with &quot;===2. fejezet=== -…Sajnálom. Mondta a feketében öltözött fiú újra. Silica megrázta a fejét és elszántan próbálta megállítani könnyeit. -…Nem…én…vol...&quot;</p> <p><b>New page</b></p><div>===2. fejezet===<br /> <br /> -…Sajnálom.<br /> <br /> Mondta a feketében öltözött fiú újra. Silica megrázta a fejét és elszántan próbálta megállítani könnyeit.<br /> <br /> -…Nem…én…voltam a buta…Köszönöm, hogy…megmentettél…<br /> <br /> Sikerült ezt kierőltetnie magából, miután megküzdött a könnyeivel.<br /> <br /> A fiú lassan oda sétált hozzá, letérdelt Silica elé és habozva azt kérdezte.<br /> <br /> - Annak a tollnak, nincs véletlenül egy tárgy neve?<br /> <br /> Meglepődve a váratlan kérdéstől, Silica felemelte a fejét. Letörölte könnyeit majd a tollra fordította tekintetét.<br /> <br /> Most, hogy belegondolt furcsának találta a dolgot, hogy a toll megmaradt. Legyen szörny vagy ember, ennek a világnak a létformái, ha meghalnak, semmit se hagynak maguk után, még a felszerelésüket se. Silica habozva érintette meg a kezével és a felszínére bökött a jobb mutatóujjával. Egy félig-áttetsző ablak jelent meg és mutatta a tárgy nevét és súlyát.<br /> <br /> „Pinâ szíve”<br /> <br /> Silica már majdnem elsírta magát, amikor ezt meglátta, de a fiú megállította.<br /> <br /> - Vá-várj-várj. Ha szív tárgy megmaradt, még felélesztheted.<br /> <br /> -Mi?<br /> <br /> Silica gyorsan megemelte a fejét. A fiú arcát bámulta félig tátott szájjal.<br /> <br /> - Ezt nem sokkal ezelőtt fedezték fel, ezért még nem sok ember tud róla. Van egy labirintus a negyvenhetedik emelet északi részén, aminek az a neve, hogy „Az emlékek hegye”. A neve ellenére elég nehéz…de azt mondják, hogy a virág, ami a hegy tetején nyílik egy társélesztő tár—<br /> <br /> - T-tényleg?<br /> <br /> Silica felszökkent és elordította magát, mielőtt a fiú befejezhette volna a mondandóját. Olyan érzetet keltett mintha remény szállna a mellkasába, ami eddig bánattal volt tele. De—<br /> <br /> -…A negyvenhetedik emelet…<br /> <br /> Motyogta, ahogy megereszkedett a válla. Az tizenkét szinttel volt a mostani, a harmincötödik emelet felett. Az határozottan nem számára való hely volt.<br /> <br /> Ahogy az bús tekintetét a földre szegezte.<br /> <br /> - Hmmm—<br /> <br /> A fiú előtte azt mondta, egy kicsit zavarodott hangon.<br /> <br /> - Megszerezhetném neked, ha állnád a díjakat és egy kis összeget, de azt mondják, hogy csak akkor nyílik a virág, ha a szörnyszelídítő, aki elvesztette a bizalmasát maga megy…<br /> <br /> Silica mosolygott a meglepően kedves kardforgatóra és így szólt:<br /> <br /> - Nem…Örülök az információnak, amit adtál. Ha elég keményen küzdök, hogy emeljen a szintemet, talán egy nap képes leszek…<br /> <br /> - Az ok, amiért ezt nem teheted meg, az, hogy a pontos halálától számított négy napig lehet csak feléleszteni. Azután a tárgy neve „Szívről” „Emlékekre” változik…<br /> <br /> - Mi…!<br /> <br /> Silica nem tudta megállítani magát, hogy ne ordítson.<br /> <br /> A szintje negyvennégy volt ebben a pillanatban. Ha a SAO egy rendes RPG lenne, akkor egy azonos szintű labirintus megfelelő lenne egy játékos számára. De mivel ez egy őrült haláljátszmává vált, a biztonságos környezet tíz szinttel a játékos szintje alatt volt.