Fate/Zero (Hungarian): Első Felvonás 2. rész

-282:14:28

A sötétséget az ezer év során felhalmozott ambíció ölelte körül.

Emiya Kiritsugu és Irisviel eleget téve az Einsbern család fejének kérésére azonnal a család jég által elzárt régi kastélyához siettek, ami egyben grandiózus és félelmetes is volt – Eninsbern Kastély szertartásos terme.

Ez a hely semmiképpen sem mondható istent magasztaló helynek, vagy ahol a lelkek megbékélhetnének. Egy mágusok által lakott kastély „imádkozó teremnek” nevezett helysége a Thaumaturgiai szertartások elvégzésére szolgált ahol áldozatokat mutattak be.

Éppen ezért a gyönyörűen megmunkált rózsaablakokon egyetlen szentképe sem díszeleg, helyette az Einsbern család Grál utáni kutatásának történetét örökítik meg.

A három beavatott család közül az Einsbern töltötte a leghosszabb időt a Grál felkutatására.

A jéggel borított hegyek között szándékosan elzárták magukat a külvilágtól és majd 1000 évvel ezelőtt elkezdték kutatni a Grál csodáját.

De a kutatásukat számos nehézség, megaláztatás, szenvedés és ellentét kísérte. Ilyen körülmények mellett a kutatás nem hozott eredményt.

Végül 200 évvel ezelőtt, kétségbeesésükben, hogy elérjék a Grált, hajlandóak voltak rá, hogy együttműködjenek a Tōsaka és Matō családokkal.

Az ezt következő Heaven’ Feel rituálékon egyszer sem nyertek a Mestereik gyengébb képességei miatt – a legkézenfekvőbb megoldás tehát az volt, hogy egy olyan Mágust béreljenek fel, aki alkalmas volt a harcra: ezt a döntést kilenc éve hozták meg.

Azt lehet mondani, hogy az Einsbern családnak, kik mindig is büszkék voltak a vérvonaluk tisztaságára Emiya Kiritsugu volt az ütőkártyája; ő miatta még a családi hitvallásukat is másodjára változtatták meg.

Elhagyva a hallt, Kiritsugu tekintete önkéntelenül is egy a színes ablakon lévő relatíve új festményem állapodott meg.

Ez, az Einsbern család „Szent Téli Szűzét” Lizleihi Justiziat és még két mágust ábrázolt, akik a jobb és bal oldalán álltak. Mind a hárman az égben lévő Grál felé nyújtották a kezüket. A festményen látszott, hogy az Einsbernek mennyire lenézték a Tōsaka és Matō családokat 200 évvel ezelőtt, amiért a segítségükre szorultak. Mind ez kitűnik ebből a festményből.

Ha elég szerencséje lesz és megnyeri, és még túl is éli a közelgő háborút – Kiritsugu keserűen nevetett magában – valószínűleg az akarata ellenére az ő portréját is megfestenék a többi mellé az ablakon.

Az idős mágus a téli kastély királya az áldozati oltár előtt várta Kiritsugut és Irisvielt.

Jubstacheit von Einsbern. Akit csak „Acht-nak” (nyolcnak) neveztek azok után, hogy ő volt az Einsbern család nyolcadik feje. Folyamatosan meghosszabbítva a saját életét, már lassan két évszázada élt és vezetve az Einsbern családot azóta amióta a Grál „kutatásáról” áttértek a Grál „Háborúra”.

Nem ismerte a Justizia korszakot, de a második Heaven’s Feel kezdete óta már számos fájdalmas vereséget szenvedett. Az izgalom, hogy szembenézhet a harmadik lehetőséggel, teljességgel megbabonázta. Az, hogy kilenc évvel ezelőtt befogadták az Einsbern családba ezt a rossz hírű „Mágus Gyilkost” Emiya Kiritsugut az egyedül a vén mágus döntése volt, amit csak Kiritsugu bámulatos képességei miatt hozott meg.

„Végre a szent ereklye, amit igényeltünk, ma reggel érkezett meg Cronwallból.”

A bajszát simogatta, ami az embereket egy megfagyott vízesésre emlékeztette, a vén Acht Kiritsugut bámulta ragyogó fénnyel a szemei mélyén, ez a fény akadályozta meg, hogy láthassák az aggkori gyengeségét. Bár már régóta ebben a régi kastélyban élt, de Kiritsugu még mindig nem tudta megszokni a család fejének elfogult tekintetét.

