Sword Art Online: 1. kötet Útószó
Utószó[edit]
A Sword Art Online-t a Dengeki Light Novel Díjra írtam hét éve, 2002-ben, ez volt a legelső regény, amit írtam.
Mikor valahogy befejeztem, a kézirat sokkal több volt, mint 120 oldal, ami a felső határ volt. Mivel nem voltam rá képes, és nem is akartam megvágni, hogy beleférjek, a fallal szemben térdeltem és azt motyogtam, hogy „Nem érdekelnek…”
A gyenge személyiségem miatt képtelen voltam kitörölni a kéziratot, helyette az az egyszerű gondolatom támadt, hogy „miért nem teszem fel az internetre?” Weboldalt készítettem annak a bukásnak. Szerencsére sok embertől kaptam pozitív visszajelzést. Ezt használva motivációként, tovább írtam a sorozatot, írtam egy folytatást, egy melléktörténetet, majd megint egy folytatást. Így dolgoztam vele és mire feleszméltem már el is telt hat év.
2008-at írtunk, mikor úgy döntöttem, hogy megint megpróbálom. Írtam egy másik történetet (ami megint sokkal több volt, mint amit a szabályok megengedtek, éppen hogy, de sikerült leszorítani 120 oldalra) és beneveztem a Dengeki Light Novel Díjra. Köszönhetően valamilyen hatalmas szerencsének, elhozhattam a fődíjat. De a szerencsém nem fogyott el ezzel. Nem felejtettem el az örömöt és izgatottságot, amit akkor éreztem, mikor a szerkesztőm elolvasta a „SAO”-t, amit meggondolatlanul felhalmoztam.
Igazság szerint egy kis idegességet is éreztem azért, mert annyi probléma volt ezzel a történettel, hogy felsorolni se tudnám. A legnagyobb okom a hezitálásra az volt, hogy „minden rendben lesz, ha fogok mindent, amit leírtam és csak úgy publikálom?
Az ok amiért mégis a publikálás mellett döntöttem az a remek időzítés volt: pont akkor fejeztem be, mikor széles körben kezdtek terjedni az online játékok, és rengeteget köszönhetek Miki „munkája a szeretője” Kazuma-sannak (sokkolt, hogy tudta elolvasni a kéziratomat a zsúfolt naptára mellett). Soha nem lettem volna képes kiadni ezek nélkül ezt a történetet. Ha nem ragadtam volna meg az események szerencsés láncát, akkor sose váltam volna játékossá… úgy értem szerzővé! Erre jutottam, és végül ki tudtam adni papíron a „Sword Art Online 1: Aincrad” történetét.
Ez a történet volt számomra a kezdet, mindig is egy témában írtam, hogy „egy online játék egyben egy másik valóság is?” Remélem képes leszek veletek, olvasókkal elérni ennek az utazásnak a végét.
Őszinte köszönet illeti Abec-sant, aki színessé tette ezt a történetet számtalan kiváló dizájnnal, és lerajzolta a karaktereket, akik élénken harcoltak a ’nem-túl-távoli jövő virtuális fantasy játéka’ által támasztott nehéz körülmények ellenére; és szerkesztőmet is, Miki-sant, aki alaposan elolvasta a problémákkal küzdő írásomat és új életet adott a történetnek.
Szintén meg szeretném köszönni mindazoknak az embereknek, akik sokáig ösztönöztek, míg az oldalamon olvasták a „Sword Art Online”-t. Ha nem bátorítjátok, Reki Kawahara sohase lett volna képes kijönni ebbe a világba, nemhogy kiadni ezt a könyvet.
És végül a legnagyobb köszönet illeti azokat, aki végig olvasták ezt a könyvet!
Reki Kawahara, 2009. január 28.
| 25. fejezet | Főoldal | 25. fejezet |
