Sword Art Online: 1. kötet 20. fejezet

20. fejezet

- A teljes felderítő osztag megsemmisült!?

Ez a megdöbbentő hír fogadott minket, mikor két hét után visszatértünk Grandumba, a KoB főhadiszállására.

Jelenleg a vastorony legfelső szintjén voltunk, ami főhadiszállásként szolgált és itt volt a konferencia terem is, a hatalmas ablakkal, ahol legutóbb beszéltünk Heathcliff-fel. Heathcliff a hatalmas félkör alakú asztal közepén ült, a szokásos hosszú köpenyét viselte. A klán többi vezetője ott ült az oldalán, kivéve Godfree, aki már nem volt köztünk.

Heathcliff összefűzte csontos ujjait az arca előtt és homlokát ráncolva bólintott.

- Tegnap történt. Feltérképezni a 75. szint labirintusát elég sok ideig tartott, de végül veszteségek nélkül végeztünk vele. Bár számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolgunk ezzel a vezérrel...

Nekem is volt egy érzésem, hogy ilyen történhet. Ennek oka az, hogy az összes labirintus vezér közül csak a 25. szint és az 50. szint vezére volt rendkívül nagy és erős, amik a legsúlyosabb veszteségeket okozták a vezérharcok során.

A kétfejű óriás elleni csata során a 25. szinten „A Sereg” elit egységét gyakorlatilag kiirtották, ez volt a fő oka a szervezet hanyatlásának. Mikor a hatkezű szörny, ami úgy nézett ki mit egy fém Buddha szobor, heves támadást indított ellenünk az 50. szint harca alatt, számos játékos megijedt és engedély nélkül elteleportált, ettől a frontvonal majdnem megtört. Ha az erősítés csak egy percet is késett volna, totális megsemmisüléssel néztünk volna szembe. Ami azt illeti, az a személy, aki egyedül tartotta a frontvonalat, míg az erősítés megérkezett, itt ül előttem.

Ha minden huszonötödik szinten rendkívül erős vezér vár, akkor valószínű, hogy ez is az lesz.

- ...Szóval, kiküldtünk egy felderítő egységet, amit húsz fő alkotott, öt különböző klánból összeválogatva - folytatta monoton hangon Heathcliff. Semmit nem lehetett kiolvasni a félig lehunyt borostyán színű szemeiből.

- Óvatosak voltak a felderítés során. Tíz közülük kint maradt a terem ajtaja előtt, mint tartalék... de mikor az első tíz belépett és elérte a terem közepét, a kapuk becsukódtak, amint megjelent a vezér. A jelentések alapján az ajtó több mint öt percig zárva volt, és a kint maradók nem tudtak semmit se tenni, a zártörés és az ajtó betörése sem járt sikerrel. Mikor az ajtó végül kinyílt... - Heathcliff szája megfeszült. Lehunyta a szemét egy pillanatra majd folytatta. - Senki se volt a teremben. A vezér és a tíz ember eltűnt. Nincs jele teleportálásnak. Nem tértek vissza... és mikor elküldtem egy embert a Fekete Vas Palotába, hogy ellenőrizze a halálozási listát a fém emlékművön... - nem fejezte be a mondatot csak megrázta a fejét. Mellettem Asunának elakadt a lélegzete és alig bírta kinyögni:

- Tíz... ember... Hogy történhetett...?

- Anti-kristály mező?

Heathcliff aprót biccentett a kérdésemre.

- Ez az egyetlen magyarázat. Asuna-kun jelentése alapján a 74. szinten is ilyen volt, így eléggé valószínű, hogy mostantól minden vezér terme anti-kristály terület.

- Fenébe... - átkozódtam. Ha vész esetén nem tudunk elmenekülni, akkor az emberek váratlan helyzetekben való elhalálozása drasztikus méreteket ölthetnek. Nem veszíthetünk senkit... ez a legfontosabb alapelv, amit követünk a játék kitisztítása során. De lehetetlen kitisztítani a játékot a vezérek legyőzése nélkül...

- Ez egyre inkább hasonlít egy igazi halálos játékhoz.

- De emiatt nem adhatjuk fel a harcot...

Heathcliff lehunyta a szemét és halkan, de eltökélt hangon folytatta:

- Azon túl, hogy egy anti-kristály terület, a terem megakadályoz minden menekülési lehetőséget, amint a vezér megjelenik. Emiatt csak akkor nyerhetünk, ha a legnagyobb csapatot visszük be, amit irányítani tudunk. Eredetileg nem terveztem, hogy visszahívlak titeket, hisz csak most házasodtatok össze, de remélem, megértitek a helyzetünket.

Vállvonogatva válaszoltam.

- Rendben, segítünk. De Asuna biztonsága számomra az elsődleges. Ha veszélyes helyzetbe kerülünk, akkor mindenki más elé helyezem az ő épségét.

Heathcliff alig észrevehetően elmosolyodott.

- Az, akinek a vágya, hogy megvédjen mást, képes hatalmas erőt felszabadítani. Várom már a harctéri eredményeidet. A támadás három óra múlva kezdődik. 32 ember várható, beleértve titeket is. Találkozunk a teleport kapu előtt Colliniában, a 75. szinten egy órakor. Leléphettek.

Mikor befejezte a vörös paladin, az emberei felálltak és távoztak.

- Három óra... Mit tegyünk? - kérdezte Asuna és szórakozottan leült egy acél padra. Csendben néztem. A teste, mit a fehér-vörös harci egyenruhája fedett, a hosszú és selymes haja, a ragyogó, barna szemei... olyan gyönyörű volt, mint egy felbecsülhetetlen értékű gyémánt.