Az idős családfő az oltárra mutatott, aminek a tetejére egy koromfekete doboz volt szorosan rákötve.

„Ezt használva katalizátorként valószínűleg lehetséges lesz megidézni a „Kard legerősebb Hősét”. Kiritsugu, vedd úgy, hogy ez az Einsbern család segítségé.”

„Hálásan köszönöm, tisztelt családfő.”

Kiritsugu kifejezéstelen tekintettel mélyen meghajolt.

Az Einsbern család megszegte a kezdetekkor meghatározott szabályt és egy külső vért hozott a családba, de úgy néz ki a Grál elfogadta ezt. Az Utasító Pecsét három éve jelent meg Kiritsugu jobb kezén. Hamarosan a vállaira veszi az Einsbern család ezer éves kívánságát és részt vesz a közelgő negyedik Heaven’s Feel-en.

Az idős családfő ezek után Irisvielre nézett, aki tisztelettudóan lehajtotta a fejét.

„Irisviel milyen a tartály állapota?”

„Semmi probléma. Fuyuki városában is kifogástalanul fog működni.”

Válaszolta Irisviel könnyedén.

A kívánságteljesítő szerkezet a ’mindenható kehely’ csupán egy spirituális entitás, ami nem rendelkezik fizikai alakkal, így, hogy lehetővé tegyük a ’Szent Grál’ megjelenését szükség van egy ’Szent Grál kehelyre’. Ezért nevezik a hét Szolga háborúját, lelkeket megidéző rítusnak.

A Heaven’s Feal-ek kezdete óta az Einsbern család feladata volt, hogy biztosítsa az ember alkotta ’Grál tartályt’. A ’tartály’ létrehozásának a feladata most Irisvielre vár a negyedik Háborúban. Ezért kell Fuyuki városába utaznia Kiritsuguval, a csatamezőn kell, hogy legyen.

Az öreg Acht szemei, őrjítő erővel csillogtak, miközben komolyan bólintott.

„Ez alkalommal… nem lehetnek túlélők. Végezzetek a másik hat szolgával, most meg kell kaparintanunk a Harmadiki Mágiát (Third Magic) az Arany Grált.

„Igen uram!”

A család idős fejének nagy buzgalommal mondott szavai hallatán a mágus és homunculus, férj és feleség kiket ugyanaz a végzet köt össze egyszerre válaszolt.

De a szíve mélyén Kiritsugut egy cseppet sem érdekelte az öreg családfő hajthatatlan vágya.

Eredmény… az Einsbern család idős feje minden érzelmét ebben az egy szóban foglalta össze, ami végtelen sok jelentést hordozott. Ha jól meggondoljuk, az Einsbernek szellemiségéből már csak ez az ’eredmény’ maradt meg.

A szellem materializálódása egy csoda. Ezer éve keresve ezt az elveszett csodát… e hosszú és fáradságos út során már rég elvesztették a céljukat.

Csak azért, hogy bebizonyítsák, hogy az ezer éves út nem volt hiábavaló, csak a bizonyosság miatt ’márpedig létezik’ az Einsbern család teljes erejével küzd a Grál megszerzéséért. De, hogy mire fogják használni a Grált ha, megidézik; ezt a célt már rég elfelejtették.

Nem számít. Ahogy elvárjátok tőlem, beteljesítem a Grál utáni vágyódásotokat.

Hogy ne maradjon alul az öreg Acht mögött, Emiya Kiritsugu ezt mondta magának.

De ez nem minden. Én arra fogom használni a mindenható kelyhet, hogy a saját kívánságomat teljesítsem.

                                                  X			X

Kiritsugu és Irisviel visszamentek a saját szobájukba, Kiritsugu kinyitotta az idős családfőtől kapott dobozt, aminek a tartalma teljesen elvarázsolta.

„Ki hitte volna, hogy képesek lesznek megtalálni egy ilyen dolgot….”

A többnyire higgadt Kiritsugu le volt nyűgözve.

Egy kardhüvely.