<br /> <br /> Más szavakkal, hogy felfedezze, a negyvennegyedik emeletet legalább az ötvenötöt el kellene érnie. Ám akárhogy gondolkodott rajta, ez lehetetlen volt, hogy tíz szintet szerezzen röpke 3 nap alatt…nem, két nap alatt, ha azt a napot is beleszámolja, amikor kitisztítja a labirintust. Épphogy, csak sikerült elérni azt a szintet is ahol van, ahogy szorgosan kalandokra járkált.<br /> <br /> Silica leengedte fejét, ahogy újra eluralkodott rajta a kétségbeesés. Felvette Pinâ tollát a földről és szorosan a melléhez szorította. Könnyek jelentek meg, ahogy neheztelt magára butasága és erőtlensége miatt.<br /> <br /> Észrevette, hogy a fiú feláll. Úgy gondolta, hogy elmegy, így legalább elköszön tőle, de már nem volt ereje hozzá, hogy kinyissa a száját—<br /> <br /> De hirtelen egy átlátszó ablak jelent meg előtte. Ez egy kereskedelmi ablak volt. Amikor felemelte a fejét látta, ahogy a fiú egy másik ablakot kezel. Tárgyak kezdtek megjelenni egymás után a kereskedelmi szekcióban. „Ezüstfonal páncél”, „Ebon tőr”… Ezek mind felszerelések voltak, amiket még soha nem látott azelőtt.<br /> <br /> - Őőőőő…<br /> <br /> Ahogy a száját hezitálva kinyitotta, a fiú egyszerűen elmagyarázta:<br /> <br /> - Ezek legalább öt-hat szintet emelnek. Ha veled megyek szerintem minden rendben lesz.<br /> <br /> - Mi…?<br /> <br /> Silica felállt kissé nyitott szájjal. Nem tudta megmondani, a fiú mit gondolhat, ezért közvetlenül az arcába nézett. De a SAO rendszere miatt, minden, amit látott az az ÉP csíkja volt; sem a nevét, sem a szintjét nem tudta megmondani.<br /> <br /> Nehéz volt megmondani hány éves lehet. Az egész felszerelése fekete volt. A belőle áradó erő és nyugodtság miatt úgy gondolta, hogy néhány évvel lehet idősebb nála, de a szeme alatt lévő táskák ártatlanná tették, és a nőies arcvonalai egy kissé lányos hatást keltettek. Silica óvatosan azt kérdezte:<br /> <br /> - Miért…vagy ennyire kedves…?<br /> <br /> Hogy az igazat megvallja körültekintőbb volt, mint máskor.<br /> <br /> Eddig, sok férfi játékos, akik sokkal idősebbek voltak nála próbálták elnyerni szerelmét; egyszer még a kezét is megkérték. Silicának, aki csak tizenhárom volt, ezek a tapasztalatok nem hoztak számára mást csak félelmet. A való életben még soha, egyszer se vallottak neki szerelmet.<br /> <br /> Silica kerülni kezdte az olyan férfi játékosokat, akiknél látszott, hogy milyen érdek hatja őket. Emellett, „Az édes szavak mögött valami indíték lapul” ez egy hétköznapi tény volt Aincradban.<br /> <br /> A fiú megvakarta a fejét megint, mintha híján lenne a válaszoknak. Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit, de aztán újra becsukta. Ezután, ráfordította a tekintetét és azt motyogta:<br /> <br /> -…Hát nem mintha ez egy manga lenne…Elmondom, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki.<br /> <br /> - Nem foglak.<br /> <br /> - Azért, mert… hasonlítasz a húgomra.<br /> <br /> Ettől a manga-féle választól, Silica nem bírta ki nevetés nélkül. A kezével takarta a száját, de a nevetést, ami feltört nem tudta abba hagyni.<br /> <br /> - Azt mondtad nem fogsz nevetni…<br /> <br /> A fiúnak látszott az arcán, hogy ez fájt neki és leengedte vállait, amint átment duzzogásba. Ez még inkább megnevetette.