Sword Art Online: 2. kötet Prológus
Prológus[edit]
Egy óriás kastély kőből és acélból lebeg a végtelen égen.
Ez az egész világ ebből állt.
Egy hónapjába tellett egy csapat hóbortos iparosnak, hogy felfedezzék a helyet; a legalsó szint átmérője körül-belül 10km lehetett – elég nagy, hogy Setagaya-ku1 egésze elférjen benne. Felette, pontosan 100 emelet rétegződött felfelé; az abszolút magassága elképzelhetetlen volt. Még csak megbecsülni is lehetetlen volt, hogy mennyi adatból állhat.
Belül volt pár nagyváros, számtalan kisváros és falu, erdőkkel és pusztákkal, sőt még tavakkal is. Csak egyetlen lépcső kötötte össze az egyik emeletet a másikkal, ezek a lépcsők labirintusban voltak, ahol nagyszámú szörny barangolt, vagyis megtalálni és átjutni rajta nem volt sima ügy. Habár, ha valakinek sikerült egyszer átjutnia rajta egy városba érkezett a felsőbb emeleten, ahol a „Teleportáló kapuk" összekötötték az alsóbb szintek kapuival így lehetővé tették, hogy bárki szabadon mozoghasson a szintek között.
Ezekkel a kritériumokkal, az óriási kastélyt lassan és kitartóan meghódítottuk igen hosszú idő alatt.
A kastély neve "Aincrad"; egy lebegő világ a karddal vívott harcoknak, ami elnyelt több mint 6000 embert. Úgy is ismerik, mint…
„Sword Art Online“
A sötét kardforgató (Aincrad 35. emelet, 2024 Február)[edit]
- Kérlek…ne hagyj egyedül…Piná…
Két oldalt folytak Silica könnyei, ahogy fénytöredékek törtek fel a földön heverő tollból.
A világoskék toll volt a hagyatéka az ő egyetlen barátjának és partnerének, aki hosszú ideje vele volt már, a kis bizalmasa „Piná“. Pár pillanattal ezelőtt, Piná Silicát védve vesztette életét. Egy halálos seb, amit egy szörny fegyvere okozott, szomorú sírásra emlékeztető hangot adott ki, mielőtt széttört akár a jég. Mindössze egy hosszú farok tollát hátrahagyva, ami mindig vidáman lengett mikor a nevén szólították...
| Főoldal | 1. fejezet |