Aranyból készült és vakító kék fényezése volt; az e fajta luxus felszerelés olyan kincs volt, ami méltóságot és erőt sugárzott, mint egy korona, vagy mint egy jogar. A közepére a Tündér Mesék egy rég elveszett szövege volt begravírozva, ami azt bizonyította, hogy e kardhüvely nem emberi alkotás.

„… Nincs rajta egyetlen hiba? Ez tényleg az eredeti ereklye, ami az ezerötszáz évvel ezelőtti korból származik?”

„Ez a dolog egy Konceptuális Fegyver. Biztosan soha nem fog elrozsdállni. Ez a szent ereklye, ami katalizátorként lesz felhasználva. Ez a kincs a flórklór világából származik.”

Irisviel óvatosan kivette az aranyozott kardhüvelyt a bélelt dobozból.

„A legenda szerint, aki birtokolja ezt a kardhüvelyt annak begyógyulnak a sebei és megállítja az öregedést… bár az említett tények olyan varázsképességek amiket az ’eredeti tulajdonosa’ biztosított.

„Vagyis amíg a megidézett Hős életben van ez a dolog használható a Mester ’Végső Káprázataként.’”

A kardhüvely ügyes kialakítása és különleges szépsége magával ragadta Kiritsugut, de pár pillanattal később a gondolatai máris azon jártak, hogy hogyan lehetne a legpragmatikusabban felhasználni ezt az ’eszközt’. Kiritsugut figyelve Irisviel keserűen elmosolyodott.

„Ez igazán a te stílusod. Egy eszköz az mindig is csak egy eszköz marad, igaz?”

„Ha így mondod, akkor a Szolgák is csak azok. Teljesen mindegy, hogy mennyire híres, ameddig Szolgaként van megidézve a Mestere számára csupán egy eszköz… az a személy nem nyerheti meg a háborút, akinek valótlan elképzelései vannak a Szolgákról.”

Nem, mint apa vagy férj, hanem katonaként viselkedve, Emiya Kiritsugu ábrázata rendkívül érzéketlenné válik. Régen, amikor még nem értette meg a férjét, Iriesviel félt Kiritsugutól amikor ilyen volt.

„Csak olyasvalaki, mint te, méltó erre a kardhüvelyre – ez nagyapa döntése.”

„Valóban így van?”

Kiritsugu arckifejezése nyilvánvaló elégedetlenséget mutat. Ha az öreg Acht tisztában lett volt a fogadott fia szent ereklyével kapcsolatos reakciójával, aminek a felkutatásába annyi energiát fektetett, bizonyára beszélni nem tudna a dühtől.

„Nem vagy megelégedve nagyapa ajándékával?”

Irisviel nem hibáztatta Kiritsugut amiért szemtelen megjegyzéseket tett, de úgy gondolta szórakoztató lesz feltenni ezt a kérdést.

„Hogy lehet ez? Már eleget segített nekünk. Az lehetetlen, hogy egy másik Mesternek is hasonló ütőkártyája legyen.”

„Akkor miért vagy elégedetlen?”

„Egy ilyen tökéletes szent ereklyével biztosan a kívánt Szolgát tudjuk megidézni. De az én személyiségem túlságosan is különbözik az övétől.”

Eredetileg, a megidézett Szolga jellemét nagyban befolyásolja a Mester személyisége. Elméletileg, minden megidézett szolga olyan jellemmel rendelkezik, mint a Mestere. Azonban a szent ereklye elsőbbséget élvez. Minél konkrétabb a szent ereklye eredete, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a megidézett Hősi Lélek egy bizonyos valaki lesz.

„… Azt mondod, hogy nem vagy biztos a ’Lovagok Királyával’ kötendő szerződésben?”

„Igen, valószínűleg nincs a világon senki, aki annyira összeférhetetlen volna a lovagi eszmékkel, mint én.”

Félig viccelődve, Kiritsugu mosolyra gördítette ajkait.

„A szemtől-szembeni harc nem az én stílusom; főként egy halálos összecsapáson. Ha támadok, akkor azt hátulról amikor az ellenség alszik fogom megtenni. Nem törődök a hellyel és az idővel, a lényeg, hogy az ellenséget a lehető leghatékonyabb és a legnagyobb sikerrel kecsegtető módszerrel győzzem le… Azt hiszed, hogy egy erkölcsös Lovag támogatna egy ilyen harcban?”