<br /> <br /> Ő nem egy rossz ember…<br /> <br /> Ahogy Silica nevetett, eldöntötte, hogy bízni fog ennek a fiúnak a kedvességében. Egyszer már eldöntötte, hogy meghal. Ha ez Pinâ megmentéséért van, akkor nincs miért visszafognia magát.<br /> <br /> Silica meghajolt és azt mondta:<br /> <br /> - Remélem, kijövünk egymással. Megmentettél, és még egy ilyen dolgot is felajánlottál, hogy megteszed értem…<br /> <br /> Bámulta a kereskedelmi ablakot és minden col-ját belerakta. Több mint tíz darab felszerelést ajánlott fel neki a fiú, és mind úgy tűnt, hogy ritka tárgy, amit boltból nem lehetett volna megvenni.<br /> <br /> - Hát…úgy vélem ez nem sok, de…<br /> <br /> - Nem kell fizetned. Ezek feleslegek és amúgy is egybeesik az okkal, amiért ide jöttem…<br /> <br /> Miközben beszélt valamiről, amit nem értett, a fiú megnyomta az OK-t, de a pénz elfogadása nélkül.<br /> <br /> - Köszönöm. Tényleg… A nevem Silica.<br /> <br /> Ahogy a nevét mondta, azt hitte, hogy meglepi vele a fiút, de úgy tűnt, hogy ő nem tud róla. Egy kicsit feldúlta ez, de utána eszébe jutott, hogy ez azaz oldala, ami miatt így végezte elsősorban.<br /> <br /> A fiú bólintott és a jobb kezét nyújtotta.<br /> <br /> - Kirito vagyok. Remélem, jól kijövünk majd egymással.<br /> <br /> Kezet ráztak.<br /> <br /> A játékos, akit Kiritonak hívtak elővette az övén lógó táskából a barangolás erdejének térképét. Egy területet keresett, ami a kijárathoz kapcsolódott. Ahogy követte, Pinâ tollát az ujjai közé vette és magában motyogott.<br /> <br /> Várj rám Pinâ, hamarosan felélesztelek…<br /> <br /> A harmincötödik emelet lakóövezetének volt egy pásztoros, farm érzete, amit a fehér épületei és piros háztetői keltettek. A falu önmagában nem volt valami nagy, de egy fő kaland terület volt a középszintű játékosok számára most, ezért elég sok ember mászkált az utcákon.<br /> <br /> Silica otthona Friben falu, ami a nyolcadik emeleten helyezkedett el; de mivel nem vett házat, bérelni egy szobát egy fogadóban semmivel sem volt különb. A legfontosabb dolog az volt, hogy a felszolgált ételek ízlettek. Silica szerette a sajttortát, amit az itteni NJK (Nem Játékos Karakter) sütött, ezért már két hete itt lakott, amióta elkezdte a kalandozását a barangolás erdejében.<br /> <br /> Ahogy Kiritot vezette, aki körbe-körbenézett, mintha minden érdekelte volna, néhány játékos, akiknek az arcát ismerte, beszélgetést kezdeményeztek vele. Megpróbálták rávenni, hogy csatlakozzon a csapatukhoz, miután hallották, hogy a régiből kilépett.<br /> <br /> - Öhm, hát… köszönöm az ajánlatot, de…<br /> <br /> Meghajolt, ahogy visszautasította az ajánlatukat, annak érdekében, hogy ne érezzék rosszul magukat. Kiritora tekintett, aki mellette állt, és így folytatta:<br /> <br /> - Egy ideig ezzel a személlyel leszek egy csapatban…<br /> <br /> Mi!? Tényleg!? Mondták az emberek mogorván, akik körbevették Silicát, és gyanakvóan bámulták Kiritot.<br /> <br /> Silica már látott Kirito képességeiből egy kicsit; de ahogy a fekete kardforgatóra nézett, aki csak úgy áll ott egy helyben, nem tűnik olyan erősnek.<br /> <br /> Nem voltak drága felszerelései, nem viselt páncélt, és csak egy régi viselt kabátja volt az ingén, mindene amije volt az egy egykezes kard; de még pajzsa se volt.