Mikor észrevette, hogy rezzenéstelen tekintettel bámulom, Asuna elpirult és szégyenlős mosollyal az arcán megkérdezte:

- Mi...? Mi van?

Hezitálva megszólaltam:

- Asuna...

- Igen?

- Kérlek ne légy mérges és figyelj rám. A mai vezérharc... megtennéd, hogy nem veszel részt benne és itt vársz, míg visszatérek?

Asuna előbb rám nézett, majd lehajtotta a fejét és melankolikus hangon kérdezett:

- Miért mondod ezt?

- Annak ellenére, amit Heathcliff mondott, egyszerűen nem tudjuk megjósolni, mi fog történni egy olyan helyen, ahol nem lehet használni a kristályokat. Nagyon félek attól... akárhányszor gondolok rá... hogy valami történik veled...

- Azt várod tőlem, hogy várjak rád egy biztonságos helyen, míg te egy veszedelmes csatába indulsz? - Asuna felállt és magabiztos léptekkel idejött hozzám. A szemei lángoltak az indulattól.

- Ha ezt tenném, és te mégse térnél vissza, akkor öngyilkos lennék. Nem csak azt veszteném el, amiért élek, de soha nem bocsátanám meg magamnak azt, hogy csak itt vártam. Ha meg szeretnél szökni, akkor veled szökök. Ha ezt szeretnéd, benne vagyok.

Befejezte, és megérintette a mellkasomat az ujjbegyeivel. Gyengéd mosoly jelent meg az arcán.

- De tudod... Mindenki, aki részt vesz a mai csatában, szintén fél, és mind el akar futni. Mégis, ennek ellenére, beleegyeztek a csatlakozásba. Azért, mert a vezér és Kirito-kun... mert e világ két legerősebb harcosa vezeti őket... ezt gondolom... Tudom, hogy nem szereted ezt a felelősséget. De remélem, hogy megpróbálod, csak most az egyszer, nem csak értük, hanem értünk is... Hogy visszatérhessünk a valóságba, és találkozzunk megint; remélem, hogy mindent beleadunk. Együtt.

Felemeltem a kezem és gyengéden megfogtam Asuna kezét. Nem akarom elveszteni, ez az érzés eltöltött.

- Bocsi... Meginogtam egy pillanatra. Igazság szerint tényleg el akarok menekülni. Nem akarom, hogy meghalj, és én se akarok meghalni. Nem kell... - Asuna szemébe néztem és folytattam. - Nem baj, ha nem térnünk vissza a valóságba. Veled akarok élni abban a kis erdei kunyhóban. Mi ketten... Örökké...

Asuna a szívéhez emelte a másik kezét. Lehunyta a szemét és a homlokát ráncolta. Majd egy apró nyögés hagyta el az ajkait.

- Igen... Mint egy álom... Nagyszerű lenne, ha megtehetnénk... A napjainkat együtt töltenénk... Örökké...

Itt megállt és lebiggyesztette az ajkát, mintha elengedne egy reménytelen kívánságot. Majd kinyitotta a szemét és komoly tekintettel rám nézett.

- Kirito-kun, gondolkoztál már azon, hogy...? Arról, hogy mi történik most az igazi testünkkel?

Váratlanul ért a kérdés, elnémultam tőle. Ezen már valószínűleg minden játékos gondolkodott. De mivel semmilyen kapcsolatunk sincs a külvilággal, így értelmetlen ezen agyalni. Mindenki megrémült, és kerülik ezt a kérdést.

- Emlékszel? Azaz alak... Kayaba Akihiko bevezetője a játék elején. Azt mondta a Nerve Gear a kapcsolat megszakítását két óráig engedélyezi. De ennek azaz oka, hogy...

- A testünket átvigyék a megfelelő kórházakba.

Asuna rábólintott.

- Majd pár nappal később mindenki el volt vágva a rendszertől úgy egy órára, igaz?

Valami ilyesmi tényleg történt. Csak bámultam a kapcsolat megszakadt figyelmeztetést és azon aggódtam, hogy most a Nerve Gear megöl-e vagy sem két óra múlva.

- Szerintem akkor mindenkit kórházba vittek. Lehetetlen egy eszméletlen embert évekig ápolni egy átlagos háztartásban. Valószínűleg átszállítottak minket egy kórházba és újra felcsatlakoztattak a hálózatra.

- Igen, azt hiszem, igazad van...

- Ha a testünk egy ágyban fekszik, és csak a rájuk csatlakoztatott csövek és vezetékek tartják életben... Nem hiszem, hogy biztonságban lennének a végtelenségig.

Megijesztett a gondolat, hogy a testem elenyészik; átöleltem Asunát, hogy létezésünket igazoljam.

- Más szavakkal... mindegy hogy kitisztítjuk a játékot vagy sem... mindig is lesz egy időkorlát.

- És ez az időkorlát minden embernél más és más... A „másik oldal” tabu itt, így nem beszélhettem erről mással... De te más vagy. Az egész életemet melletted szeretném leélni. Vissza akarok térni veled a valóságba, össze akarok veled házasodni rendesen, és veled megöregedni. Így... így...

Nem tudta folytatni. Asuna hozzám bújt, folytak a könnyek a szeméből. Lassan simogattam, segítve neki, hogy be tudja fejezni a mondanivalóját.

- Így nincs más választásunk. Harcolnunk kell most...

A félelmeim nem tűntek el. De hogy adhatnám fel, mikor Asuna a legjobbat nyújtja a jövőnk érdekében, és nem omlik össze alatta.

Rendben van. Biztosan rendben is lesz. Amíg együtt vagyunk, addig biztosan...

Még jobban magamhoz szorítottam Asunát, hogy elűzzem a kísértő, fenyegető érzéseimet.

19. fejezet

Főoldal

21. fejezet