Irisviel elhallgatott, a tekintete a csillogó kardhüvelyt bámulta.

Kétségkívül Kiritsugu az a fajta katona volt. Győzedelmeskedni bármilyen módon. Ki sem kell próbálni, Kiritsugu és a kardhüvely tulajdonosának személyisége biztosan ellentetessek.

„… De nem gondolod, hogy ez pazarlás? ’Excalibur’ tulajdonosa kétség kívül a Saber Kaszt legerősebbike.”

Ez így van.

Egyedül a dicsőséget sugárzó kardhüvelyt lehet egy lapon említeni eme páratlan kardal. Minden bizonnyal ez az ereklye azé a Lovagok Királyé kinek a történetét legendák mesélik el a Középkor óta – Artúr Király.

„Így van, ’Saber’ már a kezdetek óta a legerősebb kaszt volt, amit a Szent Grál megidéz.

És ha a ’Lovagok Királya’ elfoglalja ezt a helyet… Akkor egy gyakorlatilag sebezhetetlen Szolgára teszek szert.

De a kérdés az-az, hogy ezt az erőt hogyan használhatnám a leghatékonyabban a harcmezőn. Hogy őszinte legyek, ha csak a könnyebb irányíthatóságot vesszük figyelembe, akkor ’Caster’ és ’Assassin’ jobban illene hozzám.”

Ekkor – a szóba, tűzre hasonlító dekorációjától eltérő elektronikus fény megzavarta kettőjük beszélgetését.

„Á, végre itt van.”

A nehéz fekete szantálfa asztalon véletlenszerűen elhelyezett laptop hevert; e csodálatos kombináció olyan volt, mint egy sebet összevarró gép a műtő asztalon. A hosszú Mágus vérvonallal rendelkezők soha nem találták kényelmesnek a technológiát, az Einsbern család sem kivétel ez alól. A kis elektromos készülék, amit Kiritsugu személyes tárgyaként hozott el furcsa volt Irisviel számára. Nagyon kevés olyan Mágus van, aki nem utasítja el az efféle eszközök használatát, Kiritsugu közülük való volt. Amikor kérvényezte egy telefonvonal és egy energia generátor beszerelését heves vitába keveredett az idős családfővel.

„… Mi ez a hang?”

„A beszámoló attól az alaktól aki beszivárgott az Óra Toronyba. Megkértem nézzen utána, hogy a Mágusok közül kik vesznek majd részt ezen a Heaven’s Feel-en.”

Kiritsugu leült a gép mellé és gyakorlottan elkezdte kezelni a billentyűzetet. Az LCD monitor csak egyetlen új üzenetet jelez. Ez az új technológia, amit a városokban ’internetnek’ hívnak, erről Irisviel korábban már hallott Kiritsugutól. De a férjével szemben tanúsított türelemből lerí, hogy egyáltalán nem érti.

„… Oh, itt van információ négy Mester kilétét illetően.”

„A Tōsakák részvevője nagy valószínűség szerint a család feje Tōsaka Tokiomi lesz. Egy bonyolult ember a ’tűz’ adottságával, aki az ékszer Thaumaturgiában jártas.

A Matō család úgy tűnik azt a nyomorultat kényszerítette Mesterré, aki nem volt képes átvenni a családfő szerepét, micsoda ostobaság… de a régimódi családfő nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megszerezze a Grált.

A városon kívülről jövő Mágusok között ott van az Óra Torony első rangú előadója Kayneth El-Melloi Archibald.

Ő, ismeri ezt az embert. Rendelkezik mind a ’szél’ és ’víz’ adottságával, aki jártas a szellemek megidézésében és az alkímiában. Jelenleg ő a leghíresebb Mágus a Társasságnál. Mennyire kellemetlen.

És még van egy ember kit az Egyház küldött… Kotomine Kirei. Eredetileg a ’8. Szentség Gyülekezetének’ a tagja ő a fia a felügyelő szerepét betöltő Koromine Riseinek. Három éve elküldték Tōsaka Tokiomihoz, hogy Thaumaturgiát tanuljon, majd elvált a tanárától miután megkapta az Utasító Pecséteket. Hmpf egy fickó, akit körülvesz a puskapor szaga.