<br /> <br /> - Hé, te—<br /> <br /> A magas kétkezes-kardhasználó, aki a legjobban próbálta rávenni Silicát, hogy csatlakozzon, odasétált Kiritohoz. Kinyitotta a száját miközben lenézett rá.<br /> <br /> - Új arc vagy itt, de nem kéne levágnod a sort. Már egy ideje Silicán tartjuk a szemünket.<br /> <br /> - Hát én nem tudtam erről; a dolgok így végződtek valahogy.<br /> <br /> Kirito megvakarta a fejét egy zavart kifejezéssel.<br /> <br /> Legalább kicsit érvelhetne gondolta Silica egy kis elégedetlenséggel, majd így szólt a kétkezes -kardhasználóhoz:<br /> <br /> - Öhm, ez olyasmi, amit én kértem. Sajnálom!<br /> <br /> Silica még egyszer utoljára mélyen meghajolt és elsétált miközben húzta Kirito kabátját.<br /> <br /> - Küldök egy üzenetet legközelebb—.<br /> <br /> Silica gyorsan sétált, gyorsan el akart tűnni a hullámzó tömegből, ami nem akarta békén hagyni őt, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Keresztülvágta a kapu teret a fő utcára.<br /> <br /> Mikor már nem látták a játékosokat, Silica sóhajtott és felnézett Kiritora.<br /> <br /> -…Sajnálom. Hogy mindezen keresztül kellett menned.<br /> <br /> - Nem számít.<br /> <br /> Válaszolt Kirito egy enyhe mosollyal, mintha ez egyáltalán is nem aggasztotta volna őt.<br /> <br /> - Silica-san eléggé híres vagy.<br /> <br /> - Kérlek, szólíts Silicanak… Nem azért, mert híres vagyok; csak meg akarnak szerezni a csapatukba, mint egy kabalát, komolyan. De… Úgy gondoltam különleges vagyok… és bementem az erdőbe egyedül… és így végeztem…<br /> <br /> A könnyek természetesen me jelentek az arcán, ahogy Pinâra gondolt.<br /> <br /> - Minden rendben.<br /> <br /> Mondta Kirito nyugodt hangon.<br /> <br /> - Biztos, hogy visszahozzuk Pinât, ezért ne aggódj miatta.<br /> <br /> Silica letörölte a könnyeit és Kiritora mosolygott. Elég fura, úgy érezte bízhat ennek az embernek a szavaiban.<br /> <br /> Végre látták a két-hajós épületet a jobbjukon. Az a fogadó volt, amiben Silica rendszeresen megszállt: „Viharfarok kocsma”. Most, hogy megérkeztek, Silica most döbbent rá, hogy idevezette Kiritot anélkül, hogy mondott volna bármit is.<br /> <br /> - Ah, hol van az otthonod, Kirito-san?<br /> <br /> - Oh, az az ötvenedik emeleten van… De túl sok gond lenne oda menni most, úgyhogy szerintem itt maradok az éjszakára.<br /> <br /> - Oh, rendben.<br /> <br /> Silica izgatott volt valamiért és összecsapta a kezeit.<br /> <br /> - A sajttorta itt nagyon finom.<br /> <br /> Azon volt, hogy Kiritot a fogadóba vezesse a kabátját húzva, amikor négy játékos lépett ki az utcára a boltból mellettük. Annak a csapatnak a tagjai voltak, akikkel az elmúlt két hétben vadászott. A férfi játékos, aki először megjelent nem vette észre Silicát és egyenesen a kapu térnek vette az irányt, de a női karakter visszanézett és Silica reflexszerűen állta a tekintetét.<br /> <br /> -…!<br /> <br /> Az az arc volt, amit a legkevésbé szeretett volna most látni. A lándzsaviselő, aki a harcot kezdte, és aki miatt kilépett a csapatból. Csak be akart sétálni a fogadóba fejét lehajtva, de…<br /> <br /> - Oh csak nem Silica?<br /> <br /> A lándzsaviselő szólította meg, ezért Silicának nem volt más választása, minthogy megálljon.<br /> <br /> -…Igen<br /> <br /> - Hát sikerült kijutnod az erdőből. Micsoda megkönnyebbülés.<br /> <br /> Mondta féloldalas mosollyal a játékos, akit Rosalianak hívtak és mélyvörös göndör haja volt.<br /> <br /> - De már elkéstél. Már szétosztottuk a tárgyakat.<br /> <br /> - Mondtam, hogy nem kellenek. – Most elfoglalt vagyok, úgyhogy viszlát!<br /> <br /> Silica próbálta befejezni a beszélgetést, de úgy tűnt a másik fél még nem akarja elengedni őt ennyivel.<br /> <br /> - Oh, mi történt a gyíkkal?<br /> <br /> Silica az ajkába harapott. Nem tudod a bizalmasod a raktáradba tenni vagy egy másik emberre bízni. Más szavakkal, csak egy oka lehetett miért nem volt ott. Rosalia, minden bizonnyal tudta ezt, de folytatta egy enyhe mosollyal.<br /> <br /> - Oh, csak nem….?<br /> <br /> - Halott…De!<br /> <br /> Silica a lándzsaviselőre meredt.<br /> <br /> - Felfogom, éleszteni Pinât!<br /> <br /> Rosalia, aki egy elégedetten mosolygott, tágra nyitotta szemeit. Még egy halk füttyöt is elengedett.<br /> <br /> - Áh, szóval mész „Az emlékek hegyére”? De végig tudsz jutni rajta a mostani szinteddel?<br /> <br /> - Végig tud.<br /> <br /> Jelentette ki Kirito mielőtt Silica meg tudott volna szólalni. A kabátja mögé rejtette Silicát, mintha csak meg akarná védeni.<br /> <br /> - Különben is, nem egy nehéz labirintus.<br /> <br /> Rosalia végigbámulta Kiritot fentről le és vissza, majd gúnnyal ezt mondta:<br /> <br /> - Te is egy vagy azok közül, akik beleestek? Nem tűnsz valami erősnek.<br /> <br /> Silica remegni kezdett a dühtől. Lenézett és próbálta visszatartani a könnyeit.<br /> <br /> - Menjünk.<br /> <br /> Kirito a kezét a vállára rakta és Silica elindult a fogadó felé.<br /> <br /> - Hát sok sikert.<br /> <br /> Rosalia nevető hangja hallatszott mögüle, de nem fordult vissza.<br /> <br /> ******<br /> <br /> Az első szintje a „Viharfarok kocsmának” egy óriási étterem volt. Kirito leültette Silicát egy asztalhoz majd előre ment a pulthoz, ahol egy NJK várakozott. Miután befejezte a bejelentkezést, a menüre bökött a pulton, majd visszasietett.<br /> <br /> Ahogy Kirito leült a másik oldalra, Silica már nyitotta száját, hogy bocsánatot kérjen, mert ilyen kényelmetlen helyzeten kellett keresztül mennie miatta. De Kirito megállította felemelve a kezét és mosolygott.<br /> <br /> - Együnk először.<br /> <br /> A pincér éppen akkor hozott két gőzölgő bögrét. A bögrék piros folyadékkal voltak megtöltve előttük, aminek egy titokzatos rozé aromája volt.<br /> <br /> - A csapat alapításra.<br /> <br /> Összekoccintották a bögréiket Kirito tósztjára. Majd Silica nyelt egyet a forró folyadékból.<br /> <br /> -…Ízletes…<br /> <br /> Az illata és a savanyú-édes íze hasonlított a boréra, amit az apja engedett neki, hogy megkóstoljon még régen. Habár Silica már minden italt kipróbált, amit az étteremben kínáltak a két hét alatt mégis, erre az ízre nem emlékezett.<br /> <br /> - Öhm, ez micsoda…?<br /> <br /> Kirito mosolygott mielőtt válaszolt:<br /> <br /> - Az NJK éttermekbe hozhatsz magaddal üveges borokat. Ez egy tárgy, amit úgy hívnak, hogy „Az istenek vörös vére”. Ha iszol, egy pohárral megnöveli a fürgeségedet egy ponttal.<br /> <br /> - E-Ez nagyszerű…!