Kiritsugu az egérrel legörgette a képernyőt miközben átböngészte a beszámolót; e ként látva a férjét Irisviel nagyon unatkozott. Eddig észre sem vette, hogy mióta, de hirtelen feltűnt neki, hogy a monitort bámuló Kiritsugu ábrázata komoly és feszült.

„…Valami baj van?”

„Ennek a Kotomine atya fiának. Még a múltja is ki van törölve –„

Irisviel Kiritsugu mögött állt és az LCD monitort nézte ahol Kiritsugu az ujjával rábökött. Irisvielnek nehéz volt olyan szöveget néznie, ami nem pappíron van, de látva a férje komoly ábrázatát nem panaszkodott.

„… Kotomine Kirei. Született 1967-ben. Elkísérte az apját a szentföldre fiatal korában. 81-ben két osztályt átugorva végezte el a Manreasi Szt. Ignác Teológiai Főiskolát…ő volt a diák tanács elnöke; egy képzett embernek tűnik.

Kiritsugu sajnálatosan bólintott.

„Ezek alapján mostanára már minden bizonnyal Bíboros lehetne, azonban szándékosan lemondott a ragyogó alkalomról, hogy csatlakozón a Katolikus Egyházhoz. Sőt mi több számos választási lehetősége volt, akkor vajon miért döntött úgy, hogy az egyház ilyen belső szervezetének szenteli az életét?”

„Talán az apja hatására? Kotomine Risei is tagja a Katolikus Egyháznak, ugye?”

„Ha így volna, akkor az volna a célja, hogy elveszett szent ereklyéket szerezzen vissza, ahogy az apja mindig is tette. Valóban, végül is Kire mégis csak ahhoz a szekcióhoz csatlakozott ahol az apja is volt, de ezt megelőzően háromszor helyezték át, egyszer még ’Végrehajtónak’ is meg lett választva. Akkor még csak tízen akárhány éves volt. Ezt a munkát nem lehet kellő akaraterő nélkül végezni.”

Ez volt az egyház legvéresebb szekciója, Asura fészkének is nevezik, mert az ő feladatuk az eretnekek megbüntetése. Hogy megkaphatta a ’Végrehajtói’ tisztséget ez azt jelenti, hogy egy első rendű gyilkosnak kell, hogy legyen és, hogy átesett a brutális kiképzésen, hogy az emberiség fegyverévé váljon.

„Talán egy vallás fanatikus. Minél fiatalabb annál tisztább, létezik olyan, hogy a hit iránt olyan fanatikus szenvedélyt érzünk, ami minden határon túltesz.”

Halva Irisviel véleményét Kiritsugu még mindig ingatta a fejét.

„Ez nem így van… mert ha így volna, az nem magyarázná ennek az embernek a viselkedését az utóbbi három évben.

Ha oly tiszta volna a hite, akkor nem lehetett volna áthelyezni a Mágus Társassághoz; úgy tűnik ez inkább egy parancs volt az egyház részéről, de az is lehet, hogy a vallási doktrínához jobban hű mint magához a szervezethez. De még ez sem magyarázza, mert nincs rá szükség, hogy ennyire komolyan képezze magát a Thaumaturgiában.

-Nézd meg Tōsaka Tokiomi beszámolóját Kireiről a Mágus Társasság részére. A képzés kiterjed alkímiára, lelek előidézésére, megidézésre, jövendölésre… a gyógyító Thaumaturgiában még Tōsaka Tokiominál is képzettebb. Mi az oka ennek a lelkesedésnek?”

Irisviel folytatta a dokumentum olvasását egészen a végéig ahol Kotomine Kirei képességének az összegzése volt.

„.. Amondó vagyok, hogy ez a Kirei tényleg furcsa, de megéri neked ennyire alaposan megvizsgálni? Bár valóban nagyon tehetségesnek tűnik, de mégsem tűnik ki a többiek közül.”

„Igen, ez az, amit furcsállok.”

Az ebből semmit nem értő Irisvielre nézve, Kiritsugu nyugodtan elmagyarázta.