<br /> <br /> - Hát nem mintha az alkohol egyre jobb lenne, ha a táskámban tartom, és nem is ismerek sok embert, úgyhogy nem sok esélyem van meginni…<br /> <br /> Rándította meg a vállát bután Kirito. Silica nevetett és kortyolt még egyet. A nosztalgikus íz lassan enyhített a szívén, amit nyomott a sok szomorú dolog, ami aznap történt vele.<br /> <br /> Miután befejezte az ivást, Silica magához szorította a bögrét, mintha még vágyott volna a melegére. Majd tekintetét az asztalra szegezte és halkan azt mondta:<br /> <br /> -…Miért…mondanak ilyen aljas dolgokat…<br /> <br /> Kirito kifejezése komollyá vált, ahogy lerakta a csészéjét, majd kinyitotta a száját.<br /> <br /> - A SAO az első MMORPG-d?<br /> <br /> - Az első.<br /> <br /> - Oh, igaz. Minden online játékban, sok olyan játékos van, akiknek megváltozik a személyiségük, amikor a karakterük maszkját viselik. Sok olyan van, aki kedvessé válik, mint ahogy mások gonosszá… Ők szerepjátéknak hívták ezt a múltban, de ez más a SAO-ban.<br /> <br /> Kirito tekintete élessé vált.<br /> <br /> - Még, ha ilyen nehéz helyzetben is vagyunk… Hát, lehetetlen, hogy minden játékos együtt dolgozzon a játék végig vitelén. De túl sokan vannak, azok, akik élvezik nézni, ahogy mások szenvednek, tárgyakat lopnak – és azok, akik megölnek másokat.<br /> <br /> Kirito egyenesen Silicára nézett. Úgy látszott, hogy a haragja mögött egy mély szomorúság lapul.<br /> <br /> - Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember, aki bűntettet követ el itt, azok szemetek a való életben is.<br /> <br /> Nyögte ki majdnem. De észrevette, hogy Silica enyhén meglapul, ezért bocsánatot kért és mosolygott:<br /> <br /> - Bocsi… Én se vagyok abban a helyzetben, hogy másokról beszéljek. Ritkán segítek másoknak. Még…néhány bajtársam halálát is okoztam…<br /> <br /> - Kirito-san…<br /> <br /> Silica észrevette, hogy az előtte ülő sötét kardforgató egy mély sebet hordoz magában. Meg akarta vigasztalni őt, de a tény, hogy nehézkes lenne szavakban kifejeznie, mit is akart mondani. Helyette, tudat alatt megfogta Kirito kezét, ami az asztal tetején volt ökölben, a két kezével.<br /> <br /> - Kirito-san te egy jó ember vagy. Megmentettél.<br /> <br /> Először Kirito meglepődött és megpróbálta elhúzni a kezét, de hamar ellazult. Egy enyhe mosoly jelent meg az ajkain.<br /> <br /> -…Úgy tűnik, engem kellett végül megvigasztalni. Köszönöm Silica.<br /> <br /> Csak ezután, Silicat egy fájdalmas érzés kerítette hatalmába, mintha a szíve összeszorult volna. A szíve a semmiért gyorsult fel. Az arca pedig forró volt.<br /> <br /> Visszahúzta gyorsan a kezét és a melléhez szorította. De a fájás nem múlt.<br /> <br /> - Mit csinálsz?<br /> <br /> Ahogy Kirito áthajolt az asztalon, Silica megrázta a fejét és sikerült mosolyognia.<br /> <br /> - Se-semmit. Ah, éhes vagyok.<br /> <br /> ******<br /> <br /> Mire megették a kenyeret és a ragut, egy kis sajttortával desszertként, már elmúlt nyolc óra. Úgy döntöttek, hogy hamar lefekszenek, hogy felkészüljenek holnap az indulásra, a negyvenhetedik emeletre. Mindketten felmentek a második szintre, ahol a széles folyosó két oldalán számtalan szoba volt.<br /> <br /> A szoba, amit Kirito kivett éppenséggel a Silicáé mellett volt. Egy mosollyal kívántak jó éjszakát egymásnak.<br /> <br /> Amint belépett a szobába, Silica úgy döntött, hogy mielőtt átöltözik, begyakorol pár mozdulat sort az új tőrjével, amit Kiritotól kapott, hogy hozzászoktassa magát. Próbált összpontosítani a fegyverre, ami kissé nehezebb volt, mint amit ő használt, de a fájás a mellkasában nehezítette.<br /> <br /> Miután valahogy sikerült összeraknia az öt döfésből álló sort, megnyitotta az ablakot és levette a felszerelését, majd a fehérneműjében beugrott az ágyba. Ezután megtapogatta a falat, és a felugró ablakon lekapcsolta a lámpákat.<br /> <br /> Egész testében eluralkodott a fáradtság, ezért úgy gondolta, hogy könnyen el fog aludni. De valami oknál fogva, kevésbé érezte magát álmosnak, mint általában.<br /> <br /> Azóta mióta barátok lettek, mindig Pinâval a karjaiban feküdt le aludni, most a széles ágy nagyon üresnek tűnt. Forgolódott kicsit még mielőtt feladta az alvást és felült. A balra lévő falat bámulta, ami összekötötte a Kirito szobájával.<br /> <br /> Még beszélgetni akart vele egy kicsit.<br /> <br /> Meglepődött magán kicsit, ahogy erre gondolt. Ez az ember egy férfi játékos volt, akit kevesebb, mint egy napja ismert. Eddig minden férfi játékost elkerült, de ez a kardforgató, akiről semmit se tudott, miért jut az eszébe mindig?<br /> <br /> Nem tudta megmagyarázni a saját érzéseit. Amikor az órára nézett, ami a látómezője alján volt, már rég tíz óra volt. Már nem hallotta az emberek lépteit az ablaka alól, csak egy kutya ugatását a távolban.<br /> <br /> - Hát nincs sok értelme fenn maradni, inkább csak alszom.<br /> <br /> Gondolta magában. De valamiért, kikelt az ágyból és valami okból a padlóra lépett. Miután bemesélte magának, hogy csak kopog és integet a kezével, megnyitotta menüjét és felvette a legszebb tunikáját.<br /> <br /> Tett néhány lépést a gyertyafényes folyosón. Aztán, egy kis ideig hezitált az ajtó előtt majd, kopogott kétszer.<br /> <br /> Normális esetben, minden ajtó kizárja a hangokat és a beszélgetések így nem szivároghatnak ki. Habár kopogások után a korlátozás megszűnik harminc másodpercre, Kirito azonnal válaszolt és kinyitotta az ajtót.<br /> <br /> Kirito egy fehér pólóban a fegyverei nélkül nézett Silicára és beszélt miközben csodálkozva nézett.<br /> <br /> - Hmm? Valami baj van?<br /> <br /> - Hát...<br /> <br /> Silica csak most döbbent rá, hogy nem készült semmilyen ésszerű indokkal és izgatott lett. Az – Én csak beszélgetni akarok – kicsit gyerekesen hangzott.<br /> <br /> - Hát az... többet akarok tudni a negyvenhetedik emeletről!<br /> <br /> Szerencsére Kirito nem gyanakodott semmire és szimplán bólintott.<br /> <br /> - Oké akkor. Szeretnél lemenni?<br /> <br /> - Nem, um... a szobádban is jó lesz…<br /> <br /> Gondolkodás nélkül válaszolt, majd gyorsan hozzátette:<br /> <br /> -M-Mert, nem kéne hagynunk, hogy a fontos információk kiszivárogjanak!<br /> <br /> - Öm…hát… rendben, igazad van. De…<br /> <br /> Kirito kaparta a fejét egy kissé kényelmetlen érzéssel, majd…<br /> <br /> - Végül is, miért ne.<br /> <br /> Motyogva, majd kinyitotta az ajtót rendesen és hátrább lépett.<br /> <br /> Persze, Kirito szobája is olyan volt, mint az övé: egy ágy balra, plusz egy teázó asztal székkel egy kicsit beljebb. Ennyiből állt a berendezés. A lámpás felkapcsolt a bal oldali falon narancs fénnyel.