„Teljesen mindegy, hogy ez az ember mit csinál soha nem lesz ’elsőrangú’ Ha arra kerül a sor ő nem egy zseni, hanem csak egy normális ember. De az eredmények, amit rövid idő alatt és teljes erejéből ért el valóban félelmetessé teszik. Minden bizonnyal tíz vagy akár hússzor nagyobb erőfeszítésébe került, hogy elérje ezt a szintet másokhoz képest. De amikor a cél már csak egy lépésre van, megáll, és habozás nélkül átmegy egy másik területre. Mind azt, amit annyi fáradság árán megszerzett eldobva mintha szemét volna.”

„…”

„Kétségkívül olyan életet választott, ami másokénál sokkal izgalmasabb, de ez az ember az élete során nem engedte, hogy mások ’ragaszkodást’ érezzenek. Ez az alak - kétségkívül veszélyes.”

Kiritsugu erre a következtetésre jutott. Irisviel megértette a szavak mögött lévő mondanivalót.

Ha ő azt mondja „zavaró”, annak ellenére, hogy az ellenfél veszélyes, a valóságban nem tekint úgy rá mint aki nagy veszélyt jelent. Az, hogy sikerrel elbánik az ilyen ellenféllel, Kiritsugu nyolcvan százalékosan biztos benne. De csak azokat sorolja a ’zavaró’ kategóriába, Emiya Kiritsugu akik ellen teljes szívből kell, hogy harcoljon.

„Ez az ember biztosan nem hisz semmiben. Folyamatosan a választ keresi, ezért is jártas olyan sok mindenben. De még mindig nem talált semmit… egy morálisan üres ember. Ha meg kéne mondanom, hogy mi van ennek az embernek a szívében azt mondanám csupán harag és kétségbeesés.”

„.. Azt akarod mondani, hogy számodra ez a ’Végrehajtó’ veszedelmesebb ellenfél, mint Tōsaka vagy Archibald?”

Egy kis szünet után, Kiritsugu határozottan bólintott.

„… Félelmetes ember.”

Igen Tōsaka és Lord El-Melloi erős ellenfelek. De én úgy hiszem, hogy Kotomine Kirei ’létezése’ félelmetesebb.”

„Létezése?”

„Ennek az embernek a szíve teljesen üres. Nincs semmi, amit kívánságnak lehetne nevezni. De miért kockáztatja egy ilyen ember az életét a Grálért?”

„… Nem ez az Egyház valódi szándéka? Valószínűleg azok az alakok tévesen azt hitek, hogy a Fuyuki-i Grál a valódi szent ereklye és ezért vették célba, igazam van?”

„Nem, pusztán a motiváltság hatására a Grál nem fog Utasító Pecsétet adni. Ezt az embert a Grál Mesternek választotta. Kell, hogy legyen valami oka, hogy elnyerje a Grált. Mi lehet ez az ok, mivel nem látjuk mi is ez, ez teszi olyan rémisztővé ezt az egészet.”

Kirirtsugu mélyen sóhajtót, és fásultan a monitort bámulta. Megpróbált még valami új információra találni a Kotomine Kireiről kapcsolatos szövegből.

„Mit gondolsz mi fog történni, ha egy ilyen üres ember nyeri el a Grált? Ennek az embernek az egész élete a kétségbeesésből épült föl. A kívánságteljesítő gép hatalma, a Szent Grál lehet, hogy meg lesz fertőzve ettől a kétségbeeséstől.”

A boldogtalansága kezdte hatalmába keríteni Kiritsugut ezért, hogy tanácsot adjon neki, Irisviel erősen ingatta a fejét.

„Amit magamban hordozok, a Grál tartálya, nem adom oda senkinek. Ha a Grál megtelik egy személy kiváltsága lesz, hogy birtokolja – és az te leszel Kiritsugu.”

Az Einsbern család vénjei csupán a Grál teljessé válását akarják; ez minden vágyuk… de ennek a fiatal házaspárnak, még ez után is vannak kívánságaik, amiket valóra akartak váltani. Álmok, amik beteljesülésre várnak.

Kiritsugu összecsukta a laptop, és szorosan magához ölelte Irisvielt.

„A lényeg, hogy nem veszíthetünk.”

A feleségét Irisvielt a családja vágyától függetlenül jobban érdekeltek a gyermeke és a férje ambíciója. Ennek a ténye mélyen megérintette Kiritsugut.

„… Megvan. Már tudom, hogy hogyan használhatnánk a legerősebb Szolga képességeit a leghatékonyabban.