<br /> <br /> A doboz, amit az asztalra tettek egy kis kristálygömböt tartalmazott. A lámpa fénye alatt csillogott.<br /> <br /> - Szép…Mi ez?<br /> <br /> - Egy tárgy, amit úgy hívnak „Káprázat gömb”.<br /> <br /> Amikor Kirito a gömbre bökött, egy menü jelent meg. Gyorsan kezelte és megnyomta az OK gombot.<br /> <br /> Amint ezt megtette a gömb elkezdett egy kék fényt kivetíteni és egy nagy gömbszerű hologram jelent meg. A kép Aincrad egyik emeletének egészét mutatta. Mutatta a falukat és minden egyes fát nagy részletességgel, és teljesen más volt a térképtől, ami a rendszer menüben van.<br /> <br /> - Aztaaa…!<br /> <br /> Silica mereven bámulta a félig-áttetsző térképet. Úgy tűnt, hogyha eléggé megfigyeli a térképet, még a mozgó embereket is képes lenne mutatni.<br /> <br /> - Ez itt a lakóövezet és ez itt az Emlékek hegye. Ezen az úton kell végig menni, de…van itt néhány erős szörny…<br /> <br /> Kirito mutatott ide és oda miközben a negyvenhetedik emelet térképét magyarázta megállás nélkül. Silica melegséget érzett, már csak attól, hogy hallgatta a nyugodt hangot.<br /> <br /> -Ha átkelsz a híd…<br /> <br /> Hirtelen Kirito abbahagyta.<br /> <br /> -…?<br /> <br /> - Shh…<br /> <br /> Mikor felemelte a tekintetét, látta Kirito arca megkeményedett és egy ujjat tartott a szája elé. Az ajtót bámulta élesen.<br /> <br /> Kirito akcióba lendült. Felugrott az ágyról villámsebességgel és kinyitotta az ajtót.<br /> <br /> - Ki van ott…?<br /> <br /> Silica futóléptek hangjait hallotta, oda futott és kinézett Kirito teste alatt, ahol látta valaki árnyékát lefutni a lépcsőn.<br /> <br /> - M-mi az?<br /> <br /> -…Azt hiszem hallgatózott.<br /> <br /> - Mi…? De hát nem hallhatsz semmit falon keresztül, igaz?<br /> <br /> - Hallhatsz, ha elég magas a hallgatózás képességed. Habár…nem sok ember van, aki fejlesztené ezt a képességét…<br /> <br /> Kirito becsukta az ajtót és visszatért a helyére. Majd leült az ágyra egy töprengő kifejezéssel az arcán. Silica leült mellé és maga köré fonta karjait. Elárasztotta őt érthetetlenül a félelem.<br /> <br /> - Miért hallgatózott az a személy…?<br /> <br /> - Nemsokára megtudjuk, valószínűleg. Van egy üzenet, amit el kell küldenem, tudnál várni egy kicsit?<br /> <br /> Kirito enyhén mosolygott, mielőtt elrakta a kristály térképet és megnyitotta az ablakot. Elkezdte mozgatni az ujjait a holografikus billentyűzeten.<br /> <br /> Silica feljebb gurult az ágyán. Egy távoli emlék jutott eszébe a való világból. Az apja egy újságíró volt. Mindig egy régi számítógép előtt ült, amint valamit írt egy komoly kifejezéssel. Silica szerette nézni az apja hátát, ahogy ezt csinálta.<br /> <br /> Nem érezte többé ijedtnek magát. Ahogy nézte Kiritot hátulról, úgy érezte, mintha bevonta volna a melegség, amit már régen elfelejtett. Mielőtt tudta volna, a szemei már becsukódtak. <br /> <br /> &lt;noinclude&gt;<br /> {| border=&quot;1&quot; cellpadding=&quot;5&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaaaaa solid; padding: 0.2em; border-collapse: collapse;&quot;<br /> |-<br /> | [[Sword Art Online: 2. kötet 1. fejezet|1. fejezet]]<br /> | [[Sword Art Online Hungarian Version|Főoldal]]<br /> | [[Sword Art Online: 2. kötet 3. fejezet|3. fejezet]]<br /> |-<br /> |}<br /> &lt;/noinclude&gt;</div>

Saohun